Karbolszagú csiperke

Sárguló csiperke

Agaricus xanthodermus



Kalap: Először félgömb alakú, majd ellaposodó, vékony húsú kalap a Mezei csiperkékéhez hasonlóan fehér, sima, ritkán pikkelyes felületű. Gyakran előkerülnek olyan példányok, amelyeknek barna füstfolt van a közepén. A kalapbőr adja az első elkülönítő bélyeget is: dörzsölésre élénksárga lesz.

Lemezek: Nem ennyire jellegzetesek, színűk a kezdeti rózsaszín után ugyanúgy csokoládébarnára változnak, mint az ehető csiperke fajoké.

Tönk: A karcsú tönkön fehér, hártyás gallér található, a töve gumószerűen megvastagodott. Dörzsölésre a tönk bőre krómsárga lesz.

Hús: Többé-kevésbé kellemetlen tinta- vegyszer- vagy karbolszagú, és erősen sárgul.

Spóra: Sötétbarna; 5-6 x 3,5-4,5 µm; elliptikus vagy tojás alakú, sima

Előfordulása: Ez a gyakori gomba hasonló helyeken található, mint az Erdőszéli csiperke, nevezetesen kertekben, parkokban, temetőkben, réteken és legelőkön, de erdőkben is. Májustól októberig terem.

Fogyaszthatóság: Gyomorpanaszokat okoz, ezért mérgezőnek tekintjük. Főzés közben elviselhetetlen szagot áraszt.

Összetéveszthetőség: Nagyon hasonlít a mezei csiperke és Erdőszéli csiperke fajokhoz. Összetévesztésük ugyan nem különösebben veszélyes, viszont kellemetlen, esetleg gombaundort válthat ki. A karbolszagú csiperke tönkjén vágáskor azonnal látható krómsárga elszíneződés, amiről ez a gomba felismerhető.

Ezek a gombák tartalmaznak utalást:

Fehér tarlógombaFenolszagú csiperke
Karcsú csiperkeLigeti csiperke
Szekszárdi csiperke

Megjegyzés: Legjobb, ha valamennyi (kb 10 faj), sárgára színeződő és vegyszerszagú csiperkét elkerüljük. A xanthoderma jelentése sárgabőrű. A mai neve inkább a sárguló csiperke.

Fajleírás: 1876-ban a francia botanikus Léon Gaston Genevier (1830-1880) írta le.