Bíbor galóca

Amanita porphyria



Kalap: 4-8 (11) cm széles, vékony húsú, színe bíbor-barna-szürkés, ibolyakék. Fiatalon harang alakú, később kiterül és hártyás-szemölcsös, szürke burokmaradványok borítják. A kalapbőr szárazon selymesen fénylő, a kalap pereme sima.

Lemezek: Szabadon állók vagy valamelyest a tönkhöz odailleszkedők, fehéresek, puhák, meglehetősen keskenyek és sűrűn állók.

Tönk: Maximum 9 cm magas és 1 cm vastag lehet, fehéres vagy a kalap színéhez hasonló, néha kígyóbőrszerűen díszített a Gyilkos galóca tönkrajzolatához hasonlóan. A gallér fehéres vagy szürkéskék, lelógó, vékony és sima. A tönk töve kerek és gumós, a Citromgalócához hasonló éles szegélyű.

Hús: Fehér, a kalapbőr alatt ibolyás-kék. A tönk üreges. Szaga Citromgalócához hasonlóan csírázó burgonyára emlékeztető és retekízű.

Spóra: Fehér; 7,2-9 x 7.8-11 μm; Gömb vagy gömbölyded alakú.

Előfordulás: Magyarországon ritka  gombafaj a bíbor galóca. Európában nem ismer észak-déli határokat és 1600 m felett is előfordul. Többnyire tűlevelű erdőkben, tápanyagban szegény, savanyú talajokon található. Skandináviában nyír alatt, hazánkban szelídgesztenye alatt is előfordul. A bíbor galóca több nedvességet igényel fajtársainál. Termőtestet júliustól október végéig fejleszt.

Fogyaszthatóság: Ez a gomba nyersen mérgező. Kellemetlen szaga és íze miatt étkezési célra nem használható.

Összetéveszthetőség: Ha az éles szegélyű gumót, a sima, hártyás gallért, alatt a kígyóbőrszerű tönkrajzolatot és a burgonyaszagot figyelembe vesszük, akkor nem lehet összetéveszteni más fajjal.

Megjegyzés: A színétől eltekintve a bíbor galóca sok tulajdonságban hasonlít a Citromgalócához. A porphyria a görög Porphyrius melléknévből származik, ami lefordítva- lilába öltözött, a szó egy ritka betegség neve is (porfíria).

Fajleírás: 1805-ben a német Johannes Baptista von Albertini (1769-1831) és az amerikai Lewis David von Schweinitz (1780-1834) írta le tudományosan, azóta a neve általánosan elfogadott.