Kalap: 10-25 (30) cm átmérőjű; fiatalon domború, majd kiterül és bemélyed, végül tölcséressé válik, széle sokáig aláhajló; fehéres, később okkersárgán foltos; felülete bársonyos-nemezes, az idős példányok lecsupaszodhatnak.
Lemezek: Kissé lefutók, ritkán állók, vastagok, gyakran elágazóak; fehéresek; idővel okkersárgák lesznek.
Tönk: 2-8 cm hosszú, 1-5 cm vastag; hengeres; fehéres színű, gyakran okkerfoltos; felülete bársonyos-nemezes.
Hús: Kemény, pattanva törik; fehér színű; sérülésre fehér színű tejnedvet ereszt; szagtalan, íze égetően csípős.
Fogyaszthatóság: Nem ehető.
Előfordulása: Júliustól októberig, savanyú talajú lomberdőkben növő, gyakori, szárazságtűrő faj.
Spóra: Fehér; 7-10 x 5-7.5μm; kissé elliptikus, szemölcsökkel díszített.
Összetéveszthetőség: Hasonlít hozzá a nem ehető Rózsáslemezű keserűgomba, a feltételesen ehető Fehértejű keserűgomba és az ehető Földtoló galambgomba.
Megjegyzés: A nemzetség név Lactarius jelentése- tejet termelő (szoptatós), a Lacto- előtagot a tejjel kapcsolatban használják. - Arra utal, hogy a gomba, vagy lemezének sérülésekor tejszerű nedvet választ ki. A vellereus latin szó, és azt jelenti, gyapjas, pelyhes, a finom bársony felületre utal.
Fajleírás: 1821-ben, a híres svéd mikológus Elias Magnus Fries írta le, és az Agaricus vellereus tudományos nevez adta. 1838-ban ő sorolta át a Lactarius nemzetséghez, ezáltal létrehozva a jelenleg elfogadott nevét Lactarius vellereus.
Rendszertan:
Törzs: | Basidiomycota |
Osztály: | Agaricomycetes |
Rend: | Russulales |
Család: | Russulaceae |
Nemzetség: | Lactarius |
Fajnév: | vellereus |
A faj leírója: | (Fr.) Fr. |
Magyar fajnév: | pelyhes keserűgomba |
Életmód: | mikorrhizaképző |
Étkezési érték: | nem ehető |
A gomba megtekintése külön oldalon:
Link: Pelyhes keserűgomba - Lactarius vellereus
A gomba bélyegen: