Fagyálló csigagomba

Hygrophorus hypothejus



Kalap: 2-5 cm átmérőjű; kezdetben domború, majd ellaposodik, végül benyomottá válik, de a közepén egy kis púp megmarad; olivbarna, a közepe feketés-barna, szárazon sárgásbarna; felülete feltűnően nyálkás, bőre benőtten szálas, nagy része lehúzható a kalapról.

Lemezek: A tönkre ránőnek, idővel a tönkre kissé lefutók, szélesek, távol állók; eleinte fehéresek, majd narancssárgásak, idősen narancsokkeresek lesznek.

Tönk: 3-7 cm hosszú, 0,5-1 cm vastag; hengeres, karcsú, lefelé kissé elvékonyodó; krémszínű vagy sárgás; a csúcsa száraz, deres felületű, lefelé tapadós, nyálkás, szálas burokmaradványok tapadhatnak rá.

Hús: Vékony, merev; fehéres, krémszínű, a kalap alatt sárga; illata, íze kellemes.

Spóra: Fehér; 8-9,5 x 3.5-5.5 μm; elliptikus, sima.

Előfordulása: Októbertől decemberig; fenyőerdőben; sokszor seregesen növő; gyakori faj. Az első fagyokig megtalálható.

Fogyaszthatóság: Ehető. Szaga és íze nem megkülönböztető jegy.

Összetéveszthetőség: Könnyen felismerhető; mérgező fajjal nem téveszthető össze.

Megjegyzés: A hygrophorus jelentése a hygro-víz, nedvesség, és phorus- hordozó. A hypothejus a hypo - jelentése alatt vagy alatti, és - thejus szavkból származik, jelentése : mint a kén, vagy kénköves, a lemezek színére utal, amely kénsárga.

Fajleírás: 1818-ban a svéd mycologist Elias Magnus Fries írta le tudományosan és elnevezte Agaricus hypothejus-nak. Később szintén Fries, 1838-ban átnevezte Hygrophorus hypothejus-nak, a mai elfogadott nevére.