Mérgező gombák

Az adatbázisban 61 db gomba található

Begöngyöltszélű cölöpgomba

begöngyöltszélű cölöpgomba képe

Paxillus involutus

Gomba leírása
Kalap: Domború, majd tölcséres, olykor kajla. Szélein aláhajló, begöngyölt, 5- 15 cm széles, néha nagyobb. Színe sárgásbarna, nyomásra sötét vörösbarna lesz. Nedvesen nyálkás, ragadós, szárazon fényes. Lemezek: Sűrűn állók, mélyen lefutók. A kalap húsáról könnyen leválaszthatók. Színük zöldessárgás, rozsdasárga, barnássárga. Sérülésre, érintésre sötét rozsdabarnára színeződnek. Spórapora sárgásbarna. Spórái barnássárgák, megnyúlt tojásdadok. Tönk: Rövid, zömök, cölöpszerű, de lehet kissé megnyúlt, görbe vagy lefelé vékonyodó is. 3-10 cm hosszú,1-3 cm vastag. Színe a kalaphoz hasonló, de világosabb. Hús: Rostos, színe sárgás, elvágva vagy megtörve sötét rozsdabarnára változik. Főzve majdnem fekete. Előfordulás: Lomberdőben, esetleg fenyvesben is, nedves, bokros helyeken, leginkább patak partján, árkokban, erdőszélen, egyesével, de helyenként seregesen terem a talajon. Nyáron és ősszel található. Helyenként gyakori, de nem tömeges. Spóra: Barna; 7,5-9 x 5-6 μm; elliptikus, sima. Megjegyzés: A Paxillus-cövek, karó, míg az involutus a hengerelt, göngyölt értelemben, amely a kalap szélére utal. A magyar név jól tükrözi az elnevezést. Fajleírás: Bár a francia mikológus Jean Baptiste Francois (Pierre) Bulliard , írta le Agaricus contiguus néven, 1786 augusztusában Batsch Agaricus involutus néven jegyezte, és ezt tartják az első érvényes leírásnak. Elias Magnus Fries hozta létre a Paxillus nemzetséget, és Paxillus involutusa néven lett típus faja a nemzetségnek. A francia mikológus René Maire (1878-1949) később áthelyezte a Paxillus nemzetségen belül egy új mikológiai családba, a Paxillaceae-ba. A közelmúltban a Paxillus nemzetséget felülvizsgálták a szaporodási és DNS-elemzések alapján, és több fajt a korábbi Paxillus nemzetségből átsorolták - például a Paxillus atrotomentosus-t, amelyet Tapinella nemzetségben találunk. A jelenleg használt nevet a Kew Gardens és a brit Mikológiai Társaság névjegyzéke alapján Christiaan Hendrik Persoon-hoz kötik 1801-től.

Borzas susulyka

borzas susulyka képe

Inocybe lacera

Gomba leírása
Kalap: 1-4 cm átmérőjű; fiatalon tompán kúpos vagy félgömbszerű, sokáig behajló széllel, végül púposan ellaposodik; kezdetben és nedvesen sötétebb barna, idősen és száraz időben világosabb, okkerbarnás; felülete gyapjas-szálas, borzas, idősen gyakran felálló pikkelyekkel. Lemezek: Kis foggal a tönkre nőttek; fiatalon fehéres, majd okkerbarnák; élük világosabb, finoman fűrészes. Tönk: 2,5-8 cm hosszú, 0,1-0,6 cm vastag; hengeres; szürkésbarnás, alja felé sötétebb színű, barnás; felülete finoman szálas-gyapjas. Hús: A kalapban vékony, törékeny, fehéres, a tönkben szálas, kissé barnuló; spermaszagú, íze jellegtelen. Előfordulás: Augusztustól októberig; homokos, tápanyagban szegény talajú, lomb- és fenyőerdőben, gyakran az utak mentén növő, nem ritka faj. Spóra: Barna; 12-17 x 4,5-6 μm; elliptikus, hengeres, sima. Megjegyzés: A lacera latin szó és tépettet, vagy rongyost jelent, vagy ahogy a Magyar neve is mutatja borzas. Az Inocybe jelentése szálas fej. Fajleírás: 1821-ben a svéd Elias Magnus Fries írta le először tudományosan, és Agaricus lacerus-nak nevezte el a fajt. A korai időkben a kalapos gombák nagy része még az Agaricus nemzetséghez tartozott, később lettek felosztva; a felosztásban az 1838-as években maga Fries is nagy szerepet vállat. A jelen fajt 1871-ben Paul Kummer sorolta az Inocybe nemzetséghez, a jelenlegi tudományos neve azóta nem változott.

Büdös pereszke

büdös pereszke képe

Tricholoma sulphureum

Gomba leírása
Kalap: Nem tartozik a nemzetség óriásai közé, mert a kalap átmérője legfeljebb 7 cm-t érhet el. A kalapbőr kénsárga, és kifejlett állapotban sem változik meg. Az egészen kifejlődött, ellaposodott kalapú példányok széle is kissé begöngyölt, és a közepén gyakran kis púp marad. A púpnak intenzívebb a színe, egy kicsit olívsárgába mehet át. Lemezek: A lemezek foggal nőttek rá a tönkre, kénsárgák, vastagok és távol állók. Tönk: A tönk színe sem tér el a kalapétól és a lemezekétől, 8 cm magas, belseje telt vagy üreges is lehet. Felülete szálas Hús: A hús is kénsárga, mint az egész gomba és nem változik meg a levegőn sem. Visszataszító szaga világítógázra emlékeztet. Fogyaszthatóság: Valószínűleg mérgező gomba. A méreganyag még nem ismert. A gyűjtő könnyen azonosíthatja ezt a fajt, de semmi esetre se gondoljon elfogyasztására, mert gyomor-és bélpanaszokhoz vezethet. Spóra: Fehér; 8,5-10,5 x 5,5-7 µm; elliptikus vagy mandula alakú, sima vagy alig észrevehetően szemcsés Megjegyzés: A sulphureum jelentése kénes, kénszerű a latin sulphur-kén szótőből ered, a gombára jellemző még a kénesgáz szag is. Fajleírás: 1784-ben a francia mikológus Jean Baptiste Francois (Pierre) Bulliard írta le, és adta az Agaricus suphureus nevet. A jelenleg elfogadott tudományos név a Tricholoma sulphureum 1871-ben a német Paul Kummer által lett elfogadott.

Bükki pereszke

bükki pereszke képe

Tricholoma sciodes

Gomba leírása
Kalap: 3-10 cm átmérőjű;kúpos, majd kiterül, közepén jellegzetes, tompa csúccsal; világos- vagy sötétszürke,gyakran ibolyás vagy idősen barnás árnyalattal; felülete selymesen fénylő, fiatalon sima, majd sugarasan, benőtten szálas, végül kissé pikkelykés lesz, nedvesen tapadós. Lemezek: A tönk előtt felkanyarodnak, majd foggal ránőnek; fehéresek, kissé rózsás árnyalattal, majd szürkések, élük feketén pontozott, fűrészes. Tönk: 5-10 cm hosszú,1-1,5 cm vastag; hengeres; fehéres, szürkés, szálas. Hús: Vékony, elég kemény; fehéres; földszagú, íze keserű, majd csípős. Előfordulás: Szeptembertől decemberig; savanyú talajon, bükk alatt növő, hazánkban ritka gombafaj. Spóra: Fehér; 6.5-7.5 x 5-6.5 μm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: A gomba védett, így hagyjuk a termőhelyén. A tricholoma jelentése: szőrös szélű (kalapszél). A sciodes jelentésére nem találtam utalást. A latin scio- tudást, ismeretet jelent, de ez egyenlőre nem illeszkedik a gombára. Fajleírás: 1801-ben Christiaan Hendrik Persoon írta le ezt a gombát tudományosan, és az Agaricus sciodes nevet adta neki. A francia természettudós, Charles-Edouard Martin (1847-1937) 1919-ben egy kiadványban sorolta a jelenlegi nemzetséghez, az elfogadott tudományos neve Tricholoma sciodes lett.

Cifra korallgomba

cifra korallgomba képe

Ramaria formosa

Gomba leírása
Jellemzés: Ágas-bogas, közepes termetű, vörösessárga gomba. Fiatalon a tönk fehér, az ágak hússzínűek, a többször elágazódó ágak vége citromsárga. Termőtest: Egy tőből sok, többszörösen elágazó, kanyargós növésű ág indul ki. Mérete 4-15 cm. Az ágak többszínűek, vörösessárgák, rózsássárgák, helyenként vörösek, az ágvégek sárgák. Idős korban az egész gomba vagy csak helyenként sárgásfehérre kifakul. Termőréteg: A kis végeken található, sérülésre sötétednek, sötét bordó vagy fekete színűre. Hús: Mereven szívós, rostos, kemény, de törékeny, fehér. Jóízű, végül kissé kesernyés. Szaga jó. Előfordulás: Erdőben, talajon, nyáron és ősszel terem, de csak egyes helyeken gyakori. Spóra: Narancsos-sárga, okker; 8-15 x 4-6μm; hosszúkás ellipszoid, érdes, durva felületű. Megjegyzés: A Ramaria név a Ram-ág, és az ária -rendelkezik, rendezett- szavakból származik. A Formosa jelentése, szép forma, formás. Fajleírás: 1797 Christiaan Hendrik Persoon írta le tudományosan, és a Clavaria formosa nevet adta neki. 1888-ban Lucien Quélet átsorolta a Ramaria nemzetséghez, a jelenlegi elfogadott nevet adva neki, Ramaria formosa néven.

Citromgalóca

citromgalóca képe

Amanita citrina

Gomba leírása
Kalap: 5-15 cm széles kalapja halvány citromsárga, ritkán zöldessárga. Fiatalon félgömb alakú, majd később ellaposodik, többnyire nagyobb durva, sárgás burokmaradványok borítják, amelyek idővel enyhén megbarnulnak. A kalapbőr lehúzható, nedvesen tapadós, fénylő, a kalap pereme nem bordázott. Lemez: Szabadon állók, fehéres, kissé halványsárga, puhák és sűrűn állóak, szélük kissé csipkézett. Tönk: A 12 cm magasságot és az 1-1,5 cm vastagságot is elérheti, színe a kalapéhoz hasonló. A gallér halványsárga, lelógó, nem bordázott. A tönk töve gömbölyded szerűen gumós, párkányszerű peremmel. Hús: Fehér és puha. Szaga a csírázó burgonyához hasonlít, ez fontos elkülönítő bélyeg a gyilkos galócától és a fehér galócától. Előfordulás: A citromgalóca Magyarországon eléggé elterjedt gombafaj. Közép-Európában főleg 500 m alatti magasságban található, ritkán azonban 1100 m-ig is előfordulhat. A Gyilkos galócához hasonlóan a Citromgalóca is melegkedvelő, micéliuma a kemény és hosszan tartó fagyot nem bírja. Tápanyagban szegény, savanyú vagy gyengén savanyú talajokon nő. Tűlevelű és lombos fák gyökerével alkot szimbiózist. Többnyire júliustól novemberig fordul elő. Spóra: Fehér; 8-11 x 7-10 µm; majdnem gömb alakú. Megjegyzés: A Citrina jelentése citromsárga, amely a kalap színére utal. Az Amanita név valószínű eredte az Amanon hegy nevére utal. Fajleírás: Jacob Christian Schaeffer írta le ezt a gombát 1762-ben, és nevezte el Agaricus citrinus-nak. (A korai rendszertani besorolásoknál a legtöbb gomba egy nagy kategóriába az Agaricusba került, amely ma már több nemzetségre oszlik.) Christiaan Hendrik Persoon nevezte el Amanita Citrina-nak 1797-ben.

Csillagspórás susulyka

csillagspórás susulyka képe

Inocybe asterospora

Gomba leírása
Kalap: Kúp alakú, majd behasadozó szélesen szétterülő, de a közepe akkor is csúcsos marad. 1-6 cm széles. Színe különféle árnyalatú barna, többnyire sötétbarna. Felülete sugarasan szálas, szálkás, rostos vagy bordás. Lemezek: Kezdetben szürkések, majd szürkésbarnák, végül barnák lesznek. Spóráik sárgák, a főfaj spórái feltűnően csillag alakúak, több hegyes kiemelkedéssel, más fajok spórája lehet más, például vese alakú is. Tönk: Egyenes, karcsú, alul sokszor gumós, 2-8 cm hosszú, 2-10 mm vastag. Színe többnyire barnás, de lehet felül fehéres, sárgás vagy lilás is. Hús: Puha, törékeny, a kalapban igen vékony. Színe fehéres, a tönkben többnyire kissé megbarnuló vagy megvörösödő. Előfordulás: Főleg sűrű erdőben, de máshol is, árnyékos, nedves, nyirkos helyeken teremnek, egyes fajok azonban nyíltabb, füves területen is. Tavasztól őszig némelyik faj helyenként gyakori. Spóra: okkersárga-barna, 9-12,5 x 7,5-11µm, gömbölyded csillag formájú Megjegyzés: Az asterospora jelentése csillag alakú spóra. Az inocybe nemzetségnév jelentése: szálas fej. Fajleírás: 1879 a francia mikológus Lucien Quélet (1832–1899) írta le.

Csípős pereszke

csípős pereszke képe

Tricholoma virgatum

Gomba leírása
Kalap: Kalapja kis, hamu- vagy lilásszürke kúpként bújik ki a talajból, utána 4-8 cm-re szélesedik, de nem lesz teljesen lapos; félgömb vagy hegyesen púpos formájúvá válik. A kalap felszíne sima, csupasz vagy benőtten szálas, fényes és vékony húsú. Lemezek: A fehéresszürke lemezek színe a kalapéhoz hasonló, kiöblösödőek, gyakran kis, sötétszürke pettyek tarkítják. Sűrünállók, tönkhöz nőttek, vagy kis pereszke foggal lefutóak. Tönk: A tönk 9 cm magas és kb. 1,5 cm vastag lehet, alakja hengeres. A fehér tönk felső harmadának felszíne finoman lisztes vagy pontozott, alsó része sima vagy finoman szálas, halvány rózsaszín foltokkal díszített. Hús: A fehér hús a kalapbőr alatt kissé szürkés. Néha földszagú, íze többé-kevésbé csípős, Előfordulás: Ősszel, tűlevelű erdőkben, különösen moha között nő. Nálunk ritka. Spóra: Fehér; 8-10 x 5,5-6 µm; ovális, sima Megjegyzés: A kalap formája alapján igen jól felismerhető, mégis, a tévedés elkerülése érdekében érdemes a hozzá hasonló pereszkéket is tanulmányozni. Mintegy 19 hasonló pereszkefaj van, néhány közülük sárgul vagy vörösödik, enyhe vagy csípős. A virgatum jelentése csíkos, fonott. Fajleírás: 1818-ban a svéd mikológus Elias Magnus Fries írta le, és elnevezte Agaricus virgatus-nak. 1871-ben a német Paul Kummer sorolta át ezt a fajt a Tricholoma nemzetséghez.

Daróc-tejelőgomba

daróc-tejelőgomba képe

Lactarius helvus

Gomba leírása
Kalap: 4-15 cm átmérőjű; fiatalon domború, majd kiterül, idővel közepe bemélyed, végül tölcséressé válik, közepén gyakran tompán púpos; okkersárgás, sárgás-hússzínű, világos fahéjbarna, széle felé világosabb; felülete száraz, matt, finoman nemezes, néha körkörösen foltos. Lemezek: A tönkre kissé lefutók; krémszínűek, idősen húsokkeresek. Tönk: 2-12 cm hosszú, 0,6-2,5 cm vastag; hengeres; halvány kalapszínű; felülete deres vagy csupasz, tövénél gyakran nemezes. Hús: Merev, törékeny; krémszínű vagy húsokkeres; tejnedve vízszerű, nem bőséges; lestyán vagy Maggi kocka-illatú, jellegzetes szaga száradás során egyre intenzívebbé válik; enyhe, fűszeres ízű. Előfordulás: Augusztustól októberig; hazánkban főleg tőzegmohalápon, nyírek alatt nő, de néha savanyú talajú, nyírrel vagy fenyővel kevert elegyes erdőben is megjelenik. Hazánkban nagyon ritka, védett gombafaj. Spóra: Krémes fehér vagy halványsárga, narancsos sárga; 6-9 x 5-7,5 μm; ellipszoid, nagy tüskékkel díszített. Megjegyzés: A helvus fajnév jelentése méz-sárga, borostyán-sárga; a szó latin eredetű. A lactarius nemzetségnév jelentése tejelő, ami a lacto-tej szóból származik, és szintén latin eredetű. Ez a faj átlátszó nedvet termel, nem tejszerűt, mint a legtöbb Lactarius faj. Fajleírás: 1821-ben Elias Magnus Fries írta le tudományosan, és a fajt Agaricus helvus-nak nevezte el. Később 1838-ban ő maga sorolta át a Lactarius nemzetségbe. Az elfogadott tudományos neve azóta nem változott.

Farkastinóru

farkastinóru képe

Boletus calopus

Gomba leírása
Kalap: Félgömb alakú, domború, vastag húsú, 6-20 cm széles. Színe szürkésbarna, de halványsárgától a kifakult szürkéig több változatban előfordul. Elmosódottan foltos is lehet. Felszíne kezdetben bársonyos, molyhos, szarvasbőrszerű tapintású. Csöves rész: Igen szűk nyílású, fiatalon sárga, később zöldessárga lesz. A nyomáshelyeken azonnal zöldeskékre vagy kékesfeketére színeződik. A spórapor barnássárga. Tönk: Merev, tömör, megnyúlt. Többnyire alul gumós, a vastagodás alatt hegyesedő, kb. 6-15 cm hosszú, 2-6 cm vastag. Színe fent sárga, alul meggyvörös. A tönkön kárminpiros, bíborvörös színű hálózat látható, amely többnyire eléggé kifejlett. Hús: Halványsárga, merev, kemény, megtörve kissé kékül. Előfordulás: Nyári, kora őszi gomba. Lomberdőben és fenyvesben, főleg meszes talajon terem. Gyökérkapcsolt gomba. Nálunk aránylag ritkán, és ahol előjön, ott is többnyire csak egyesével található. Spóra: Halvány dohánybarna; 12-16 x 4.5-6μm, hosszúkás orsó alakú. Megjegyzés: A Boletus név a görög Bolos - agyag darab szóból ered. A calopus görög eredetű szavakból: kalos-szép és pous-láb ered, utalás a sárga-piros hálózatos tönkre. Fajleírás: 1801-ben Christiaan Hendrik Persoon Boletus calopus-nak nevezte el. Eredetileg 1774-ben Jacob Christian Schäffer írta le először, Boletus olivaceus néven.

Fehér galóca

fehér galóca képe

Amanita verna

Gomba leírása
Kalap: Fiatalon félgömb alakú, majd domború lesz, végül kiterül 5-8 cm átmérőjűre. A fehér kalap felülete sima, nedvesen kissé ragadóssá válik, szárazon fénylő. Lemezek: Szintén fehérek, sűrűk, szabadon állóak. Tönk: A 8-15 cm hosszú, 0,5-2 cm vastagságú, fehér színű, gumós tönkön lelógó gallér és bő bocskor található, gyakran mélyen a talajban. Hús: Fehér, eléggé puha, és nincs jellegzetes szaga és íze. Előfordulás: Hazánkban eddig gyertyános tölgyesekben és homoki tölgyesekben találték, nyáron és kora ősszel, Magyarországon elég ritka faj. Spóra: Fehér;  8‑10 × 6,5‑8 μm; elliptikus vagy gömbölyű. Megjegyzés: A galóca nemzetség jelenleg 35 fajt tartalmaz. A termőtesten általános és részleges burok is található, kivéve a selyemgombákat, amelyeknek nincs gallérjuk. A verna latin szó, jelentése- tavaszi. Méreganyaga megegyezik a gyilkos galócáéval. Fajleírás: Jean Baptiste François Pierre Bulliard írta le először tudományosan. Később Pers sorolta az amanita nemzetséghez.

Feketedő nedűgomba

feketedő nedűgomba képe

Hygrocybe conica

Gomba leírása
Kalap: Hegyes kúp alakú, végül a szélein visszahajló, de a középen kúpos marad, 2-6 cm széles. Színe élénksárga, narancsszínű, piros, többnyire e színekből keverten foltos. Nyomásra feketén foltosodik, az idős gomba végül magától is megfeketedhet. Állománya kissé szálas. Lemezek: Tönkhöz nőttek, eléggé ritkán állók, kissé vastagok. A színük kénsárga, de helyenként megszürkülnek. Spórapora, spórái fehérek. Tönk: Karcsú, egyenes, 6-10 cm hosszú, 5-10 mm vastag. Sárga, a töve fehér. Szálasan csíkos. Megfeketedő. Hús: Igen puha, vizenyős, sárga vagy narancssárga színű, de végül megfeketedik. A kalapban igen vékony. szaga és íze nem jellemző. Előfordulás: Füves helyeken, réten, mezőn, legelőn és erdei tisztásokon a fű között magányosan, tavasztól őszig esők után található. Spóra: Fehér; 8-10 x 5-7,5 µm; a majdnem gömb alakútól az oválisig, sima Megjegyzés: Ez a nagyon szép gomba a déli országokban még gyakoribb, mint Közép-Európában, de azért ott is kímélni kellene. A conica jelentése kúpos. Fajleírás: 1762-ben egy úttörő német mikológus Jacob Christian Schaeffer, írta le és adta az Agaricus conicus nevet a gombának. Egy másik német mikológus Paul Kummer 1871-ben rendszerezte új nemzetsége, aki a jelenleg elfogadott tudományos nevet Hygrocybe conica adta neki.

Feketéslemezű harmatgomba

feketéslemezű harmatgomba képe

Stropharia melanosperma

Gomba leírása
Kalap: 3-7 cm átmérőjű; fiatalon domború, majd kiterül, közepén gyakran tompa púppal, idősen kissé benyomott is lehet; fehéres színű, közepe halványsárgás, -okkeres; felülete kissé tapadós, száraz időben fénylő; szélén a burokmaradványtól gyakran csipkézett. Lemezek: A tönkhöz nőttek; fiatalon halványszürkék, majd ibolyásfeketék lesznek; élük gyakran világosabb. Tönk: 4-10 cm hosszú, 0,5-1,3 cm vastag; hengeres, alján gyakran micéliumzsinór látható; fehéres, felülete csupasz; gallérja vékony, felső része feltűnően bordázott, fehéres, idővel a ráhulló spóraportól feketés lesz. Hús: Puha, a tönkben üreges; fehéres; jellegtelen szagú és ízű. Előfordulás: Májustól októberig; mezőn, réten, füves, trágyás, bolygatott helyen, erdei utak mentén növő, hazánkban ritka gombafaj. Spóra: Lilás-barna, vagy sötét-barna; 7-11 x 4-5.5 µm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: A nemzetség név görög eredetű, a strophos-öv szóból származik. A melanosperma jelentése a latin melan-fekete és a sper-törékeny szóból származik. Fajleírás: 1792-ben a francia Jean Baptiste François Pierre Bulliard írta le először tudományosan ezt a fajt, és Agaricus melanospermus nevet adta neki. 1878-ban kapta a ma is elfogadott tudományos nevét Claude-Casimir Gillet (1806-1896)-től.

Feketeszegélyű kígyógomba

feketeszegélyű kígyógomba képe

Mycena pelianthina

Gomba leírása
Kalap: 3-4 cm átmérőjű; fiatalon domború, majd ellaposodik; széle bordázott; nedvesen szürkéslilás, lilás, szárazon krémszínű. Lemezek: Szélesen a tönkhöz nőttek vagy szabadon állók, hasasok, szélesek, ritkán állók; lilásszürke, éle sötétebb, feketéslilás. Tönk: 5-7 cm hosszú, 0,4-0.6 cm vastag; hengeres vagy alul kissé vastagabb, néha kissé gyökerező; a kalaphoz hasonló színű; felülete sima, a tövénél kissé szöszös. Hús: Vékony, törékeny, vizenyős; fehéres; retekszagú és -ízű. Előfordulása: Júniustól novemberig; lomberdőben, különösen bükkösökben növő, nem ritka faj. Spóra: Fehér; 5–7 x 2.5–3 μm; elliptikus. Megjegyzés: A mycena jelentése az ókori görög város Mükéné nevéből származik. A görög mýki̱s gombát is jelent.

Fenolszagú csiperke

fenolszagú csiperke képe

Agaricus pilatianus

Gomba leírása
Kalap: 5-12 cm átmérőjű; fiatalon domború, majd ellaposodik; fehéres szürkés, barnásszürkés színű; nyomásra sárgul; a közepén többé-kevésbé pikkelyesedik, száraz időben bőre felrepedezik. Lemezek: Szabadon és sűrűn állók; fiatalon rózsaszínű, majd rózsásbarna, végül feketésbarna lesz. Tönk: 5-10 cm hosszú, 2-3 cm vastag; hengeres vagy lefelé kissé elvékonyodó; fehér színű; a tövénél erősen sárguló; vastag; övszerű gallérja barna peremes. Hús: Vastag; fehér, elvágva a tönk tövében intenzíven sárgul; kellemetlen vegyszer, fenol szaga van; íze nem jellegzetes. Előfordulása: Májustól novemberig; kertekben, parkokban, temetőben növő, elég gyakori faj. Spóra: Barna; 5,5-6,5 x 4.3-5.3 μm; nagyjából ovális alakú, Megjegyzés: Egyes jegyzékek a karbolszagú csiperke (Agaricus xanthodermus), vagy másnéven sárguló csiperke változatának tartják. A Xanthoderma jelentése- sárga bőrű. Fajleírás: 1876-ban a francia botanikus Léon Gaston Genevier (1830-1880) írta le Xanthodermus néven.

Fenyves sisakgomba

fenyves sisakgomba képe

Galerina marginata

Gomba leírása
Kalap: 1-5 cm átmérőjű; kezdetben kúpos, domború, majd kiterül; okkersárga, sárgásbarna, fahéjbarna, nedvesen sötétebb, kiszáradva fakóokkeres színű; felülete sima, pereme áttetszően bordás. Lemezek: A tönkhöz nőttek, esetleg kissé lefutók, sűrűn állók; először okkeresek, később fahéjbarnák lesznek. Tönk: 2-8 cm hosszú, 0,3-0,8 cm vastag; hengeres, gyakran görbe; üreges; felül világosbarna, lefelé rozsdabarna; felületét fehéres szálacskák borítják; gallérja vékony, többé-kevésbé múlékony, barna színű. Hús: Vékony; a kalapban sárgásbarna, a tönkben barna; gyengén lisztszagú és -ízű. Előfordulás: Szeptembertől novemberig, fenyőtuskókon ritkábban, lombos fák korhadékán egyenként vagy kis csoportban növő, nem gyakori faj. Spóra: Barna; 8-10 5-6 μm; elliptikus, kis szemölcsökkel fedett. Megjegyzés: Galerina a latin gale-sisak szóból ered, melynek jelentése , sisakos.  Míg a marginata- nem központi, valaminek a szélén lévő vagy határolt (pl a magyar margó szó), és az általában halványabb kalap szélére utal, amely jó ismertető jegy Fajleírás: 1789-ben a német mikológus August Johann Georg Karl Batsch (1761-1802) írta le, és adta a nevét Agaricus marginatus. A jelenleg elfogadott tudományos név Galerina marginata egy másik német mikológus Robert Kühner (1903-1996) munkájának köszönhető, a Galerina nemzetséghez sorolta.

Fodros papsapkagomba

fodros papsapkagomba képe

Helvella crispa

Gomba leírása
Süveg: 3-8 cm magas, 2-5 cm átmérőjű; kissé csavarodott, ráncolt, gyakran nyereg formájú, két- vagy három szabálytalan lapból összetett, széle hullámos; szabadon áll vagy kissé a tönkhöz nőtt; fehéres, fehéresokker színű. Termőréteg: A lebenyes süveg felületét borítja. Tönk: 4-7 cm hosszú, 1-3 cm vastag; hengeres, lefelé kissé kiszélesedő, hasas; belül szabálytalanul üreges; felületén hosszirányú, kiálló bordák láthatóak, helyenként keresztirányú összeköttetésekkel; kívül-belül fehéres színű. Hús: Vékony, törékeny; fehér színű; nincs különösebb szaga és íze. Előfordulása: Augusztustól novemberig, erdőkben, erdei utak mentén növő, nem ritka faj. Spóra: Fehér; 18-20 x 10-13μm; elliptikus, áttetsző - hyalin (üvegszerű) Megjegyzés: A Helvella egy ősi aromás gyógynövény neve. A crispa latin eredetű, és azt jelent, hullámos vagy gyűrött - utalás a nyeregre, mint eltorzult kalapra. Fajleírás: 1772-ben Giovanni Antonio Scopoli írta le ezt az erdei gombát, amelyet Phallus crispa-nak nevezett el. Ez arra utalt, Scopoli úgy gondolta, hogy közeli rokona a Phallus impudicus-nak (erdei szömörcsög). 1822-ben a svéd Elias Magnus Fries mikológus átsorolta ezt a fajt a Helvella nemzetséghez, és Helvella crispa néven ismerik azóta is.

Foltos susulyka

foltos susulyka képe

Inocybe maculata

Gomba leírása
Kalap: 2-8 cm átmérőjű; fiatalon kúpos, majd harang alakú, végül púposan kiterül, széle kissé behasadozó; mogyoró- vagy vörösbarna; felülete sugarasan szálas, fiatalon, főleg a csúcsán, fehéres, foltosan felszakadozó burokmaradvány látható, amely öregedve vagy nedves időben eltűnik. Lemezek: Kis foggal a tönkre nőttek; fiatalon halványszürkések, majd szürkés-barnák lesznek; élük fehéres. Tönk: 3-10 cm hosszú, 0,3-1 cm vastag; hengeres; fiatalon fehéres, majd főleg a közepén megbarnul, alja fehéres marad; felülete kissé szálas. Hús: A kalapban vékony, a tönkben szálas; fehéres; spermaszagú, íztelen. Előfordulás: Júniustól novemberig; lomberdőben, főleg tölgy és bükk alatt növő, hazánkban nem ritka gombafaj. Spóra: Dohány-barna; 9–11 x 4.5–5.5µm; bab alakú, sima. Megjegyzés: A maculata fajnév latin eredetű, jelentése, foltos. Az inocybe nemzetségnév jelentése szálas fej. Fajleírás: 1885-ben Jean Louis Émile Boudier írta le tudományosan és adta a jelenlegi elfogadott tudományos nevét, amely az Inocybe maculata.

Gyilkos galóca

gyilkos galóca képe

Amanita phalloides

Gomba leírása
Kalap: A kalap akár 15 cm szélesre is megnőhet, fiatalon félgömb alakú, majd később ellaposodik. Olívzöld-sárgászöld színű, de lehet fehér is. Felülete matt, selymes fényű, nedvesen kissé ragadós, jellegzetes sugaras szálakkal benőtt. Lemezek: Eltérő hosszúságúak, sűrűn állók és szabadon állók. Színük fehér, idős korban enyhe zöldes vagy sárgás árnyalat előfordulhat, de sosem lesz sötét, barnás vagy vöröses. Tönk: 12(15) cm magasságot és 2,5 cm vastagságot is elérhet. Sárgás vagy zöldes színű, gyakran jellegzetes kígyóbőrszerű mintázattal díszített, a tönk alja bő bocskorban végződik. A gallér gyengén bordázott, fátyolos, hártyás, lelógó, gyakran repedezett. Hús: Kissé édeskés, mézre emlékeztető szagú, de ne kóstoljuk meg! Előfordulás: Elterjedési területe hasonló a citromgalócáéhoz. A gyilkos galóca általában tölgyesekben található meg, de bükkösökben, ritkán tűlevelű erdőkben is előfordul. A meszes, gyengén savanyú talajokat kedveli. Júniustól novemberig nő. Magyarországon gyakori faj. Spóra: Fehér; 8‑10 x 7‑9 μm; gömbölyű. Megjegyzés: A kinézete miatt kapta ezt a nevet, Phalloides, amelynek jelentése fallosz alakú, ami a férfi hímtagra utal. Bizonyos nézetek szerint viszont az a valószínű, hogy a tudományos név inkább a szömörcsög nemzetség latin nevéből (Phallus ugyan azt jelenti) ered, amelynek egyedei – laikus számára – bizonyos hasonlóságot mutatnak a gyilkos galócával. A gomba nagyon mérgező, ezért az első dolog, hogy ezt a gombát ismerjük, és elkerüljük a szedését. A gomba egy kis darabja sem keveredhet más gombákhoz. Fajleírás: A gyilkos galócát egy francia botanikus, Sébastien Vaillant írta le elsőként 1727-ben. A változata a fehér galóca (Amanita alba) sokak szerint csak egy színváltozat, mások külön fajnak tartják. Az oldalon külön fajként megtalálható.

Gyökeres tinóru

gyökeres tinóru képe

Boletus radicans

Gomba leírása
Kalap: 6-20 (30) cm átmérőjű; fiatalon félgömbszerű, majd kiterül; fakószürke, barnásszürke; nemezes felületű, gyakran felrepedező. Csöves rész: Fiatalon szűk pórusú; fakó citromsárga, majd piszkos olívsárga színű, nyomásra kékül. Tönk: 4-12 cm hosszú, 3-8 cm vastag; többé-kevésbé hasas, gyakran orsószerűen kihegyesedő, gyökerező; citromsárga, néha rózsásan foltos; finoman hálózatos, többnyire csak a csúcsán. Hús: Vastag, fiatalon kemény, később puha; fakósárga, vágásra kékül; kellemetlen szagú, keserű ízű. Előfordulása: Júliustól októberig, meszes talajú lomberdőben növő, nem gyakori faj. Tölgyfák és alkalmanként bükkösökben található. Spóra: Halvány-barna; 10-15 x 4-6μm; orsó alakú. Megjegyzés: A Boletus név a görög Bolos - agyag darab, vagy márvány szóból ered. A radicans jelentése gyökeres, gyökerező. Fajleírás: A Boletus radicans 1801-ből Christiaan Hendrik Persoon írása alapján ismert.

Hagymatönkű pókhálósgomba

hagymatönkű pókhálósgomba képe

Cortinarius traganus

Gomba leírása
Kalap: Az először gömbölyded, majd domború kalap 4-10 cm-es nagyságot érhet el. Lila-ibolyáskék színe hamarosan világos okkerre változik. Az idősebb példányok elvesztik feltűnő színüket és ezüstös-fehéresre fakulnak ki. Fiatalon fátyolszerű burokmaradványok kötik össze a kalap szélét a tönkkel. Lemezek: A széles, kiöblösödő lemezek mérsékelten sűrűn állnak. Kezdetben rókavörös- okker színűek, majd lassan fahéjbarnára változnak, és fűrészelt élűek. Tönk: A tönk nem nő 10 cm-nél magasabbra, vastag bunkó alakja van, a bázis gumós. Ez is fiatalon élénk ibolyáskék, de idővel halvány okkerre változik. Fátyolszerű burokmaradványok fedik. Hús: A hús sárgásbarna és kellemetlen acetilénszaga van. Előfordulás: Júliustól októberig található, magányosan vagy csoportosan, savanyú talajú lombos és tűlevelű erdőkben. Hazánkban ritka. Spóra: Rozsdabarna; 8-9 x 5-5.5 μm; ellipszoid, kis szemölcsökkel vagy pöttyökkel borított. Megjegyzés: A hagymatönkű pókhálósgombának kellemes, gyümölcsillatú változatai is vannak: var. finimus és odoratum, amelyek szintén nem fogyaszthatók. A traganus jelentése bakszagú. Fajleírás: 1818-ban Elias Magnus Fries írta le először tudományosan, és Agaricus traganus nevet adta neki. 20 évvel később 1838-ban, szintén Fries nevezte át, amikor a jelenlegi nemzetséghez sorolta, így lett Cortinarius traganus a neve.

Hánytató galambgomba

hánytató galambgomba képe

Russula emetica

Gomba leírása
Kalap: Félgömb alakú, domború vagy lapos, 4-7 cm széles, de 11 cm-ig nőhet. Többnyire vékony húsú és törékeny. Színe vörös, rózsaszínű, élénk lila, de gyakran kifakuló. Felülete kissé fénylő, a széle néha bordás. A kalap bőre lehúzható. Lemezek: Sűrűn állók, de lehetnek néha ritkábban állók is. Nem lefutók, fehérek, vékonyak, törékenyek, morzsalékonyak. Spórapora fehér. Tönk: Zömök, hengeres, 5-8 cm hosszú, 0.7-2 cm vastag, csövesedő. Tiszta fehér színű. Hús: Fehér, nem nagyon merev, néha kissé vizenyős, de pattanva törő és morzsalékony. Előfordulás: Lombos- és fenyőerdőben, főleg a nedves, nyirkosabb helyeken, a talajon terem. Gyökér-kapcsolt gomba. Nyáron és ősszel, de inkább a hűvösebb, nedvesebb időben, helyenként gyakori. Európában mindenütt elterjedt, de Ázsiai országokban és Amerikában is megtalálható, valamint Észak-Afrikában is. Spóra: Fehér vagy halvány krém színű; 8-11 x 7.5-8.5μm; kúpos szemölcsökkel díszített Megjegyzés: A Russula vörösödőt jelent. Az emetica pedig hánytatót. A galambgombák színes és feltűnő gombák, de közismerten nehéz azonosítani őket. Sok faj színe nem következik pl a nevéből, mert egyes példányok lehetnek vörös, narancs, sárga, fehér, zöld, kék, lila vagy ezek árnyalatai is. Ezért ezeknél a gombáknál nagyon fontos, hogy minden fontos körülményt lejegyezzünk. (fa, terület) Kb 750 fajta galambgomba ismert a világon, és kevesen ismerik mindegyiket szakértő módon. Fajleírás: 1774-ben a német mikológus Jacob Christian Schaeffer írta le először , aki elnevezte Agaricus emeticus-nak. 1796-ban került a Russula nemzetséghez Christian Hendrik Persoon által.

Homoki papsapkagomba

homoki papsapkagomba képe

Helvella leucopus

Gomba leírása
Süveg: Kisebb vagy közepes, 2-7cm nagyságú, szabálytalan alakú, többcsúcsú vagy lehet majdnem szabályosan kétcsúcsú. Termőréteg: A süveget alkotó lebenyek, lapok görbültek, ráncoltak vagy simák lehetnek. Színe sötétbarna, majd feketésbarna, fekete. A lapok alsó oldala fehéres. Tönk: 3-5 (-7) cm hosszú, 1-1,5cm vastag, fehéres, hengeres, sima, helyenként, főleg alul, kisebb barázdákkal, gödrökkel. Átmetszve a tönkben végighúzódó üreg van. Spóra: Fehéres; 20-25 x 12-15 μm; ellipszis, sima Hús: Fehéres, törékeny, viasszerű, néha kissé szívós. Szagtalan, gyengén édeskés ízű. Összetéveszthetőség: Feketés, jellegzetes alakú süvege és fehéres tönkje minden ehető fajtól jól elkülöníti. A mérgező rokon fajok közül az egyszínűen fehéres fodros papsapkagomba hasonlít alakilag hozzá, de inkább hasonlít rá a nagyobb termetű, barna süvegű, ritka csúcsos papsapkagomba. Megjegyzés: A Helvella egy ősi aromás gyógynövény neve.

Húsbarnás őzlábgomba

húsbarnás őzlábgomba képe

Lepiota brunneoincarnata

Gomba leírása
Kalap: 2-7 cm átmérőjű; púpos, harang alakú, majd ellaposodik, közepén kissé púpos marad; széle gyakran hullámos, behasadozó; fehéres alapszínű felületén bíborbarnás, húsbarnás, többnyire körkörösen elhelyezkedő pikkelyek vannak, közepe sötétebb, egyszínű, sima. Lemezek: Sűrűn és szabadon állók, szélesek; fehérek, borvörösen foltosodhatnak. Tönk: 2-4 cm hosszú, 0,3-0,5 cm vastag; hengeres, zömök, aránylag vaskos, felül rózsásfehér, lefelé kissé rozsdavörösen árnyalt. Sima, felső harmadában szálas, széles, szinte gyapjas, gallérszerű öv van. Alatta, alja felé egyre sötétebb, borbarna pelyhek borítják. Hús: Vékony, puha, törékeny; fehéres, a tönkben kissé húsvöröses színű, gyenge gyümölcsillatú, íze nem jellegzetes. Előfordulása: Májustól októberig, többnyire homokos talajú lomberdőben, erdőszélen, út mellett növő, nem ritka faj. Spóra: Fehér, krém vagy sárgás; 7-9 x 4-5 µm; elliptikus, mandula alakú. Megjegyzés: Lepiota patouillardii néven is ismert. A frania gyógyszerész és mikológus Narcisse Théophile Patouillard (1854-1926) tiszteletére nevezték el. A brunenoincarnata jelentése: az incarnata hússzínű és a brunneo barna szavakból eredően- barnahússzínű vagy ahogy a neve mutatja húsbarnás Fajleírás: A svájci botanikusok Robert Hippolyte Chodat és Charles-Édouard Martin 1889-ben írta le.

Karbolszagú csiperke

karbolszagú csiperke képe

Agaricus xanthodermus

Gomba leírása
Kalap: Először félgömb alakú, majd ellaposodó, vékony húsú kalap a mezei csiperkékéhez hasonlóan fehér, sima, ritkán pikkelyes felületű. Gyakran előkerülnek olyan példányok, amelyeknek barna füstfolt van a közepén. A kalapbőr adja az első elkülönítő bélyeget is: dörzsölésre élénksárga lesz. Lemezek: Nem ennyire jellegzetesek, színűk a kezdeti rózsaszín után ugyanúgy csokoládébarnára változnak, mint az ehető csiperke fajoké. Tönk: A karcsú tönkön fehér, hártyás gallér található, a töve gumószerűen megvastagodott. Dörzsölésre a tönk bőre krómsárga lesz. Hús: Többé-kevésbé kellemetlen tinta- vegyszer- vagy karbolszagú, és erősen sárgul. Előfordulása: Ez a gyakori gomba hasonló helyeken található, mint az erdőszéli csiperke, nevezetesen kertekben, parkokban, temetőkben, réteken és legelőkön, de erdőkben is. Májustól októberig terem. Spóra: Sötétbarna; 5-6 x 3,5-4,5 µm; elliptikus vagy tojás alakú, sima Megjegyzés: Legjobb, ha valamennyi (kb 10 faj), sárgára színeződő és vegyszerszagú csiperkét elkerüljük. A xanthoderma jelentése sárgabőrű. A mai neve inkább a sárguló csiperke. Fajleírás: 1876-ban a francia botanikus Léon Gaston Genevier (1830-1880) írta le.

Kerti susulyka

kerti susulyka képe

Inocybe rimosa

Gomba leírása
Kalap: Kúp alakú, kicsiny, 2-10 cm széles. Erősen sugarasan szálas, szélein többnyire virágszirmokhoz hasonlóan behasadozó. Színe barnássárga vagy sárgásbarna, de lehet szalmasárga vagy szürkésbarna is. Szélét fiatal korban fátyol köti a tönkhöz. Lemezek: Halvány szürkéssárgásak, majd szürkésbarnás, barnás színűek. Spórái barnássárgák, hosszúkás vese alakúak. Tönk: Egyenes, egyenletesen vastag, a kalaphoz arányítva hosszú, 2-10 cm és 0,5-1,5 cm vastag. Alul a tönk töve gyakran gumós. Színe fehéres vagy halványsárgás, halványbarnás. Felül a kalap alatt gyakran apró, fehér szemcsék borítják. Hús: Fehéres, a kalapban vékony, törékeny, puha vizenyős. A tönkben is törékeny, többnyire halványbarnás. Előfordulás: Kertekben, bokrok alján, de erdőkben is, árnyékos, nyirkos helyeken tavasztól késő őszig terem. Mindenfelé gyakori, de többnyire egyenként, magányosan, bár néha seregesen jelenik meg. Spóra: Tompa barna; 9-12 x 4.5-7µm; elliptikus, sima, bab alakú. Megjegyzés: Inocybe név jelentése - szálas fej, míg a rimosa a latin rimosus melléknévből származik,  jelentése - töréssel vagy repedéssel teli. Fajleírás: 1789-ben a francia természettudós  Jean Baptiste Francois (Pierre) Bulliard írta le ezt a gombát tudományosan Agaricus rimosus néven. 1871-ben a német mikológus Paul Kummer tette át ezt a fajt az Inocybe nemzetségbe, ekkor nyerte el a jelenleg elfogadott tudományos nevét Inocybe rimosa formájában. Számos szinonimája volt, többek közt az Inocybe fastigiata, amelyen még sokan ismerik.

Légyölő galóca

légyölő galóca képe

Amanita muscaria

Gomba leírása
Kalap: Félgömb alakú, domború, végül kiterülő, 10-20 cm széles, de lehet nagyobb is. Piros színe különféle árnyalatú lehet, de idősebb korban, különösen a szélén barnássárgára fakul. A burokmaradványok vastagok, fehérek, varszerűek, szemölcsösek, de az eső teljesen le is moshatja őket. Az idősebb példányok kalapjának széle kissé bordás. Bőre lehúzható. Lemezek: Fehérek, sűrűn állók, nem lefutók, szélesek, a kalap szélén a legszélesebbek. Tönk: Megnyúlt, karcsú, lefelé vastagodó, 10-20 cm magas, 1-4 cm vastag, tömör, majd esetleg odvasodó, fehér. Gallérja fehér, ritkán kissé sárgás, lelógó, jól fejlett. A tönk tövén a gumó tojás alakú, és a burok tapadási helye rendesen több, varszerűen rücskös övben látszik rajta. Bocskora nincs. Hús: Puha, eléggé törékeny, mint a legtöbb galócáé. Fehér, de közvetlenül a kalapbőr alatt sárga vagy narancssárga. Enyhén jó szagú. Előfordulás: Főleg őszi gomba. A hűvösebb éghajlatot kedveli. Inkább a magasabb hegyek és az északi vidékek gyakori gombája. Nálunk csak helyenként fordul elő, de ahol előjön, tömeges is lehet. Többnyire október végén vagy novemberben, főleg fenyőerdőben, továbbá nyírfák és tölgyfák alatt találjuk. Gyökérkapcsolt gomba. Spóra: Fehér; 8-11 x 6-9 µm; gömbölyded. Megjegyzés: Burka már kezdetben is varszerűen rücskös és gyorsan szétszakadozik. A gomba fiatalon sem tojás alakú. A muscaria fajnév után nevezik a méreganyagot muszkarinnak, amelyről kiderült, hogy épp ebben a gombában található a legkevesebb. A gombát papírra kenve légyölő anyagnak használták, innen ered a neve. A musca latin szó jelentése: légy. Fajleírás: 1753-ban, Carl Linné nevezte el, és a légyölő galóca akkoriban az Agaricus muscarius nevet kapta. (A legtöbb lemezes gomba akkoriban az Agaricus nemzetségbe került.) Christiaan Hendrik Persoon 1783-ban sorolta be az Amanita nemzetségbe, Amanita muscaria néven.

Lisztszagú döggomba

lisztszagú döggomba képe

Entoloma nidorosum

Gomba leírása
Kalap: A vékony húsú kalap legfeljebb 9 cm-re szélesedik ki. Domború, majd ellaposodik, végül benyomottá válik. A tipikus csúcsot alig lehet felismerni közepén csak sejthető egy kis kiemelkedés. A szürlésbarna, olívbarna kalapszín nedvesség hatására a fényesszürke, enyhén rókavörös árnyalatba megy át. A kalap széle nedvesen áttetszően bordázott és gyakran berepedezett. Lemezek: A kiöblösödő, néha lefutó lemezek nem állnak nagyon sűrűn, élük hullámosan-szabálytalanul bemetszett. A kezdeti fehér szín lassan rózsaszínre változik, ami a döggombákra jellemző bélyeg. Tönk: A fehér, később kissé szürkés-selymesen fénylő tönk legfeljebb 10 cm magas lesz, az átmérője csak 3-6 mm-t ér el. Szinte szabályos henger formájú, közvetlenül a kalap alatt fehéren rovátkolt. Hús: Fehéres és többé-kevésbé vizenyős. Szaga ammóniák szerű, mosólúgra emlékeztet. Előfordulás: Viszonylag gyakori faj nyáron és ősszel mindenféle lombos erdőben, de nagyon ritkán tűlevelű erdőben található. Spóra: Rózsaszín; 8-10,5 x 7-8 μm; közel gömb alakú, de szögletes. Megjegyzés: A döggombák nemzettsége jelenlegi ismereteink szerint 153 fajt foglal magában. Vannak köztük ehetők is, de pontos határozásra van szükség mielőtt elfogyasztjuk. A nidorosus jelentése erős szagú. Fajleírás: 1818-ban a nagy svéd Elias Magnus Fries írta le ezt a gombafajt, és ő adta a tudományos nevét Agaricus rhodopolius. 1871-ben a német Paul Kummer mikológus sorolta át ezt a fajt az Entoloma nemzetséghez, így lett a tudományos neve Entoloma rhodopolium. A gomba egyik szinonimája az Entoloma nidorosum, ami szintén Fries-hez köthető

Mérges pókhálósgomba

mérges pókhálósgomba képe

Cortinarius orellanus

Gomba leírása
Kalap: Domború vagy lapos, vékony húsú, 3-7 cm átmérőjű. Színe barna, sárgásbarna, vörösbarna, narancsbarna, apró, szálas pikkelyekkel fedett, később csupasz. Nem ragadós. A kalap szélén a pókhálószerű fátyol maradványai néha láthatók. Lemezek: Kezdetben világos barnássárgák, végül rozsdaszínűek. Tönk: Karcsú, vékony, merev, egyenes, 3-8 cm hosszú, 3-10 mm vastag. Sárga-, barnássárga, rozsdabarnás, a kalapnál világosabb színű. Hús: Merev, szívós, bőrszerű, barnás vagy rozsdabarnás színű. Szag és íz: Előfordulás: Erdők talaján, elsősorban hegyvidéki fenyvesekben, nyáron és ősszel, sokfelé bőven terem. Nálunk csak egyes helyeken került elő. Spóra: Rozsdás, vöröses-barna; 9-12,5 x 6.5-8.5μm; gömb alakú, érdes felületű. Megjegyzés: A latin név Cortinarius utalás a részleges fátyolra, amely védi a lemezeket a fiatal gombánál cortina jelentése függöny. A Cortinarius nemzetségbe tartozó legtöbb faj esetében a részleges fátyol köti össze a szárat a kalap szélével, amelyek finom szálak formájában sugárirányban vannak, ellentétben más membrán szerű részleges buroktól. Fajleírás: A nagy svéd mikológus Elias Magnus Fries 1838-ban írta le és nevezte el a Cortinarius orellanus fajt.

Mezei tölcsérgomba

mezei tölcsérgomba képe

Clitocybe rivulosa

Gomba leírása
Kalap: 1-7 cm átmérőjű; fiatalon domború, majd kiterül és benyomottá válik, széle gyakran hullámos, kajla; fehéres, idővel szürkéssé vagy sárgássá válhat; felülete selymesen fénylő. Lemezek: Kissé, vagy alig lefutóak, sűrűn állók, fehéresek, illetve a kalaphoz hasonló színűek. Tönk: 1-8 cm magasra nő meg, 0,2-0,5 cm vastag; gyakran görbült, lefelé elvékonyodó, tömör, fehér színű. Idősödve kissé okkeres színű lehet Hús: A Kalapban puha, a tönkben rostos, szálas; fehér, sárgásfehér. Fiatalon kellemes, idősödve penészszagú. Íze fiatalon jellegtelen, később torok kaparó. Előfordulása: Májustól novemberig, füves helyen növő, gyakori faj. Alföldi réteken, parlagon is előfordul, de hegyvidéki nagyobb tisztásokon is fellelhető. Általában többedmagával fordul elő. Spóra: Fehér; 4-5.5 x 2-4.5μm; elliptikus, sima. Megjegyzés: A Clitocybe jelentése, ferde fej, míg a rivulosa a latin -csatorna, folyó vagy patak- szóból  származik, amely az érett kalapon megjelenő, halvány csatornára vagy gyűrűs gerincre utal. Fajleírás: 1801-ben Christiaan Hendrik Persoon, Agaricus rivulosus néven írta le. 1871-ben a német mikológus Paul Kummer sorolta át a Clitocybe nemzetségbe, azóta őrzi a jelenleg elfogadott Clitocybe rivulosa tudományos nevet.

Nagy döggomba

nagy döggomba képe

Entoloma sinuatum

Gomba leírása
Kalap: Kúpos vagy domború, végül lapos. Olykor kissé kajla, gyakran kis púpja van. 5-18 cm széles. A hozzá hasonló ehető gombákhoz viszonyítva vékony húsú. Széle fiatalon aláhajló, majd hullámos. Színe halvány sárgásfehér, zöldesfehér, fehéresszürke vagy fehéresbarna. A kalapbőr vékony, lehúzható. Lemezek: Szélesek, a tönköt érintők. Színük eleinte, de elég sokáig sárgásfehér, majd sárgásrózsaszín, végül húsvörös. Tönk: Merev, hengeres, többnyire kissé szabálytalan, egyenlőtlenül vastag vagy gumós, 5-16 cm hosszú, de lehet jóval hosszabb (30 cm) is, 2-5 cm vastag. Színe fehéres, selyemfényű, és feltűnően szálasan csíkos, rostosan bordás, néha finoman szemcsés is. Hús: Merev, fehér, a tönkben szálas-rostos, belsejében szivacsos, nemritkán üregesedő. Erősen lisztszagú, de szaga nem kellemes. Néha íztelen, máskor kissé retekízű. Előfordulás: Magányosan terem vagy csak néhány példány egymás közelében. Főleg nyáron és ősszel bükkösben, tölgyesben, árnyas bokros vagy ligetes helyeken, inkább hegyvidéken, televény- és agyagtalajon. Nem gyakori, de nem is ritka gomba. Spóra: Rózsaszín; 7-10 x 7 9μm; 5-6 szögű szögletes, kerekded, sima, a pórus vége kiemelkedő. Megjegyzés: A ma még ismeretlen méreg nagyon gyorsan hat. A sinuatum jelentése öblös, kiöblösödő. Az entholoma nemzettség legtipikusabb faja ez a gomba. Entoloma az ókori görög  entos -belső, és a loma - szegély szóból ered. A sinuatum-kanyargó(színuszos), hullámost jelent, ami a fejlett gomba kalapjára utal (és a lemezei is kanyargósak). Míg a korai neve lividum- ólom (ólom színű)-t jelent. Fajleírás: 1788-ban Jean Baptiste Francois (Pierre) Bulliard írta le és nevezte el Agaricus lividus . Azonban az első érvényes nevét, (a jelenlegi ICBN jegyzék) ami az Agaricus sinuatus, Christiaan Hendrik Persoon-tól kapta, aki 1801-ben írta le. 1871-ben a híres német mikológus Paul Kummer sorolta át ezt a fajt a mai nemzetségbe, így az elfogadott neve Entoloma sinuatum.

Narancsvörös pókhálósgomba

narancsvörös pókhálósgomba képe

Cortinarius rubellus

Gomba leírása
Kalap: A kalap 6 (8) cm széles lehet, fiatalon többnyire hegyesen kúpos vagy kúpos harang alakú, később domború lesz, de mindig felismerhető középen a többé-kevésbé hegyes csúcs. A széle néha berepedezett. A színe narancsosbarnás, vörösesbarna, narancsosvörös. A felülete finoman nemezes-szálas, idővel lecsupaszodik. Fiatal egyedek kalapszélén néha citromsárga burokmaradványok figyelhetők meg. Lemezek: A lemezek egyenesen a tönkre ránőttek vagy lekerekítetten odailleszkedők, vastagok, ritkánállók, az élük finoman csipkézett, színük a kalapéhoz hasonló, narancsos-barna, öregen rozsdabarna. Tönk: A hengeres tönk viszonylag hosszú, 8 (10) cm lehet és legfeljebb 1,5 cm vastag, a tövén kissé bunkósan megvastagodott. Színe többé-kevésbé azonos a kalapéval, de lehet halványabb is. A tönkön fiatalon több okkersárga vagy citromsárga öv található. Hús: A hús halvány narancs-okker színű, majdnem szagtalan. Előfordulás: Az Alpokban, az Alpok előterében, a Fekete-erdőben, a Sváb- és a Bajor-erdőben nem ritka faj. Tőzegmohalápok nedves, savanyú tűlevelű erdők karakterfaja. Nagyon ritka a Majna vonalától északra. Augusztustól októberig fordul elő. Hazánkban eddig még nem került elő. Spóra: Rozsdabarnás; 9-12 x 6.5-8.5 μm; ellipszoid, majdnem gömb alakú, kissé érdes felületű. Megjegyzés: Ezeknek a fajoknak a méreganyagai hőre nem érzékeny sejtmérgek. A speciosissimus jelentése nagyon kiváló, pompás. A cortinarius név a latin cortina - függöny, fátyol szóból ered. A rubellus jelentése vöröses. Fajleírás: A Cortinarius rubellus néven Mordecai Cooke írta le 1887-ben. 1953-ban kapta a cortinarius speciosissimus nevet Robert Kühner és Henri Romagnesi munkája által, ám az elfogadott neve a rubellus maradt.

Oroszlánsárga pókhálósgomba

oroszlánsárga pókhálósgomba képe

Cortinarius limonius

Gomba leírása
Kalap: A kalap 4-6 (8) cm széles lehet. Fiatalon félgömb alakú, kifejlődve kissé laposabbá válik, a pereme sokáig begöngyölt. A színe nedvesen rókavörös vagy narancsbarna, szárazon baracksárga, széle felé halványabb. A fiatal kalap peremét burokmaradványok díszíthetik. A felszíne csupasz vagy sötétebben benőtten szálas. Lemezek: A széles és távol-álló lemezek többé-kevésbé kiöblösödően ránőttek a tönkre. Színük fiatalon világossárga, később sárga vagy rozsdasárga. Tönk: A tönk legfeljebb 7 cm hosszú és 1,5 cm vastag lehet, hengeres, gyakran hajlott, a csúcsán kissé elvékonyodik, a töve többé-kevésbé kihegyesedik. Színe sárgás és lefelé sötét rozsdabarnába megy át. Gallérja nincs, de a tönköt kisebb-nagyobb mértékben övszerűen díszítik a burokból származó sárga szálak. Hús: A hús sárgás, a tönk tövében rozsdavörös, szagtalan és ízetlen. Előfordulás: Tűlevelű erdőben nő, különösen erdeifenyő alatt, mohás talajon. Termőteste augusztustól szeptemberig található csoportosan vagy magányosan. Magyarországon eddig még nem találták. Spóra: Rozsdabarnás; 7-9 x 5.5-7 µm; tojásdad alakú, durva felületű. Megjegyzés: Nagyon fontos, hogy csak a pontosan meghatározott gombákat szabad étkezési célra felhasználni. A limonius jelentése oroszlánsárga. A cortinarius nemzetség név a cortina-fátyol szóból származik. Fajleírás: 1818-ban Elias Magnus Fries írta le tudományosan, és Agaricus limonius névre keresztelte ezt a fajt. Később 1838-ban szintén Fries sorolta a jelenlegi Cortinarius nemzetséghez.

Párducgalóca

párducgalóca képe

Amanita pantherina

Gomba leírása
Kalap: 10-12 cm szélesre nőhet meg. Az okker-sárgás-barnás kalapbőrön sok fehér többnyire egyenletesen eloszlott petty található. Idővel ezeket a fehér burokmaradványokat lemoshatja az eső, így csaknem teljesen eltűnhetnek. A kalap peremén mély, szabályos bordázat figyelhető meg, ami fontos határozó bélyeg. Lemezek: Sűrűn állók, a tönköt érintők, majdnem szabadok, fehérek, galóca jellegűek. Tönk: Karcsú, 5-15 cm magas, 0,5-2 cm vastag, alján különbözőképpen fejlett gumóval. Mindig fehér. Gallérja kezdetben elálló, később többé- kevésbé lelógó, gyakran ferdén áll vagy néha hiányzik. A burok fehér, és belőle csak egy vagy több keskeny, párkányszerű perem marad a gumó szélén. A tönk belül laza, később lehet odvas. A fiatal gomba tönkje rövid és vastag. Hús: Fehér, puha. Kissé a nyers burgonyára emlékeztető szagú, íze gyengén édeskés. Előfordulás: Nyári-őszi gomba. Májustól novemberig terem lomb- és fenyőerdőben. Gyökér kapcsolt gomba. Eléggé gyakori. Többnyire egyenként, néha seregesen terem. Kisebb csoportokban, a szárazabb időszakban is előjön. Spóra: Fehér; 8-12 x 6-8 µm; ovális-elliptikus. Megjegyzés: A pantherina név egyaránt utal a kalap barna-fehér foltos megjelenésére, és mutat némi hasonlóságot egy párducra. Fajleírás: A svájci születésű mikológus Augustin Pyramis De Candolle (1778-1841) írta le ezt a fajt 1815-ben, és nevezte el Agaricus pantherinus-nak.) 1871-ben, Paul Kummer (1834-1912), a német mikológus keresztelte át Panthercap= párducgalócának, azóta a tudományos elnevezése az Amanita pantherina.

Párducpereszke

párducpereszke képe

Tricholoma pardinum

Gomba leírása
Kalap: Egyáltalán nem ritka a 15 cm-es szélességet elérő példányok. A kezdetben erősen behajlott peremű kalappal robosztus benyomást kelt ez a gomba. Még a kifejlett, ellaposodott kalapú példányok közepén is kis púp figyelhető meg. Az egér-, ezüst-, szürkésbarna színű felszínt világosabb alapon nagy, szálas, tetőcserépszerű pikkelyek borítják. Lemezek: Az eltérő hosszúságú lemezek nem állnak nagyon sűrűn, lekerekítettek vagy a tönkre hasasan illeszkedőek. Színük fehéres vagy sárgás tónusú. Tönk: A zömök tönk mintegy 8-10 cm magas és 2,5 cm vastag lehet. Néha kifejezetten hasas példányokat is lehet találni. A fehéres színű tönk felületét finom szálak vagy pelyhek díszítik. Hús: A hús színe nem változik, fehéres vagy szürkés, lisztszagú. Fontos határozóbélyeg: a lemezek élein és a tönk tetején lévő vízcseppek. Előfordulás: Nem ismert még kielégítően az európai elterjedése. Bükköt és az erősen meszes talajt szereti. Franciaországban és Észak-Amerikában tűlevelű fák alatt nő. Hazánkban ritkán , savanyú talajú lomberdőben, ősszel nő. Spóra: Fehér; 8-10 x 5,5-6,5 µm; elliptikus vagy ovális, enyhén szemcsés Megjegyzés: A pardinum jelentése párducfoltos. Fajleírás: Sok vita volt ezen fajokkal kapcsolatban, és még két évszázad vitája után is fel-fel bukkannak egyet nem értések. Noha ezt a gombát tudományosan leírta 1801-ben Christiaan Hendrik Persoon, ennek ellenére az is igaz, hogy mások már előtte feljegyezték ezeket a fajokat, és a felfedezés hozzájuk is köthető. Jacob Christian Schaeffer is ilyen volt, valamint a svájci mikológus Louis Gabriel Abraam Samuel Jean Secretan (1758-1839). Annak ellenére, hogy Secretan ügyvéd volt, úgy tűnik nem nagyon foglalkozott a botanikai elnevezések szabályaival; ennek az lett az eredménye, hogy az ő általa kijelölt nevek már általában nem érvényesek, kivéve ha más szerzők utána újra kiadták azokat. A széles körben elfogadott tudományos név Tricholoma pardinum egy 1873 kiadványban a francia mikológus Lucien Quélet tollából származik.

Redős papsapkagomba

redős papsapkagomba képe

Gyromitra esculenta

Gomba leírása
Süveg: Igen szabálytalan alakú, fekvő tojásdad, szögletesen gömbölyded. Felülete szabálytalanul sűrűn álló, agyvelőszerű tekervényekkel, ráncokkal, bordákkal borított, gyakran kissé lebenyes, 4-12 cm. Átmetszve a süvegben több egymástól elkülönült, különböző nagyságú üregeket látunk. Az üregek belseje szürkésfehéren molyhos. A süveg színe sötétbarna, de előfordul világosabb vagy sötétebb vörösbarna vagy feketés példány is. Termőréteg: A süveg felületét borítja. Tönk: Eléggé szabálytalan, aránylag rövid, 3-6 cm magas, I-3 cm széles. Felülete többnyire mély hosszanti bordáktól gödrös. Színe fehér, szürkésfehér, de gyakran kissé vöröses. A tönk fiatalon tömör, később elég hamar üreges, odvas lesz. Hús: Igen törékeny, viasszerű. Előfordulás: Kora tavaszi gomba, de előjöhet az egész évben, néha ősszel is. Főleg fenyvesekben, hegyvidéken, és homokos talajon terem. A földből nem nagyon emelkedik ki, és színe miatt sem könnyen észrevehető. Nálunk ritka. Spóra: Sárgás; 8-13 x 17-22μm; ellipszoid, sima, belsejében általában két kis olajcseppel. Megjegyzés: A Gyromitra nemzetség neve a görög gyros- kerek, és mitra- fejpánt szavakból származik. Az esculentus -ehető, étel; latin eredetű, Persoon valószínűleg nem volt tudatában annak, hogy ez a gomba mérgező. Fajleírás: 1800-ban Christiaan Hendrik Persoon írta le, és adta a tudományos (binomiális) nevét Helvella esculenta. 1849-ben a svéd Elias Magnus Fries költöztette a Gyromitra nemzetségbe, így máig ez az elfogadott neve.

Retekszagú fakógomba

retekszagú fakógomba képe

Hebeloma sinapizans

Gomba leírása
Kalap: 4-15 cm átmérőjű; fiatalon domború, majd ellaposodik, széle sokáig aláhajló, végül hullámos; bőrszínű, okkerbarna, közepe vörösesbarnás árnyalatú, felülete sima, nedvesen kissé nyálkás-ragadós, szárazon fénylő. Sötétebb közpétől, egyre világosabb barna, néha az öregebb példányok fahéj árnyalatúak; Lemezek: A tönkhöz nőttek, sűrűn állók, vékonyak; fiatalon agyagszínűek, idősebb korban fahéjbarnák, élük eleinte fehéres, finoman pelyhes, vagy fogazott. Tönk: 5-10 cm hosszú, 1-3 cm vastag; hengeres, alja kissé gumós; idősen üregesedő; fehéres, a tövében barnás színű; felületét szemcsék, pikkelykék borítják. Hús:Kemény; fakóbarna; erősen retekszagú és kesernyés ízű. Előfordulása: Júniustól novemberig, lomb- és fenyőerdők talaján, sokszor tömegesen növő, gyakori faj. Spóra: Vörösesbarna; 10-13 x 6.5-8μm; Mandula- vagy citrom alakú, kis felületi szemölcsökkel Megjegyzés: A latin név Hebeloma az ógörög szavakból: Hebe = fiatal, és az utótag - Loma= fátyol összevonásával jött létre. A jelentés arra utal, hogy a fiatal gomba részleges burka fátyolként védi a lemezeket. A  Loma utótag számos más gombák nemzetségek esetében is felbukkan. (Entoloma és Tricholoma) . A sinapizans a latin sinapis szóból ered, ami azt jelenti, mustár; ez egy utalás a jellemző sárgás-okker színű kalapra. Fajleírás: Ezt a gombát 1793-ban egy francia mikológus Jean-Jacques Paulet (1740-1826) írta le, aki a kéttagú tudományos nevét adta Hypophyllum sinapizans. Egy másik francia, Claude-Casimir Gillet (1806-1896), aki 1874-ben sorolta ezt a fajt a Hebeloma nemzetséghez, így lett a jelenleg elfogadott tudományos neve Hebeloma sinapizans.

Retekszagú kígyógomba

retekszagú kígyógomba képe

Mycena pura

Gomba leírása
Kalap: Kúposan domború, de lehet laposan domború vagy később lapos. Kicsiny, többnyire 2-4 cm, de nőhet 7 cm-ig. Színe változó, de többnyire rózsáslilás árnyalatú. Lehet fehéres, lilás, rózsás, kékesszürkés, kifakuló is. Széle többnyire bordás. Van nagyobb termetű rózsaszínes, kisebb lilás és egy fakó változata. Lemezek: Csak közepesen sűrűn állók, nem lefutók, a kalaphoz hasonló színűek, lilásak, rózsaszínűek, fehéresek. A spórapora fehér. Tönk: Többnyire felfelé vékonyodó, ritkábban hengeres. 4-6 cm hosszú, 5-10 mm vastag. Eléggé rugalmas, merev. Színe a kalapéhoz hasonló, többnyire lila vagy lilás rózsaszínű. Hús: Halvány rózsáslilás, kifakulva zöldeslilás, szürke, a kalapban vékony. Puha, törékeny, többnyire kissé vizenyősen áttetsző. Mereven törik. Előfordulás: Erdőben a talajon és az avaron, egyesével és seregesen, júniustól novemberig. Spóra: Fehér; 6-9 x 3-4μm; elliptikus, sima Megjegyzés: A pura a latin purum melléknévből származik, ami tisztát jelent. A mycena azaz Mükéné, (Mülénai, Mycenae) ókori görög város a Peloponnészosz északkeleti részén Fajleírás: 1794-ben Christiaan Hendrik Persoon írta le tudományosan Agaricus purus néven. A jelenleg elfogadott tudományos neve 1871-ből származik, amikor a német mikológus Paul Kummer a Mycena nemzetségbe sorolta, a neve azóta Mycena pura .

Rózsás kígyógomba

rózsás kígyógomba képe

Mycena rosea

Gomba leírása
Kalap: 3-6 cm átmérőjű; fiatalon kúposan domború, harang alakú, majd ellaposodik, közepén púpos marad; széle bordás; rózsás, húsrózsás színű, szárazon kifakul. Lemezek: Szélesen a tönkre nőttek, vagy szabadon állók, hasasok, szélesek, ritkán állók; fehéresek, majd halványrózsásak lesznek. Tönk: 6-10 cm hosszú, 0,5-0,8 cm vastag; hengeres vagy alul kissé vastagabb; a kalaphoz hasonló színű; felülete sima, a tövénél szöszös. Hús: Vékony, törékeny, vizenyős; fehéres, halvány rózsás színű; retekszagú és -ízű. Előfordulása: Júniustól novemberig; lomb- és fenyőerdőben növő gyakori faj. Spóra: Fehér; 7-9 x 4-5.5μm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: A rosea latin szó és rózsát jelent. A mycena jelentése az ókori görög város Mükéné nevéből származik. Fajleírás: 1783-ban Jean Baptiste Francois (Pierre) Bulliard írta le ezt a fajt, és az Agaricus roseus nevet adta a fajnak. A jelenleg elfogadott tudományos neve 1912-ben alakult ki, amikor a porosz származású Eugen Gramberg (1865-1945) átsorolta a Mycena nemzetséghez, így a tudományos neve Mycena rosea lett.

Rózsás őzlábgomba

rózsás őzlábgomba képe

Lepiota subincarnata

Gomba leírása
Kalap: 1-5 cm ármérőjű; eleinte domború, majd púposan ellaposodik; közepe rózsás, vörösesbarna, széle felé halványabb; felületén többnyire körkörösen elhelyezkedő pikkelykék, pelyhek figyelhetők meg. Lemezek: A tönk előtt felkanyarodók, szabadon állók, fehéresek. Tönk: 2-5 cm hosszú, 0,2-0,7 cm vastag; hengeres, lefelé kissé vastagabb, alján gyakran vékony; fehéres micéliumzsinór látható; alapszíne rózsásfehéres, idősen húsbarnás; felületét a szálas gallérzóna  alatt fehéres, rózsásbarnás pelyhekből álló, múlékony övecskék díszítik. Hús: Vékony, törékeny, fehéres, krémszínű; gyümölcsillatú, rossz ízű. Előfordulás: Júniustól októberig, lomb- és fenyőerdőkben, parkokban, bolygatott helyen, főként akác alatt, hazánkban nem ritka gombafaj. Spóra: Halvány rozsdabarna, 5-6 × 3 µm, elliptikus, vastag falú. Megjegyzés: A kis termetű őzlábgombák között számos (kb. 10) amatoxin-tartalmú fajt írtak le. Ilyenek például a húsbarnás ( Lepiota brunneoincarnata ), a vörhenyes ( L. helveola ) vagy a rózsás ( L. subincarnata ) őzlábgombák. Ezek az apró őzlábgombák nehezen határozhatók, ajánlatos ezért valamennyit, de különösen a vöröses, barnás vagy lilás képviselőiket elkerülni! Az incarnata jelentése- megtestesült, megjelenésű, a sub- előtag alattit jelent. A lepiota pikkelyest jelent. Fajleírás: 1940-ben a dán mikológus Jakob Emanuel Lange írta le tudományosan.

Rózsástönkű őzlábgomba

rózsástönkű őzlábgomba képe

Lepiota pseudohelveola

Gomba leírása
Kalap: 3-6 cm átmérőjű; fiatalon domború, harang alakú, közepén tompa púppal, amely a kalap kiterülésekor is megmarad; piszkosfehér alapszínű, nemezes felülete rózsás árnyalatú világosbarna, szürkésbarna pikkelyekkel díszített, közepe sima, sötétbarna színű. Lemezek: Szabadok, kissé távol állók, hasasok; fehérek. Tönk: 4-6 cm hosszú, 0,2-0,5 cm vastag; hengeres, lefelé kissé megvastagodik; a csúcsán krém- vagy barnás krémszínű; a töve felé húsrózsás árnyalatú; hártyás gallérja alatt húsbarnás, gyapjas pikkelyekkel díszített. Hús: Vékony, puha; fehér, a tönkben halvány hússzínű; szagtalan vagy gyenge gyümölcsillatú, nincs különösebb íze. Előfordulása: Májustól októberig; többnyire lomberdő, ritkán fenyőerdő avarjában növő, ritka faj. Spóra: Fehér; 7–10 x 4–5 μm; elliptikus Megjegyzés: A pseudo- előtag jelentése: ál, hamis. A helveola sárgást jelent. A lepiota a lepis-pikkely szóból ered. Fajleírás: 1936-ban Kühner ezen a néven publikálta egy kiadványban.

Rőt áltrifla

rőt áltrifla képe

Scleroderma citrinum

Gomba leírása
Jellemzés: Burgonya alakú, rozsdabarnás színű, kemény gomba. Felszíne pikkelyesen repedező, alul gyökerező, rövid tönkkel. Belseje szürkésfekete. Termőtest: A pöfetegekhez hasonló gömbölyded vagy inkább burgonya, tojás alakú, 2-12 cm széles, 3-6 cm magas. Színe csak igen fiatalon fehér, hamar sárgásbarnás, rozsdabarnás lesz. Felszíne táblásan berepedező, sűrűn álló barnás pikkelyekkel. Az idős gomba a tetején szabálytalanul felszakad. Alul igen rövid, összenyomott, gyökérszerű, a föld alatt szerteágazó fonalhálózatban folytatódó tönkszerű része van. Termőréteg: A termőtest belsejében található, éréskor a burok szabálytalan repedéssel felnyílik és a spórák szétszóródnak. Hús: Kemény, a kéregben merev, szinte bőrszíjszerű. A belsejét a termőréteg tölti ki, amely eleinte fehéres, de igen hamar szürke, ibolyás árnyalatú, majd szürkés-feketés lesz, végül barnásfekete porrá hull szét. A gomba alsó, kehelyszerű része a szétporlás után is hosszú ideig megmarad. Előfordulás: Nyári és őszi gomba, amely erdőben, erdőszélen, különösen bükkösben, tölgyesben és bokros, szárazabb helyeken, utak mentén igen gyakori, néha seregesen jön elő. Sokszor félig a föld alatt fejlődik, és csak alig emelkedik ki. Gyökér-kapcsolt gomba. Száraz időben is gyakori. Spóra: Sötét-barna; 8-13μm átmérőjű; gömb alakú, tüskés felületű, hálószerű bordákkal kapcsolódnak a tüskék. Megjegyzés: A Scleroderma a görög scler -kemény, és - derma-bőr, szavakból származik. A citrinum jelentése citromsárga, utal a citromsárga színű felületre, amely a leggyakoribb. Fajleírás: 1801-ben Christian Hendrik Persoon írta le. (Persoon a Synopsis Methodica Fungorum kiadványban írta le, ami 1801-ben jelent meg, ez jelentette a kiindulópontot a gasteromycetes gombák taxonomiájának.) A gasteromycetes gombák nem rokon gombák, hanem egy olyan csoport, amelyben egy zárt gömb, vagy körte alakú termőtest van, és amelyek zárva vannak, amíg a spórák éretlenek. (csillaggombák, pöfetegek..)

Sárga galóca

sárga galóca képe

Amanita gemmata

Gomba leírása
Kalap: 5-10 cm átmérőjű; fiatalon félgömb, majd ellaposodik; tojás- vagy okkersárga színű; fehéres, lapszerű pettyekkel díszített; fiatalon kissé nyálkás; széle bordázott. Lemezek: Sűrűn és szabadon állók; szélesek; fehérek; élük finoman pelyhes. Tönk: 8-10 cm hosszú, 1-2 cm vastag; hengeres; fehéres; felülete pelyhes, szálas, múlékony gallérja van, kissé peremesen gumós, tövén általános burokból származó foszlányok láthatók. Hús: Puha vizenyős; fehér; szagtalan, kellemes ízű. Előfordulása: Júniustól októberig; lomb- és fenyőerdőben, savanyú talajon növő; hazánkban nem gyakori faj. Spóra: Fehér; 9-11 x 7-8.5μm; gömbölyded, sima; Megjegyzés: A gemmata jelentése, drágaköves vagy ékköves. Az amanita nemzetség kb 600 fajt tartalmaz, és a halálos gombamérgezések 95%-ért felelős. Az amanita a szicíliai amanon hegy nevéből származik. Fajleírás: 1838-ban a svéd Elias Magnus Fries írta le, aki elnevezte Agaricus gemmatus-nak. (A legtöbb lemezes gomba az Agaricus nemzetséghez tartozott akkoriban!) 1866-ban a francia statisztikus Louis-Adolphe Bertillon (1821-1883), áttette az Amanita nemzetségbe, így a neve Amanita gemmata lett.

Sárga kénvirággomba

sárga kénvirággomba képe

Hypholoma fasciculare

Gomba leírása
Kalap: Kissé kúpos, félgömb alakúból laposra kiterülő, közepén többnyire sötétebb színű, kis, lapos kúppal. 2-8 cm nagy, vékony húsú. Színe kénsárga, rozsdasárga, csak közepén barnásvörös. A kalap szélén a fátyolos burokmaradványtól néha feltűnő piszkossárga vagy feketés pihék vannak. Lemezek: Színük kénsárgából hamar zöldes árnyalatú lesz, majd olajzöld, feketészöld, csak öreg példányokon bíborbarna. Tönk: Aránylag hosszú, karcsú, egyenletesen vastag, görbe, egy tőből néha igen sok tönk is kiindul. 5-15 cm hosszú, kb. 1,5 cm vastag. Színe sárga, lefelé rövid szakaszon többnyire sötétebb, rozsdás és vörösbarnán szálas. A fiatal gombán a lemezeket finom pókhálószerű burok takarja, amely elszakadva a tönkön sötétebb nyomot hagyhat hátra, de többnyire teljesen elenyészik. Hús: Kénsárga, barnára sötétedik. Előfordulás: Egész évben terem, néha még télen és kora tavasszal is. Főleg nyáron és ősszel találjuk nagy csoportokban, elhalt fatönkön, fák tövében vagy kivágott fa helyén a földön. Mindenféle erdőben igen gyakori. Spóra: lilás-barna, 6-7 x 4-4.5μm, elliptikus, sima Megjegyzés: Hypholoma jelentése gomba szálak (hifa). A fasciculare a latin fasces szóból -vesszőnyaláb származik. A fasces maga egy vesszőnyaláb, amelyet piros bőrszíjakkal kötöttek össze, a nyaláb mellé egy bárdot (securis) is kötöttek, amelynek éle kilátszott a kötegből. A fasces a Római Köztársaság korából eredő hatalmi jelvény, aki ezt az eszközt magánál hordta, ezzel jelezte, hogy jogában áll testi fenyítést is alkalmazni. Érdemes ennek mélyebben utánna járni, a névadás mindenesetre elég meglepő. Fajleírás: 1778-ban a brit botanikus és mikológus William Hudson (1730-1793) írta le tudományosan, és az Agaricus fascicularis nevet adta neki. Jelenlegi alap nevét -Hypholoma fasciculare- 1871-ben Paul Kummer adta, amikor a Hypholoma nemzetséghez sorolta.

Sárgászöld pereszke

sárgászöld pereszke képe

Tricholoma equestre

Gomba leírása
Kalap: 4-13 cm átmérőjű; domború, széle sokáig aláhajló, végül púposan kiterül; élénksárga alapszínű, néha olívzöldes árnyalattal; felülete sötétebb, barnás, apró pikkelyekkel borított, kissé tapadós. Lemezek: A tönk előtt felkanyarodnak, majd foggal ránőnek; kénsárgásak, sárgászöldesek, idősen halványsárgák lehetnek. Tönk: 4-10 cm hosszú, 1-2,5 cm vastag; gyakran elég rövid, és mélyen ül a talajban; hengeres; sárgás; felülete sima vagy kissé szálas-pikkelyes. Hús: Vastag, kemény; fehéres, halványsárgás; lisztszagú és -ízű, enyhe. Előfordulás: Szeptembertől novemberig; savanyú talajon, kéttűs fenyő alatt növő, hazánkban ritka gombafaj. Spóra: Fehér, 5-8,5 x 3-6 µm; sima; elliptikus Megjegyzés: A tricholoma jelentése szőrös peremű, a nemzetséget Fries hozta létre, a név nem túl találó, hiszen a nemzetség tagjainak nagy többségére nem igaz a neve. Az equestre latin eredetű és lovaglást jelent. A kalap nyereg alakúvá terülhet, és a barnás színe a nyeregre emlékeztet. Fajleírás: 1753-ban Carl Linné írta le ezt a feltűnő gombát, a Species Plantarum második kötetében, ahol Agaricus equestris néven nevezte el. 1871-ben a német Paul Kummer mikológus sorolta át ezt a fajt a Tricholoma nemzetséghez, így lett Tricholoma equestre.

Sátántinóru

sátántinóru képe

Boletus satanas

Gomba leírása
Kalap: Domború, végül lapos, 10-30 cm nagy, a fiatal gombán még aránylag kicsiny, ilyenkor a tönk a szélesebb. Feltűnően világos, fehér, sárgásfehér, szürkésfehér, zöldesfehér. Felszíne fiatalon finoman bársonyos, később lehet sima, ragadós is. Kalapbőre nem húzható le. Csöves rész: A sárga csövek szűk nyílása vörös, ezért a termőréteg felszíne sárgásvörös, narancsvörös, bíborvörös, végül olajzöld lesz. Nyomásra megzöldül, megkékül. Tönk: Erősen hasas, zömök, tömör. 5-15 cm hosszú és kb. ugyanilyen vastag lehet. Felső harmadán sárga, középen és lenn élénk vérvörös. Alul vörös alapon sárga, felül sárga alapon vörös recés hálózata van. Hús: Fehéres-sárga, a törés helyén vagy elvágva gyengén kékül, ibolyásra színeződik. Előfordulás: Nyári, kora őszi, erdei lombfákhoz gyökérkapcsolt gomba. Meszes talajon, ritkás lomberdőben terem. Nálunk általában ritka. Spóra: Halvány-barna; 9,5-15 x 4.5-7μm, elliptikus, kissé nyújtott. Megjegyzés: A Boletus név a görög Bolos - agyag darab szóból ered. A satanas szó ógörög eredetű, jelentése-sátán, ördög. Az után kapta, hogy a leíró Harald "rosszul érezte magát" a gomba kisugárzása miatt, (valamint tudta, hogy hasmenést és rosszullétet okoz), miközben nagyon szép megjelenésű gomba. Fajleírás: A ma használt nevét 1831-ben a német Harald Othmar Lenz mikológustól kapta. 2013-ban a kutatások azt mutatták, hogy ez a gomba, és több (nem mindegyik) piros csöves boletus jól elválasztható a boletineae (tinóru félék) családjától, így felmerült, hogy új nemzetségbe fogják sorolni.

Selymes susulyka

selymes susulyka képe

Inocybe geophylla

Gomba leírása
Kalap: 2-5 cm átmérőjű; sokáig kúpos, majd kiterül, teteje púpos marad, széle gyakran behasadozik; fehéres, krémszínű; felülete selymes, finoman szálas; szélét fiatalon fátyolmaradvány díszíti. Lemezek: Szabadon és sűrűn állók, hasasok; fiatalon fehér, krémszínű, idővel okkerbarnás lesz; éle fehéren csipkézett. Tönk: 3-6 cm hosszú, 0,5-0,7 cm vastag; hengeres, a tövénél többé-kevésbé megvastagodik vagy kissé gumós; fehéres; csúcsán deres, pelyhes, lefelé szálas. Hús: Vékony, törékeny; fehéres; spermaszagú, íze jellegtelen. Előfordulása: Májustól októberig; lomberdőben növő, gyakori faj. Spóra: Halvány barna; 7,5-10 x 4.5-5.5μm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: Az Inocybe nemzetség név azt jelenti - szálas fej, míg a geophylla az ókori görög szavak geo - azaz a föld, és phyllon -levél szavakból ered. Fajleírás: 1821-ben Elias Magnus Fries, aki az Agaricus geophyllus nevet adta neki, írta le tudományosan. 1871-ben a német Paul Kummer mikológus sorolta át ezt a fajt az Inocybe nemzetséghez,  létrehozva a jelenleg elfogadott tudományos nevét Inocybe geophylla.

Sötét keserűgomba

sötét keserűgomba képe

Lactarius necator

Gomba leírása
Kalap: A kalap 6-20 cm széles lehet, először domború, majd kiterül és a közepe bemélyed, később kissé tölcséres lesz. A pereme sokáig begöngyölt marad, A bőr sötét olívzöld vagy majdnem olívfekete, olívsárga, olívbarna is, de a kalap közepe többnyire feketésnek tűnik; gyakran körkörösen sötétfoltos. A fiatal gombák kalapszéle sárgászöld pihés-nemezes és kissé rojtos. Nedvesen a bőr nyálkás-ragadós, szárazon kissé nemezes. Lemezek: A lemezek elég sűrűn állnak, néha villásan elágazók, ránőttek a tönkre vagy lefutók. Kezdetben tejfehérek, később szalmasárgák vagy halvány okkerszínűek. Nedves időben a lemezek élei vízszínű cseppeket választanak ki, amelyek megszáradva piszkos, barna foltot hagynak maguk után. Tönk: A tönk 3-8 cm hosszú és 1-2,5 cm vastag, zömök, hengeres, lefelé gyakran elkeskenyedő, néha viszont megvastagszik. A felülete halvány kalapszínű. A csúcsnál egy világosabb olív- zöldessárgás zóna látható. A tövénél barnás vagy kissé feketés. Hús: A hús kemény, később kicsit törékeny. Megvágva fiatalon fehér, majd hosszabb idő múlva megbarnul. Először enyhe ízű, de később -a híg, fehéres tejnedvhez hasonlóan- égetően csípős lesz. Előfordulás: Európában általában mindenfelé elterjedt, a fahatárig megy fel. Hazánkban ritka faj. Tápanyagban szegény, savanyú, nedves talajokon, főként nyír alatt, ritkábban lucfenyő alatt található. Júliustól októberig fordul elő. Spóra: Sárgásfehér; 7-9 x 4.5-6 μm; ellipszoid. Megjegyzés: A necator jelentése gyilkos. Fajleírás: 1781-ben Jean Baptiste François Pierre Bulliard írta le először tudományosan. 1796-ban Christiaan Hendrik Persoon sorolta a lactarius nemzetséghez, így a Lactarius necator a mai elfogadott tudományos neve.

Szalmasárga tejelőgomba

szalmasárga tejelőgomba képe

Lactarius scrobiculatus

Gomba leírása
Kalap: A kalap 10-20 cm széles lehet, kezdetben félgömbszerűen domború, majd kiterül, közepe köldökössé válik, később többé-kevésbé erősen tölcsér formájú lesz. A pereme sokáig erősen begöngyölt marad, Idősebb korban behajtott, szálas-bolyhos díszítésű, később nemezes. A szálas felülete enyhe okkertónusú, szalmasárga vagy aranysárga. A tapadó szálas pikkelyek zónákba rendeződnek, melyek sötétebb színárnyalatúak. A kalap közepe többnyire sima marad és vízfoltos. Lemezek: A lemezek és közteslemezek sűrűnállók, a tönkre röviden lefutók. A színe fehéres vagy sárgás, nyomásra piszkos vörösbarna lesz. Tönk: A tönk nemigen nő magasabbra 4-6 cm-nél, de tekintélyes, általában 3,5 cm-es vastagságával zömök és erőteljes külsőt kölcsönöz a gombának. Sárgásfehér felszínét számos lapos, szabálytalanul ovális, gyakran torz, sötét bemélyedésű gödröcske díszíti. Hús: A fehéres hús kemény és gyümölcsillatú. A hús és a tejnedv égetően csípős. A tejnedv kezdetben fehér, de gyorsan intenzív sárgára színeződik. Előfordulás: Skandináviában, Dél-Németországban és az Alpokban található, fenyvesekben, többnyire meszes talajon fordul elő. Gyakran csoportosan jelenik meg, júliustól októberig. Hazánkban nem található. Spóra: Világos okker; 9-11 x 7.5-9µm; nagyjából ellipszoid, kisméretű szemölcsökkel. Megjegyzés: A scrobiculatus jelentése gödörkés, a latin scrobis-árok szóból származik, a tönkön található apró gödröcskékre utal. A Lactarius nemzetségnév a lacto-tej szóból származik. A nemzetség gombái valamilyen tejszerű nedvet választanak ki, sérüléskor. Fajleírás: 1772-ben az olasz mikológus Giovanni Antonio Scopoli írta le tudományosan, és ő adta a kéttagú tudományos nevét Agaricus scrobiculatus. 1838-ban a nagy svéd mikológus Elias Magnus Fries sorolta át ezt a fajt a Lactarius nemzetséghez, megteremtve ezáltal a jelenleg elfogadott tudományos nevét, ami a Lactarius scrobiculatus.

Szappanszagú pereszke

szappanszagú pereszke képe

Tricholoma saponaceum

Gomba leírása
Kalap: A kalap mintegy 8-10 cm széles lehet. Kezdetben domború, majd lassanként ellaposodik, a pereme sokáig begöngyölt marad, végül szabálytalanul lebenyessé válik. A kalapbőr színe sok problémát okoz a gyűjtőknek; zöldes-sárgás, barnás, barnásszürke, feketés, fehéres, kissé vöröses tónussal és sok a köztes színárnyalat. Lemezek: A lemezek egészen ritkán állók, a tönkre kiöblösödően nőnek rá. Fehéresek vagy halvány sárgásszürkék, gyakran vöröses foltokkal. Tönk: A különféle formájú (hasas, görbült, hengeres vagy egyenes) tönk 10 cm magas és 1,3-3 cm vastag lehet. A színe nagyjából hasonlít a kalaphoz, de gyakran halványabb árnyalatú. Felületét néha finom , fekete pikkelyréteg díszíti, de teljesen sima példányokat is lehet találni. Hús: A fehér hús vágásfelületén kissé vörösödő. Jól érzékelhető dohos, "mosószappan" szaga van. Az íze enyhe vagy édeskés, de gyakran keserű is lehet. Előfordulás: Hazánkban a savanyú talajú lombos és tűlevelű erdőkben, augusztustól novemberig gyakori faj. Általában csoportokban található. Spóra: Fehér; 5,5-7 x 3,5-4,5 µm; majdnem gömb alakú, sima Megjegyzés: A saponaceum jelentése szappanszagú. Fajleírás: 1801-ben írta le tudományosan Christiaan Hendrik Persoon. A nemzetség nevet 1818-ban a svéd mikológus Elias Magnus Fries adta, így Tricholoma saponaceus néven jegyzik. A nemzetség nevének jelentését - több fajnál leírtam -;azt érdemes tudni, hogy kevésbé találó, mivel kevés faj van, amelyiknek a kalap széléről szőrök, vagy szálak lógnak le.

Tavaszi döggomba

tavaszi döggomba képe

Entoloma vernum

Gomba leírása
Kalap: 2-7 cm átmérőjű; fiatalon domború, majd kiterül, de a tetején egy kis púp marad; sötétbarna, szürkésbarna, szárazon kihalványodik, különösen a közepe; felülete selymesen fénylő, sima, csupasz; széle fiatalon begöngyölt, nedvesen bordázott. Lemezek: Kis foggal a tönkhöz nőttek vagy szabadon állnak, kissé távol állók, szélesek; piszkos fehéresek, szürkések, idővel piszkos vörösesek lesznek; széle gyakran fogazott Tönk: 2-7 cm hosszú, 0,2-03 cm vastag; hengeres; kalaphoz hasonló színű, a csúcsa és a töve kissé világosabb, ezüstösen fénylő, selymesen szálas, hosszan bordázott, alján fehéren szálas. Hús: A kalapban vékony, vizenyős, a tönkben szálas; fehéres, halványbarnás; erős lisztszaga és -íze van. Előfordulása: Márciustól áprilisig; lomberdőben növő, helyenként gyakori faj. Spóra: Rózsaszín; 8-12 x 7-9μm; öt vagy hét szögű, szögletes alakú. Megjegyzés: Az entoloma a görög entos-belső, és a loma-szegély, perem szavakból származik. A vernum a latin verna-tavasz szóból származik. Fajleírás: 1937-ben Seth Lundell (1892-1966) a svéd Uppsalai Egyetemen tudósa írta le és adta az Entoloma vernum nevet. Lundell által adott név az elfogadott, noha sok elnevezésben a nolancea nemzetségbe is besorolták.

Téglavörös susulyka

téglavörös susulyka képe

Inocybe erubescens

Gomba leírása
Kalap: Kúp alakú, púposan szétterülő, 1-9 cm széles. Kezdetben selymes fehér, később sárgás, rózsaszínes fehér, majd sárgásvörös, téglaszínű. A vörös szín olykor csak nyomáshelyeken vagy állás közben jön elő. Kalapbőre sugarasan selymes, szálas, a szélein behasadozó. Lemezek: Fiatalon szürkésfehéresek, majd sárgásbarnák, végül vörösbarnák lesznek. Spórái barnássárgák, hosszúkás vese alakúak vagy kissé szögletesek. Tönk: Rövid, zömök, egyenes, tömör, 1-10 cm hosszú, 0,5-2 cm vastag, a kalappal megegyező színű. Nyomáshelyeken állás közben vörösödik. Hús: Fehér, a tönkben többnyire kissé megvörösödő, a kalapban vékony. Puha, vizenyős, törékeny. Előfordulás: Erdőben, de kertekben is, különféle árnyas, füves helyeken megterem. Sokszor találjuk ösvények, utak mellett, a földön vagy moha között. Tavasztól, májustól kezdve októberig terem. Nem nagyon gyakori, csak itt-ott kerül elő. Spóra: Tompa barna; 10-13 x 5,5 7 μm; Bab alakú, sima. Megjegyzés: Az Inocybe nemzetség név, azt jelenti - szálas fej, míg az erubescens jelentése- pirosra váltó, illetve jelenti a szégyent is, utalva a gomba vörösödésére. Fajleírás: Egy 1905-ös kiadványban, a norvég botanikus Axel Gudbrand Blytt (1843-1898) írta le ezt a mérgező gombát, így ez a tudományos név-Inocybe erubescens-, amely általánosan elfogadott ma. Addig az inocybe patouillardii volt az elfogadott, több utalásban még így szerepel.

Tengerparti susulyka

tengerparti susulyka képe

Inocybe heimii

Gomba leírása
Kalap: 3-7  (10) cm átmérőjű; félgömb alakú, domború, majd ellaposodik, közepe gyakran bemélyed; okkersárga, sárgásbarna, dohánybarna színű; felülete durván szálas-pikkelyes, nemezes, széle fiatalon kissé behajló, fátyolmaradványokkal díszített. Lemezek: A tönkhöz nőttek, szélesek, hasasak; fahéjbarna, olívbarna színűek, élük fehéres. Tönk: 3-8 cm hosszú, 0,5-1,5 cm vastag; hengeres, tövén nagy homokgumóval; a kalaphoz hasonló színű; felülete a gyapjas gallérzóna alatt szálas, pikkelyes. Hús: A kalapban törékeny, fehéres, a tönkben szálas, barnás színű; nincs különösebb szaga és íze. Előfordulása: Májustól novemberig, meszes, homokos talajokon, nyárasokban, borókásokban, ritkábban fenyvesekben növő, helyenként gyakori faj. Többfelé az országban találkoztunk már vele, mindig száraz felszínű, homokos tisztásokon vagy nyárfásokban nőtt. A faj neve utal arra, hogy a gomba a tengerparti homokdűnék jellegzetes faja is. Spóra: Barna; 9-12.5 x 5-7 μm; elliptikus, sima. Megjegyzés: Az inocybe nemzetségnév jelentése: szálas fej. A heimii nevet Roger Heim(1900-1979) francia mikológus tiszteletére kapta. A faj neve utal arra, hogy a gomba a tengerparti homokdűnék jellegzetes faja is. Fajleírás: A leírás a francia Marcel Bon nevéhez fűződik, aki az Inocybe hemii nevet adta 1984-ben.

Tintaszagú csiperke

tintaszagú csiperke képe

Agaricus moelleri

Gomba leírása
Kalap: Fehéres alapszínű, de parányi sötét szürke, vagy szürkésbarnás pikkelyek borítják. A közepe felé sokkal sűrűbb, kifelé ritkul. A kalap széle sokáig aláhajló és apró burokmaradványok lehetnek rajta. A kalap nyomására, sérülésre élénk citromsárgára színeződik. Lemezek: Fiatalon a lemezei rózsaszínesek, mint a legtöbb csiperkének. Később barnák, és végül csokoládébarnára színeződnek. Sűrűn és szabadon állóak. Tönk: Tönkje fehér, hengeres, kissé gumós az alja. Gallérja szélesen elálló, érintésre szintén elszíneződik élénk krómsárga színt vesz fel. Hús: Fehér színű, tömör, törésre színeződik. A tönk aljában ez a folyamat gyorsabb. Az elszíneződés jó határozó bélyeg. A szaga kellemetlen karbol- vagy tintaszagú. Idősebb korban a szaga erősödik. Előfordulás: Gyomos, erdőszéleken, világosabb akácosokban. Kertek és gyümölcsösök trágyázott talaján fordul elő. Nem ritka faj. Júniustól novemberig, az fagyokig lehet megtalálni. Gyakran több gomba is nő egy helyen. Spóra: Sötétbarna; 5-6 x 3,5-4 µm; elliptikus, sima Megjegyzés: Ez is a sárguló csiperkékhez tartozik, amely sárgára színeződik. Érdemes ezt a közel 10 sárgára színeződő csiperkét elkerülni. A moelleri nevet a német mikológus és erdő botanikus Alfred Möller (1860-1921) tiszteletére kapta. Fajleírás: 1976-os kiadványban az ukrán mikológus Dr. Solomon P. Wasser (b. 1946) utalt rá külön fajként, addig a sárguló csiperkéhez tartozott.

Tulipán csészegomba

tulipán csészegomba képe

Sarcosphaera coronaris

Gomba leírása
Jellemzés: Csillagszerűen, cikkelyesen behasadt szélű csésze, amelynek belseje lila színű. Termőtest: Közepes termetűre is megnövekedő, 5-12 cm átmérőjű. Kezdetben a talajban ülő, golyó alakú, zárt, de hamarosan a tetején kilyukad, csésze alakú lesz. Végül a széle 5-10 cikkelyre, háromszög alakú karéjra hasad be, és tulipánra emlékeztetően szétnyílik. Belül lila és sima, kívül barnásfehér és finoman nemezes. Termőréteg: A termőtest belsejében található. Hús: Aránylag eléggé vastag, 0,5 cm is lehet. Porcszerűen, viaszosan törékeny, fehér. Előfordulás: Erdők talaján, főleg fenyvesben, meszes talajon, tavasszal, helyenként nagy számban is előfordulhat. Spóra: 11.5–20 x 5–9 µm; hosszúkás, ellipszis, a belsejében általában két olajcseppel, áttetszőek. Megjegyzés: A sarcosphaera jelentése-labda testű; a latin sarco- előtag-(test, vagy hús),és a sphaera-gömb, labda, szóból. A coronaria koronát jelent, ami a csillagszerű felrepedések kinézetésre utal. Fajleírás: 1869-ben  Bernhard Auerswald írta le először tudományosan, Peziza macrocalyx néven. Eredeti neve Peziza coronaria volt, amelyet 1778-ban Nikolaus Joseph von Jacquin-tól kapott. 1908-ban nyerte el a jelenlegi nevét Joseph Schröter által.

Viaszfehér tölcsérgomba

viaszfehér tölcsérgomba képe

Clitocybe phyllophila

Gomba leírása
Kalap: Kezdetben domború, végül kissé vagy erősebben is tölcséres, olykor lehet kajla. 4--12 cm széles. Színe fehér, fehéres, krémszínű, halvány okkeres vagy szürkésfehér. Kezdetben többnyire hamvas, ezüstösen selymes, később - különösen átnedvesedve - körben repedező vagy márványos rajzolatú. Olykor kissé ragadós. Széle sokszor hullámosan fodros, karéjos is lehet. Lemezek: Kissé vagy közepesen lefutók és nem nagyon sűrűn állók. Kezdetben fehérek, később, különösen száradáskor, kissé sárgásra, barnássárgára színeződnek. Spórapora fehér. Tönk: Változó méretű : lehet karcsú, 5-15 cm hosszú, de többnyire rövid, zömök, inkább 2-8 cm. Vastagsága is 3- 30 mm között változó. Többnyire görbe, felfelé vékonyodó, különösen ha több példány nőtt együtt. Színe a kalaphoz hasonlóan fehéres, fehér, rostos-csíkos, olykor kissé sárgás. Hús: Rugalmasan merev, a tönkben erősen szálas. Szag és íz: Sajátosan jellegzetes, bár nem feltűnő, kissé édeskés, kellemes, de lehet szagtalan is. Előfordulás: Lombos- és fenyőerdők talaján, de árnyékos, nedves helyeken kertekben is sokfelé gyakori. Főleg esős időben, nyáron és ősszel olykor seregesen jelenik meg. Többnyire csoportosan, vagy legalább 2-3 példány terem együtt, de előfordul egyesével is. Spóra: Fehér; 4-5 x 3-3.5μm; ellipszoid, sima Megjegyzés: A Clitocybe azt jelenti, ferde fej, míg a phyllophila latin eredetű, és a jelentése- szereti a leveleket-, utalva az élőhelyére.  A viaszfehér tölcsérgomba egyébként nem egy faj. A több, egymáshoz igen hasonló faj alakban alig különbözik egymástól, főleg a termőhelyben és a termés viszonyokban tapasztalhatók különbségek. Közülük az egyik fenyőerdőben, korhadó fenyőtűkön, másik a lomberdők avarján csoportosan terem, de van az erdőtalajon egyesével és seregesen termő is. Fajleírás: 1801-ben Christiaan Hendrik Persoon írta le és az Agaricus phyllophilus nevet adta neki. 1871-ben a német mikológus Paul Kummer sorolta át ez a fajt a Clitocybe nemzetségbe, amely azóta a jelenleg elfogadott Clitocybe rivulosa tudományos nevet viseli.

Világító tölcsérgomba

világító tölcsérgomba képe

Omphalotus olearius

Gomba leírása
Kalap: Kezdetben a teteje domború, de végül erősen tölcséres lesz, gyakran kissé kajla is, 4-20 cm széles, de nem ritka az óriás növés sem. A kalap széle aláhajló, begöngyölt. Színe az élénk narancssárgától narancsvörösön át lehet sötét vörösbarna is, középen rendszerint sötétebb. Kifakulhat sárgára. Jellemző a fényes kalapon a sugarasan szálas, vonalas, sötétebb finom rajzolat. Lemezek: Mélyen lefutók és sűrűn állók. Színük narancssárga, sajátosan narancs- vagy rókavörös, szárazon sárgásfehér, fehéres. A spórapor azonban fehéres. Tönk: Megnyúlt, egyenes vagy kissé görbe lefelé fokozatosan vékonyodó, 4-20 cm hosszú, 0,5-2 cm vastag kivételesen lehet igen rövid, de lehet a hosszúsága akár 40 cm is. Színe a kalapnál kissé világosabb. Felülete szálas, csíkos, néha bordás is. Hús: Rozsdasárga, sárga, narancssárga, mereven rugalmas, a tönkben szálas-rostos. Nedves időben eléggé nedvdús, narancssárga levet tartalmaz. A nedvdús gomba vagy a micéliuma sötétben esetleg kissé foszforeszkál, innen kapta a nevét. Gyenge, de sajátságos avarszaga van. Kissé csípős ízű lehet. Előfordulás: Különféle lombfák, főleg tölgyfák tövén, tuskóján, tönkjén vagy körülötte a talajban levő gyökereken terem erdőben, erdőszélen. Csaknem mindig csoportos, néha igen sok példányból álló, nagy csoportokban is előfordul. Nyári gomba, amely esős, meleg nyári és kora őszi hónapokban olykor tömeges. Száraz időben is előjön, és soká kitart, nem öregszik el 1-2 nap alatt, de kifakul. Déli faj, az északi országokban nem terem. Spóra: Krém fehér; 5-7 x 5-6 µm; gömbölyű, sima. Megjegyzés: Minden csoportos, fán termő gombától különbözik abban, hogy lemezei mélyen lefutók és narancssárga színűek. Ebbe az önálló családot képviselő csoportba nagyobbrészt fán termő, ezért féloldalas, kajla kalapú fehér spórás gombák tartoznak. Lemezeik sűrűn állók, többnyire fehér színűek és mélyen lefutók. Állományuk, különösen a tönkben, erősebben rostos, szívós, olykor nehezen elszakíthatók. Fák törzsén, tuskón, bokrok tövén, talajon korhadó faanyagon többnyire csoportosan teremnek. Bizonyos fokú kapcsolatot mutatnak a taplógombafélékkel. A nemzetség neve Omphalotus jelentése köldök formájú, és arra utal, hogy a kalap központi része köldökösen benyomott.  Az Olearius jelentése: olíva (az olajfa), arra utal, hogy dél-Európában szinte mindig együtt jár az olíva fákkal. Fajleírás: 1815-ben Augustin Pyramis De Candolle adta neki az Agaricus Olearius tudományos nevet. A jelenleg elfogadott név az Omphalotus Olearius 1946-ban a német származású mikológus Rolf Singer nevéhez fűződik.

Vörösbarna papsapkagomba

vörösbarna papsapkagomba képe

Gyromitra fastigiata

Gomba leírása
Süveg:  5-15 cm magas, 5-8 cm átmérőjű; változó többnyire szabálytalan alakú, általában többcsúcsú, görbült, ráncolt, redős lapokból összenőtt, széle szabálytalanul hullámos; sárgásbarna, barna, vöröses- vagy rozsdabarna. Termőréteg: A süveg ráncolt felületét borítja. Tönk:  2-10 cm hosszú és széles; zömök, a süvegnél nem vagy alig rövidebb, hosszirányban vastagon bordázott, barázdás, többüregű; fehéres színű. Hús: Vastag, merev; fehér; szaga és íze nem jellegzetes. Előfordulása: Márciustól májusig, meszes talajú lomberdőben, főleg tölgyesekben, avarban vagy korhadó fatörzsek, tuskók mellett növő, egyes helyeken gyakori faj. Spóra: 27-32 × 12-15 µm; széles, elliptikus, olajcseppekkel, kissé hegyes. Megjegyzés: A gyromitra görög eredetű a gyro-kerek és a mitra-fejpánt szavakból származik. Fajleírás: 1834-ben Julius Vincenz von Krombholz (1782-1843) írta le Helvella fastigiata néven. A mai is elfogadott tudományos neve a Gyromitra fastigiata 1895-ből származik és Heinrich Rehm (1828-1916) nevéhez köthető.

Vöröseslemezü bőrgomba

vöröseslemezü bőrgomba képe

Cortinarius semisanguinea

Gomba leírása
Kalap: A kalap 2-8 cm széles, fiatalon harang alakú, később kiterül, közepén púp figyelhető meg. Olív, umbrabarna, vagy sárgásbarna színű. A kalapbőr száraz és csupasz vagy finoman pikkelyes. A széle néha kissé felhajló, a kalaphús nagyon vékony. Lemezek: A lemezek többé-kevésbé erősen kiöblösödően a tönkre ránőttek, viszonylag vékonyak. Színük szép vérvörös, később fahéjbarna. Tönk: A 3-8 (10) cm hosszú, karcsú tönk legfeljebb 0,7 cm vastag lesz, hengeres, gyakran kissé hajlott és törékeny. Többé-kevésbé élénk króm vagy birs sárga, sárgarézszínű, töve néha vöröses. Hús: A hús sárgás, enyhén retekszagú. Előfordulás: Európában általában gyakori, csoportosan növő faj, tűlevelű erdőben savanyú talajon, gyakran mocsaras területek szélén, mohában fordul elő. Augusztustól novemberig található. Hazánkban ritka faj. Spóra: Rozsdabarna; 6-8 x 4-5μm; ellipszoid, durva felületű. Megjegyzés: A vöröseslemezű bőrgomba a Dermocybe nemzetséget képviseli az oldalon, amelybe jelenleg kb. 27 faj tartozik; ezek a pókhálósgombák (Cortinarius) rokonai. A semisanguinea jelentése félig-vérvörös (az ilyen színű lemezek miatt). Fajleírás: 1821-ben a híres svéd mikológus Elias Magnus Fries írta le, és ő adta a nevét Agaricus cinnamomeus f. semisanguineus. 1876-ban a francia mikológus Claude-Casimir Gillet (1806-1896) sorolta át ezt a fajt a jelenlegi nemzetséghez, így a Cortinarius semisanguineus néven hivatkoznak rá. Egyes jegyzékek az 1974-es Dermocybe semisanguinea nevet is jegyzik, amelyet M. M. Moser adott a fajnak.

Zöldesszürke döggomba

zöldesszürke döggomba képe

Entoloma rhodopolium

Gomba leírása
Kalap: 5-10 cm átmérőjű; domború, majd ellaposodik, gyakran tompán púpos, végül kissé benyomottá, hullámos szélűvé válik; szürke, szürkéssárgás, világos olívszürke, száraz időben fehéresszürke; felülete csupasz, selymesen fénylő. Lemezek: A tönkre kissé ránőnek, szélesek; fiatalon fehérek, majd rózsás színűek, végül rózsás-hússzínűek lesznek; élük többé-kevésbé behasadozó. Tönk: 5-12 cm hosszú, 1-1,5 cm vastag; hengeres vagy lefelé elvékonyodó; fehéres; felülete hosszan szálazott, selymesen fénylő, csúcsánál kissé deres. Hús: A kalapban igen vékony, a tönkben szálas; fehéres; szagtalan vagy enyhén lúgszagú; fanyar ízű. Előfordulása: Júniustól novemberig, lomberdőben növő, gyakori faj. Spóra: Rózsaszín; 8-10.5 x 7-8μm; gömbölyded szögletes. Megjegyzés: A rhodopolium a rhodo előtagból  - vörös vagy vöröses (görögül rózsa), valamint a polium-rúd (szár) szavakból. Utalva a lemezek és a tönk színére. Az Entoloma az ókori görög  entos -belső, és a loma - szegély szóból ered. Fajleírás: 1818-ban a nagy svéd mikológus Elias Magnus Fries ítra le és adta az Agaricus rhodopolius tudományos nevet. 1871-ben a német mikológus Paul Kummer sorolta át ezt a fajt az entholoma nemzetségbe, így a tudományos neve Entoloma rhodopolium lett.

Zöldülőtönkű susulyka

zöldülőtönkű susulyka képe

Inocybe aeruginascens

Gomba leírása
Kalap: 1-4,5 cm átmérőjű; fiatalon kúpos, majd kiterül, közepén púpos marad; okkersárgás, okkeres-rozsdabarnás, közepén kissé sötétebb; az idősebb példányokon kékeszöldes árnyalat is lehet; selymes felületű, széle felé sugarasan szálas. Lemezek: A tönkhöz nőttek, sűrűn állók; eleinte krémszínűek; majd agyagszínűek, dohánybarnák lesznek. Tönk: 2,5-5 cm hosszú, 0,2-0,6 cm vastag; hengeres, lefelé kissé vastagodik, néha egy kissé gumós; fehéres krémszínű, idősödve és a nyomáshelyeken kékeszöldes árnyalatú lesz; felülete felül deres, lefelé csupasz, sima. Hús: Puha, fehéres, a tönkben kékeszöldes, piszkos-zöldes árnyalatú. Előfordulása: Májustól októberig; homokos talajú nyárasokban gyakori faj. Spóra: Agyag barna; 6-9,5 x 4,5 μm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: Az Inocybe nemzetség név azt jelenti - szálas fej. Az Aeruginascin, mint méreganyag a gomba nevéből származik, amely rozsdást jelent. A latin aerugina-rozsda szóból. Fajleírás: J. Ferencz Magyarországon 1965-ben találta ezt a gombát, valamint később számos alkalommal, magyar mikológusok találtak nagyszámú gombákat, amelyek különböző helyszíneken, főként nyárfa körül fordultak elő. Budapest (Babos, 1968; Bohus és mtsai., 1977; Gartz és mtsai., 1986; Gartz, 1995).
close ablak