Kalap: 3-12 (15) cm átmérőjű; félgömb alakú, majd kissé ellaposodik; halványsárga, barnássárga, olívbarna; felülete bársonyos, nemezes, néha repedezik.
Csöves rész: Nyílásai tágak, a tönkre érszerűen, kissé lefutnak; aranysárga, majd zöldessárga, olívbarnás lesz, nyomásra gyengén kékül.
Tönk: 4-10 cm hosszú, 1-2 cm vastag; lefelé többnyire elvékonyodik; sárgás, sárgásbarna, néha vörösesbarnás; felülete finoman pontozott és többnyire hosszan, hálózatosan erezett.
Hús: A kalapban hamar puhuló, a tönkben keményebb; fehéressárgás, vágásra nem vagy csak gyengén kékül; gyümölcsillatú, fiatalon jó, idősen gyakran keserű ízű.
Fogyaszthatóság: Ehető, árusítható. Jól szárítható. Kellemes, de nem megkülönböztető jel a szag és íz.
Előfordulása: Májustól októberig, lomb- és fenyőerdőkben növő, gyakori faj.
Spóra: Olív-barna; 9-14 x 4-5.5 µm; sima, áttetsző
Összetéveszthetőség: Hasonlít hozzá az ehető Arany tinóru és a hozzá nagyon hasonló, ehető Molyhos tinóru.
Megjegyzés: A Boletus név a görög Bolos - agyag darab, vagy márvány szóból ered. A spadiceus jelentése, a görög spadic -csutka szóból eredhet. Utalva a recés tönkre, amely talán egy lerágott csutkára emlékeztet. A pontos eredetet még tisztázni kell.
Fajleírás: Számos névváltoztatás történt. 1838-as Fries leírása alapján használt név az irányadó, ami akkor Boletus spadiceeus volt. 1888-ban Xerocomus spadiceus néven Quélet. 1889-ben Suillus spadiceus néven Kuntze. 1945-ben Xerocomus coniferarum néven Singer, jegyezte le.
Egyéb elnevezések: Boletus spadiceus
Rendszertan:Törzs: | Basidiomycota |
Osztály: | Agaricomycetes |
Rend: | Boletales |
Család: | Boletaceae |
Nemzetség: | Xerocomus |
Fajnév: | ferrugineus |
A faj leírója: | (Schaeff.) Alessio |
Magyar fajnév: | Recéstönkű nemezestinórú |
Életmód: | mikorrhizaképző |
Étkezési érték: | ehető |
A gomba megtekintése külön oldalon:
Link: Recéstönkű nemezestinóru - Xerocomus ferrugineus