Shii-take

Lentinula edodes



Kalap: 5-15 (20) cm átmérőjű; eleinte domború, majd kiterül, végül benyomottá válik, széle fiatalon begöngyölt és múlékony, gyapjas fátyolmaradványokkal díszített; barnásszürke-sötétbarna; felületén fehéres vagy barnás pikkelyek lehetnek.

Lemezek: A tönköt érintik vagy kissé ránőnek; élük idősen fűrészes; eleinte fehéresek, később rozsdásan foltosodnak.

Tönk: 3-5 (10) cm hosszú, 0,8-1,5 cm vastag; néha oldalt álló, töve kissé gumós lehet; fehéres, barnás pikkelyes; fiatalon pókhálószerű fátyola van.

Hús: A kalapban puha, a tönkben szívós; fehér; íze és szaga fokhagymára emlékeztet.

Spóra: Fehér; 5-7 x 3-3,5 mikrométer; ellipszoid.

Előfordulása: A Távol-Keleten honos  januártól decemberig Hazánkban természetes környezetben nem fordul elő. Japánból jelentős mennyiségben exportálják. Az 1990-es évek óta Magyarországon is növekvő mennyiségben termesztik, részben exportra.

Fogyaszthatóság: Ehető, árusítható, termeszthető gomba faj.

Összetéveszthetőség: Koleszterinszintet csökkentő, vírus- és rákellenes hatóanyagai miatt keresett gomba.

Megjegyzés: A siitake név japán szóösszetétel: sii jelentése „pasaniafa”, és a take jelentése „gomba”. Kínai neve hsziag gu. Általánosan elterjedt magyar neve nincs, de felmerült az illatos fagomba elnevezés. Azért szerepel a leírása itt, mert termeszthető gyógygomba.

Fajleírás: AD (időszámítás kezdete után)199 körül Chūai császár ideje óta ismert. Az első írásos feljegyzés a shiitake termesztéséről, 960-1127 körüliről a song-dinasztiából Wu Sang Kwuang-tól származik. 1986-ban Lentinula edodes néven írta le (Berk.) Pegler