Királytinóru

Boletus regius



Kalap: Domború, vastag húsú, 8-20 cm széles. Színe a vörösesrózsás szín különféle árnyalata lehet, többnyire rózsaszínű, de lehet sárgás-, élénkvörös, lilás- vagy olykor téglavörös, barnásvörös is. Felülete finoman szálas.

Csöves rész: Élénksárga vagy citromsárga, szűk nyílású. Ha nyomás, sérülés éri, zöldeskék foltot kap.

Tönk: Többnyire alul duzzadt, bunkós, hasas. Alapszíne élénksárga, de nemritkán pirossal rajzolt. Különösen alul lehet esetleg kissé vérvörös is.

Hús: Merev. Élénk tojássárga színű. A kukacrágás benne többnyire barnásvörösre elszíneződik. Megtörve rendszerint vörösödik, esetleg kissé kékül. A tönk aljában a hús cseresznye- vagy vérvörös is lehet.

Spóra: Olív-barna; 10,5-16 x 3-5μm; szűken elliptikus, ordó szerű, sima és áttetsző.

Előfordulás: Lombos erdőben, főleg tölgyesekben és bükkösökben, sziklás talajon is terem. Inkább csak elszórtan találjuk de helyenként tömegesen. Inkább nyári, kora őszi, gyökérkapcsolt gomba.

Fogyaszthatóság: Kellemesen savanykás ízű. Kiváló ehető gomba, éppen úgy, mint az Ízletes vargánya. Mindenféle módon használhatjuk, és mindig jó ízű. Szárításra is kiválóan alkalmas.

Összetéveszthetőség: Jellegzetes gomba, amelynek esetleges összetévesztése a mérgező Változékony tinóruval, a Farkastinóruval és Sátántinóruval könnyen elkerülhető. A királyvargányának ugyanis a kalapja vörös, azoknak pedig elsősorban a tönkjük vagy a kalap alján a termőrétegük. A legjobban hasonlít hozzá a nem mérgező bíbortinóru, mert annak kalapja ugyancsak rózsaszínű, és a termőrétege fiatal korban sárga is lehet, csöves része azonban később bíborvörös vagy téglavörös, és tönkje is nagyrészt élénkvörös. Az ehető fajok közül esetleg kissé hasonló hozzá az okkerszínű vargánya, annak kalapja azonban nem rózsaszínes, hanem vörösesbarna.

Egyéb latin név: Butyriboletus regius

Megjegyzés: A Boletus név a görög Bolos - agyag darab, vagy márvány szóból ered. A magyar tinorú név, a tinó orrára való hasonlósága miatt kapta. A reguis latinul királyt, királyságot jelent.

Fajleírás: 1832-ben a cseh Julius Vincenz von Krombholz (1782-1843) mikológus írta le először a királytinórut, aki Boletus regius-nak nevezte el, a név a mai napig érvényben van.