Gumós csiperke

Agaricus essettei



Kalap: Először félgömb alakú, később kiterülő, legfeljebb 12 (14) cm széles, tiszta fehér kalapon kis, tompa púp van. Felülete nyomásra sárguló.

Lemezek: Szabadon és sűrűn állók, fiatalon fehéresek, aztán szürkés-hússzínűek, végül feketésbarnák lesznek.

Tönk: Minimum 12 cm magas 0,8-2 cm vastag lehet, hengeres, felfelé gyengén elvékonyodik és a gallér fölött selymesen szálas. A gallér nagyon vékony, lelógó, az alsó oldalát hártyás szemölcsök fedik. A tönk gyakran meghajlik és a tövén jellegzetes peremes gumó található.

Hús: A fehér hús a kalapban vékony, a tönk gyakran üreges. Nyomásra vagy vágásra ánizsos szagú.

Spóra: Bíborbarna; 6,4-8 x 4-5,2 μm; ellipszoid.

Előfordulás: A gumós csiperke eléggé elterjedt. Hazánkban főként a gyengén savanyú talajon, lombos és vegyes erdőkben, júniustól novemberig található.

Fogyaszthatóság: Jó, étkezési gomba, még ha ánizsszagot nem is mindenki kedveli.

Összetéveszthetőség: A fiatal még félgömb alakú gomba nagyon hasonlít a Fehér galócához. Az utóbbinak azonban tiszta fehér termőteste van, kalapbőre nem sárgul meg dörzsölés hatására. Továbbá a fehér galóca bocskort visel a tönk tövén. Nagyon hasonlít az ehető Karcsú csiperkéhez is, azonban az utóbbival való összetévesztés veszélytelen, mivel az ehető faj.

Ezek a gombák tartalmaznak utalást:

Akác-csiperkeKarcsú csiperke

Egyéb latin név: Agaricus abruptibulbus,agaricus esettei

Megjegyzés: Az abruptibulbus jelentése meredeken hajló, megtört. A silvicola jelentése erdőben lakó. Elég elterjedt Nagy-Britanniában, Írországban és Észak-Amerikában is. Európa szerte is megtalálható.

Fajleírás: Az olasz szülész és amatőr mikológus (több tudományban jeleskedett, mit akkoriban sokan) Carlo Vittadini (1800-1865) írta le először tudományosan 1832-ben, Agaricus campestris var. silvicola néven, mivel akkoriban csak egy erdei agaricus faj volt az Agaricus campestris. 1873-ban egy amerikai botanikus-mikológus, Charles Horton Peck (1833-1917) nevezte meg, mint külön faj Agaricus silvicola néven.