Erdei csiperke

Fenyves csiperke

Agaricus silvaticus



Kalap: Félgömb alakúból, tojásdadból olykor majdnem szögletes harang alakon át hamar kiterülő. 4-10 cm széles. A kalapbőr lehúzható. Színe vörösbarna, barna, szürkés alapon széles, de nem felszakadozó barnás szálakkal és pikkelyekkel díszített. Középen szürkésbarna, csupasz. A nyomáshelyeken barnásan vörösödő. Lehet félgömb alakú, szélesebb kalapú és alacsonyabb növésű, rozsdásbarna, a kalapra simuló, szálas pikkelyekkel fedett is.

Lemezek: Már kezdetben szürkés rózsaszínűek, és barnásvörösön át gyorsan feketednek. A fiatal gomba lemezei a nyomáshelyeken élénk húsvörös színűek. A lemezek nyirkosak, nedvesek, törékenyek.

Tönk: Egyenletesen karcsú, az alján többnyire talpszerűen duzzadt, bunkós, 5-10 cm hosszú, de csak 1-2 cm vastag. Van rövidebb és megnyúltabb változata. Színe kezdetben fehér, de igen gyorsan szürkül, barnul, márványosan feketedik, nyomásra lehet vörösfoltos. Felülete hamvas, selymes. Belül szélesen csövesedő, csak alul tömör. Gallérja egyszerű, eléggé vékony, lelógó, gyakran aránylag mélyen álló, fehérből gyorsan szürkésbarnára feketedik.

Hús: Merev. Fiatalon fehér, megtörve hamar húsvörösre vagy borvörösre színeződik, a lomberdőben élő fajé rögtön vérvörös lesz. Az idősebb gomba húsa szürkül, barnásfekete lesz. Csak a tönk aljában marad fehér, ahol viszont sárguló is lehet. Enyhén sajátos, csiperkére és parafára emlékeztető illatuk van.

Spóra: Csokoládé-barna; 4.5-6 x 3-3.5µm; ovális,

Előfordulás: Lomb- és fenyőerdőben egyaránt előfordulnak. A fenyvescsiperkét a fenyőerdőkben, az erdei csiperkét pedig a tölgyesekben, bokros helyeken, főként meszes talajon találjuk. Mindkét faj júliustól októberig gyakori, de nem mindenütt és nem minden esztendőben. Néha igen nagy tömegben jönnek elő, seregesen és nagy boszorkánykörökben, de hamar, egy-két nap alatt megöregszenek.

Fogyaszthatóság: Ehető és árusítható. Jóízű, de kevéssé állóképes csiperkék, és mivel az ételt feketére festik, nem is közkedveltek.

Összetéveszthetőség: Legfeljebb arra vigyázzunk, hogy a sárguló csiperke pikkelyes példányaival ne tévesszük össze. Az ehető Piruló őzlábgombához is hasonlíthat, de annak lemezei fehérek maradnak, gyűrűje eltologatható, és tönkje a kalapból csuklósan kifordítható. A Piruló galócától, és a Párducgalócától abban különbözik, hogy azoknak a lemezei fehérek, kalapjukon a pettyek pedig világosabbak a kalap színénél. Nagyon hasonlít hozzá a Kárminhúsú csiperke is.

Ezek a gombák tartalmaznak utalást:

Büdös csiperkeCsoportos csiperke
Fenyves csiperkeKárminhúsú csiperke
Kétspórás csiperkeLomberdei csiperke
PárducgalócaPiruló őzlábgomba
Sötét rétgombaSziki csiperke
Tintaszagú csiperke

Egyéb latin név: Agaricua haemorrhoidarius

Megjegyzés: A silvaticus jelentése erdei. Nagyon hasonló az Agaricus langei gomba hozzá, a spórái is csak kis mértékben különböznek.

Fajleírás: 1762-ben, a híres német mikológus Jacob Christian Schaeffer írta le ezt a gombát, és a jelenleg elfogadott tudományos nevét adta Agaricus silvaticus.