Fehér tarlógomba

Tarló-őzlábgomba

Leucoagaricus leucothites



Kalap: 5-10 (15) cm átmérőjű. fiatalon félgömb alakú, majd ellaposodik; fehér, közepe idősödve okkeres árnyalatú; többé-kevésbé barnásan foltosodhat; felülete matt, csupasz.

Lemezek: Sűrűn állók, szabadok, eleinte fehérek, majd rózsás színűek lesznek.

Tönk: 5-12 cm hosszú, 0,6-1,5 cm vastag; hengeres, és karcsú, a töve többé-kevésbé gumós; fehéres, barnán foltosodhat. Egyszerű, vékony gallért visel.

Hús: A kalapban puha, a tönkben szálas; fehér, vágásra nem színeződik el, de megszáradva piszkosbarnás lesz.

Spóra: Eleinte fehér, majd rózsaszín,  7-9 x 4.5-5 µm, ovális, sima.

Előfordulása: Májustól novemberig, kertben, füves helyen, erdőszélen növő, gyakori faj. Kedveli a cserjéseket és mezsgyéket is.

Fogyaszthatóság: Ehető. A szaga kellemes.

Összetéveszthetőség: Hasonlít hozzá a mérgező Gyilkos galóca, a Karbolszagú csiperke és az ehető ragadós bocskorgomba. Valamint a Fehér galócával téveszthető össze.

Egyéb latin név: Leucoagaricus naucinus

Megjegyzés: Vannak fehér színű rokon fajok is, de ezeknek nem rózsaszín hanem fehér lemezeik vannak. Leucoagaricus szó a görög Leuco fehér és Agaricus mint a csiperkék faj nevének, összevonásával. Tehát Leucoagaricus utal egy olyan fehér gomba csoportra, amely a legtöbb szempontból hasonlít az Agaricus fajhoz. A -thites utótag jelentésére nem találtam hivatkozást.

Fajleírás: Robosztus mezei gombaként írta le 1835-ben az olasz orvos és természettudós Carlo Vittadini (1800-1865), aki az Agaricus leucothites tudományos nevet is adta. 1977-ben az ukrán mikológus Salamon P Wasser (szül. 1946) sorolta át ezt a fajt a Leucoagaricus nemzetséghez, így a jelenleg elfogadott tudományos neve Leucoagaricus leucothites.