Kalap: 2-7 cm átmérőjű; púpos, harang alakú, majd ellaposodik, közepén kissé púpos marad; széle gyakran hullámos, behasadozó; fehéres alapszínű felületén bíborbarnás, húsbarnás, többnyire körkörösen elhelyezkedő pikkelyek vannak, közepe sötétebb, egyszínű, sima.
Lemezek: Sűrűn és szabadon állók, szélesek; fehérek, borvörösen foltosodhatnak.
Tönk: 2-4 cm hosszú, 0,3-0,5 cm vastag; hengeres, zömök, aránylag vaskos, felül rózsásfehér, lefelé kissé rozsdavörösen árnyalt. Sima, felső harmadában szálas, széles, szinte gyapjas, gallérszerű öv van. Alatta, alja felé egyre sötétebb, borbarna pelyhek borítják.
Hús: Vékony, puha, törékeny; fehéres, a tönkben kissé húsvöröses színű, gyenge gyümölcsillatú, íze nem jellegzetes.
Fogyaszthatóság: Súlyosan mérgező faj. Amatoxin tartalmú. A gyilkos galóca mérgezéshez hasonló mérgezést okoz.
Előfordulása: Májustól októberig, többnyire homokos talajú lomberdőben, erdőszélen, út mellett növő, nem ritka faj.
Spóra: Fehér, krém vagy sárgás; 7-9 x 4-5 µm; elliptikus, mandula alakú.
Összetéveszthetőség: Hasonlít hozzá az ehető Karcsú őzlábgomba és a Mezei szegfűgomba.
Megjegyzés: Lepiota patouillardii néven is ismert. A frania gyógyszerész és mikológus Narcisse Théophile Patouillard (1854-1926) tiszteletére nevezték el. A brunenoincarnata jelentése: az incarnata hússzínű és a brunneo barna szavakból eredően- barnahússzínű vagy ahogy a neve mutatja húsbarnás
Fajleírás: A svájci botanikusok Robert Hippolyte Chodat és Charles-Édouard Martin 1889-ben írta le.
Egyéb elnevezések: Lepiota patouillardii
Rendszertan:Törzs: | Basidiomycota |
Osztály: | Agaricomycetes |
Rend: | Agaricales |
Család: | Agaricaceae |
Nemzetség: | Lepiota |
Fajnév: | brunneoincarnata |
A faj leírója: | Chodat & C. Martín |
Magyar fajnév: | húsbarnás őzlábgomba |
Életmód: | talajlakó szaprotróf |
Étkezési érték: | nem ehető |
A gomba megtekintése külön oldalon:
Link: Húsbarnás őzlábgomba - Lepiota brunneoincarnata
A gomba bélyegen: