Vörös tinóru

Boletus queletii



Kalap: 5-20 cm átmérőjű; félgömb alakú, domború, majd kiterül; tégla- vagy narancsvörös, olajbarnás; szárazon matt, nedvesen tapadós.

Csöves rész: A pórusok szűkek; a csövek sárgák, majd olívszínűek, nyílásai narancsvörösek, vérvörösek, nyomásra kékülnek.

Tönk: 10-15 cm hosszú, 2-3 cm vastag; hengeres vagy orsó alakú; csúcsa sárga, lefelé egyre intenzívebb vörös árnyalatú, alja sötétvörös; felülete finoman, vörösen pontozott, néha sima.

Hús: Vastag; sárgás, a tönk tövében sötétvörös, vágásra gyengén kékül; szaga nem jellegzetes, íze kissé savanykás.

Spóra:  Olív-barna; 9–14 × 4.5–7 μm; nyújtott tojás alakú,

Előfordulása: Júniustól októberig, többnyire meszes talajú lomberdőkben növő, egyes helyeken gyakori faj. Európában széles körben elterjedt, de talán gyakoribb a déli területeken.

Fogyaszthatóság: Feltételesen ehető, nyersen mérgező.

Összetéveszthetőség: Hasonlít hozzá a nem ehető Sátántinóru, a feltételesen ehető Változékony tinóru és az ehető Piros tinóru.

Ezek a gombák tartalmaznak utalást:

Bíbor tinóruCéklatinóru
Fényes tinóruPiros tinóru
Változékony tinóru

Megjegyzés: A Boletus név a görög Bolos - agyag darab, vagy márvány szóból ered. A queletii elnevezés Lucien Quélet nevét viseli.

Fajleírás: A Boletus queletii elnevezés Schulzer-hez köthető 1885-ből, aki Lucien Quélet (1832 - 1899) tiszteletére nevezte el.