Kalap: 5-15 cm átmérőjű; fiatalon csaknem gömbölyű, majd domború, széle behajló, végül kiterül, közepe kissé benyomottá válik; kezdetben fehéres, szürkésfehér, később füstbarna, végül fekete; felülete matt, fiatalon kissé ragadós.

Lemezek: A tönkhöz nőttek, ritkán állnak, vastagok, törékenyek; fehéresek, krémszínűek, feketedők.

Tönk: 3-8 cm hosszú, 1-3 cm vastag hengeres, tömör, fehéres, szürkésfehér színű; idősödve vagy érintésre lassan vörösödik, majd megfeketedik.

Hús: Nagyon kemény, vastag; sérülésre lassan vörösödik, majd megfeketedik; gyengén gyümölcsillatú, nem vagy csak kissé csípős ízű.

Spóra: Fehér; 7-8 x 6-7μm; elliptikus vagy tojás alakú, kis szemölcsökkel, amelyek általában 0,3 mikron magasak

Előfordulás: Júniustól novemberig; savanyú talajú lomb- és fenyőerdőkben sokszor tömegesen növő, gyakori faj.

Fogyaszthatóság: Nem ehető.

Összetéveszthetőség: Fekete színű, elszenesedett maradványait a következő év tavaszáig is megtalálhatjuk. Több nem ehető csípős ízű, sűrűbb lemezű, hasonló megjelenésű rokon faj létezik. pl a feketedő galambgomba.

Ezek a gombák tartalmaznak utalást:

Megjegyzés: A nemzetség neve Russula, azt jelenti, vörös vagy vöröses. Több galambgomba kalapja is vöröses (de sokkal több galambomba kalapja eltérő színű, köztük a jelenlegi is). A nigricans latin szó jelentése- feketés.

Fajleírás: 1785-ben a francia mikológus Jean Baptiste Pierre Francois Bulliard, írta le először és adta a tudományos nevét, mint Agaricus nigricans. 1838-ban ez a faj átkerült a russula nemzetségbe, a híres svéd mikológus Elias Magnus Fries által.