Rőt selyemgomba

Amanita fulva



Kalap: 3-7 cm szélesre nő meg, puha húsú, sötétvöröses barna, narancsos rókavörös, és erősen bordázott peremű. Fiatalon kúpos, harang alakú, később kiterül, alig észrevehető csúcsa lesz és többnyire burokmaradványok nélkül.

Lemez: A lemezek szabadon állók, fehérek, szélesen és sűrűn állók.

Tönk: 7 (12) cm magasra és 0,8-1,2 cm vastagra nőhet meg; fehéres vagy kissé vörösbarna, nem kígyóbőrszerűen díszített, és nincs gallérja; a tönk egy kívül fehér, belül rozsdabarna színű, hüvelyszerű bocskorban ül.

Hús: Fehér és a tönk idővel üreges lesz; szaga és íze nem feltűnő.

Spóra: Fehér; 9,5-12,5 x 9.7-12.5μm; közel gömb alakú, sima.

Előfordulás: Csak erősen savanyú talajú lomb- és fenyőerdőben található. Hazánkban viszonylag ritkán, júniustól szeptemberig fordul elő.

Fogyaszthatóság: Ehető, de törékenysége miatt kevésbé alkalmas begyűjtésre. Fogyasztása nyersen nem ajánlott.

Összetéveszthetőség: Nagyon hasonló lehet az ehető narancsszínű selyemgomba, ennek azonban nagyobb és világosabb kalapja néha fehér burokmaradványok borítják. A tönk halvány narancssárga és kígyóbőrszerűen díszített. Gyengén savanyú talajú lombos- és vegyes erdőkben terem.

Megjegyzés: A gombász szakemberek jelenleg mintegy 13 selyemgomba fajt különítenek el. Vannak fehér, szürke, és különféle barna kalapszínű fajok, amelyeknek nagyon hasonló a külsejük. Korábban majdnem mindegyiket a Szürke selyemgomba változatainak tartották. A selyemgombáknak nincs részleges burkuk, ezért gallérjuk sincs. Az általános burok maradványa jól felismerhető a tönk tövén, hüvelyszerű, lebenyes bocskor formájában. A kalap pereme többnyire kifejezetten sugarasan bordázott. A fulva sárgásvöröst, sárgásbarnát jelent.

FajleírásJacob Christian Schaeffer írta le először ezt a fajt 1774-ben, ő nevezte el Agaricus fulvus-nak. Az Amanita nemzetségbe, a nagy svéd Elias Magnus Fries 1815-ben sorolta át, és a tudományos neve Amanita fulva lett.