Fakó szőrgomba

Lactarius mairei



Kalap: 4-15 cm átmérőjű; eleinte domború, majd kiterül, végül gyengén tölcséresedik, széle sokáig begöngyölt; fakóbarnás, okkerbarnás színű, rozsdás árnyalattal; felülete nemezes, körkörösen sávos, foltos, széle felé puhán szőrös-bozontos, idővel lecsupaszodhat.

Lemezek: Tönkhöz nőttek vagy kissé lefutók, sűrűn állók; fehéres-krémszínűek, majd okkeres színűek lesznek.

Tönk: 3-8 cm hosszú, 1-2 cm vastag; hengeres, lefelé kissé elvékonyodó; idősebb korban üregesedik; halvány okkersárga színű; felülete sötétebben foltos.

Hús: Kemény, törékeny; fehéres színű; tejnedve fehéres; gyümölcsillatú, égetően csípős ízű.

Spóra: Krém színű; 7.5-9 x 5-7 µm; elliptikus, kis szemölcsökkel.

Előfordulása: Júniustól októberig, meszes talajú lomberdőkben növő, hazánkban nem ritka faj.

Fogyaszthatóság: Nem ehető.

Összetéveszthetőség: Hasonlít hozzá az ehető Ízletes rizike, a Lucfenyvesi rizike és a nem ehető Begöngyöltszélű tejelőgomba.

Ezek a gombák tartalmaznak utalást:

Begöngyöltszélű tejelőgombaÍzletes rizike
Lucfenyvesi rizike

Megjegyzés: A nemzetség név Lactarius jelentése- tejet termelő (szoptatós), a Lacto- előtagot a tejjel kapcsolatban használják. - Arra utal, hogy a gomba, vagy lemezének sérülésekor tejszerű nedvet választ ki. A Lactarius az egyik legnagyobb nemzetség a bazídiumos gombák között, mintegy 400 faja ismert.

Fajleírás: Egy átfogó természetes osztályozás a Lactarius nemzetséghez- a molekuláris filogenetikai analízis, még mindig hiányzik. Azonban számos vizsgálatot nemrég elvégeztek, amely biztosította, hogy hasznos betekintést nyerjünk a Lactarius nemzetség egyes tagjainak fejlődéséről. 2000-es évek elején. 1939-ben Georges Jean Louis Malençon írta le tudományosan.