Homoki szarvasgomba

Mattirolomyces terfezioides



Jellemzés: Gumószerű föld alatt termő gombafaj, de gyakran a felszínre bukkan.

Termőtest: 3-10 (15) cm átmérőjű; gumószerű, szabálytalan gömb alakú; külső burka vékony, nem kéregszerű, fehéres okkerszínű; felülete sima, egyenetlen, néha repedezett.

Termőrész: A termőtest belsejében található.

Hús: Fiatalon sajtkeménységű; fehéres, okkeres színű, idősebb korban puha, rózsásbarna színű; szaga eleinte kellemes, később undorító lesz, íze nem jellegzetes.

Spóra: Halvány sárgás; 15-19 µm; gömbölyű, hyalin (áttetsző) vagy enyhén sárgás, bordázott felületű.

Előfordulása: Júliustól októberig, elsősorban homoki akácosokban, a föld alatt terem, de a termőtest sokszor megrepeszti a talajt és kissé kibújik a felszínre. Hazánkban helyenként elég gyakori. Habár Olaszországban találtak rá először, ott nagyon ritka. Fő termőterülete a Kárpát-medence, így erre a szarvasgombára illik legjobban a hungarikum kifejezés.

Fogyaszthatóság: Fiatalon ehető.

Összetéveszthetőség: Hasonlít hozzá a mérgező Rőt áltrifla.

Egyéb latin név: Terfezia terfezioides

Megjegyzés: A DNS kutatások azt mutatják, hogy ez a faj monotipikus faj. Ez azt jelenti, hogy egy fajt tartalmaz a nemzetség. A hagyományos szarvasgomba-piacok amúgy is óvatosak a terfezia fajoktól, külföldi piacokon szinte lehetetlen eladni ismeretlensége és egyedi ízvilága miatt. Érdekessége, hogy legfőbb élőhelyei az akácosok, márpedig ez a növény a XVIII. században került Magyarországra az Egyesült Államokból, ahol a homoki szarvasgombát ezidáig még nem találták meg.

Fajleírás: 1887-ben az olasz Mattirolo írta le Choiromyces terfezioides néven. 1897-ben Fischer tette az új Mattirolomyces nemzetségbe, amelyet 1971-ben további nemzetségekre osztottak, így ez a faj a terfezia nemzetséghez került.