Szürke galóca

Amanita excelsa



Kalap: Átmérője 15 cm-t is elérheti ennél a vaskos, zömök gombánál. A felületét szürkésbarrna alapon sok fehér vagy szürkés színű, erősen tapadó, lisztszerű petty borítja. Fiatal állapotban a kalap érdes és lisztes felületű, tojás formájú, majd a fejlődés során kiterül.

Lemezek: A kalap alatt sűrűn állnak a fehér lemezek, melyeknek később sem változik meg a színük. A fehér, lefelé szürkülő tönkhöz nem kapcsolódnak, szabadon állók.

Tönk: 10-12 cm magasra nő meg, töve gumósan megvastagodik. A gumón apró szemölcsök koszorúja figyelhető meg. A gallér magasan ül és nem foszlik el olyan gyorsan, mint néhány más galócánál. Finoman bordázott.

Hús: Fehér, néhány változatnál kissé barnuló, az íze általában enyhe, bár a szaga és az íze néha kellemetlenül dohos és földes.

Spóra: Fehér; 9-10 x 8-9μm; elliptikus.

Előfordulás: Hazánkban lombos fák alatt júniustól októberig termő, a Párducgalócánál ritkább előfordulású faj.

Összetéveszthetőség: A fiatal Piruló galócával téveszthető össze, amelynek kalapja és tönkje rózsaszín-húsos árnyalatú, és a húsa vörösödik; ezenkívül a Párducgalócával , amelyen azonban többnyire szabályos, fehér burokmaradványok vannak, a tönk alja pedig peremesen gumós. A kalapperem bordázottsága nem megbízható határozó bélyeg.

Fogyaszthatóság: A szürke galóca ehető, de nyersen mérgező. Megfőzve is gyakran földízű. Összetévesztési veszélye miatt fogyasztásra nem ajánlott.

Ezek a gombák tartalmaznak utalást:

Érdes galócaÓriás selyemgomba
Piruló galóca

Egyéb latin név: Amanita spissa

Megjegyzés: Egyes mikológusok még két további változatot különítenek el: var. excelsa, var valida. A spissa jelentése vastag és sűrű. Ez utóbbi a lemezeire vonatkozik.

Fajleírás: 1821-ben nevezte el Agaricus Excelsus-nak a svéd Elias Magnus Fries mikológus. 1871-ben került az Amanita nemzetséghez Paul Kummer által, és Amanita excelsa nevet kapta.