Szagos csigagomba

Hygrophorus agathosmus



Védett Vörös Lista: 3

Kalap: A legfeljebb 8 cm széles kalap először domború, majd lapos lesz, közepén púppal. A kalapbőr felülete ragadós, sima és csupasz. A színe szürke, olívszürke, sárgásszürke ritkán fehér is lehet, a széle világosabb és sokáig begöngyölt marad.

Lemezek: A vastag, fehér lemezek kissé lefutnak a tönkre, fiatalon fehérek és később halványszürkések lesznek. Ritkán állóak, néha villásan elágazóak.

Tönk: A száraz tönk legfeljebb 7 cm magas lesz és néha kissé megvastagodott a töve. Csúcsát fehéres korpák vagy pelyhek borítják.

Hús: A hús fehéres, vizenyős és nagyon puha. Jellegzetesen keserű-mandula ízű és szagú.

Spóra: Fehér; 4,5-5,5 μm; ellipszoid, sima

Előfordulás: Közép-Európában a meszes talajú hegyvidéki lucosokban található. Hazánkban is gyakori a telepített lucosokban. Szeptembertől novemberig fordul elő.

Fogyaszthatóság: Ehető, bár a csigagombák nyálkásságuk miatt kevésbé kedveltek.

Összetéveszthetőség: Nagyon hasonló a Jácintszagú csigagombához, amelyet a Nyugat-Alpok hegyvidéki erdejéből írtak le. Hazánkban eddig még nem került elő. A szagos csigagombától szálas és nem pelyhes tönkje különbözeti meg. Édeskés illata gyümölcscukorkáéra emlékeztet, élőhelye hasonló a Ligeti csigagombáéhoz. Fehéres példányait összetéveszthetjük két ehető fajjal, az Elefántcsont csigagombával és a Kőrisszagú csigagombával, azonban egyiküknek sincs keserű-mandula illata. Összetéveszthető a sálas-pikkelyes tönkű szürke csigagomba és a szürkés vagy rózsaszínes lemezű kormos csigagomba fajokkal.

Megjegyzés: A szagos csigagomba 10 száraz tönkű fajból álló csoporthoz tartozik. Az agathosmus jelentése jó szagú a görög agathos=jó és osme=illat szavakból.

Fajleírás: 1815-ben Elias Magnus Fries írta le először tudományosan az akkori Agaricus agathosmus néven, majd 1838-ban adta a mai is használatos tudományos nevét.