Kalap: 1-4 cm széles, eleinte harang alakú, majd kiterül, a közepén púpos marad, a pereme gyakran felhajló, áttetszően bordázott. Felszíne fiatalon és nedves időben erősen nyálkás-ragadós, szárazon fénylő. A kalap színe nagyon változatos, friss állapotban egészen vagy helyenként sötét- illetve olívzöld, később sárga vagy narancssárga, de húsvörös is lehet, végül kifakul.
Lemezek: A vastag, hasas lemezek tönkhöz illeszkedők, ritkán állók, a nagyobb kalapoknál erekkel összekötöttek, zöldes vagy sárgászöldes, narancsos színűek.
Tönk: A sima, karcsú tönk 3-7 cm magas, többnyire egyenletesen vastag 2-4 mm, gyakran hajlott, a tövén összenyomott és kihegyesedő, felül zöldes, lefelé inkább sárgás vagy narancssárgás, belül üreges. Szedéskor az ujj könnyen megcsúszik a nyálkás-síkos tönkön.
Hús: A zöldes hús üveges-vizenyős, törékeny, íztelen és szagtalan.
Fogyaszthatóság: Enyhén mérgező, ezért étkezésre alkalmatlan gomba. Gyomor és bélpanaszokat okozhat.
Előfordulás: Ez a nitrogénkedvelő faj mindenütt megtalálható Közép-Európában, az alföldeken ritkább, mint a hegyi és szupalpin helyeken. Az Alpokban 2500 m-ig fordul elő. Hazánkban nem nagyon gyakori faj, de ritkán lombos és vegyes erdőben, nedves réten, legelőn lehet találkozni vele júniustól novemberig.
Spóra: Fehér; 7,5-9,5 x 4-6 μm; ellipszoid vagy tojás alakú, sima.
Összetéveszthetőség: Könnyen felismerhető a kalap zöldes színéről, ragadósságáról, mégis a kevésbé zöld példányok összetéveszthetőek a nyálkás nedűgombával, ennek azonban lefutók a lemezei. A zöldes nedűgomba öreg, kifakult termőtesteit sem lehet mindig egyből megkülönböztetni a többi, hasonló színű nedűgombától. Hasonlíthat a nem ehető Zöldes pitykegombára, de az köldökös kalapú, és lemezei rózsásak. Zöldes szín nélküli termőtestei hasonlíthatnak a narancsosabb árnyalatú, nem ehető csúcsos nedűgombára és a még nem sötétedő, mérgező Feketedő nedűgombára.
Megjegyzés: A psittacina jelentése papagájhoz tartozó. A nemzetség név a Hygrocybe jelentése- vizes fej.
Fajleírás: 1762-ben a német Jacob Christian Schaeffer írta le, és az Agaricus psittacinus nevet adta neki. A jelenlegi tudományos nevét 1871-ben egy másik német mikológus, Paul Kummer adta neki, aki a Hygrocybe nemzetséghez sorolta; neve így Hygrocybe psittacina lett. A nevezéktan szerint, már többen leírták a gombát, mint alfajt, így 1958-ban Henrik a Gliophorus nemzetséghez sorolta, ezért ezen a néven is utalnak rá: Gliophorus psittacinus.
Egyéb elnevezések: Hygrocybe psittacinus
Rendszertan:Törzs: | Basidiomycota |
Osztály: | Agaricomycetes |
Rend: | Agaricales |
Család: | Tricholomataceae |
Nemzetség: | Gliophorus |
Fajnév: | psittacina |
A faj leírója: | (Schaeff.) Herink (1958) |
Magyar fajnév: | zöldes nedűgomba |
Életmód: | talajlakó szaprotróf |
Étkezési érték: | nem ehető |
A gomba megtekintése külön oldalon:
Link: Zöldes nedűgomba - Gliophorus psittacina