Pecsétviaszgomba

Lakkostapló

Ganoderma lucidum



Termőtest: 5-10 (15) cm átmérőjű; félkör, vese vagy legyező alakú, vöröses színű, közepe barnás, a növekedésben lévő kalapszél fehéres, sárgás színű; felülete félkörösen barázdált, fényes, lakkszerű réteggel borított.

Termőréteg: A pórusok aprók, szabályosak; fehéres színűek, később piszkosszürkék lesznek.

Tönk: 5-10 cm hosszú, 0,5-2 cm vastag; oldalt álló, egyenetlen, sokszor kissé lapított, gyakran görbült; színe, felülete a kalaphoz hasonló.

Hús: Rostos, szívós, fakeménységű; világosbarna; szaga nem jellegzetes, íze keserű.

Spóra: Vöröses-barna; 7-13 x 6-8 μm; ellipszoid vagy tojás alakú, egyik vége lapos, kettős falú, kisebb szemölcsökkel díszített.

Előfordulása: Júniustól októberig, lomberdőkben, főleg tölgyesekben, fák tövében, tuskóján, egyenként vagy csoportosan előforduló, gyakori faj.

Fogyaszthatóság: Nem ehető, de gyógytea készítésére felhasználható. Íze meglehetősen keserű, a szag nem jellegzetes.

Összetéveszthetőség: A fiatal termőtest ceruza formájú, csúcsa lekerekített, fehéres. Más fajjal nehezen téveszthető össze. Gyógyászati jelentősége miatt a távol-keleti országokban termesztik. Hasonlít hozzá az óriás lakkostapló, a deres tapló, és a sötét lakkostapló, amelyek szintén ugyanabba a nemzetségbe tartoznak.

Megjegyzés: A latin lucidum jelentése: ragyogó, vagy fény. A Ganoderma a görög Ganos és derma szavakból származik, és azt jelenti, ragyogó bőr, a derma latinul irhát jelent. Így szinte mindkét neve ugyanazt jelenti. Összehasonlítva a nemzetség több tagját, a pecsétviaszgomba kiemelkedően fényes a többihez képest.

Fajleírás: 1781-ben a brit William Curtis (1746-1799) írta le tudományosan, és adta a Boletus lucidus nevet a fajnak. A másik féltekén, a híres finn Peter Karsten (1834 -1917) mikológus 1881-ben sorolta át a mai nemzetséghez, és átnevezte Ganoderma lucidum-nak.