Ízletes vargánya

Boletus edulis



Kalap: Kezdetben golyó alakú, gömb alakú, széle a tönkhöz hajlik, majd félgömbösen szétterül, felszíne gyakran ráncos, 5-20 cm nagy. Óriási növésű is gyakran előfordul, így lehet 40 cm átmérőjű és 1 kg súlyú is. Igen vastag húsú. A kalap és a tönk aránya változó. Vannak nagy kalapú, karcsú tönkű példányok, de gyakoribb a nagy, hasas tönkön a kicsi kalap. Színe változó, fiatalon fehéres, sárgás, majd szürkésbarna, vörösbarna, gesztenyebarna, csokoládészínű, olykor szinte fekete. Lehet egyszínű és felhősen foltos. A kalap bőre nem vagy alig húzható le.

Csöves rész: Kezdetben fehér, igen szűk nyílásokkal, később sárgás, idős korban zöldessárga, végül piszkos olajzöld színű lesz. A csöves rész a húsról könnyen lefejthető, és a tönk körül nemritkán árokszerű bemélyedés látszik. A spórapor barnássárga.

Tönk: Gyakran hasas, de alakja változó. Lehet az alján vastagodó, répaszerű, és akad karcsú, egyenletes tönkű példány is. Átlag 5-10 cm magas, 3-5 cm vastag, de előfordul 15 cm-es magasság és vastagság is. Színe fehéresbarnás, barna, világosabb, mint a kalap. A tőnkön hálózatos recézettség, finom, sötétedő barna rajzolat látszik, néha az egész tönk hálózatosan recés, máskor csak a felső harmada. Öreg gombán a hálózat elmosódhat.

Hús: Mindig szép fehér, és fehér is marad, még szárítva is, vastag és eléggé tömör.

Spóra: Olív-barna; 14-17 x 4.5-5.5μm; hosszúkás, felülete sima

Előfordulás: Kora nyártól késő őszig terem, többnyire van nyári és egy őszi tömeges megjelenési időszaka. Minden erdőben gyakori, leginkább tölgyesekben, de bükkösben, fenyvesben és vegyes erdőben is megtaláljuk. Gyökérkapcsolt gomba. Szereti a ritkább, ligetes erdőrészeket, erdőszélét, füves ösvényeket, amelyek mentén bőven terem, de előjöhet sziklás, meredek hegyoldalon is. Kiadósabb nyári esők után kb. 10 napra jelenik meg. Az erdő állatai igen kedvelik, ezért sokszor megrágva találjuk.

Fogyaszthatóság: Ehető és árusítható. A legtöbbre becsült ehető gombáink egyike. Jól tárolható és szállítható. Kellemes, közismert illatú, dióra emlékeztető ízű.

Összetéveszthetőség: A vargánya változatának tekintik a bronzos tinórut, amely nagy termetű, vastag húsú. Az ízletes vargányától abban különbözik, hogy kalapja sötét feketésbarna, a csövek nyílása és a tönk pedig sárgás. Kissé hasonlít hozzá néhány mérgező vagy rossz ízű tinóru. Ezek közül a Farkastinóru húsa keserű és gyengén kékül, a tönk alsó része pedig feltűnően vörös színű. A kesernyés tinóru igen hasonló, erre kell leginkább figyelni. Ennek kalapja szürkés- vagy fehéresbarna, húsa sárgásfehéres, gyengén kékül is, keserű ízű, tönkje alul többnyire hegyesen gyökerező. Az Epeízű tinóru nálunk ritka, a vargányához szintén hasonló gomba, de a tönkje durván, nagyszeműen, gödrösen hálózatos, a termőréteg pedig rózsaszínűre változó, és a gomba íze epéhez hasonlóan keserű. A hasonló ehető fajok közül a legjobban hasonlít hozzá az okkerszínű vargánya, de annak tönkjén nincs hálózat, csöves része sárgább, kalapja vörösesbarna, finoman szálas. A Barna tinóru tönkje sem hálózatos, húsa pedig gyengén megkékül. A Gesztenyetinóru kis termetű, kalapja és tönkje barna és bársonyos, fehér húsa gyengén kékül, tönkje pedig belül odvas, üreges.

Ezek a gombák tartalmaznak utalást:

Barna tinóruEpeízű tinóru
FarkastinóruGyökeres tinóru
KirálytinóruMolyhos tinóru

Megjegyzés: A Boletus név a görög Bolos - agyag darab szóból ered, míg az edulis- ehetőt jelent. Talán a legkedveltebb nem lemezes gomba Magyarországon.

Fajleírás: Ezt a vargányát 1782-ben a francia botanikus, Jean Baptiste Francois (gyakran nevezik Pierre) Bulliard írta le, és ő adta a tudományos nevét is- Boletus edulis Bull. A hivatalos tudományos nevet a jelenlegi szabályok értelmében a Nemzetközi kódex Botanikai Nómenklatúra (ICBN) jegyzi. Boletus edulis néven közismert.