Vaskos mozsárütőgomba

Clavariadelphus pistillaris



Jellemzés: Igen nagyra is megnőhet, ütőre vagy bunkóra emlékeztető kinézete van.

Termőtest: 5-25 cm hosszú, 2-6 cm átmérőjű; vastag, bunkószerű, alja elkeskenyedő, teteje kiszélesedő, lekerekített; eleinte sárgás, bőrszínű, idővel barnássárgás, vörösessárgás színű lesz; felülete fiatalon sima, később hosszirányban barázdálttá, ráncossá válik.

Termőréteg: A gomba felső részének felületét borítja.

Hús: Eleinte sajtkeménységű, később szivacsos állományú, szálas, szívós; fehéres, vágásra kissé barnuló; szagtalan, kesernyés ízű.

Spóra: Fehér; 11-16 x 6-10μm; elliptikus, sima.

Előfordulása: Júliustól októberig, lomberdőkben, elsősorban bükkösök talaján növő, ritka gombafaj.

Fogyaszthatóság: Nem ehető.

Összetéveszthetőség: Könnyen felismerhető, mérgező fajjal nem téveszthető össze. Több hasonló külsejű, nem ehető rokona létezik. Ritkaságuk miatt kímélendők.

Megjegyzés: A nemzetségnév a latin clava-ütő és a görög delphus azaz méh szóból eredhet; így a Clavariadelphus jelentése: méh alakú ütő. A pistillaris jelentése- bibe vagy mozsárütő; amely egy eszköz, amellyel egy mozsárban őröltek a gyógynövényeket, magvakat.

Fajleírás: 1753-ban Carl Linnaeus írta le először, és a Clavaria pistillaris nevet adta a gombának. Később a nevét Elias Magnus Fries elfogadottnak tekintette. A Clavariadelphus nemzetségbe 1933-ban a holland Marinus Anton Donk (1908-1972) mikológus sorolta be.