Lucfenyvesi rizike

Lactarius deterrimus



Kalap: 4-15 cm átmérőjű; fiatalon domború, majd ellaposodik, kissé tölcséressé válik, széle sokáig begöngyölt; narancsvörös színű, már fiatalon is zöldesen foltosodó; felülete körkörösen zónázott, nedvesen nyálkás.

Lemezek: Tönkhöz nőttek vagy kissé lefutók, sűrűn állók, kissé elágazók, törékenyek; narancsszínűek, zöldesen foltosodók.

Tönk: 4-8 cm hosszú, 1-3 cm vastag; hengeres, lefelé kissé elvékonyodó; idősebb korban üreges; a kalaphoz hasonló színű; felülete sötétebben foltos.

Hús: Törékeny, pattanva törik; narancsos színű; megvágva sárgarépaszínű tejnedvet ereszt, ami kb negyedóra múlva borvörös színűre változik; gyengén gyümölcsillatú, kissé kesernyés ízű.

Spóra: Halvány rózsaszín; 7,5-10 x 6-7,6 μm; elliptikus, kis szemölcsökkel.

Előfordulása: Augusztustól novemberig, fiatal lucosokban növő, gyakori faj.

Fogyaszthatóság: Ehető, árusítható.

Összetéveszthetőség: Hasonlít hozzá a nem ehető Begöngyöltszélű tejelőgomba, a Fakó szőrgomba és az ehető Ízletes rizike.

Ezek a gombák tartalmaznak utalást:

Begöngyöltszélű tejelőgombaFakó szőrgomba
Ízletes rizike

Megjegyzés: A Lactarius nemzetség név jelentése tejelő, tejet adó (szoptatós). A tejnedvre utal. A deterrimus latin szó, jelentése -a legkevésbé jó - (más szóval, a legrosszabb!) - hivatkozás az alacsony kulináris értékére, bár ezen sokan vitatkoznak. Nem véletlen ehető és árusítható.

Fajleírás: Ezt a gombát először érvényesen 1968-ban írta le a német Frieder Gröger mikológus, aki a Lactarius deterrimus tudományos névét adta , amely még ma is általánosan elfogadott. Természetesen, egy ilyen húsos gomba nem maradt észrevétlen évszázadok keresztül, de 1968 előtt nem egy különálló faj volt, hanem csak a változata a Lactarius deliciosus (Ízletes rizike) fajnak, és a Lactarius deliciosus var. piceus néven volt jegyezve, mint egy gomba, amelyik a fenyők alatt nő (picea fajok)