Kalap: 8-25 cm átmérőjű; fiatalon félgömb alakú, majd ellaposodik; fehéres, szürkésfehér; felülete szürkés, széles, vastag, lenyomott pikkelyekkel borított; széle a burokmaradványoktól sokszor cafrangos.

Lemezek: Szabadon állók; fehéresek; élük gyakran csipkézett.

Tönk: 10-20 cm hosszú, 2-3,5 cm vastag; hengeres, lefelé répaszerűen megvastagodó; fehéres; szakadozott, pelyhes gallérja alatt cafrangos, pikkelyes, alján pedig rücskös övek láthatók; bocskora nincs.

Hús: Vastag, kemény, idővel megpuhul; fehér; szaga fiatalon jellegtelen, idősen kellemetlen, íze enyhe.

Spóra: Fehér; 10-13,5 x 7-8.5 μm; A közel gömbölyűtől az elliptikusig, sima

Előfordulása: Júniustól októberig; meszes talajú lomberdőben, gyakran szárazabb időben is növő, hazánkban helyenként nem ritka gombafaj.

Fogyaszthatóság: Ehető

Összetéveszthetőség: Hasonló színű a védett Őzlábgalóca is, de annak termőteste durván pikkelyes, felrepedező, és nitrogén dús talajú gyepeken, szikes vagy homokos legelőkön nő. A meszes lomberdőben termő, fehéres, ehető Tüskés galóca piramisszerűen pikkelyes, és lemezei zöldesek.

Ezek a gombák tartalmaznak utalást:

Megjegyzés: A strobiliformis jelentése kúp-szerű, a strobil-kúp és a formis- formájú, alakú, latin szavakból.

Fajleírás: Egy 1866-os kiadványból származik a neve, amelyben a francia Louis-Adolphe Bertillon (1821-1883) publikálta Amanita strobiliformis néven. A korai nevét Agaricus strobiliformis-t Carlos Vittadini nevéhez kötik, később Jean Jacques Paulet (1740-1826) Hypophyllum strobiliforme néven írt róla. Ma már a galócák (amanita) nemzetségbe tartozik.