Augusztus hónapban található gombák

Világító tölcsérgomba

világító tölcsérgomba képe

Omphalotus olearius

Gomba leírása
Kalap: Kezdetben a teteje domború, de végül erősen tölcséres lesz, gyakran kissé kajla is, 4-20 cm széles, de nem ritka az óriás növés sem. A kalap széle aláhajló, begöngyölt. Színe az élénk narancssárgától narancsvörösön át lehet sötét vörösbarna is, középen rendszerint sötétebb. Kifakulhat sárgára. Jellemző a fényes kalapon a sugarasan szálas, vonalas, sötétebb finom rajzolat. Lemezek: Mélyen lefutók és sűrűn állók. Színük narancssárga, sajátosan narancs- vagy rókavörös, szárazon sárgásfehér, fehéres. A spórapor azonban fehéres. Tönk: Megnyúlt, egyenes vagy kissé görbe lefelé fokozatosan vékonyodó, 4-20 cm hosszú, 0,5-2 cm vastag kivételesen lehet igen rövid, de lehet a hosszúsága akár 40 cm is. Színe a kalapnál kissé világosabb. Felülete szálas, csíkos, néha bordás is. Hús: Rozsdasárga, sárga, narancssárga, mereven rugalmas, a tönkben szálas-rostos. Nedves időben eléggé nedvdús, narancssárga levet tartalmaz. A nedvdús gomba vagy a micéliuma sötétben esetleg kissé foszforeszkál, innen kapta a nevét. Gyenge, de sajátságos avarszaga van. Kissé csípős ízű lehet. Előfordulás: Különféle lombfák, főleg tölgyfák tövén, tuskóján, tönkjén vagy körülötte a talajban levő gyökereken terem erdőben, erdőszélen. Csaknem mindig csoportos, néha igen sok példányból álló, nagy csoportokban is előfordul. Nyári gomba, amely esős, meleg nyári és kora őszi hónapokban olykor tömeges. Száraz időben is előjön, és soká kitart, nem öregszik el 1-2 nap alatt, de kifakul. Déli faj, az északi országokban nem terem. Spóra: Krém fehér; 5-7 x 5-6 µm; gömbölyű, sima. Megjegyzés: Minden csoportos, fán termő gombától különbözik abban, hogy lemezei mélyen lefutók és narancssárga színűek. Ebbe az önálló családot képviselő csoportba nagyobbrészt fán termő, ezért féloldalas, kajla kalapú fehér spórás gombák tartoznak. Lemezeik sűrűn állók, többnyire fehér színűek és mélyen lefutók. Állományuk, különösen a tönkben, erősebben rostos, szívós, olykor nehezen elszakíthatók. Fák törzsén, tuskón, bokrok tövén, talajon korhadó faanyagon többnyire csoportosan teremnek. Bizonyos fokú kapcsolatot mutatnak a taplógombafélékkel. A nemzetség neve Omphalotus jelentése köldök formájú, és arra utal, hogy a kalap központi része köldökösen benyomott.  Az Olearius jelentése: olíva (az olajfa), arra utal, hogy dél-Európában szinte mindig együtt jár az olíva fákkal. Fajleírás: 1815-ben Augustin Pyramis De Candolle adta neki az Agaricus Olearius tudományos nevet. A jelenleg elfogadott név az Omphalotus Olearius 1946-ban a német származású mikológus Rolf Singer nevéhez fűződik.

Karcsú őzlábgomba

karcsú őzlábgomba képe

Macrolepiota mastoidea

Gomba leírása
Kalap: 5-15 cm átmérőjű; fiatalon félgömb alakú, majd domború, végül lapos; közepén csúcsos púppal; fehéres alapon barnás színű, finom, szálas pikkelyekkel díszített, púpja sötétebb barna, sima. Lemezek: Sűrűn állók, szabadok, szélesek, a tönk körül gyűrűben összenőttek; krémszínűek. Tönk: 10-18 cm hosszú, 0,3-1 cm vastag; karcsú, gumós tövű; fehéres alapszínű, barnás, finom, márványszerű díszítéssel; elmozdítható gyűrűje van; a kalapból csuklósan kifordítható. Hús: A kalapban puha, a tönkben szívós, rostos; fehér; jóízű és szagú. Előfordulása: Májustól novemberig, lomb- és fenyőerdőben, erdőszélen növő gyakori faj. Spóra: Fehér vagy halvány krémszínű; 13-16 x 8-9.5 μm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: Mindig egyesével találjuk a kalapokat, néha többet is egymástól nem messze. A mastoidea jelentése nem teljesen tisztázott. A mastoid jelentése "több csontos egymással közlekedő üreg a halántékcsont csecsnyúlványában", ám valószínűbb egy másik jelentés, amely a női mellbimbóra utal. Az orvosi masto előtag a melleket jelenti. A gombára nézve ez utóbbi jut eszünkbe hamarabb. Fajleírás: A basionym (alap neve) 1821-ből származik, amikor Elias Magnus Fries a Systema Mycologia kiadványban Agaricus mastoideus-nak nevezte. Korábban, 1801-ben, a dán botanikus Heinrich Christian Friedrich Schumacher (1757-1830) Agaricus umbonatus néven hivatkozott rá. A korai időkben rengeteg gomba egy hatalmas agaricus nemzetségbe tartozott. Azóta ezt számos nemzetségre osztották fel, például a macrolepiota nemzetségre, amelyet 2003-ban további nemzetségekre osztottak.

Dióízű galambgomba

dióízű galambgomba képe

Russula heterophylla

Gomba leírása
Kalap: Domború, majd lapos, középen gyakran tölcséresen, gödrösen benyomott, 5-15 cm nagyságú. Színe különféle, legtöbbször húsvörös vagy világoszöld, barnászöld, de lehet majdnem fehéres-sárgás vagy barna is. Sokszor a kalap közepe sokkal világosabb, sárgásfehér színű. Minden színátmenet előfordul rajta. Felülete lehet finoman sugarasan ráncolt, eres. Vékony kalapbőre - különösen a húsvörös színváltozatban - szűkre szabott, úgyhogy a kalap húsát a szélén itt-ott nem takarja teljesen, és a vékony bőr mellett a lemezek bordásan kilátszanak. A kalapbőr csak a kalap feléig húzható le. Lemezek: Sűrűn állók, a tönköt érintők, üvegszerűen szétpattanva törékenyek, morzsalékonyak. Fehérek vagy fehéresek, gyakran rozsdafoltosak. Tönk: Rövid, zömök, eléggé vastag, hengeres, 3-11 cm hosszú, 1,5-5 cm vastag, az alján többnyire vékonyodó. Színe fehér, de a tönk tövén többé- kevésbé rozsdás. Hús: Fehér, merev, pattanva törő, morzsalékony. Előfordulás: Lomberdőben, egyesével sokszor tömegesen teremnek a talajon, a fák alatt. Már kora nyáron tömegesek, mikor a többi faj még ritka, de később is minden erdős vidéken igen gyakoriak. Spóra: Fehér; 5–7 x 4–6 µm; gömb elliptikus, vagy körte alakú; szemölcsökkel díszített. A spórái a legkisebbek a nemzetségben. Megjegyzés: A Russula nemzetség név vörösödőt jelent. A heterophylla a görög hetero-(más, vagy különböző) és a phylla-levél szavakból származik. Különböző levél jelentésben, amely talán a kalapszíneire utal. A növényeknél olyan növényt jelent, amelynek különbözőek a levelei egy azon növényen. Fajleírás: 1801-ben a dél-afrikai születésű mikológus Christian Hendrik Persoon írta le, mint Agaricus lividus.  A svéd mikológus, és botanikus Elias Magnus Fries 1838-ban sorolta be a Russula nemzetségbe, és a heterophylla nevet adta neki. Annak ellenére, hogy több mikológus is megváltoztatta a nevét az évek alatt, a jelenleg használatos neve ez maradt. A változatai: Russula heterophylla var. chlora (Gillet 1876), és Russula heterophylla var. virginea (Cooke és Massee).

Fodros papsapkagomba

fodros papsapkagomba képe

Helvella crispa

Gomba leírása
Süveg: 3-8 cm magas, 2-5 cm átmérőjű; kissé csavarodott, ráncolt, gyakran nyereg formájú, két- vagy három szabálytalan lapból összetett, széle hullámos; szabadon áll vagy kissé a tönkhöz nőtt; fehéres, fehéresokker színű. Termőréteg: A lebenyes süveg felületét borítja. Tönk: 4-7 cm hosszú, 1-3 cm vastag; hengeres, lefelé kissé kiszélesedő, hasas; belül szabálytalanul üreges; felületén hosszirányú, kiálló bordák láthatóak, helyenként keresztirányú összeköttetésekkel; kívül-belül fehéres színű. Hús: Vékony, törékeny; fehér színű; nincs különösebb szaga és íze. Előfordulása: Augusztustól novemberig, erdőkben, erdei utak mentén növő, nem ritka faj. Spóra: Fehér; 18-20 x 10-13μm; elliptikus, áttetsző - hyalin (üvegszerű) Megjegyzés: A Helvella egy ősi aromás gyógynövény neve. A crispa latin eredetű, és azt jelent, hullámos vagy gyűrött - utalás a nyeregre, mint eltorzult kalapra. Fajleírás: 1772-ben Giovanni Antonio Scopoli írta le ezt az erdei gombát, amelyet Phallus crispa-nak nevezett el. Ez arra utalt, Scopoli úgy gondolta, hogy közeli rokona a Phallus impudicus-nak (erdei szömörcsög). 1822-ben a svéd Elias Magnus Fries mikológus átsorolta ezt a fajt a Helvella nemzetséghez, és Helvella crispa néven ismerik azóta is.

Sárguló galambgomba

sárguló galambgomba képe

Russula luteotacta

Gomba leírása
Kalap: 2-7 cm átmérőjű; domború, majd ellaposodik, végül bemélyed; rózsás-, élénkpiros, helyenként kifakul, gyakran fehér-foltossá válik, széle idősödve sárgulhat; felülete nedvesen nyálkás; széle nem lesz bordás. Lemezek: A tönkre kissé lefutók: törékenyek; fiatalon fehéresek, idősödve vagy sérülésre lassan megsárgulnak. Tönk: 2-7 cm hosszú, 05-1,5 cm vastag; hengeres; fehéres, ritkán kissé rózsás árnyalattal, idősödve, nyomásra lassan sárgul; felülete csupasz. Hús: Fiatalon kemény, de hamar megpuhul; fehéres, száradáskor sötétsárga lesz; gyengén gyümölcsillatú, égetően csípős ízű. Előfordulás: Júniustól októberig; meszes talajokon, főleg tölgy alatt növő, hazánk egyes területein, nem ritka gombafaj. Spóra: Fehér; 7-8 x 6-7,5 µm; elliptikus, enyhén hálózatosan tüskés. Megjegyzés: A russula jelentése vörösödő. A szinonim fajnév a sardonia jelentése: keserű vagy csípős, utalva az ízére. A luteotacta jelentése érintésre koszolódó, utalva a színeződésére. Fajleírás: 1922-ben a brit Carleton Rea írta le a fajt, mint Russula luteotacta. A szinonim nevét 1838-ban a nagy svéd mikológus Elias Magnus Fries adta neki; Russula sardonia. A fajnak sok szinonim neve van, a jelenleg előnyben részesített a Rea által adott.

Kőrisszagú csigagomba

kőrisszagú csigagomba képe

Hygrophorus cossus

Gomba leírása
Kalap: 2-8 cm átmérőjű; domború, majd kiterül, közepén gyakran púpos; fehéres, idővel halvány okkeresszürke lesz; felülete csupasz, nyálkás. Lemezek: A tönkre többé-kevésbé lefutók, ritkán állók, vastagok; fiatalon piszkosfehéresek, krémszínű árnyalattal. Tönk: 4-12 cm hosszú, 0,5-1,5 cm vastag; hengeres, alján elvékonyodó; halvány kalapszínű; felülete nyálkás, csúnyán pelyhes-korpás. Hús: Vékony, puha, vizenyős; fehéres; erős, édeskés szagú, íze nem jellegzetes; KOH-ra a tönk aljában nem ad színreakciót. Előfordulás: Augusztustól októberig; lomberdőben, elsősorban tölgy alatt növő, hazánkban elég ritka gombafaj. Spóra: Fehér; 7-9 x 4-5,5 µm; elliptikus, sima Megjegyzés: A hygrophorus jelentése víztartó, a hygro=víz és a phorus=megtartó szavakból. A discoxanthus a görög eredetű xanthus=szőke és a disko=lemez szavakból ered. Fajleírás: 1838-ban Elias Magnus Fries írta le. Majd 1908-ban a brit Carleton Rea (1861-1946) sorolta a jelenlegi nemzetséghez, így a gomba elfogadott tudományos neve hygrophorus discoxanthus lett.

Az adatbázisból elérhető gombák:

Összes gomba:421
Védett gombák:67
Ehető gombák:245
Mérgező gombák:61
Nem ehető gombák:115
Feltételesen ehető gombák:20
Árusítható gombák:58
close ablak



Gombahatározó oldalról..

fényes tinóru

Üdvözöllek a Gombaportál nevű oldalon! A gombahatározó oldal gombakedvelők, gyűjtők természet kedvelők segítségére jött létre.

Segítséget nyújt a gombák megismerésében bárkinek, legyen az kezdő vagy már rutinos gombász. Az étkezésre szánt gombát mindig mutasd meg, a gombaszakértőnek! A gombahatárzó nem helyetesítí a gombaszakértőket, az oldal folyamatos fejlesztés allat áll, köszönöm hogy megnézed és segítesz fejleszteni...

Piros Gábor