Sziki csiperke

Agaricus bernardii



Kalap: Félgömb alakúból kitérülő, végül lapos, sokszor kissé szögletes, harang alakú. 6-16 cm, de lehet 30 cm széles is. Húsa igen vastag. Bőre vastag, lehúzható, többnyire táblásan-cserepesen felszakadozó. Széle fiatalon erősen begöngyölt. Színe halványbarnás, szürkésfehér, többnyire szürkés árnyalatú.

Lemezek: Fiatalon fehéresek, hússzínen át hamar feketére színeződnek.

Tönk: Rövid, zömök, tömör, 5-15 cm hosszú, 3-6 cm vastag. Színe fehéresbarnás. Gallérja vékony, hártyás, fehér, lelógó, olykor kissé szakadozott.

Hús: Feltűnően merev, fehér, nyomásra és a vágáshelyeken erősen megvörösödik, majd füstszürke, szürkésbarnás lesz. Szaga nem kellemes, de ez a szag főzéskor, sütéskor eltűnik.

Spóra: Sötétbarna; 5,5-7 x 5-6 µm; elliptikus, sima.

Előfordulás: Réten, legelőn, különösen szikes talajon és homokos területeken, nyáron és ősszel helyenként tömegesen terem. Nálunk az Alföldön, főleg a Hortobágyon gyakori, jelentős faj.

Fogyaszthatóság: Jóízű ehető gomba, amely épp úgy sokféleképpen felhasználható, mint a kerti csiperke. Fogyasztásában azonban bizonyos fokú óvatosság ajánlatos, mert nagyobb mennyiségben elfogyasztva esetleg emésztési zavarokat okozhat.

Összetéveszthetőség: Csak a közeli rokon nagyobb termetű, vörösödő húsú csiperkékhez hasonlít, így elsősorban az ugyancsak ehető kerti csiperke és Erdei csiperkéhez, de már lelőhelye által is eltér a többi fajtól, szürkés színű és felrepedező kalapja pedig jó ismertetőjele.

Ezek a gombák tartalmaznak utalást:

Bocskoros csiperkeMezei csiperke
Tejpereszke

Megjegyzés: Feltűnően vastag húsú, nagy termetű, cserepesen, táblásan, felszakadozó kalapú csiperke. Lemezei hamar barnásfeketék lesznek. Húsa vörösödő. A faj névadója az eredeti kollektor, G. Bernard.

Fajleírás: Lucien Quélet 1878-ban írta le Psalliota bernardi néven. A jelenlegi besorolás eredete nem ismert. A névadója G. Bernard.