Recéstönkű nemezestinóru

Xerocomus spadiceus



Kalap: 3-12 (15) cm átmérőjű; félgömb alakú, majd kissé ellaposodik; halványsárga, barnássárga, olívbarna; felülete bársonyos, nemezes, néha repedezik.

Csöves rész: Nyílásai tágak, a tönkre érszerűen, kissé lefutnak; aranysárga, majd zöldessárga, olívbarnás lesz, nyomásra gyengén kékül.

Tönk: 4-10 cm hosszú, 1-2 cm vastag; lefelé többnyire elvékonyodik; sárgás, sárgásbarna, néha vörösesbarnás; felülete finoman pontozott és többnyire hosszan, hálózatosan erezett.

Hús: A kalapban hamar puhuló, a tönkben keményebb; fehéressárgás, vágásra nem vagy csak gyengén kékül; gyümölcsillatú, fiatalon jó, idősen gyakran keserű ízű.

Spóra: Olív-barna; 9-14 x 4-5.5 µm; sima, áttetsző

Előfordulása: Májustól októberig, lomb- és fenyőerdőkben növő, gyakori faj.

Fogyaszthatóság: Ehető, árusítható. Jól szárítható. Kellemes, de nem megkülönböztető jel a szag és íz.

Összetéveszthetőség: Hasonlít hozzá az ehető Arany tinóru és a hozzá nagyon hasonló, ehető Molyhos tinóru.

Ezek a gombák tartalmaznak utalást:

Arany tinóruÉlősdi tinóru
Hamvas nemezestinóru

Egyéb latin név: Boletus spadiceus

Megjegyzés: A Boletus név a görög Bolos - agyag darab, vagy márvány szóból ered. A spadiceus jelentése, a görög spadic -csutka szóból eredhet. Utalva a recés tönkre, amely talán egy lerágott csutkára emlékeztet. A pontos eredetet még tisztázni kell.

Fajleírás: Számos névváltoztatás történt. 1838-as Fries leírása alapján használt név az irányadó, ami akkor Boletus spadiceeus volt. 1888-ban Xerocomus spadiceus néven  Quélet. 1889-ben Suillus spadiceus néven Kuntze. 1945-ben Xerocomus coniferarum néven Singer, jegyezte le.