Sárgapelyhű csigagomba

Hygrophorus chrysodon



Kalap: Nedvesen tapadós, legfeljebb 7 cm széles kalap fehéres, peremét élénksárga pelyhek borítják.

Lemezek: A széles lemezek ránőttek vagy lefutnak a tönkre, fehérek és az élük gyakran sárgás.

Tönk: A fehér tönk maximum 6 cm magas és 1,5 cm széles, belseje teljesen tömött vagy lehet csaknem üreges is. A tönk csúcsát jellegzetes sárga pelyhek és cseppek borítják.

Hús: A hús fehér, a kalapbőr alatt gyakran sárguló, nedvdús, enyhe ízű és szagtalan.

Spóra: Fehér; 7-9 x 4-4.5μm;

Előfordulás: Mészkedvelő, legtöbbször a nem túl száraz lombos erdőkben és a kavicsos útszéleken található. Európában ritkán kerül elő fenyvesekből, Észak-Amerikában azonban tűlevelű erdők lakójának számít. A legtöbb európai erdőből ismert; hazánkban is megtalálható, de nem gyakori faj. Szeptembertől novemberig fordul elő.

Fogyaszthatóság: Ehető gomba, de mivel nem gyakori faj hazánkban, kíméletet érdemel.

Összetéveszthetőség: Alig van gomba, amellyel összetéveszthető; a tönk csúcsának és a kalap peremének jellegzetes sárga pelyhei könnyen felismerhetővé teszik.

Ezek a gombák tartalmaznak utalást:

Kőrisszagú csigagombaLigeti csigagomba

Megjegyzés: Az irodalom ennek a fajnak még 2 változatát említi: a var. lecudon, amelynek lemezei részben hússzínűek és rózsaszínesedik a húsa. A csigagombák hasonlítanak a pereszkékhez. A csigagombák kalapbőre és tönkje azonban többé-kevésbé ragadós, tapadós. A lemezei pedig kissé lefutóak és távol állók, valamint villaszerűek. A chrysodon a chrysos-arany és  az odontos-fog szavak összetételéből származik.

Fajleírás: 1838-ban a német természettudós August Johann Georg Karl Batsch (1761-1802) írta le ezt a gombát, és Agaricus chrysodon-nak nevezte el. A híres svéd Elias  Magnus Fries 1838-ban sorolta át ezt a fajt a mai nemzetséghez, így létrehozva a jelenleg elfogadott tudományos nevét Hygrophorus chrysodon.