Kalap: Félgömb alakú, domború, kb. 5-15 cm nagy. Bársonyosan molyhos felületű, szarvasbőrszerű tapintatú. A molyhosság az idős példányokon csökken, esetleg el is tűnhet. Színe eléggé változatos lehet szürkésbarna, zöldesbarna, zöldessárga, gesztenyebarna. A bőre nemritkán táblásan berepedezik, és a repedésekben a hús sárgásan kilátszik. Bőre nem húzható le.
Csöves rész: Aránylag tág nyílású, idős korban a nyílások feltűnően sárgák, egyenetlenek, szögletesek. A csöves rész könnyen lefejthető, néha a tönkre kissé lefut. Színe élénksárga, tojássárga, az idősebb példányokon barnássárga, zöldessárgába megy át. Nyomásra többnyire nem színeződik erősen, de előfordul a zöldeskék színváltás is. A spórapor barnássárga.
Tönk: Aránylag karcsú, a kalaphoz viszonyítva vékony és hosszú, gyakran kissé csavart és görbe, lefelé nemritkán kissé vékonyodó, 7-15 cm hosszú, 0,5-3 cm vastag. Színe sárgás alapon vörösbarnával sávozott, csíkos, bordás, de nem recés. Vöröses színt rendesen csak a tönk egyharmadán látunk, az alján, közepén vagy fenn, és az fokozatosan megy át barnába.
Hús: A kalapban elég vastag, puhuló. Fiatalon fehéressárga, később sötétebb sárga. Megtörve nem vagy gyengén kékül. A tönkben a hús sárgás, színtartó vagy vörösbe, kékbe kissé színt váltó lehet.
Fogyaszthatóság: Fiatalon jóízű és sokféleképpen felhasználható, éppen úgy, mint az ízletes vargánya. Idősebb korban azonban csekélyebb értékű, mert tönkje kesernyés, kevésbé állóképes, de eléggé jól szárad. Szaga gyümölcsre emlékeztet.
Előfordulás: Júniustól október végéig terem lomb- és fenyőerdőben, ligetes erdőben, erdőszélen, gyakran erdei utakon, ösvényeken, erdei füves helyen. Eléggé gyakori, de többnyire csak egyesével, elszórtan találjuk. Gyökér-kapcsolt gomba. Aránylag szárazabb időben is előjön. Hamar kukacosodik, és nemritkán penész támadja meg. Ilyenkor az egész gombát hófehér vagy citromsárga bevonat borítja.
Spóra: Olív-barna; 10-15 x 4-6μm; ellipszoid, sima.
Összetéveszthetőség: Az ehető fajok közül igen közeli rokona az aranytinóru, amely kisebb, 2-10 cm. Tönkjén több a vörös. A kalap erősen repedező, és a repedésekben rózsáspiros szín látszik. A csöves rész tág nyílású, megzöldül, nyomásra kékesen foltos lesz. Nagyon gyakori gomba, de majdnem mindig kukacos, és fehéren vagy sárgán penészesedett. Nagyon hasonló hozzá az ugyancsak ehető Barna tinóru is, amelytől alig különbözik. Ennek kalapja gesztenyebarna, a csöves rész zöldessárga, és nyomásra zöldeskékre színeződő. Tönkje sárgásbarna, és nincs rajta hálózatos rece. Húsa sárgásfehér, kissé kékülő. Erdőben, erdőszélen, főleg fenyvesben helyenként és elszórtan terem. A piros tönkűek közül igen hasonlít rá a mérgező Farkastinóru, de annak tönkje a tövén élénkpiros, és a tönk felülete hálózatosan recés. A kesernyés tinóru tönkje is hálózatosan recés, kalapja világosabb színű, és az íze feltűnően keserű.
Megjegyzés: A Boletus nemzetség név a görög Bolos- agyag darab szóból származik, míg a subtomentosus egy latin szó, és azt jelenti, finom szálakkal borított - hamvas, bolyhos.
Fajleírás: 1753-ban Carl Linnaeus írta le, és a név nem változott a mai napig. Több szinonimája is van, köztük a Xerocomus subtomentosus és Ceriomyces subtomentosus.
Egyéb elnevezések: Boletus subtomentosus
Rendszertan:Törzs: | Basidiomycota |
Osztály: | Agaricomycetes |
Rend: | Boletales |
Család: | Boletaceae |
Nemzetség: | Xerocomus |
Fajnév: | subtomentosus |
A faj leírója: | (L.) Quél. |
Magyar fajnév: | molyhos tinóru |
Életmód: | mikorrhizaképző |
Étkezési érték: | ehető |
A gomba megtekintése külön oldalon:
Link: Molyhos tinóru - Xerocomus subtomentosus