Gyapjas őzlábgomba

Lepiota clypeolaria



Kalap: Eleinte tompán kúpos 4-8 cm-es átmérőt érhet el. Kiterülése után alakja lapos haranghoz hasonlít, de közepén jól kivehető púp marad meg. A fehéres alapszínű kalapbőrt sok apró, nagyon mutatós okkersárga vagy barna, szinte pelyhes pikkely borítja. A kalap közepe sötétebb és sima. A kifejlett gomba szélén is lógnak még burokmaradványok.

Lemezek: Fehér vagy krémszínű lemezek eltérő hosszúságúak, kissé hasasok és szabadon állók.

Tönk: Maximum 8 cm-es magasságával és 0,4-1 cm-es vastagságával egy karcsú gomba benyomását kelti. A fehér vagy világosbarna szálas, gyapjas felületű tönkön pelyhes, hamar szétfoszló gallér található. A gyapjas felület jellegzetes tulajdonság, innen származik a faj magyar neve is.

Hús: Fehér, puha, enyhe gyümölcsillatú és édeskés íze van.

Spóra: Fehér; 11-18 x 4.5-7 μm; amygdala (mandula) alakú, sima.

Előfordulás: Hazánkban gyakran megtalálható lomb- és fenyőerdőben, erdőszéleken, füves helyen, korhadó fűrészporon, májustól novemberig.

Fogyaszthatóság: Nem mérgező, de tartsuk be azt a szabályt, hogy a kis őzlábgombák nem ehetők.

Összetéveszthetőség: A gyapjas őzlábgomba a következő fajokkal téveszthető össze: a hasasspórájú őzlábgomba, amely főleg bükkösökben, ritkábban fenyvesekben található, a tönkjének a töve száradáskor lassan, dörzsölésre gyorsabban narancsvörösre változik. Hazánkban mindkét faj elég ritka.

Megjegyzés: A clypeus jelentése kerek pajzs, a kalap formája erre emlékeztet. A lepiota a lepis-pikkely szóból ered. A spóra alak az amygdala mandulát jelent, az agy egy részét is nevezik így, amely mandula formájú neuronokat tartalmaz.

Fajleírás: 1789-ban a francia Jean Baptiste Francois (Pierre) Bulliard írta le, és Agaricus clypeolarius-nak nevezte el. 1871-ben a német Paul KummerLepiota nemzetségbe sorolta, ekkor nyerte el a jelenleg elfogadott tudományos nevét Lepiota clypeolaria.