Sárga gévagomba

Laetiporus sulphureus



Jellemzés: Élő fák törzsén növő, szabálytalan alakú taplóféle, amelyet termőrétegének élénk kénsárga színéről ismerhetünk fel.

Termőtest: Kezdetben gömbölyded, később félgömb vagy vese alakú. Legtöbbször több termőtest egymással szabálytalanul összenőtt, legyező- vagy tetőcserépszerűen egymás felett áll. Alakja igen változatos, többnyire szabálytalanul görbült és kidudorodásoktól egyenetlen. Néha a fa törzsén kéregszerűen szétterül. Mérete 40 cm-t is elérhet. Színe élénksárga, rozsdasárga, téglavörös, narancsszínű, esetleg fehéressárgára vagy zöldessárgára kifakult.

Termőréteg: Csöves, likacsos szerkezetű, a csövek likacsai aprók, pontszerűek. Színe élénksárga, kénsárga. Fiatal gombán sárga cseppeket választ ki.

Hús: Fiatalon puha, leves, kissé rostos szerkezetű, sajtra, túróra emlékeztető. Később megkeményedik, végül szívós, bőrszerű, de szétmorzsolható. Színe fehér, sárgásfehér.

Spóra: fehér; 5-7 x 3.5-4.5μm; elliptikus tojásdad alakú;

Előfordulás: Különböző lombfák törzsén, tövén, tuskóján találjuk, de megterem kivágott fatönkökön is, gyakran a fák üregeiben, odvában. Sokszor találjuk folyópartot szegélyező fűzfában, de gyümölcsfákon, főleg körte- és almafán is előfordul. Tavasztól őszig mindenfelé gyakori. Gyorsan fejlődik. A fáknak káros élősködő gombája.

Fogyaszthatóság: Ehető és árusítható. Sajátosan savanykás szagú, kissé kesernyés, savanykás ízű. A fiatal gomba jóízű, főleg levesbe főzve fogyasztják. Apróra vagdosva teszik az ételbe. A fiatal gombából vágott vékony szeleteket leforrázás után rántani is lehet, az idős gombák azonban ehetetlenül szívósak,rágósak.

Összetéveszthetőség: Alakra több tapló hasonló lehet, de élénk kénsárga termőrétege mindegyiktől megkülönbözteti.

Megjegyzés: A Laetiporus nemzetség név jelentése- fényes pórus. A sulphureum jelentése a sulphur-kén szóból származik, kénest jelent, utalva a kén-sárga színre.

Fajleírás: 1789-ben a francia botanikus és mikológus Jean Baptiste Francois (Pierre) Bulliard írta le először. A mai nevét 1920-ban a híres amerikai William Alphonso Murrill (1869-1967) mikológustól kapta.