Jellemzés: Kicsiny vagy közepes, fehér, gömbölyded, körte alakú gomba, tetején sűrű, letörölhető szemcsékkel, tüskékkel.
Termőtest: Bunkós, fordított palackhoz hasonló, körte alakú, felül golyószerű, lefelé fokozatosan szűkül, és rövid hengeres része van, 3-10 cm magas, 3-5 cm széles. Színe fehér, később sárgás, éretten szürkésbarna. Bőre két összenőtt rétegű, amely a hússal is összenőtt. Az idős gomba a csúcsán felreped, és ha a gombát megnyomjuk, a spórapor kipöfög belőle. Felszínét apró, törékeny, letörölhető tüskeszerű szemcsék és pikkelyek borítják, amelyek később maguktól is lehullanak róla.
Termőréteg: A termőrétegben található.
Hús: Rugalmasan puha, kezdetben hófehér, sajtszerűen tömör és vágható, majd sárgás, vizenyős, később barna és száraz porrá hullik szét. A termőréteg, amely barna spórákra esik szét, a gömbölyű fejrészben csak egy kerek, puhán velős rész, a tönkben csak rostok vannak termőréteg nélkül. Utóbbi nem sárgul meg úgy, mint a gomba felső része, hanem csak szürkül. Spórapora barna. Spórái sárgásbarnák, gömbölyűek.
Fogyaszthatóság: Amíg fiatal és belül fehér, minden pöfeteg ehető. Közülük ez az egyik legjobb ízű faj, de jellegzetes és erős aromája miatt egymagában gombás ételnek nem elsőrendű. Leginkább rántva, sütve jó. Igen jól szárítható, szép hófehér szárítmányt ad, és gombaporba is jól használható. Fiatalon kellemesen, jellemzően aromás gomba ízű kissé retekszagú vagy lehet karbidra emlékeztető kellemetlen szagú.
Előfordulás: Nyáron és ősszel termő gomba, de csaknem egész évben előjön. A megszáradt példányok áttelelnek. Igen gyakori és mindenfelé tömegesen, seregesen, néha boszorkánykörben is terem. Erdőben, réten, legelőn egyaránt megtaláljuk.
Spóra: Olív-barna, sötétbarna; 3.5-4.5μm átmérőjű; gömb alakú, vastag falú
Összetéveszthetőség: A pöfetegekhez hasonlít a mérges áltrifla, amely mérgező. Ennek felszíne repedező, burka kemény, belseje pedig fiatalon is szürkésfekete. A pöfetegek a fiatal, burokba zárt gyilkos galócákkal is összetéveszthetők, de felmetszve a burokba zárt kalapos gomba azonnal felismerhető. Sok hasonló, kisebb-nagyobb, gyakori ehető pöfeteg hasonlít hozzá. Ilyen pl. a kicsiny, Szürke pöfeteg amely egész gömbölyű, tönkje nincs, csak vékony gyökérszerű köteggel folytatódik a talajban. A körte alakú pöfeteg ugyancsak gyakori, hasonló faj. Termőhelyében különbözik, mert korhadó faanyagon terem, és csoportos növésű.
Megjegyzés: A perlatum , ami egyszerűen azt jelenti, széles körben elterjedt; utalva arra, hogy ez az egyik leggyakoribb gomba az erdőkben. A nemzetség neve Lycoperdon, szó szerint azt jelenti, farkas felfúvódás. Nem találtam utalást a valódi eredetére, vagy arra, hogy mást jelentene.
Fajleírás: 1796-ban Christiaan Hendrik Persoon írta le, és elnevezte Lycoperdon perlatum-nak, ami még mindig a elfogadott tudományos neve máig. ennek ellenére szerzett néhány szinonimát az elmúlt pár évszázadban; pl. Lycoperdon gemmatum Batsch, Lycoperdon perlatum var. perlatum Pers. , Lycoperdon gemmatum var. perlatum (Pers.) Fr. , Lycoperdon bonordenii Massee, és Lycoperdon perlatum var. bonordenii (Massee) Perdeck.
Rendszertan:
Törzs: | Basidiomycota |
Osztály: | Agaricomycetes |
Rend: | Agaricales |
Család: | Agaricaceae |
Nemzetség: | Lycoperdon |
Fajnév: | perlatum |
A faj leírója: | Pers. |
Magyar fajnév: | bimbós pöfeteg |
Életmód: | talajlakó szaprotróf |
Étkezési érték: | ehető |
A gomba megtekintése külön oldalon:
Link: Bimbós pöfeteg - Lycoperdon perlatum