Húsbarnás őzlábgomba

Lepiota brunneoincarnata



Kalap: 2-7 cm átmérőjű; púpos, harang alakú, majd ellaposodik, közepén kissé púpos marad; széle gyakran hullámos, behasadozó; fehéres alapszínű felületén bíborbarnás, húsbarnás, többnyire körkörösen elhelyezkedő pikkelyek vannak, közepe sötétebb, egyszínű, sima.

Lemezek: Sűrűn és szabadon állók, szélesek; fehérek, borvörösen foltosodhatnak.

Tönk: 2-4 cm hosszú, 0,3-0,5 cm vastag; hengeres, zömök, aránylag vaskos, felül rózsásfehér, lefelé kissé rozsdavörösen árnyalt. Sima, felső harmadában szálas, széles, szinte gyapjas, gallérszerű öv van. Alatta, alja felé egyre sötétebb, borbarna pelyhek borítják.

Hús: Vékony, puha, törékeny; fehéres, a tönkben kissé húsvöröses színű, gyenge gyümölcsillatú, íze nem jellegzetes.

Spóra: Fehér, krém vagy sárgás; 7-9 x 4-5 µm; elliptikus, mandula alakú.

Előfordulása: Májustól októberig, többnyire homokos talajú lomberdőben, erdőszélen, út mellett növő, nem ritka faj.

Fogyaszthatóság: Súlyosan mérgező faj. Amatoxin tartalmú. A Gyilkos galóca mérgezéshez hasonló mérgezést okoz.

Összetéveszthetőség: Hasonlít hozzá az ehető Karcsú őzlábgomba és a Mezei szegfűgomba.

Ezek a gombák tartalmaznak utalást:

Büdös őzlábgombaKarcsú őzlábgomba
Rózsás őzlábgomba

Egyéb latin név: Lepiota patouillardii

Megjegyzés: Lepiota patouillardii néven is ismert. A frania gyógyszerész és mikológus Narcisse Théophile Patouillard (1854-1926) tiszteletére nevezték el. A brunenoincarnata jelentése: az incarnata hússzínű és a brunneo barna szavakból eredően- barnahússzínű vagy ahogy a neve mutatja húsbarnás

Fajleírás: A svájci botanikusok Robert Hippolyte Chodat és Charles-Édouard Martin 1889-ben írta le.