Ehető gombák

Az adatbázisban 245 db gomba található

Ágas tapló

ágas tapló képe

Grifola frondosa

Gomba leírása
Termőtest: 20-50 cm átmérőjű; csoportos, több kg tömegű is lehet. A kalapok 3-10 cm átmérőjűek; az ágak végén helyezkednek el, több szintben, gyakran egymással összenőttem mindig féloldalasak, nyelv, legyező, lapát alakúak; okker-, szürkésbarnák, szélük felé többnyire sötétebbek, peremük fehéres, lekerekített; felületük sugarasan szálas, ráncolt. Csöves rész: A tönkre mélyen lefutó: fehéres színű; pórusai szűkek, kerekdedek, idővel sokszögletűek lesznek. Tönk: 1-8 cm vastag; oldalt álló; fehéres; csupasz; elágazó. Hús: A kalapokban puha, a tönkben és az ágakban szívós, rostos; fehéres, krémszínű; fiatalon kellemes illatú, idősen sajtszagú, íze enyhe. Előfordulás: Júliustól októberig; élő vagy elhalt lombos fák, elsősorban tölgy tövében növő, nagyon ritka, védelemre javasolt gombafaj. Spóra: Fehér; 5-6 x 3,5-4,5 µm; ovális, sima. Megjegyzés: A fajnév a latin frondos-levelek szóból ered, amely a levélszerű kalapokra utalhat. A japánok Maitake-nak hívják, ami táncoló gombát jelent. Mivel annyira értékesnek tartották, hogy ha valaki megtalálta, táncolt örömében. Fajleírás: 1785-ben a skót James Dickson írta le ezt a fajt, mint Boletus frondosus. 1821-ben került a jelenlegi Grifola nemzetséghez, a brit Samuel Frederick Gray sorolta ide, és azóta ez az elfogadott tudományos név.

Akác-csiperke

akác-csiperke képe

Agaricus bresadolianus

Gomba leírása
Kalap: 5-10 cm átmérőjű; fiatalon félgömb alakú, majd kiterül; fehér, szürkésfehér, a közepén sötétebb, barnásszürke; felülete különösen a közepén pikkelyes, szálas, a széle felé simább. Lemezek: Szabadon és sűrűn állók; fiatalon rózsaszínűek, idővel barnásfeketék lesznek. Tönk: 3-7 cm hosszú, 1-2 cm vastag; bunkó alakú, töve többnyire gumós, alján gyökérszerű micéliumistránggal; gallérja gyenge, hártyás; fehéres, nyomásra enyhén sárgulhat. Hús: Fehér, vágásra nem színeződik, a tönk csúcsán kissé rózsás; kellemes csiperkeillatú, enyhe ízű. Előfordulása: Májustól októberig; homokos talajú akácosokban elterjedt, helyenként gyakori faj. Spóra: Sötétbarna; 6-7 x 4-4.5 μm; tojásdad formájú. Megjegyzés: A csiperkék esetében ügyelni kell, hogy utak, autópályák mentén ne gyűjtsük őket. A kutatások azt mutatták, hogy hajlamosak a nehézfémek megkötésére, amelyekből a kipufogó gázokban igen sok van. Fajleírás: Agaricus bresadolianus Bohus syn. A. campestris var. radicatus Vitt.

Akác-pereszke

akác-pereszke képe

Floccularia rickenii

Gomba leírása
Kalap: Domború, majd ellaposodó, 5-12 cm széles. Fehér, sárgásfehér, halvány citromsárgás. Eleinte sárgásfehér pelyhes pikkelyek díszítik, később, főleg középen, sima és csupasz. Széle kezdetben begöngyölt, többnyire pelyhes burokmaradványokkal. Lemezek: Sűrűn állók, nem lefutók. Színük fehér, végül esetleg sárgásfehér. Tönk: Rövid, 4-7 cm hosszú és zömök, 15-20 mm vastag. Fehér vagy sárgásfehér. Pelyhes pikkelyek borítják. Hús: Fehér, citromsárgásan árnyalt. Előfordulás: Réten, füves helyeken, erdei tisztásokon terem. Különösen gyakori az alföldi akácosokban. Tavasztól őszig, főleg nyáron, esők után seregesen gyűjthető. Spóra: Fehér; Megjegyzés: Ezt a gombát hazánkhoz is köthetjük, mivel innen jelentettek több előfordulást. Fajleírás: A magyar Bohus Gábor nevéhez köthető. A gomba feljegyzések 1990-es évekből Wasser és Lange nevéhez is köthetőek.

Ánizsillatú pókhálósgomba

ánizsillatú pókhálósgomba képe

Cortinarius odorifer

Gomba leírása
Kalap: A húsos, kemény kalap 10 (12) cm átmérőt érhet el. Először domború, majd ellaposodik, végül közepe bemélyül, esetleg tölcsér formájú is lehet. A széle sokáig begöngyölt marad. A lehúzható kalap bőre nedvesen erősen tapadós-nyálkás és szárazon fénylő. Közepe rézvörös színű, a széle felé egyre inkább zöldes, zöldesszürke, vagy olívsárga, még ibolyakékes árnyalatú is lehet. Idővel a kalap inkább egységes vörös- barna színű lesz. Lemezek: A lemezek sűrűn és szabályosan állnak, többé-kevésbé erősen kiöblösödően a tönkre nőttek, sárgás vagy zöldes színűek, később olívbarnák lesznek. Tönk: A tönk 5-8 cm magasságot és 1-2, a gumós, peremes bázisnál 3,5 cm vastagságot is elérhet. Belül mindig telt és húsos. Felülete halványsárga vagy zöldes színű. A tönkön levő fátyolmaradékokat a lehulló spórák barnásra színezik. Hús: A hús kemény, sárgászöld, erősen ánizsszagú és enyhe ízű. Előfordulás: Gyakran csoportosan jelenik meg meszes és szilikátos talajú fenyőerdőben. Az Alpokban és annak előterében, többnyire 300 m felett található. Nyártól késő őszig nő. Hazánkban eddig még nem találták. Spóra: vörösesbarna; 10-13 × 5-7 μm; mandula alakú Megjegyzés: Az odorifer jelentése jó szagú. Fajleírás: Britz 1885-ben írta le ezt a fajt

Ánizsszagú fagomba

ánizsszagú fagomba képe

Lentinellus cochleatus

Gomba leírása
Kalap: A kalap 2,5-7 (9) cm széles, tölcsér formájú, gyakran féloldalas, szabálytalanul lebenyes és hajlott. Pereme vékony, néha kissé begöngyölt. A színe többé-kevésbé fakóbarna, vörösesbarna vagy világos bőrsárga. Lemezek: A sűrűnálló lemezek a tönkre mélyen lefutók, keskenyek és az élük fűrészesen cakkozott. Először fehérek, később halvány hússzínűek. Tönk: A bordás-ráncos tönk 3-9 cm hosszú és kb. 0,5-1,5 cm vastag, lefelé elvékonyodó, egy tőből rendszerint több termőtest fejlődik ki, csoportos növésű. A felülete többnyire kalapszínű, az alsó része sötétebb vörösbarna. Hús: A hús vékony, fehéres vagy halványvöröses, bőrszerű, szívós, intenzív ánizsszagú, enyhe ízű. Előfordulás: Európában általános elterjedésű faj, a tengerparti régióktól az alpesi völgyekig megtalálható. Hazánkban nem gyakori faj, lombos fák törzsén vagy tuskóján ősszel nő. Spóra: fehér; 4,5-5,5 x 3.5-4.5 μm; gömbölyded alakú, sima vagy finoman szemölcsös. Megjegyzés: A Lentinellus nemzetséget 9 faj képviseli Európában. Szívós, excentrikus vagy oldaltálló, gyakran tönk nélküli termőtest, fűrészes lemezélek jellemzik. Fán vagy famaradványokon nőnek. Mérgező fajokat nem ismerünk. A cochleatus jelentése csiga vagy fül formájú. Fajleírás: 1821-ben Christiaan Hendrik Persoon írta le a fajt, és Agaricus cochleatus-nak nevezte el. A jelenleg elfogadott tudományos nevét a Lentinellus cochleatus-t, egy 1879-es kiadvány szerint a finn Petter Adolf Karsten (1834-1917) hozta létre.

Arany tinóru

arany tinóru képe

Xerocomus chrysenteron

Gomba leírása
Kalap: Világosbarna, domború, végül lapos kalapja 5-6 cm-es. Bőre igen korán repedezik és az egyre több szögletes repedés hézagaiban a kalapbőr alatti pirosas húsréteg kilátszik. Csöves rész: Nevét az aranysárga, citromsárga csöves termőrétegről kapta, amely azonban később olajbarnás lesz, nem fut le a tönkre. A pórusok a csövekkel azonos színűek vagy kicsit piszkosabbak, tágak és sokszögűek. Néha kissé barnafoltosak és nyomásra többé-kevésbé megkékülnek. Tönk: A karcsú, gyakran görbülő, barnássárga tönkön vörös sávozottság látható. Nyirkos időben a kalapot gyakran sárga, fehér vagy szürke penész szövi át. Se az ilyent, se az idős példányokat ne együk! Hús: Elég vizenyős, sárgás színű, törésre enyhén kékül, majd vörösödik. Előfordulás: Lomb- és fenyőerdőkben is megtalálható, de füves helyeken sem ritka. Májustól a tartós fagyokig. Egyesével, de mindig többedmagával terem. Spóra: Halvány-barna; 12-16,5 x 4.5-7μm; kissé hosszúkás, sima. Megjegyzés: A Boletus név a görög Bolos - agyag darab, vagy márvány szóból ered. A chrysenteron jelentése- arany belsejű, utalás a ragyogó sárga húsára. A Xerocomus nemzetségben jelenleg 10 faj található. A kalapjuk száraz, bársonyos-nemezes, a csövek zöldek vagy sárgák, pórusaik viszonylag tágak, a tönkjük karcsú Fajleírás: 1789-ben a híres francia botanikus-mikológus Jean Baptiste Francois (Pierre) Bulliard írta le, aki kezdetben Boletus communis-nak nevezte. 1791-ben Bulliard megváltoztatta a fajnevet  chrysenteron-ra. Az elmúlt 200 évben számos névváltoztatás volt, de végül visszatért a Bulliard által leírt név. A boletus nemzetség az utóbbi időben több nemzetségre bomlott, mivel a kutatások több csöves gombát is eltérőnek találtak. A xerocomus név az elfogadott jelenleg.

Aranyos galambgomba

aranyos galambgomba képe

Russula aurata

Gomba leírása
Kalap: A kalap nem lesz szélesebb 9 (10) cm-nél. Fiatalon félgömb alakú, majd ellaposodik, végül a korong alakú kalap középen bemélyed. Színe élénk narancs- vagy aranysárga, gyakran több-kevesebb krómsárga folttal tarkított. A bőr kezdetben tapadós, fénylő, később sima vagy kissé bársonyos és matt; nedvesen csak félig lehúzható, vékony. A kalap pereme sokáig sima, később kissé bordázott. Lemez: A széles, morzsalékony lemezek sűrűnállók, többé-kevésbé lekerekítettek. A színük fiatalon halvány, végül vajsárgára változik. Az élük jellegzetes, általában citrom vagy krómsárga színűek. Tönk: A kemény, húsos tönk maximum 10 cm magas és 2,5 cm vastag lehet. Színe fehér, de gyakran többé-kevésbé krómsárga árnyalatú. Henger alakú, a bázis bunkós vagy kihegyesedő, felülete csupasz, gyakran ráncos. Hús: A hús szagtalan és enyhe ízű, fehéres, kemény, az idős példányok puhák, a tönkben üregesek. Előfordulás: A mérsékelt övben mindenfelé elterjedt, de Európában sokfelé ritka. Magyarországon sem tartozik a gyakori fajok közé. Júniustól októberig fordul elő, savanyú vagy gyengén savanyú talajú lomberdőben. Spóra: tojássárga; 7-10 x 8.5-9μm; tojásdad alakú, 0,5-0,7μm magas szemölcsökkel. Megjegyzés: Az aurata jelentése arany. A Russula nemzetség név vöröset jelent. Fajleírás: Az Angol botanikus William Withering (1741-1799) írta le ezt a gombát először 1801-ben,  és elnevezte Agaricus auratus-nak. A galambgomba nemzetséghez 1838-ban került a svéd Elias Magnus Fries által, és a Russula aurata nevet vette fel; ugyanakkor ez a név - russula aurea- már létezett, amit 1796-ban Christian Hendrik Persoon adott a gombának, így az ICBN(Nemzetközi Botanikai Névjegyzés) szabályoknak megfelelően ez a hivatalosan elfogadott.

Árvégű fülőke

árvégű fülőke képe

Gymnopus fusipes

Gomba leírása
Kalap: Kúposan domború, 4-15 cm nagy. Felülete hullámosan egyenetlen. Vörösbarna, gesztenyebarna, néha halványabb, fehéresvöröses, máskor viszont sötétebb, foltos, pettyes. Vékony húsú. Lemezek: Közepesen ritkán állók, szélesek, színűk halvány vörösesbarnás. Gyakran sötétebben rozsdafoltosak. Szélük lehet fogazott. Tönk: Egy csoportban egymás mellett, néha egymással összefüggve, de többnyire nem teljesen összenőve több tönk nő együtt. A tönk 5-15 cm hosszú, 0,5-2 cm vastag, lefelé elvékonyodik, és a vékony része a földbe, fába lenyúlik, gyökerezik, és mivel csavarodik is, többnyire dugóhúzószerű. Színe a kalaphoz hasonló, de alul sötétebb. Hús: Fehéresbarnás. A kalapban rugalmas, hajlítható, nem törékeny. A tönkben rostos, szívós, a tönk aljában majdnem fásan kemény. Előfordulás: Erdei lombos fák, főleg tölgyfák tövében, a gyökerekről előtörve a talajon, máskor a tönkön vagy a tuskón csoportosan terem, tavasztól őszig, legbővebben ősszel. Főleg tölgyerdőkben, az egész országban igen gyakori. Spóra: Fehér; 5-6,5 x 3-4 µm; elliptikus, sima Megjegyzés: Gymnopus a Gymn - azaz meztelen vagy csupasz, és - a genny - azaz láb (ebben az esetben szár vagy tönk) szavakból ered: a szó így meztelen lábút jelent. A fusipes jelentése orsó alakú szár. Megfigyelhető, hogy amikor a fiatal gombák megjelennek, úgy néznek ki, mint egy marék kövér réz köröm. Fajleírás: 1791-ben a francia mikológus Jean Baptiste Francois (Pierre) Bulliard írta le és adta neki a tudományos névét Agaricus fusipes. 1821-ben a brit mikológus Samuel Frederick Gray (1766-1828) sorolta be a Gymnopus nemzetségbe, így lett Gymnopus fusipes, amely általánosan elfogadott lett. Egészen a közelmúltig a legtöbb területen említett útmutatók a tudományos nevet Collybia fusipes-ként említik, amelyet 1872-ben Lucien Quelet adott. Sok mai online forrás még nem tükrözi a legutóbbi újrafelosztást, amely számos korábbi Collybia fajt más nemzetségekbe osztott, mint például a Gymnopus és Rhodocollybia.

Barna csengettyűgomba

barna csengettyűgomba képe

Pluteus cervinus

Gomba leírása
Kalap: Félgömb alakúból kiterülő, 5-15 cm széles, vékony húsú. Színe a termőhely és idő szerint igen változatos, többnyire barna, szürkésbarnás, de lehet fehéres, kékesszürke, feketebarna is. Gyakran felhőzetesen foltos, tarka, sugarasan rajzolt, de lehet még pikkelyes is. Felülete selymes-szálas, nyirkosan fényes, zsírfényű. Lemezek: Színük kezdetben fehér, majd lassan rózsaszínen át hússzínű, végül piszkosvöröses lesz. Sűrűn állók,a tönkre nem nőttek rá, hasasok. Tönk: Megnyúlt, hengeres, eléggé merev, a kalapból csuklósan kifordítható. 5- 12 cm hosszú, 0,5 -1,5 cm vastag. Fehér, de többnyire szürkésbarnásan vagy feketésen felhős, és rajta - főleg alul - hosszanti, finom, rásimuló feketés szálak húzódnak. Hús: Fiatal korban rugalmasan kemény, később puha, vizenyős, és igen törékeny lesz. A kalapban vékony, a tönkben tömör, szálkás, rostos. Színe fehér. Enyhe, nem jellemző szag és íz. Előfordulás: Majdnem egész évben, ugyanazon a helyen ismételten is termő, gyakori gomba. Faanyagon, fatönkön, tuskókon, mindenféle erdőben és erdőirtás helyén, többnyire magányosan vagy kettesével-hármasával terem. Aránylag száraz időben is előjön. Spóra: Halvány rózsaszín; 6-8 x 4-6 μm; elliptikus, sima Megjegyzés: A cervinus jelentése szarvas, ami találó a kalap színére. Bár a legújabb eredt vizsgálat szerint nem a színre, hanem a kalapon a szarvasagancsszerű kitüremkedésre utal a neve. A gomba régebbi magyar neve: változékony csengettyűgomba. A Pluteus latin szó és azt jelenti védő kerítés vagy a pajzs, Fajleírás: Eredetileg 1762-ben Jacob Christian Schaeffer írta le, aki Agaricus cervinus néven jegyezte. A jelenlegi tudományos nevét a híres német mikológus Paul Kummer adta neki 1871-ben. 1786-ban Batch mint Agaricus atricapillus szinonimaként írt róla. Később többen ismét cervinus néven jegyezték le.

Barna csészegomba

barna csészegomba képe

Peziza badia

Gomba leírása
Termőtest: Nem nagy méretű, 2-8 cm széles. Belül barna, vörösbarna, olajbarna, gesztenyebarna, kívül halványabb barnás és finoman szemcsés, hamvas. Termőréteg: A csésze belső oldalát béleli ki. Az érett gombából olykor cigarettafüsthöz hasonlóan lövelli a spórafelhőt. A spórák tojás alakúak, aránylag nagyok, fehérek. Tönk: Nincs. Hús: Rugalmas, majdnem porcos, de eléggé könnyen törik. Szag és íz: Kissé fűszeres, gombaszagú. Előfordulás: Erdőben, főleg tölgyesben, a talajon terem, mohás, nyirkos helyeken, nyáron és ősszel helyenként seregesen is. Minthogy a talajon ülő gombát nehéz észrevenni, ha egyet találunk, érdemes tovább keresni. Spóra: Fehér; 17-20 x 9-12μm; elliptikus, kis hálózatos díszítéssel. Megjegyzés: A Badia jelentése, barna. A peziza eredetét még nem találtam meg. Fajleírás: 1801-ben Christiaan Hendrick Persoon írta le, és adta a tudományos nevét, amely általánosan elfogadott a mai napig.

Barna érdestinóru

barna érdestinóru képe

Leccinum scabrum

Gomba leírása
Kalap: Félgömb alakú, domború, 5-12 cm nagy, igen vastag húsú. Színe a fehéres-szürkétől a sárga és barna színek különféle árnyalataiban fordul elő, többnyire világos vagy sötétbarna. Felülete lehet kissé ragadós. Bőre nem húzható le, néha a kalap szélén túlér, visszahajlik. Csöves rész: Eléggé vastag, széles, és a húsról könnyen lefejthető. A tönktől többnyire mély árok választja el. Nyílásai aprók. Színe szürkésfehérből szürke, majd szürkésbarnás lesz, a nyomáshelyeken barnul. Tönk: Hosszú, megnyúlt, karcsú, felfelé vékonyodó, ritkán zömökebb, 6-18 cm hosszú, 1-3 cm vastag. Szürke színű, és eléggé sűrűn álló sötétebb, szürkés-feketés, felszakadozó pikkelyektől érdes, hosszában csíkos. Hús: Szürkésfehér, megtörve kissé szürkül, kékül. Főzve és szárítva szürkésfekete lesz. Az öregebb példányok húsa elég gyorsan megpuhul, vizenyős, vattaszerű lesz. A tönkben a hús mereven törik, idős korban szívósan keményedő. Előfordulás: Lomberdőben, főleg nyíltabb füves részeken és nyirkos, árnyas ligetekben, erdei patakok mentén a fűben, legtöbbször nyírfák és gyertyánfák alatt terem, mert ezek gyökérkapcsolt gombája. Június és október között található. Spóra: Halvány-barna; 14-20 x 4.5-5-5 μm; hosszúkás ellipszoid, sima, vékony falú. Megjegyzés: A leccinum a régi olasz leccio szóból ered, ami magyaltölgyet, vagy gyertyánt jelent. A scabrum latin szó, ami érdest jelent. Fajleírás: 1783-ban a francia természettudós, Jean Baptiste Francois (Pierre) Bulliard írta le, és adta a tudományos nevét Boletus scaber. A jelenleg elfogadott tudományos név a Leccinum scabrum 1821-ből származik, a brit Samuel Frederick Gray (1766-1828) mikológustól.

Barna gyűrűstinóru

barna gyűrűstinóru képe

Suillus luteus

Gomba leírása
Kalap: 3-15 cm átmérőjű; kissé púposan domború, majd ellaposodik; sárgás-, csokoládé- vagy sötétbarna; felülete nyálkás, ragadós, szárazon fénylő; bőre könnyen lehúzható. Csöves rész: Eleinte szűk pórusú; halványsárga, idővel piszkos olívsárga, sárgásbarna lesz. Tönk: 3-11 cm hosszú, 1-2,5 cm vastag; többnyire hengeres; fehéres majd ibolyásbarna gallérja van; a gallér felett a tönk halványsárga, barnás szemcsékkel díszített, a gallér alatt fehéresbarnás, sima felületű. Hús: Hamar puhul; fehéressárgás, színe nem változik, kissé gyümölcsillatú, gyengén savanykás ízű. Előfordulása: Májustól novemberig, kéttűs fenyő (erdei-, feketefenyő) alatt növő, gyakori faj. Spóra: Okker- vagy barnássárga színű; 8-10,5 x 3-3.5μm; orsó alakú, sima. Megjegyzés: A Suillus egy ősi kifejezés, mai sertést jelent, ami utalás lehet a kalap zsíros vagy zsírszerű állagára. A luteus sárgát jelent, a csöves rész színére utalva, de a szó piszkost, sárost is jelent. A pontos névadás alapja így nem ismert. A szótő lute lantot is jelent. Aki pontos ismerettel rendelkezik, jelezze az oldalnak. Fajleírás: 1753-ban Carl Linnaeus írta le ezt a tinórut, és nevezte Boletus luteus-nak. Később 1888-ban Lucien Quélet sorolta át a Boletus nemzetségből és elnevezte Ixocomus luteus-nak. A jelenleg elfogadott tudományos neve a Suillus luteus egy 1796-ban megjelent kiadványból ismert, amelyben a francia Henri François Anne de Roussel (1748-1812) ezen a néven hivatkozott a fajra.

Barna nyálkásgomba

barna nyálkásgomba képe

Gomphidius glutinosus

Gomba leírása
Kalap: 5-10 cm átmérőjű; fiatalon domború, púpos, majd ellaposodik; szürkés-, csokoládébarna, szürkéslilás, gyakran feketés foltok tarkítják; felülete nyálkás, fénylő, csupasz. Lemezek: Mélyen lefutók, ritkán állók, vastagok, gyakran villásan elágazók; fehérek, majd szürkések, végül szürkésfeketék lesznek. Tönk: 5-9 cm hosszú, 1-3 cm vastag; hengeres vagy lefelé kissé elvékonyodó; fehéres, majd piszkosszürkés vagy barnás, alja élénksárga; vastag nyálkaréteg borítja. A fiatal gombáknál a kalap szélét a tönkkel nyálkás burok köti össze, amely elszakad és a tönkön egy gallérzóna megmaradhat. Hús: Vastag, puha; fehéres, idősen szürkés, a tönk aljában élénksárga; nincs különösebb szaga és íze. Előfordulása: Júniustól októberig, fenyőerdőben növő, gyakori faj. Spóra: Sötét szépia-barna; 17-20 x 5,5 7 μm; nyújtott, sima Megjegyzés: A glutinosus latin szó, és nyálkást jelent. Fajleírás: 1762-ben Jacob Christian Schaeffer írta le tudományosan és az Agaricus glutinosus nevet adta neki. A jelenleg elfogadott tudományos neve 1838-ból a nagy svéd mikológus Elias Magnus Fries-tól származik, aki a Gomphidius nemzetségbe sorolta.

Barna porhanyósgomba

barna porhanyósgomba képe

Psathyrella piluliformis

Gomba leírása
Kalap: Félgömb alakúból szétterülő, 2-12 cm széles. Barna, sötét csokoládébarna, gesztenyebarna, végül barnássárgára kifakuló. Gyakran a közepe világosabb, a széle pedig széles sávban sötétebb. Peremén pókhálószerű fátyolmaradványok lehetnek. Lemezek: Halványbarnából igen gyorsan sötét csokoládébarnára sötétednek. Olykor kezdetben halványvörösek. A fiatal gomba lemezeit gyakran fátyol fedi. Spórapora sötét csokoládébarna. Tönk: A csoportos növés miatt görbe, karcsú, 3-10 cm hosszú, 3-10 mm vastag. Fehér színű és selymesen fényes. Felülete hullámos, egyenetlen, belül csövesen üres. Hús: A kalapban igen vékony, a tönkben igen törékeny. Barnás, többé- kevésbé vizenyős. Előfordulás: Erdők talaján, fatörzsek vagy fatuskók közelében, a korhadó faanyagon nagy csoportokban fejlődik. Főleg ősszel gyakori, de nyár elején is előjöhet. Nedves helyeken vagy kiadós esők után az ország minden erdős területén igen bőven terem. Spóra: Sötétbarna majdnem fekete, 4,5-6,5 x 3-4μm, Ovális, hosszúkás vagy ellipszis, kissé szabálytalan alakú. Megjegyzés: A hydrophila jelentése vizet szerető, a gomba leginkább a nedves helyeket szereti, bár néha találtak példányokat halott fán, vagy napsütötte helyeken, ahol a kalap hamar összezsugorodik. A Psathyrella nemzetség neve a Psathyra szó kicsinyítős formája, amely a görög  psathuros szóból származik, és szalma-szerű, törékeny és morzsalékost jelent. A piluliformis származhat a latin főnév Pila, vagyis a labda (vagy a golyó), vagy esetleg a pilum ami dárdát jelent szóból is; a - formis utótaggal, a mi az összetételekben formát, alakút jelent. Fajleírás: 1783-ban a francia mikológus Jean Baptiste Francois (Pierre) Bulliard írta le ezt a gombát, a tudományos neve Agaricus piluliformis volt. 1969-ig nem kapta meg a jelenlegi elfogadott nevét. A brit mikológus Peter Darbishire Orton(1916-2005) rendszerezte végül a Psathyrella nemzetségbe, aminek a neve így lett Psathyrella piluliformis.

Barna tinóru

barna tinóru képe

Xerocomus badius

Gomba leírása
Kalap: 4-10 (15) cm átmérőjű; félgömb alakú, domború, végül ellaposodik; gesztenye-, csokoládé- vagy vörösbarna színű; fiatalon hamvas, majd csupasz, kissé ragadóssá válhat, különösen nedves időben. Csöves rész: Kissé tág pórusú; fakósárga, majd olívzöldes lesz, nyomásra kékül. Tönk: 5-9 cm hosszú, 1-3 cm vastag; hengeres, de lehet hasas is; világosbarna, barnás, vörösbarnás; hamvas felületű. Hús: Vastag; fehéres, halványsárgás, vágásra többé-kevésbé kékül, szaga, íze kissé gyümölcsszerű. Előfordulása: Júniustól októberig, savanyú talajú lomb- és fenyőerdőben növő, helyenként gyakori faj. A fenyőerdők mellett a tölgy, bükk és a gesztenyefa alatt is megtalálható. Spóra: Halvány-barna; 12-15 x 4-5μm; sima hosszúkás, vagy nyújtott ellipszis. Megjegyzés: A Boletus név a görög Bolos - agyag darab, vagy márvány szóból ered. A badius vörösest jelent. A vöröses kalapszínre utalva. Fajleírás: 1821-ben a svéd Elias Magnus Fries mikológus írta le, és adta a mai napig használatos nevét. A boletus a legújabb kutatások eredményeként több nemzetségre oszlik, így a xerocomus nemzetség név is használatban van. Ma inkább ezen ismert, de a boletus is használatban van.

Barnagyűrűs nagyőzlábgomba

barnagyűrűs nagyőzlábgomba képe

Macrolepiota konradii

Gomba leírása
Kalap: 6-15 cm átmérőjű; fiatalon dobverő vagy félgömb alakú, majd esernyőszerűen kiterül, közepén púpos marad, gyakran csillag formájú, sötétbarna díszítéssel; széle felé fehéres, halványbarnás, pelyhes alapon letörölhető, sötétbarna, durva pikkelyek, rögök láthatók. Lemezek: Sűrűn és szabadon állók, a tönk körül gyűrűben nőnek össze; fehéres, idővel kissé barnás árnyalatúak lesznek. Tönk: 5-12 cm hosszú, 1-2 cm vastag; hengeres, alján gumóval. Fehéres alapon finoman barnán márványozott; pelyhes, vastag. Eltolható gallérjának alja barna színű; a kalapból kifordítható. Hús: A kalapban puha, vastag, a tönkben szívós, rostos; fehér; kellemes illatú és ízű. Előfordulása: Júniustól októberig; lomb- és fenyőerdőben, világos erdőszélen, réten növő, nem gyakori faj. Spóra: Fehér; 13–17 x 8–10 μm; tojásdad kis csíra végződéssel. Megjegyzés: A macrolepiota jelentése a macro-nagy és a lepiota pikkely szóból származik (jelen esetben a lepiota nemzetségre utal). Az őzlábgombák (lepiota) nagyra nőt nemzetsége, azaz nagy lepioták jelentéssel. Fajleírás: 1967-től Moser nevéhez fűződik a konradii elnevezés.

Barnahátú zsemlegomba

barnahátú zsemlegomba képe

Scutiger pes-caprae

Gomba leírása
Kalap: 6-12 cm átmérőjű; fiatalon a kalap domború, majd idővel ellaposodó és tölcséresedő. Gyakran féloldalas, pata vagy kagyló alakú, néha több egymással összenőtt, széle eleinte aláhajló, majd hullámos, karéjos lesz. Színe olív-, fahéj-, vöröses-, feketésbarna; felülete nemezes, majd finoman pikkelyes, felrepedező. Csöves rész: A tönkre lefutó: fehéres, idővel vagy nyomásra sárgás lesz; pórusai nagyon tágak, eltérő nagyságúak, szabálytalanul szögletesek. Tönk: 5-8 cm hosszú, 1,5-3 cm vastag; bunkó alakú, duzzadt, lefelé vastagodó, gyakran oldalt álló; sárgás, sárgásbarnás színű; felülete finoman pikkelyes, szemcsés, gödörkés. Hús: Vastag, törékeny, fiatalon puha, idővel szívóssá válik; fehéres vagy kissé sárguló; kellemes szagú és mogyoróízű. Előfordulás: Augusztustól októberig; magashegységekben, fenyvesekben, hazánkban inkább savanyú talajú bükkösökben növő, ritka gombafaj. Spóra: Fehér; 8,5-12 x 7-8 µm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: A falnév a latin pes-láb, és caprae-kecske szóból ered, jelentése kecskeláb. A nemzetségnév jelentése sok pórusú. Fajleírás: Az első leírás 1793-ból származik Jean-Jacques Paulet írta le, mint Fungus tuber. A jelenlegi nevének eredete Christiaan Hendrik Persoon leírása alapján alakult ki, 1818-ban Polyporus pes-caprae néven jegyezte le a fajt. Majd 1941-ben két mikológus, Bondartsev & Singer munkája nyomán alakult ki a mai elfogadott tudományos neve.

Barnásvörös galambgomba

barnásvörös galambgomba képe

Russula integra

Gomba leírása
Kalap: A kalap maximum 12 (15) cm széles lehet, eleinte harangszerűen domború, később kiterül és ellaposodik, közepe kicsit bemélyül. A színe többé-kevésbé barna, csokoládé-, hús-, sárgás- vagy olívbarna; ritkábban vérvörös-rózsaszín, többnyire inkább kevert színű vagy feketés bíborbarna, gyakran okkerfoltos. A többnyire csupasz felszín tapadósan fényes, csak ritkán száraz, fénytelen; szélesen lehúzható. A széle sokáig behajtott és gyakran már fiatalon is dudorosan, szélesen bordázott. Lemezek: Az inkább sűrűnálló lemezek lekerekítetten nőttek rá a tönkre, gyakran erekkel összekötöttek; sokáig halvány fehéres árnyalatú, később telt okker vagy okkerbőrszínű lesz. Tönk: A hengeres, belül telt tönk maximum 10 cm magas és 1-3 cm vastag lehet. A felülete finoman ráncos, a színe többnyire fehér, a tövén kis, sárga foltokkal tarkított. Hús: A hús szintén fehér, a tönkben nyomásra kissé bámuló. Kemény és tömör. Gyenge gyümölcsillata van, az íze enyhe. Előfordulás: Nyáron és ősszel fordul elő tűlevelű (luc, erdeifenyő, jegenyefenyő) hegyvidéki erdőkben, meszes talajokon. Hazánkban viszonylag ritka faj. De Európában és Amerikában is előfordul. Spóra: Okker; 8-8.5 x 7 µm; nagyjából elliptikus, nagy szemölcsökkel díszített. Megjegyzés: A latin integra jelentése ép, egész (a lemezekre vonatkozik). A russula nemzetségnév vöröset jelent. Fajleírás: 1753-ban Carl Linnaeus írta le először Agaricus integer néven. 1838-ban Elias Magnus Fries adta a jelenleg használatos nevét.

Barnatönkű fokhagymagomba

barnatönkű fokhagymagomba képe

Mycetinis scorodonius

Gomba leírása
Kalap: A kis gomba, amelynek legfeljebb 1 -2 cm átmérőt érhet el a kalapja, amikor kibújik a talajból, egy gombhoz hasonlít. Később kiterül és az idősebb példányok közepe gyakran bemélyed, széle pedig hullámossá válik. A szívós kalapbőr kissé ráncos, széle finoman bordázott. Nedvesség hatására vizet vesz fel, ilyenkor a kalap húsvörös színű lesz, de szárazon kihalványodik. Lemezek: A hullámos lemezek nagyon távol állnak egymástól, hasasak, eltérő hosszúságúak és fehéresek, esetleg halványrózsás árnyalatúak. Tönk: A nagyon vékony tönk csak 4-6 cm magasra nőhet meg, a töve felé elvékonyodik. Felülete sima, kicsit fénylő, a színe rókavörös és sötétbarna között változik, csúcsa világosabb. Hús: Húsa szívós, vékony, intenzív fokhagymaszagú és -ízű, Előfordulás: Hazánkban lomb- és tűlevelű erdő avarjában, júniustól októberig található, Nem gyakori faj. Spóra: Fehér; 7-9 x 3,5-4 µm; elliptikus, sima. Megjegyzés: Sok gyűjtő azért kedveli fűszergombaként, mert a főzéskor sem veszti el jellegzetes ízét. A scorodonius a görög skorod szóból ered, amelynek jelentése mogyoróhagyma vagy gyöngyhagyma. Fajleírás: 1815-ben Elias Magnus Fries írta le tudományosan, és Agaricus scorodonius-nak nevezte el. Később 1836-ban ő sorolta be a marasmius nemzetségbe. Egészan napjainkig ez volt az elfogadott neve. 2005-ben A.W. Wilson & Desjardin sorolta be a mycetinis nemzetséghez, de sok helyen még a marasmius nemzetség nevén jegyzik.

Barnulóhúsú galambgomba

barnulóhúsú galambgomba képe

Russula erythropoda

Gomba leírása
Kalap: A maximum 10-12 cm széles kalap fiatalon gömbölyded, később ellaposodik. Kifejlett állapotban finoman bordázott. Ennek a tűlevelű erdőkben növő fajnak kármin-, bor-, bíbor vagy sötétvörös színű kalapja van. A közepe gyakran sötétebb (fekete) színű. A bőr nedvesen tapadós, de szárazon matt és félig lehúzható. Lemez: A lekerekítetten a tönkre ránőtt lemezek gyakran villásan elágazók, kezdetben halvány krémfehérek, később fakóokker színűek lesznek. Nyomásra megbarnulnak. Tönk: A tönk 6-9 cm magasra nőhet meg, és legfeljebb 3 cm vastag lehet. Gyakran erősen bunkós vagy hasas, egyébként hengeres formájú. Fehér alapon kárminvörös futtatású, ritkán egységesen vörös. Nyomásra piszkosbarnára változik. Hús: A fehér hús a tönkben többé-kevésbé barnás, a levegőn nagyon gyorsan barnul. Friss gyümölcsszaga van néhány percig a szedés után, de később intenzív heringszagú. Előfordulás: Tűlevelű erdőkben (luc, erdeifenyő) található nyáron és ősszel. Hazánkban nem gyakori faj. Spóra: Világos okker; 8-11 x 6.5-8μm; ellipszoid, kisebb szemölcsökkel, de ezek nem alkotnak hálózatot. Megjegyzés: Az erythropoda jelentése vöröslábú. A xerampelina a görög Xeros-száraz, és ampělinos-szőlő szavakból származik - arra utal, hogy a gomba színe hasonlít a szárított szőlő levelekre. Fajleírás: 1770-ben a német botanikus Jacob Christian Schaeffer írta le először tudományosan, és az Agaricus xerampelina tudományos nevet adta neki. 1838-ban a svéd Elias Magnus Fries sorolta át ezt a fajt a russula nemzetséghez, ezáltal létrehozva a jelenleg elfogadott tudományos nevét a Russula xerampelina-t. A Russula erythropus név 1908-ból származik, de nem elfogadott név.

Bársonyos rókagomba

bársonyos rókagomba képe

Cantharellus friesii

Gomba leírása
Kalap: Alakra és színre nagyon hasonló a sárga rókagombához, de sosem éri el annak méretét. A vékony húsú kalap legfeljebb 4, ritkán 5 cm szélesre terül ki. A kezdetben domború kalap a fejlődés során ellaposodik, sőt erősen benyomottá vagy tölcséressé válik. Felülete kissé bársonyos, nemezes. Narancssárga vagy narancsvöröses színű, a pereme erősen hullámos lehet, fodrosnak tűnik. Erezet: A vastag erek a tönkre mélyen lefutnak, villásan elágazók és összekötöttek is lehetnek. Színük először a kalapéhoz hasonló, de a fejlődés során szürkéssárga lesz. Tönk: A 2-3,5 cm hosszú tönk átmérője a legjobb esetben 0,5-1 cm. A töve felé elvékonyodik, és itt finom nemezes bevonat figyelhető meg rajta. A tönk világosnarancs vagy sárgás színű. Hús: A hús törékeny, a kalapban halvány narancssárga, a tönkben fehér vagy sárgás. Szaga a sárga rókagombáéhoz hasonló, íze savanykás. Előfordulás: Európában nem tartozik a gyakori gombák közé. Hazánkban nagyon ritka. Szórványosan található lombos erdőben, savanyú talajon, magányosan és néha csoportosan, júliustól októberig. Spóra: Szalmasárga; 8-10 × 5-7 μm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: Az összes rókagomba ehető, így ez a faj is, de ritkasága miatt kímélni kellene, Biztosan talál a gyűjtő elegendő másik, lényegesen gyakoribb gombát étkezési célra. A friesii fajnevet a svéd mikológus, Elias Magnus Fries tiszteletére kapta. Fajleírás: 1872-ben Lucien Quélet írta le először tudományosan.

Bíbor tinóru

bíbor tinóru képe

Boletus rhodoxanthus

Gomba leírása
Kalap: A kalap 7-20 cm széles lehet, fiatalon félgömb alakú, majd domború, párna formájú lesz, később laposan kiterül. Fehéres barnásszürke, idővel piszkos barnás-sárga, de többnyire a pereménél rózsaszín vagy vöröses árnyalatú. Felülete csupasz vagy legfeljebb kissé nemezes, nedvesen tapadós és a nyomáshelyen foltosodó. Csöves rész: A csövek sokáig világossárgák vagy teltsárgák, idővel sárgászöldek lesznek és nyomásra kékülnek. A pórusok kezdetben a csövekkel azonos színűek, de nagyon gyorsan vörösek, illetve erős kárminvérvörösek lesznek; fiatalon nagyon szűkek, később kerekek vagy szögletesek. Tönk: A tönk 6-16 (20) cm hosszú és 2-6 cm vastag lehet. Kezdetben kicsit hasas-gumós, később többé- kevésbé hengeres, a töve kihegyezett lehet. Sárgás, lefelé bíbor-kárminvörös felületét aprószemű, később megnyúlt, kissé kiemelkedő, vörös vagy bíbor-vérvörös hálózat díszíti. Hús: A kalapban kemény, a tönkben puha hús élénk citromsárga, a csövek fölött és a tönkben teltebb sárga, kissé megkékül, a töve közelében borvörös árnyalatú. Szaga gyenge, enyhe ízű. Előfordulás: Ugyanazok az élőhely igényei, mint a sátántinórunak, és hasonlóan meleg igényes. Hazánkban ritka. Hegyvidéki lomberdőkben, napsütéses, meleg erdőszéleken, vagy az erdő ritkásabb, napsugaras, ligetes részein terem a kánikula heteiben. Nyári, kora őszi faj. Spóra: Olív-barna színű; 10-15 x 4-5,5 μm; ellipszoid, hosszúkás. Megjegyzés: A rhodoxanthus jelentés rózsaszín és sárga. Fajleírás: Boletus rhodoxanthus(Krombh.) Kallenb. 1925

Bimbós pöfeteg

bimbós pöfeteg képe

Lycoperdon perlatum

Gomba leírása
Jellemzés: Kicsiny vagy közepes, fehér, gömbölyded, körte alakú gomba, tetején sűrű, letörölhető szemcsékkel, tüskékkel. Termőtest: Bunkós, fordított palackhoz hasonló, körte alakú, felül golyószerű, lefelé fokozatosan szűkül, és rövid hengeres része van, 3-10 cm magas, 3-5 cm széles. Színe fehér, később sárgás, éretten szürkésbarna. Bőre két összenőtt rétegű, amely a hússal is összenőtt. Az idős gomba a csúcsán felreped, és ha a gombát megnyomjuk, a spórapor kipöfög belőle. Felszínét apró, törékeny, letörölhető tüskeszerű szemcsék és pikkelyek borítják, amelyek később maguktól is lehullanak róla. Termőréteg: A termőrétegben található. Hús: Rugalmasan puha, kezdetben hófehér, sajtszerűen tömör és vágható, majd sárgás, vizenyős, később barna és száraz porrá hullik szét. A termőréteg, amely barna spórákra esik szét, a gömbölyű fejrészben csak egy kerek, puhán velős rész, a tönkben csak rostok vannak termőréteg nélkül. Utóbbi nem sárgul meg úgy, mint a gomba felső része, hanem csak szürkül. Spórapora barna. Spórái sárgásbarnák, gömbölyűek. Előfordulás: Nyáron és ősszel termő gomba, de csaknem egész évben előjön. A megszáradt példányok áttelelnek. Igen gyakori és mindenfelé tömegesen, seregesen, néha boszorkánykörben is terem. Erdőben, réten, legelőn egyaránt megtaláljuk. Spóra: Olív-barna, sötétbarna; 3.5-4.5μm átmérőjű; gömb alakú, vastag falú Megjegyzés: A perlatum , ami egyszerűen azt jelenti, széles körben elterjedt; utalva arra, hogy ez az egyik leggyakoribb gomba az erdőkben. A nemzetség neve Lycoperdon, szó szerint azt jelenti, farkas felfúvódás. Nem találtam utalást a valódi eredetére, vagy arra, hogy mást jelentene. Fajleírás: 1796-ban Christiaan Hendrik Persoon írta le, és elnevezte Lycoperdon perlatum-nak, ami még mindig a elfogadott tudományos neve máig. ennek ellenére szerzett néhány szinonimát az elmúlt pár évszázadban; pl. Lycoperdon gemmatum Batsch, Lycoperdon perlatum var. perlatum Pers. , Lycoperdon gemmatum var. perlatum (Pers.) Fr. , Lycoperdon bonordenii Massee, és Lycoperdon perlatum var. bonordenii (Massee) Perdeck.

Bocskoros csiperke

bocskoros csiperke képe

Agaricus pequinii

Gomba leírása
Kalap: 8-12 cm átmérőjű; fiatalon domború, majd ellaposodik, közepe benyomottá válik; fehér, szürkés agyagszínű; felülete sima, néha a közepén okkeresedő burokfoltok lehetnek. Lemezek: Szabadon és sűrűn állók; fiatalon rózsaszínűek, majd húsvörösek lesznek, végül csokoládébarnára színeződnek. Tönk: 5-10 cm hosszú, 3-4,5 cm vastag; vaskos, robusztus, az elvékonyodó tönkje széles, peremes bocskorban végződik, gallérja nincs; fehéres felülete sűrűn, feltűnően szürkésbarnán pikkelyes. Hús: Igen vastag; fehér, vágásra nem vagy gyengén barnásrózsásra változik; szaga kissé kellemetlen, íze nem jellegzetes. Előfordulása: Májustól szeptemberig; bolygatott helyeken, utak mentén, kertekben növő, viszonylag ritka faj. Spóra: Barna, okker; 5,5-7,8 x 4,8-6,5 μm; sima, vastag falú. Megjegyzés: Még adatgyűjtés alatt. Fajleírás: A francia Jean Louis Emile Boudier írta le először tudományosan. A mai nevét Rolf Singer-től kapta 1938-ban. Sok csiperke, mint alfaj volt meghatározva korábban, vagy mint változata a bitorquis-nak.

Borsos tinóru

borsos tinóru képe

Chalciporus piperatus

Gomba leírása
Kalap: A kalap 2-6 (10) cm széles. Először félgömbszerű, majd párnaszerűen domború, később kissé ellaposodik. Színe a rézvörösbarna, vagy sárgásbarnától a rókavörös-okkerbarnáig változik. Felülete finoman, nemezesen deres, szárazon matt vagy kissé fénylő, de nedvesen tapadós-ragadós. Csöves rész: A csövek a tönkre ránőttek, néha kissé lefutók és narancsbarna, sárgásbarna, többé-kevésbé fahéjvörös színűek. Kezdetben nehezen, később könnyebben lefejthetők a kalap húsáról. A pórusok színe azonos a csövekével, fiatalon szűkek, de később tágak lesznek. Tönk: A tönk 4-7 (10) cm hosszú és 0,5-1 cm vastag. Hengeres, azonos vastagságú vagy lefelé kissé elvékonyodó. Felülete ugyanolyan színű, vagy halványabb, mint a kalap, termőrétege csupasz, sima és száraz. Hús: A puha hús sárgás, sárgásfehér, gyakran vöröses árnyalatú, törésre és vágásra nem változik. Csípős, égető borsíze van. Előfordulás: Közép-Európában elterjedt, de nem mindenütt egyformán gyakori. A síkságtól a hegyekig, savanyú talajokon fordul elő, a homokkövön növő, elsősorban tűlevelű erdőket kedveli, de előfordul lombos erdőkben. Hazánkban nem ritka faj, magányosan vagy csoportosan jelenik meg nyáron és ősszel. Spóra: Fahéjbarna; 8-11 x 4-5.5μm; hosszúkás, sima. Megjegyzés: A Chalciporus nemzetségbe 4 faj tartozik. A piperatus jelentése borsos, borsszerű a latin piper-bors szóból. A boletus nemzetség név jelentése agyag darab; Fajleírás: 1790-ben Jean Baptiste François (Pierre) Bulliard írta le Boletus piperatus néven. 1908-ban került a chalciporus nemzetséghez Bataille nyomán.

Cafrangos galóca

cafrangos galóca képe

Amanita strobiliformis

Gomba leírása
Kalap: 8-25 cm átmérőjű; fiatalon félgömb alakú, majd ellaposodik; fehéres, szürkésfehér; felülete szürkés, széles, vastag, lenyomott pikkelyekkel borított; széle a burokmaradványoktól sokszor cafrangos. Lemezek: Szabadon állók; fehéresek; élük gyakran csipkézett. Tönk: 10-20 cm hosszú, 2-3,5 cm vastag; hengeres, lefelé répaszerűen megvastagodó; fehéres; szakadozott, pelyhes gallérja alatt cafrangos, pikkelyes, alján pedig rücskös övek láthatók; bocskora nincs. Hús: Vastag, kemény, idővel megpuhul; fehér; szaga fiatalon jellegtelen, idősen kellemetlen, íze enyhe. Előfordulása: Júniustól októberig; meszes talajú lomberdőben, gyakran szárazabb időben is növő, hazánkban helyenként nem ritka gombafaj. Spóra: Fehér; 10-13,5 x 7-8.5 μm; A közel gömbölyűtől az elliptikusig, sima Megjegyzés: A strobiliformis jelentése kúp-szerű, a strobil-kúp és a formis- formájú, alakú, latin szavakból. Fajleírás: Egy 1866-os kiadványból származik a neve, amelyben a francia Louis-Adolphe Bertillon (1821-1883) publikálta Amanita strobiliformis néven. A korai nevét Agaricus strobiliformis-t Carlos Vittadini nevéhez kötik, később Jean Jacques Paulet (1740-1826) Hypophyllum strobiliforme néven írt róla. Ma már a galócák (amanita) nemzetségbe tartozik.

Céklatinóru

céklatinóru képe

Boletus luridiformis

Gomba leírása
Kalap: A kalap 8-20 cm széles lehet, fiatalon félgömb alakú, utána domború, párna formájú lesz később többé-kevésbé ellaposodik. A színe többnyire egységes sötétbarna, de olív- vagy feketésbarna is lehet; finoman nemezes, matt, száraz és csak nedvesen tapadós. Csöves rész: A csövek halvány-, világos-, olívsárgák, végül sárgászöldek lesznek, sérülésre vagy vágásra erősen kékülnek. A pórusok csak nagyon fiatalon sárgásak, hamarosan többé-kevésbé egységesen vörösek lesznek, nagyon szűkek, kerekek vagy kissé szögletesek; érintésre szintén erősen kékülnek. Tönk: A tönk 4-15 cm hosszú és 2-6 cm vastag lehet. Fiatalon hasas-gumós, hamarosan többé-kevésbé hengeressé válik, de többnyire viszonylag vaskos marad. Sárga felületét sűrűn borítják apró vörös pikkelyek, pelyhek. Hús: A hús sárga vagy teltsárga, nedvesen kissé márványos, sérülésre vagy vágásra azonnal mélykék lesz. Gyenge szagú és enyhe ízű. Előfordulás: A mérsékelt övben általában elterjedt, a síkságtól a magasabb hegyvidéki területekig előfordul, Hazánkban elég ritka. A savanyú, mésztelen vagy legalábbis a felszínen kisavanyodott talajú lombos és fenyőerdőben nő, júniustól októberig, Spóra: Olívbarna; 12-16 x 4.5-6μm; ellipszoid, hosszúkás, orsó alakú. Megjegyzés: Az erythropus jelentése vörös láb. szinonim ludiformis jelentése a luridus-hoz hasonló (a változékony tinórulatin neve), amely sápadtat jelent. Fajleírás: 1796-ban a Christiaan Hendrik Persoon írta le, és ő adta a Boletus erythropus nevet a fajnak. 1844-ből származik a Boletus luridiformis szinonima, amely Rostk. nevéhez fűződik.

Cinóberszínű pókhálósgomba

cinóberszínű pókhálósgomba képe

Cortinarius cinnabarinus

Gomba leírása
Kalap: 2-6 cm átmérőjű; félgömb alakú, majd domború, végül púposán kiterül; higrofán (nedvesen eltérő színű), nedves időben vörösbarnás, szélén vörösen futtatott, szárazon cinóbervörös színű; felülete csupasz. Lemezek: Foggal tönkhöz nőttek; eleinte cinóbervörösek, majd barnásvörösek; fiatalon cinóbervörös színű, pókhálószerű burokkal fedettek. Tönk: 3,5-7 cm hosszú, 0,4-1 cm vastag; hengeres, alja gyakran kissé orsószerűen elvékonyodó; végig tűzpiros színű; felületét az általános burokból származó, sötétvörös színű, hosszanti szálak borítják. Hús: Vékony; szárazon cinóbervörös, nedvesen barnásvörös színű; körömlakk vagy retekszagú, fanyar ízű. Előfordulás: Augusztustól októberig; gyengén savanyú talajú lomberdőben, főleg bükk, néha tölgy és gyertyán alatt növő, ritka faj. Spóra: Rozsda barna; 8,5-10 x 4-6μm; ellipszoid, durva felületű. Megjegyzés: A cortinarius a cortina-fátyol szóból származik. A cinnabarinus jelentése cinóber színű. A cinóber szín jó határozó bélyeg, de a hasonló fajokat is nézd meg. Fajleírás: 1838-ban Elias Magnus Fries írta le tudományosan, és a fajt Cortinarius cinnabarinus-nak nevezte el.

Cirbolyafenyő-tinóru

cirbolyafenyő-tinóru képe

Suillus plorans

Gomba leírása
Kalap: A kalap 3-15 cm széles lehet, fiatalon félgömb alakú, majd domború, párna formájú és csak ritkán púpos. Az okker-narancsbarnás, néha inkább sárga alapon benőtten, barnás szálas, pontozott. Nedvesen tapadós, de gyorsan szárazzá válik. Csöves rész: A csövek halványsárgák, aztán olívbarna színűek lesznek.A pórusok színe azonos a csövekével vagy sötétebbek, viszonylag kicsik és kerekek. Fiatalon tejfehér folyadékot választanak ki, ami később barnára szárad be. Tönk: A tönk 4-10 (12) cm hosszú és 1 -2,5 cm vastag. A töve többnyire elég vastag, a csúcsa felé elvékonyodik. Belseje telt, ritkán üreges. A piszkos okker- vagy narancsszínű tönk egész felületét sűrűn beborítják tejnedveket kiválasztó mirigyszemcsék, amelyek később feketésre száradnak be. Hús: A hús narancsbarnás színű, a csövek fölött és a tönk csúcsában inkább sárgás, a tönkben kemény és a kalapban puha. Gyenge gyümölcsvagy mandulaillata van, kissé savanykás ízű. Előfordulás: Az öttűs cirbolyafenyőt, az alpesi zóna tűlevelű fáját kíséri, ezért csak az Alpokban, Szibéria egyes részeiben és a Kárpátokban fordul elő. Termőteste nyártól őszig található. Hazánkban nem fordul elő. Mexikóban is megtalálták 1982-ben. Spóra: Barnásolív; 9–11.5 × 4–5 μm; ellipszoid. Megjegyzés: A plorans jelentése síró (a tejnedve miatt). A suillus nemzetségnév latin eredetű, jelentése, sertés. És a nemzetségbe sorolt gombák zsíros jellegű kalapjára utal. Fajleírás: 1889-ben írta le először Rolland, aki Boletus prolansnak nevezte el. A jelenlegi nemzetséghez 1898-ban Otto Kuntze által került.

Csalóka pereszke

csalóka pereszke képe

Rhodocybe truncata

Gomba leírása
Kalap: 4-12 cm széles, domború majd kissé tölcséres, széle eleinte begöngyölt, idősen gyakran hullámos. Színe húsbarnás, húsokkeres, felülete matt, finoman pelyhes, bőre nem húzható le. Lemezek: Fehéresek, majd halvány hússzínűek, később sárgás hússzínűek, kissé lefutók, élük idősen erősen fűrészes. Tönk: A kalapnál világosabb színű, fölül szemcsés, alján fehéres micéliumzsinórral. Hús: Tömör, fehéres, idős korban világos hús-vöröses, édeskés vagy lisztszagú, íze nem jellegzetes Előfordulása: Júniustól-novemberig; lomb- és fenyőerdőben, sokszor csoportban növő, helyenként nem ritka faj. Spóra: Okker rózsaszín; 5,5-7 x 4,2-5 µm; ellipszoid, finom szemölcsökkel. Megjegyzés: A Rhodocybe a latin Rhod-rózsaszín és a cybe-fej szavakból származik. A truncata jelentése, csonkolva, vagy hirtelen levágva. Fajleírás: Rhodocybe gemina (Fr.) Arnolds, Rhodocybe truncata (Schff. ex Fr.) Sing, Clitopilus truncatus (Sch.Fr.) K.& R.

Császárgalóca

császárgalóca képe

Amanita caesarea

Gomba leírása
Kalap: Félgömb alakúból domború, később kiterülő 5-20 cm széles. Narancsvörös de lehet tűzvörös vagy sárga is, tetején néha nagy, fehér burokmaradványok tapadnak. Széle finoman bordás. Bőre lehúzható. Lemezek: Halványsárgák, később élénk citromsárgák, nem lefutók, szélesek, különösen a kalap szélén. Tönk: Hengeres, tömör, alul gumósan megvastagodó, 8-15 cm hosszú, 2-3 cm vastag. Sárga, citromsárga vagy aranysárga. Gallérja is sárga, nagy, lelógó, felül finoman bordázott. A gumó szélén nagy, vastag, elálló, fehér színű, széles, zsákszerű bocskor van, amelynek felső széle több csúcsra széthasadozik. Hús: Puha, sárgásfehér, a kalapbőr alatt sárgás-piros, a tönk közepében és aljában pedig fehér. Jóízű, gyengén kellemes illatú. Előfordulás: Leginkább tölgyesben, szelídgesztenyésben található, de mindig csak a fák mellett, mert gyökérkapcsolt gomba. Előfordul fenyvesben és mogyorócserjék között is. A melegebb, száraz, agyagos talajt kedveli, mert a melegebb vidékek gombája. Melegebb években néhol tömegesen is előjön, de általában nem mondható gyakorinak. Június és október között, főleg augusztusban jelentkezik. Spóra: Fehér; (8)-9-12-(14) x 6-7-(8) µm; ovális, tojásdad alakú. Megjegyzés: A császárgombát már az ókorban is nagyra értékelték a római császárok, innen ered a neve. Fiatalon kacsatojás nagyságú is lehet, felül szélesebb, teljesen zárt, vastag, fehér burokban van. Fajleírás: Giovanni Antonio Scopoliz írta le először 1772-ben, és kezdetben Agaricus caesareus-nak nevezték. (A legtöbb lemezes gomba először az Agaricus nemzetségbe tartozott) 1801-ben Christiaan Hendrik Persoon sorolta át az új Amanita nemzetségbe Amanita Caesarea néven.

Cseh kucsmagomba

cseh kucsmagomba képe

Verpa bohemica

Gomba leírása
Jellemzés: Süvege hosszában árkos, gödrös, és a hosszú tönkkel csak a csúcsán nőtt össze, azt gyűrűszerűen körülveszi. Süveg: Harang vagy kucsma alakú 2-4 cm magas, hosszában árkolt, hullámosan gödrös. A tönkkel csak a csúcsán nőtt össze, az egész süveg a tönktől körös-körül eláll. Színe sárgásbarna, vörösesbarna. Tönk: 5-15 cm magas, karcsú, fehér, törékeny. Hús: Merev, puha, viaszosan törékeny, de nedvdús és romlékony. A gomba belseje átmetszve egyetlen üreg, amelyet részben vattaszerűen laza szövedék bélel ki. Előfordulás: Erdőszéleken és erdőkben, bokros helyeken kora tavasszal, áprilistól júniusig terem. Spóra: Sárga; 60-80 x 15-18 μm; igen nagy, elliptikus, sima, néha ívelt, áttetsző vagy kissé sárgás. Megjegyzés: A bohemica utal Bohemia tartományra (ami ma már a Cseh Köztársaság része, a nyugati és középső részen elhelyezkedő történelmi régió). A Ptychoverpa származik az ókori görög ptyx ( birtokos forma ptychos ), azaz réteg,lemez.  A verpa szó péniszt jelent. Fajleírás: 1828-ban a cseh orvos és mikológus Julius Vincenz von Krombholz írta le Morchella bohemica néven. 1893-ban került a verpa nemzetséghez a német természettudós Joseph Schröter által.

Cserepes gereben

cserepes gereben képe

Sarcodon imbricatum

Gomba leírása
Kalap: A kalap a legfeljebb 30 cm-es, figyelemre méltó átmérőt érhet el. Először félgömb alakú vagy lapos és gyakran kissé köldökös, végül enyhén tölcsér formájú lesz. A fiatal példányok kalappereme begöngyölt. A legfeltűnőbb bélyeg a durván felrepedező, pikkelyes kalapfelszín. A sötétbarna, majdnem fekete színű pikkelyek a kalapon koncentrikusan helyezkednek el, jól kiemelkednek a szarvasbőr színű alapból. A pikkelyek csúcsa sötétebb árnyalatú. Tüskék: A tüskék a kalap alsó felén 0,5-1 cm hosszúak, sűrűn állnak, a tönkre kissé lefutók. A kezdetben fehér színük szürkésbarna vagy barna árnyalatúra változik. Könnyen elválnak a kalaphústól, nagyon törékenyek. Tönk: A rövid, erős tönk maximum 8 cm magas és kb. 2-2,5 cm vastag lehet, felülete sima és szürkésbarna. Hús: A hús kezdetben fehér, később szürkésbarnás lesz. Az idősebb gombák elég kellemetlen szagúak, a hús puha, néha kesernyés ízű. Előfordulás: Tűlevelű erdőkben, főként hegyvidéken található. Ott nagyon gyakori, nyáron és ősszel fordul elő. Hazánkban ritkán található. Spóra: Barna; 7-8 x 5-5.5 μm; szemölcsökkel díszített Megjegyzés: Az imbricatum jelentése tetőcserépszerű, csempés. A nemzetségnév görög eredetű, a sarco-hús és odon-fog szavakból származik. A gomba szinpigmenteket tartalmaz, amelyet régen Norvégiában festésre használtak. Fajleírás: 1732-ben a svéd Olof Celsius számolt be róla először, de Linné írta le tudományosan 1737-ben. Az első leírásban Hydnum imbricatum néven szerepelt. A Sarcodon nemzetséghez a finn Petter Adolf Karsten sorolta 1881-ben.

Csoportos csiperke

csoportos csiperke képe

Agaricus bohusii

Gomba leírása
Kalap: 6-20 cm átmérőjű; félgömb alakú, majd domború, végül ellaposodik; bőre már fiatalon barna, koncentrikusan elrendezett szálas-pikkelyekre szakadozik fel, közepe egységesen barna, sima marad. Lemezek: Szabadon állók; viszonylag sokáig szürkés-rózsásak, idősen sötétbarnák; élük világos. Tönk: 8-21 cm hosszú, 1-3,5 cm vastag; hengeres, lefelé elvékonyodó, csoportos; fehéres, majd barnás, nyomásra vörösesbarnás lesz; a gallér alatt gyenge, barnás pikkelyezettséggel vagy egy-két gyűrűszerű zónával; gallérja jellegzetes, alsó oldala és a tönk között szálak feszülnek. Hús: Kemény; fehéres, a tönkben kissé barnuló; friss állapotban vágásra vörösödik, majd megbarnul; kellemes szagú és ízű. Előfordulás: Júliustól októberig; lomberdőben növő, hazánkban ritka faj. Általában csoportban jelenik meg Spóra: Barna; 6-7 x 4,5-6 μm; tojásdad alakú. Megjegyzés: Védett gomba. A fakitermelés veszélyezteti az élőhelyét, valamint a turizmus és az erdő tüzek. Fajleírás: 1981-ben a francia Marcel Bon adta a nevét.

Csoportos pereszke

csoportos pereszke képe

Lyophyllum decastes

Gomba leírása
Kalap: 3-15 cm széles, barna, szürke vagy szürkésbarna, egyszínű vagy foltos, felülete csupasz, széle sokáig aláhajló. Lemezek: Sűrűn állóak, fehéresek, tönkhöz nőttek vagy lefutók. Tönk: A csoportosan nőtt, hosszúak és fehéresek. Hús: Vastag, fehér, porcos, íz és szag nem jellemző Előfordulás: Füves erdőben, de nedves csupasz talajon bárhol, nyáron és ősszel terem. Csoportosan növő, nagyméretű gyakori gombafaj. Spóra: Fehér; 6-7 x 5-6,5 µm; gömbölyű, sima Megjegyzés: A latin decastes szó jelentése tízes (természetesen, nem az évtizedes, ami ugyanebből a latin tőből származik). Érdekes, hogy gyakran a csoportokban pontosan tíz ilyen gombát találtak... Fajleírás: 1818-ban a nagy svéd mikológus Elias Magnus Fries ismertetett a szakirodalomban, Agaricus decastes néven. 1949-ben, a német születésű amerikai mikológus Rolf Singer a Lyophyllum nemzetséghez sorolta át ez a fajt, ezáltal létrehozva a jelenlegi elfogadott tudományos nevét Lyophyllum decastes.

Csoportos tuskógomba

csoportos tuskógomba képe

Armillariella tabescens

Gomba leírása
Kalap: Domború, kissé kúp alakú, végül ellaposodó - de a közepén akkor is kúpos marad -, 2-8 cm széles. Színe halványbarnás, okkersárgás, rózsássárgás, világosbarna, sugaras rajzolatú és sötétebb apró szálkás pikkelyek díszítik, főleg középen. Széle idős korban kissé bordás. Lemezek: Kissé lefutók, sűrűn állók. Csak kezdetben fehéresek, okkersárgák, hamar halványbarnák lesznek. Tönk: Karcsú, többnyire görbe, 5-12 cm hosszú, 3-10 mm vastag. A kalappal egyező rózsássárgás, világosbarnás vagy barna színű. Felülete rostos- szálas, gallérja nincsen. Hús: A kalapban igen vékony, a tönkben rostos, szálakra foszló. Fehéres, világosbarnás színű. Előfordulás: Lombos erdők talaján, különösen tölgy, akác és szelídgesztenye tövében vagy közelében, a talajon, nyáron és ősszel helyenként nem ritka. Különösen a Dunántúl déli részén és a Bükkben igen gyakori, még szárazabb időben is. Spóra: Halvány krémszínű; 8–10 x 5–7 µm;elliptikus, sima Megjegyzés: A tabescens jelentése el pazarol - valószínűleg utalás a gyors összeomlására, a gomba romlására. Fajleírás: 1772-ben a Joannes Antonius Scopoli (1723-1788) nevezte és írta le Agaricus tabescens néven. 1921-ben a francia mikológus Louis Emel (dátum ismeretlen) sorolta át az új nemzetségbe.

Csövestönkű tinóru

csövestönkű tinóru képe

Suillus cavipes

Gomba leírása
Kalap: A kalap 5-15 (20) cm széles, kezdetben domború, majd párna formájú, gyakran egy tompa, alacsony púppal, ritkán kissé benyomott közepű. Sárga-, arany-, sötét- vagy vörösbarna, felülete kezdetben nemezes, de hamarosan pikkelyessé, szálassá válik, száraz, néha kissé repedezett, gyakran szélesen pikkelyes. A fiatal kalap peremét a részleges burok (velum partiale) maradványai díszítik. Csöves rész: A csövek először sárgák, aztán zöldessárgák lesznek, viszonylag rövidek, a tönkre lefutnak és csak nehezen fejthetők le a kalap húsáról. A pórusok színe azonos a csövekével. Kezdetben szabálytalanok, aztán erősen megnyúlnak, majdnem lemezszerűekké válnak, eléggé tágak. Tönk: A tönk 5-8 cm hosszú és 1-2,5 cm vastag lehet. Majdnem egyenletesen vastag vagy kissé bunkószerű, gyakran görbült és belül üreges. A gallér fölött a csövekével azonos színű, a kalap alatt apró vagy nagyobb pikkelykék borítják. Kezdetben többé-kevésbé vastag és tömör fátyol köti össze a tönköt a kalap szélével. Hús: A hús halványsárga, sérülésre nem változik, a bázisban vörösödő, szaga és íze nem feltűnő. Előfordulás: A vörösfenyő gyökérkapcsolt gombája. A fa természetes elterjedési területén fordul elő, tehát főleg hegyi vagy szubalpin helyeken. Megtalálható azonban az ültetett vörösfenyő alatt is, de ott ritkább. Júliustól októberig nő többé-kevésbé savanyú talajokon is. Hazánkban ritka faj. Spóra: Olívokker; 7-10,5 x 3.5-4.5 μm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: A Boletinus nemzetség Nyugat- és Közép-Európában csak egy fajból áll. A Boletinus asiaticus a szibériai vörösfenyőhöz kötődik és keletről Finnországig terjedt el. A cavipes jelentése üreges lábú. A sullius nemzetség név sertést jelent. Fajleírás: 1836-ban a német mikológus Wilhelm Opatowski (1810-1838) írta le, és adta a kéttagú tudományos nevét: Boletus cavipes. 1964-ben ez a szokatlan vargánya átkerült a Suillus nemzetségbe, az amerikai mikológusok Alexander Hanchett Smith (1904-1986) és Harry Delbert Thiers (1919-2000) által, majd ez a faj megszerezte a jelenleg elfogadott (a legtöbb, de nem minden névjegyzékben), tudományos nevét: Suillus cavipes.

Déli tőkegomba

déli tőkegomba képe

Agrocybe cylindracea

Gomba leírása
Kalap: 3-10 cm átmérőjű; fiatalon domború, később ellaposodik, közepe bemélyedhet; szürkésbarna, okkeres, krémszínű, a széle felé világosabb; felülete sima, ráncos, bőre gyakran felrepedezik Lemezek: A tönkhöz nőttek vagy kis foggal lefutók, sűrűn állók; fiatalon fehéresek, sárgásszürkés, később dohánybarnák lesznek. Tönk: 5-15 cm hosszú, 0,5-1,5 cm vastag; hengeres vagy lefelé kissé elvékonyodó, sokszor görbe, csoportos; fehéres, barnás színű; vékony, lelógó fehéres gallérja van, amit idősebb korban a kihulló spórák barnára színeznek; felülete finoman szálas. Hús: A kalapban rugalmas, fehéres, a tönkben szálas-rostos, tövében barnás; sajátos illatú, jóízű. Előfordulása: Áprilistól novemberig, főleg puhafák (nyár, fűz) körül vagy tuskójukon, csoportosan növő, helyenként gyakori faj. Spóra: Donány-barna, 8.5-11 x 5-6.5µm, elliptikus, sima Megjegyzés: Termeszthető faj. Az agrocybe név az agro - mező, és a cybe- fej vagy kalap szavakból származik. A cylindracea egy latin szó és egyszerűen azt jelenti, hengeres. (cylinder, mint a zár vagy maga cilinder, mint fejfedő) Fajleírás: 1876-ban August Pyramis De Candolle (1778-1841) írta le, és adta a Pholiota cylindracea tudományos nevet. 1838-ba a francia mikológus René Charles Joseph Ernest Maire (1878-1949), adta a gombát a mai nemzetséghez, ezáltal létrehozva az elfogadott (Nem minden jegyzék által) tudományos nevét Agrocybe cylindracea.

Dióízű galambgomba

dióízű galambgomba képe

Russula heterophylla

Gomba leírása
Kalap: Domború, majd lapos, középen gyakran tölcséresen, gödrösen benyomott, 5-15 cm nagyságú. Színe különféle, legtöbbször húsvörös vagy világoszöld, barnászöld, de lehet majdnem fehéres-sárgás vagy barna is. Sokszor a kalap közepe sokkal világosabb, sárgásfehér színű. Minden színátmenet előfordul rajta. Felülete lehet finoman sugarasan ráncolt, eres. Vékony kalapbőre - különösen a húsvörös színváltozatban - szűkre szabott, úgyhogy a kalap húsát a szélén itt-ott nem takarja teljesen, és a vékony bőr mellett a lemezek bordásan kilátszanak. A kalapbőr csak a kalap feléig húzható le. Lemezek: Sűrűn állók, a tönköt érintők, üvegszerűen szétpattanva törékenyek, morzsalékonyak. Fehérek vagy fehéresek, gyakran rozsdafoltosak. Tönk: Rövid, zömök, eléggé vastag, hengeres, 3-11 cm hosszú, 1,5-5 cm vastag, az alján többnyire vékonyodó. Színe fehér, de a tönk tövén többé- kevésbé rozsdás. Hús: Fehér, merev, pattanva törő, morzsalékony. Előfordulás: Lomberdőben, egyesével sokszor tömegesen teremnek a talajon, a fák alatt. Már kora nyáron tömegesek, mikor a többi faj még ritka, de később is minden erdős vidéken igen gyakoriak. Spóra: Fehér; 5–7 x 4–6 µm; gömb elliptikus, vagy körte alakú; szemölcsökkel díszített. A spórái a legkisebbek a nemzetségben. Megjegyzés: A Russula nemzetség név vörösödőt jelent. A heterophylla a görög hetero-(más, vagy különböző) és a phylla-levél szavakból származik. Különböző levél jelentésben, amely talán a kalapszíneire utal. A növényeknél olyan növényt jelent, amelynek különbözőek a levelei egy azon növényen. Fajleírás: 1801-ben a dél-afrikai születésű mikológus Christian Hendrik Persoon írta le, mint Agaricus lividus.  A svéd mikológus, és botanikus Elias Magnus Fries 1838-ban sorolta be a Russula nemzetségbe, és a heterophylla nevet adta neki. Annak ellenére, hogy több mikológus is megváltoztatta a nevét az évek alatt, a jelenleg használatos neve ez maradt. A változatai: Russula heterophylla var. chlora (Gillet 1876), és Russula heterophylla var. virginea (Cooke és Massee).

Disznófülgomba

disznófülgomba képe

Gomphus clavatus

Gomba leírása
Jellemzés: A disznófülgomba habitusa hasonlóságot mutat egy nagy rókagombáéval, bár rendszertanilag nem közeli rokonok. Termőtest: A telt, húsos termőtest maximum 10 cm magas és fent legfeljebb 6 cm széles lehet. Pörgettyű formája van, vagy inkább a tetején lenyesett bunkóhoz hasonlít. Néha az egyik oldalán fülszerűen kihúzott. A fiatal példányok termőtestének felső oldala ibolyakék-bíbor színű, időseknél hússzínű, végül okkersárga vagy agyagszínű. Lehet zöldessárga egyedeket is találni. A termőtest külső oldala hússzínű ibolyakék, idősebb egyedeknél sárgás árnyalatú. Termőréteg: A termőrétegben feltűnőek a villás elágazású erek, amelyeket egymással kereszterek kötnek össze hálózatos elrendeződésben. Az erek a termőtest aljáig lefutnak. Tönk: A tönköt csak sejteni lehet. Spóra: Okker vagy rozsdaszínű; 10-15 x 4-7.5 µm; ráncos vagy szemölcsös, többé-kevésbé elliptikus. Hús: A hús fehéres színű, puha; a gomba fűszeres szagú és ízű. Összetéveszthetőség: Tulajdonképpen nincs hozzá hasonló faj. Megjegyzés: Gyakran nő csoportosan boszorkánykörben is. A Gomphus nemzetséget csak az itt leírt faj képviseli Közép-Európában, A clavatus jelentése bunkószerű.

Duzzadttönkű tölcsérgomba

duzzadttönkű tölcsérgomba képe

Ampulloclitocybe clavipes

Gomba leírása
Kalap: 3-8 cm átmérőjű; fiatalon domború, majd kiterül, gyakran kissé púpos, idősen többnyire benyomottá válik; okker- vagy szürkésbarna; felülete csupasz, esetleg kissé hamvas. Lemezek: A tönkre mélyen lefutók; fehéresek vagy krémszínűek. Tönk: 3-10 cm hosszú, 0,5-2 cm vastag; bunkó alakú, alja erősen kiszélesedik, akár 4 cm átmérőjű is lehet; kalapszínű; felülete szálas. Hús: Puha, a tönk aljában szivacsos, vattaszerű; fehéres színű; szaga kissé édeskés, aromás és enyhe ízű. Előfordulás: Júliustól októberig; savanyú talajú lomb- és fenyőerdőben növő, hazánk egyes helyein nem ritka gombafaj. Spóra: Fehér; 6-8,5 x 3,5-5 μm; tojásdad, vagy szabálytalan elliptikus, sima Megjegyzés: A clavipes latin eredetű, a clavi-ütő,bot és a pes-láb szavakból, az ampullo előtag jelentése, üveg, vagy palack. A tönk alakjára utal. Fajleírás: 1801-ben Christian Hendrik Persoon írta le, mint Agaricus clavipes. A német természettudós Paul Kummer 1871-ben sorolta át a Clitocybe nemzetséghez, majd 2002-ben került Ampulloclitocybe nemzetséghez.

Égertinóru

égertinóru képe

Gyrodon lividus

Gomba leírása
Kalap: 3-12 cm átmérőjű; fiatalon domború, széle sokáig aláhajló, elvékonyodó, hullámos, majd ellaposodik, idővel közepe kissé bemélyed; sárgás, okker- vagy fahéjbarnás, idősen szürkésbarnás, a nyomáshelyeken barnuló; felülete fiatalon nemezes, majd lecsupaszodó, nedvesen tapadós. Csöves rész: A tönkre mélyen lefutó, vékony; a kalap húsáról nehezen fejthető le; kezdetben élénksárga, majd zöldes árnyalatú, végül olívbarnás, nyomásra piszkos zöldeskékre színeződik; pórusai fiatalon szűkek. Tönk: 5-8 cm hosszú, 1-2 cm vastag; hengeres, karcsú, gyakran görbe, lefelé elvékonyodó; a kalaphoz hasonló színű; felülete többé-kevésbé szálas. Hús: A kalapban puha, a tönkben szívós; sárgás, sérülésre gyorsan kékül, majd rozsdabarna lesz; szaga nem jellegzetes, íze kissé savanykás. Előfordulás: Júliustól októberig; nedves helyen, éger alatt növő, védett faj. Spóra: Barnászöld; 4-6 × 3-5 µm; ovális, sima. Megjegyzés: Európán kívül még nem találtak rá erre a fajra. Mivel éger fához kötődik, és ezen fák visszaszorulóban vannak, így a gomba is ritka előfordulású. A lividus jeleentése ólom színű, és latin eredetű. A Gyrodon nemzetségnév görög eredetű, a gyros-kerek, vagy kanyargó és az odon-fog szavakból ered. Az gyros nevű étel is onnan kapta a nevét, hogy az elkészítéséhez a húst körbe-körbe forgatva sütik. Fajleírás: 1791-ben a francia mikológus Pierre Bulliard írta le, és Boletus lividus-nak nevezte el. A jelenlegi binomiális nevét 1888-ban kapta az olasz Pier Andrea Saccardo-tól.

Elefántcsont csigagomba

elefántcsont csigagomba képe

Hygrophorus eburneus

Gomba leírása
Kalap: Félgömb alakú, domború, 3-10 cm nagy. Pereme fiatalon aláhajló, kissé pihés. Lemezek: Feltűnően ritkán állók, vastagok, nem törékenyek, kissé lefutók. Tönk: Karcsú, vékony, gyakran hullámosan görbe, hajlott, 5-10 cm hosszú, 0,5-1,5 cm vastag. Felülete kissé ragadós. A kalap alatt, a felső harmadában szemesés, korpásan pikkelyes. Hús: Fehér. Igen jellegzetes, kellemetlenül erős csigagombaszagú és aromás ízű. Előfordulás: Ősszel terem erdőkben, a talajon magányosan, néha seregesen. Helyenként gyakori. Spóra: Fehér; 8-9,5 x 4,5-5 µm; szélesebb elliptikus, sima Megjegyzés: Egyszínű fehér vagy sárgásfehér, nyálkás, ragadós kalapú, közepes termetű őszi gomba, amely ritkán álló, vastag, viasszerű lemezeiről és a tönkön korpás pikkelyeiről ismerhető fel. A Hygrophorus nemzetség neve, a higro -nedvesség, és a phorus -hordozó szavakból ered. Az eburneus azt jelenti, elefántcsont , ami utalás a gombák törtfehér, elefántcsont színű megjelenésére. Fajleírás: 1782-ben a francia biológus Jean Baptiste Francois (Pierre) Bulliard írta le, és nevezte el agaricus eburneus néven. 1836-ban Elias Magnus Fries nevezte át a jelenleg is használatos tudományos névre.

Élénksárga korallgomba

élénksárga korallgomba képe

Ramaria largentii

Gomba leírása
Termőtest: A sokszorosan elágazó termőtest maximum 17 cm magas, szélessége gyakran felülmúlja magasságát. A gyakran vaskos tőből sűrűn álló, sokszor elágazó ágak fejlődnek ki, amelyek a koruktól függően többé-kevésbé rövid, tompa, fogazott vagy letörtnek látszó csúcsban végződnek. Tönk: A tő alul fehéres, a főágak alja pedig többnyire szép sárga. Termőréteg: A fiatal gombáknál az ágak többnyire élénk narancsszínűek, idővel azonban halványodnak és világos krémsárga-narancsszínűek lesznek. Idővel a spórapor krémokkersárgára színezi az ágakat. Hús: A hús piszkos-fehéres, a termőréteg alatt néha kissé színezett. Többnyire gumiszerű szaga van, de gyakran emlékeztet a gumi és a jód szagának keverékére. Enyhe ízű, idővel azonban a csúcsokon kissé keserű. Előfordulás: Ez a szép színű, Európában ritka korallgomba különösen a magashegyvidéki lucosokban nő, augusztusban és szeptemberben. Magyarországon eddig még nem került elő. Spóra: Okker-sárgás; 13-4,5 μm; hosszúkás. Megjegyzés: Szakmai tapasztalat és a mikrobélyegek tanulmányozása nélkül lehetetlen a legtöbb Ramaria faj meghatározása. Többnyire a spórák alakja, mennyisége és díszítettsége, valamint a kapcsok megléte vagy hiánya a hifákon a határozó bélyegek. A ramaria nemzetség név a ramus-ág szóból ered. Fajleírás: Ramaria largentii fajt Marr & D.E. Stuntz 1974-ben írta le, ez az elfogadott tudományos neve. Korábbi utalást nem találtam hozzá.

Élénkszínű nyirokgomba

élénkszínű nyirokgomba képe

Hygrocybe pratensis

Gomba leírása
Kalap: Kezdetben domború, majd ellaposodó, végül egy kissé tölcséres. 4-10 cm széles, púpos vagy közepén bemélyedő is lehet. Sárga, rózsássárga vagy világos narancsszínű. Sima vagy aprón pikkelyes, nem ragadós. Lemezek: Kissé ritkán állók, erősen lefutók, és kissé vastagok, viaszszerűek. Színük a kalaphoz hasonló sárgásfehér, halványsárga. Spórapora fehér. Tönk: Rövid, zömök, tömör, 4-10 cm hosszú, 5-15 mm vastag. Fehéres, sárgás, rózsássárgás. Felülete kissé szálas. Hús: Puha, eléggé törékeny, sárgásfehéres vagy halvány narancssárgás színű. A kalap közepén eléggé vastag. Szaga és íze nem jellegzetes. Előfordulás: Mezőkön, legelőkön és erdei füves helyeken, főleg csak ősszel terem. Egyes években helyenként nagyobb mennyiségben található. Spóra: Fehér; 6-7 x 4,5-5,5 µm; elliptikus, sima Megjegyzés: A pratensis jelentése réti, réten növő. A Hygrocybe jelentése vizes fej, a nemzetség gombái sok nedvességet kötnek meg. A Hygro- nedvességet, vizet jelent. Fajleírás: A faj első leírása 1774-ből a német mikológus és természettudós Jacob Christian Schäffer-től származik, mint Agaricus pratensis. Ezt követően számos különböző nemzetséget megjárt, mielőtt a Hygrocybe nemzetséghez került 1914-ben. 2011-es kutatások, és DNS elemzések azt mutatták, hogy a gomba nem illik a hygrocybe nemzetségbe. Az új javaslatok azonban nem terjedtek el széles körben.

Élősdi tinóru

élősdi tinóru képe

Pseudoboletus parasiticus

Gomba leírása
Kalap: 2-5 cm átmérőjű; sokáig domború, széle később is aláhajló; fakóságás, olívbarnás; felülete nemezes, bőre szárazon felrepedezhet. Csöves rész: A tönkhöz nőtt; citrom- vagy aranysárga, majd sárgásbarna, végül olívbarnás lesz, nyomásra nem kékül; pórusai elég tágak. Tönk: 2-7 cm hosszú, 0,5-1,5 cm vastag; hengeres, lefelé kissé elvékonyodó, gyakran görbült; sárgás színű; felülete szálas-pikkelykés. Hús: Fiatalon kemény, hamar megpuhul; fakósárgás, megvágva színe változatlan marad, esetleg esős időben, nagyon kicsit kékülhet; szaga nem jellegzetes, íze kissé savanykás lehet. Előfordulás: Augusztustól októberig; savanyú talajú lomb-és fenyőerdőben, a rőt áltrifla termőtestének aljából fejlődik ki. Ritka, védett gombafaj. Spóra: Olív-barna; 12-18,5 x 3.5-5μm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: A parasiticus fajnév jelentése élősködő, parazita. A nemzetségnév a pseudo-ál és a boletus, mint a boletus (tinóru) nemzetségnév szavakból ered. Tehát a jelentése áltinóru. Fajleírás: 1790-ben Jean Baptiste Francois (Pierre) Bulliard írta le ezt a gombát, és a Boletus parasiticus nevet adta neki. 1888-ban Lucien Quelet sorolta át a Xerocomus nemzetséghez, így Xerocomus parasiticus néven volt ismert sokáig. 1991-ben a híres cseh mikológus Josef Šutara (született 1934) sorolta át a parazita tinórut a jelenlegi nemzetséghez, mint Pseudoboletus parasiticus , ami most az általánosan elfogadott tudományos neve.

Erdei csiperke

erdei csiperke képe

Agaricus silvaticus

Gomba leírása
Kalap: Félgömb alakúból, tojásdadból olykor majdnem szögletes harang alakon át hamar kiterülő. 4-10 cm széles. A kalapbőr lehúzható. Színe vörösbarna, barna, szürkés alapon széles, de nem felszakadozó barnás szálakkal és pikkelyekkel díszített. Középen szürkésbarna, csupasz. A nyomáshelyeken barnásan vörösödő. Lehet félgömb alakú, szélesebb kalapú és alacsonyabb növésű, rozsdásbarna, a kalapra simuló, szálas pikkelyekkel fedett is. Lemezek: Már kezdetben szürkés rózsaszínűek, és barnásvörösön át gyorsan feketednek. A fiatal gomba lemezei a nyomáshelyeken élénk húsvörös színűek. A lemezek nyirkosak, nedvesek, törékenyek. Tönk: Egyenletesen karcsú, az alján többnyire talpszerűen duzzadt, bunkós, 5-10 cm hosszú, de csak 1-2 cm vastag. Van rövidebb és megnyúltabb változata. Színe kezdetben fehér, de igen gyorsan szürkül, barnul, márványosan feketedik, nyomásra lehet vörösfoltos. Felülete hamvas, selymes. Belül szélesen csövesedő, csak alul tömör. Gallérja egyszerű, eléggé vékony, lelógó, gyakran aránylag mélyen álló, fehérből gyorsan szürkésbarnára feketedik. Hús: Merev. Fiatalon fehér, megtörve hamar húsvörösre vagy borvörösre színeződik, a lomberdőben élő fajé rögtön vérvörös lesz. Az idősebb gomba húsa szürkül, barnásfekete lesz. Csak a tönk aljában marad fehér, ahol viszont sárguló is lehet. Enyhén sajátos, csiperkére és parafára emlékeztető illatuk van. Előfordulás: Lomb- és fenyőerdőben egyaránt előfordulnak. A fenyvescsiperkét a fenyőerdőkben, az erdei csiperkét pedig a tölgyesekben, bokros helyeken, főként meszes talajon találjuk. Mindkét faj júliustól októberig gyakori, de nem mindenütt és nem minden esztendőben. Néha igen nagy tömegben jönnek elő, seregesen és nagy boszorkánykörökben, de hamar, egy-két nap alatt megöregszenek. Spóra: Csokoládé-barna; 4.5-6 x 3-3.5µm; ovális, Megjegyzés: A silvaticus jelentése erdei. Nagyon hasonló az Agaricus langei gomba hozzá, a spórái is csak kis mértékben különböznek. Fajleírás: 1762-ben, a híres német mikológus Jacob Christian Schaeffer írta le ezt a gombát, és a jelenleg elfogadott tudományos nevét adta Agaricus silvaticus.

Erdei szegfűgomba

erdei szegfűgomba képe

Marasmius wynneae

Gomba leírása
Kalap: Kicsiny, 1-6 cm széles, eleinte domború, később lapos. Színe fehéres, de lehet rózsás, lilás, szürkés vagy feketés is. A széle idős korban többnyire bordás. Lemezek: Ritkán állók, nem lefutók, fehérek, olykor halványan sárgásak vagy barnásak. Spórapora fehér. Tönk: Karcsú, egyenes, merev, 3-8 cm hosszú, 2-5 mm vastag. Felül fehéressárgás, lefelé fokozatosan sötétebb, középen vörösbarna, alul lilásfekete színű. Általában kissé csoportos, 3-6 példány nő együtt. Hús: Fehéres, a kalapban vékony, rugalmas, merev, a tönkben igen szívós. Előfordulás: Erdőben a talajon, korhadó leveleken, kis csoportokban seregesen terem. Nyáron és ősszel sokfelé gyakori. Spóra: Fehér, vagy krémszínű; (7.0-)7.5-9.0 x (3.5-)4.0-6.5 µm; sima és kissé könnycsepp alakú Megjegyzés: A marasmius a görög marasmos szóbol ered, jelentése kiszáradt, elgyengült. Fajleírás: 1859-ből Miles Joseph Berkeley(1803-1889) és Christopher Edmund Broome(1812-1886) nevéhez fűződik a jelenlegi elnevezés.

Erdei szömörcsög

erdei szömörcsög képe

Phallus impudicus

Gomba leírása
Jellemzés: Jellegzetes kinézetű, a szaga és nyálkás felülete jó ismertetőjegy. A nyálkás rész vonzza a bogarakat, amelyek így a lábukon viszik el a spórát. Termőtest: Fiatalon a gömbszerű "boszorkánytojás" 3-6 (10) cm átmérőjű; föld alatt fejlődik, külső burka bőrszerű, fehéres, puha tapintású, alján micéliumzsinórral, később tojás alakúra megnyúlik, a talajból kissé kiemelkedik, piszkosfehér, okkeres színű lesz, ekkor a gomba a külső burkot felszakítja, és a tönk néhány óra alatt magasba emeli a süveget; a süveg 3-8 cm magas, 2-5 cm átmérőjű, olívzöldes színű, felülete gödrös, nyálkás, csúcsán fehéres gyűrű van; a tönk 10-20 (30) cm hosszú, 2-5 cm vastag; hengeres, szivacsos állományú, törékeny, üreges; fehér színű; alsó részén bocskor látható. Termőréteg: A süveg gödörkés felületét borítja. A büdös, olívzöldes nyálkába ágyazott spórákat rovarok terjesztik. Hús: A tojás a burok alatt kocsonyás, közepe kemény, szagtalan, íztelen; kifejlődve szivacsos szerkezetű, a süveg undorító dögszagú. Előfordulása: Júniustól októberig, lomb- és fenyőerdőben, helyenként tömegesen növő, gyakori faj. Spóra: Sárga, a nyálkás felület miatt nem lehet hagyományos spóra lenyomatot készíteni; 3.5 x 1.5-2.5μm; elliptikus hosszúkás, sima. Megjegyzés: A nemzetség neve Phallus, amelyet Carl Linnaeus-től kapott, utalás a nemzetség gombáinak fallikus megjelenésére Az impudicus a latin "szégyentelen" vagy "szemérmetlen" szóból származik, és így Phallus impudicus jelentése "szégyentelenül fallikus". Fajleírás: A nevezéktani űrlapon Phallus impudicus var.impudicus-ként jelent meg 1753-ban,  Carl Linnaeus által, aki a tudományos nevét adta. A gomba a mai napig megőrizte ezt a nevet.

Érdes galóca

érdes galóca képe

Amanita franchetii

Gomba leírása
Kalap: 4-10 cm átmérőjű; fiatalon félgömb alakú, majd kiterül; bőre krémsárgás, sárgás- vagy okkerbarnás színű; felülete az általános burokból származó, okker- vagy élénksárga színű pettyekkel borított. Lemezek: Szabadon állók;fehéresek; élük finoman csipkézett. Tönk: 5-10 cm hosszú; 1-2 cm vastag; fehéres; felülete a gallér fölött sima, alatta sárgásan pelyhes; gumószerűen megvastagodott tövén gyakran övszerűen, sárgásan pikkelyes; gyengén bordás, hártyás gallérja fehéres színű,szélén sárgás vagy barnás pelyhekkel; bocskora nincs. Hús: Puha; fehér, a rágáshelyeken kissé barnulhat; szaga kellemes, de jellegtelen, íze enyhe. Előfordulás: Júniustól októberig; meszes talajú lomberdőben növő, hazánkban ritka gombafaj, a mediterrán térségben jóval gyakoribb. Fagymentes helyeken egész télen át teremhet. Spóra: Fehér; 7,5-9,5 x  5-7,5 μm; nagyjából ellipszoid Megjegyzés: Védett gomba, vörös lista 3-as. Ne szedjük le, hagyjuk a termőhelyén. A gombák termőhelyét egyéb emberi beavatkozások is veszélyeztetik, mint a fakitermelés. Fajleírás: Amanita francheti (boud.) Fayod. 1889

Erdőszéli csiperke

erdőszéli csiperke képe

Agaricus arvensis

Gomba leírása
Kalap: Fiatalon tojás-, gyűszű- vagy hegyes harang alakú, nemegyszer szögletes, aránylag kicsiny, majd félgömb alakú, ernyőszerűen kiterülő, végül lapos lesz. 6-16 cm, de lehet 30 cm széles is. Húsa közepesen vastag. Bőre lehúzható, fehér, selymesen fényes, néha sárgás krémszínű, a nyomáshelyeken sárgásan foltosodik. Idős korban barnásszürkés, feketedő, néha pikkelyes is. Lemezek: Fiatalon fehérek, halványszürkén át vörösesbarnára feketedők, de sokáig világos színűek. Néha a sötétedés a szürkésrozsdás árnyalaton is átmegy, máskor csak a barnásrozsdáson. Az idős gomba lemezei nyirkosak, vizesek. Tönk: Karcsú, alul hirtelen kiszélesedő, talpszerű, gumós vastagodással, amely lehet szögletes vagy gömbölyded. Gyakran görbe, 5-15 cm, néha 25 cm hosszú,1-5 cm vastag. Színe fehér, de sárgán foltosodó, selymes, felülete finoman szálas és pelyhes. Az idős gomba tönkje, főleg a kalap alatt szürkülő, sötétedő, alján sárguló vagy rozsdás. Állománya szálas-rostos, belül hamar csövessé, üregessé válik. Gallérja fejlett, lehet kettős rétegű, vastag vagy hártyaszerű, alsó szélén pelyhes vattaszerű, fehér, néha szalmaszínű, elálló vagy lelógó. Hús: Kissé merev. Fehér, olykor sárguló, de többnyire csak a kalap bőre alatt és a tönktövében lehet sárgás. Az idősebb gomba húsa, különösen a tönkben, szürkülő, feketés is lehet. Íze kellemes, enyhén édeskés, diószerű. Szaga ánizsra, néha kissé keserű mandulára emlékeztet. Előfordulás: Lomb- és fenyőerdőben, az erdőszéleken terem, akácos erdeinkben a leggyakoribb gombák közé tartozik. Ritkás erdőben, legeltetett erdőszéleken, erdei tisztásokon, bokros helyeken, erdei utakon, réten, kertben sokfelé gyakori. Nyári és őszi gomba, amely eső után májustól novemberig terem. Spóra: Bíborbarna, lilásbarna; 6,3-7,7 x 4,4-5,3 μm; ellipszis. Megjegyzés: Csiperkét csak akkor gyűjtsünk étkezési célra, ha egészen pontosan ismerjük a határozó bélyegeket és teljesen biztosak vagyunk a határozásban. Az arvensis jelentése mezőn növő. Angolul Ló gombának (Horse mushroom) nevezik, nem azért mert a lovak eszik, hanem a mérete miatt. Fajleírás: 1762-ben a bajor Jacob Christian Schaeffer írta le először, aki az Agaricus arvensis nevet adta (bár sok gomba egy ideig a Psalliota nemzetségbe tartozott, mielőtt visszatér az eredeti Agaricus nemzetséghez).

Ezüstszürke döggomba

ezüstszürke döggomba képe

Entoloma saundersii

Gomba leírása
Kalap: 4-12 cm átmérőjű; fiatalon domború, kúpos, majd kiterül, de a közepén púpos marad; halvány szürkésbarna, ezüstszürke, színe nedvesen nem változik; felülete fényes; széle kezdetben begöngyölt, idősebb korra szabálytalanul hullámossá válik. Lemezek: A tönkhöz nőttek vagy kis foggal lefutók, sűrűn állók, szélesek; eleinte piszkos halványszürkések, majd rózsásak, végül barnásvörösek lesznek. Tönk: 4-12 cm hosszú; 0,7-2 cm vastag; hengeres, kissé bunkós vagy elvékonyodó; eleinte fehéres, majd sötétszürke színű bordázott, csíkozott fénylő felületű. Hús: A kalapban vékony törékeny, a tönkben szálas; fiatalon fehéres, majd sötétszürke színű lesz; lisztszagú és -ízű. Előfordulása: Áprilistól júniusig; erdőben, réten, kökény és galagonya alatt, kertben kajszibarack- és szilvafa alatt növő, gyakori faj. Spóra:  Barna; 10-12 x 9,5-10,5 µm; 5-6 szögű, sima. Megjegyzés: Az entoloma a görög entos-belső, és a loma-szegély, perem szavakból származik. A saundersii nevet William Saunders (1822-1900) botanikus tiszteletére kapta. Fajleírás: 1874-ben Elias Magnus Fries írta le először tudományosan. A jelenlegi nevét Pier Andrea Saccardo-tól kapta 1887-ben. 1947-ben a Rhodophyllus nemzetség néven Henri Romagnesi(1912-1999) szinonimaként jegyzete le.

Fagyálló csigagomba

fagyálló csigagomba képe

Hygrophorus hypothejus

Gomba leírása
Kalap: 2-5 cm átmérőjű; kezdetben domború, majd ellaposodik, végül benyomottá válik, de a közepén egy kis púp megmarad; olivbarna, a közepe feketés-barna, szárazon sárgásbarna; felülete feltűnően nyálkás, bőre benőtten szálas, nagy része lehúzható a kalapról. Lemezek: A tönkre ránőnek, idővel a tönkre kissé lefutók, szélesek, távol állók; eleinte fehéresek, majd narancssárgásak, idősen narancsokkeresek lesznek. Tönk: 3-7 cm hosszú, 0,5-1 cm vastag; hengeres, karcsú, lefelé kissé elvékonyodó; krémszínű vagy sárgás; a csúcsa száraz, deres felületű, lefelé tapadós, nyálkás, szálas burokmaradványok tapadhatnak rá. Hús: Vékony, merev; fehéres, krémszínű, a kalap alatt sárga; illata, íze kellemes. Előfordulása: Októbertől decemberig; fenyőerdőben; sokszor seregesen növő; gyakori faj. Az első fagyokig megtalálható. Spóra: Fehér; 8-9,5 x 3.5-5.5 μm; elliptikus, sima. Megjegyzés: A hygrophorus jelentése a hygro-víz, nedvesség, és phorus- hordozó. A hypothejus a hypo - jelentése alatt vagy alatti, és - thejus szavkból származik, jelentése : mint a kén, vagy kénköves, a lemezek színére utal, amely kénsárga. Fajleírás: 1818-ban a svéd mycologist Elias Magnus Fries írta le tudományosan és elnevezte Agaricus hypothejus-nak. Később szintén Fries, 1838-ban átnevezte Hygrophorus hypothejus-nak, a mai elfogadott nevére.

Fakó tinóru

fakó tinóru képe

Boletus fechtneri

Gomba leírása
Kalap: 5-18 cm átmérőjű; félgömb alakú, sokáig domború, végül kissé kiterül; fiatalon fehéres, ezüstszürke, majd fakó agyag-barnás; felülete matt, idővel kissé lecsupaszodik, nyomásra barnán foltosodik. Csöves rész: A tönk előtt felkanyarodó; fiatalon citrom-, aranysárga, végül olív- zöldesbarna lesz; pórusai aprók, sárgák, nyomásra kékülők. Tönk: 5-12 cm hosszú, 2-5 cm vastag; bunkó alakú vagy hasas, alja gyakran elvékonyodó; felülete a krémsárgás alapon, aprószemű, sárgás hálózattal borított, középső, ill. alsó részén gyakran pirosán sávos, foltos. Hús: Vastag; kemény, idősen puha; világossárga színű, a tönk aljában rózsás, barnás; elvágva a kalapban és a tönk csúcsában égszínkék, a tönk középső részében halványkék lesz, de idővel egységesen piszkossárgára fakul; nincs jellegzetes szaga, íze enyhe, kissé savanykás. Előfordulás: Júniustól októberig; elsősorban meszes talajú lomberdőben, főleg bükk és tölgy alatt növő, meleg kedvelő, nagyon ritka gombafaj. Spóra: Halvány-barna; 9-15 x 4--6μm; ellipszis, hosszúkás, szabálytalan alakú, sima. Megjegyzés: A fajnevet tiszteletből kapta a cseh František Fechtner (1883-1967) tiszteletére. A boletus jelentése, agyag darab. Fajleírás: A Boletus fechtneri fajt eredetileg a híres cseh botanikus és mikológus Josef Velenovsky (1858-1949) írta le. Szininimái közé tartozik a Boletus appendiculatus ssp. pallescens Konrad, Bull. , és Boletus pallescens (Konrad) Singer.

Fakó zsemlegomba

fakó zsemlegomba képe

Albatrellus ovinus

Gomba leírása
Kalap: A húsos kalap átmérője 5-12 cm. Ha a gombák magányosan nőnek, a kalapjuk szabályos és megközelítően kerek formájú. Gyakran azonban sűrűn, egymás mellett nőnek, ilyenkor a kalap szabálytalanul karéjos, lebenyes formájú lesz, gyakran összenőnek egymással. A fiatal példányok kalapja sima, az idősebbeké repedezett vagy mezőcskékre szakadozott. Halványsárga, szürkéssárga vagy halványbarna színű. Csöves rész: A pórusok kezdetben fehérek, később sárgásak, zöldes árnyalattal. Csupán 1-3 mm hosszúak, a tönkre lefutók. A nyílásaik először fehérek, kerekek és nagyon finomak. Tönk: A tönk 3-5 cm magas és 1-3 cm átmérőjű lehet. Felülete sima, a belseje telt, de némileg törékeny. A tönk néha oldaltálló, de középponti helyzetű is lehet. Hús: A hús fehér, nyomásra gyakran sárgul, kemény, de morzsalékony állagú, szaga és íze kellemes. Előfordulás: Júliustól októberig található hegyvidéki lucosokban. Szilikátos és meszes talajt kedveli, a mocsaras hegyekben nagyon gyakori lehet. Magyarországon még nem került elő. Spóra: Fehér; 4-5 x 3-4,5 µm; elliptikus, sima. Megjegyzés: Az ovinus jelentése birkára, juhra vonatkozó. Fajleírás: 1774-ben boletus ovinus néven Jacob Christian Schäffer írta le. 1821-ben került az Albatrellus nemzetséghez, amikor Samuel Frederick Gray albatrellus albidus szinonim néven írta le. 1957-ben František Kotlaba és Zdeněk Pouzar cseh mikológusok munkája nyomán lett a mai elfogadott neve Albatrellus ovinus.

Fakósárga pereszke

fakósárga pereszke képe

Melanoleuca cognata

Gomba leírása
Kalap: A kalap legfeljebb 10 cm széles, fiatalon majdnem félgömb alakú, idősen korongszerűen kiterült, közepén kis púppal. A felszíne teljesen sima és valamelyest fénylő. A színe feltűnő okker vagy sárgásokker, nedvesen inkább sötétebb barna, szárazon világosabb. Hiányoznak a szürkés tónusok. Lemezek: A lemezek fiatalon fehéresek, később sárgásokker színűek, sötétebb éllel; rövidek, kiöblösödőek, a tönkre ránőttek és sűrűn állók. Rövidebb köztes lemezek is vannak. Tönk: A tönk kb. 4-12 cm magas és 2 cm vastag lehet. Hengeres, töve csak gyengén megvastagodott, fehér alapon finom, okkerszínű szálakkal csíkozott. Hús: A hús kicsit sárgás, a tönkben szálas, savanykás szagú. Előfordulás: Már áprilistól májusig megjelenik, ritkábban szeptembertől novemberig. Élőhelyei a füves tűlevelű erdőszegélyek, a rőzsehulladékok az erdei utak mentén, valamint csalán mellett is nagyon gyakran megtalálható. Hazánkban kevés adat van róla. Spóra: Nem tisztán fehér, halványsárgás tónusú; 7-9,5 x 4-6μm; finoman szemcsés, elliptikus. Megjegyzés: A cognata jelentése rokon, vagy született. A nemzetség neve melanoleuca az ókori görög szó melas -fekete, vagy sötét, és leucos-fehér szavakból származik. A gomba így sötét és fehér, amely a fekete-fehér párosításhoz hasonlatos; a kalap és a lemezek kontrasztja alapján. Az általános nemzetség jellemzőket megtalálod a Rovátkolttönkű pereszke megjegyzésénél. Fajleírás: 1838-ban a svéd mikológus Elias Magnus Fries írta le, és ő a névadója az Agaricus arcuatus var .cognatus-nak . A jelenleg elfogadott tudományos neve a melanoleuca cognata 1926-tól egy kiadványban megjelent írás nyomán, a francia Paul Konrad (1877-1948) és André Maublanc (1880-1958) nevéhez köthető.

Fattyú kucsmagomba

fattyú kucsmagomba képe

Mitrophora semilibera

Gomba leírása
Jellemzés: Süvege hegyesen kúpos, méhsejtszerűen gödrös, alsó része nem nőtt a tönkhöz, kissé eláll tőle. A süveg és a tönk belül egyetlen üreg. Süveg: Rövid, csak 2-4 cm magas, hegyesen tojás alakú, kúpos. A tönkkel fele hosszúságban nőtt össze, ezért a széle alul a tönk körül elálló, közte és a tönk között hézag van. Színe sárgásbarna, zöldesbarna. Felületén a gödrök hosszúkásak és sorokba rendezettek. Az elválasztó bordák többé-kevésbé párhuzamosak, feketések. Tönk: Hosszú, alul szélesebb, felül vékonyodó, 4-10 cm hosszú, az egész gomba kb. 8-14 cm magas. Színe fehér, sárgásfehér. Felülete felül lehet kissé árkos, barázdás. A süveg és a tönk belül egyetlen sima felületű üreg. Hús: Merev, viasszerűen puha, törékeny. Előfordulás: Tavaszi gomba, áprilistól júniusig terem, réten, legelőn és erdőszéleken. Erdei füves helyeken, tisztásokon is helyenként gyakori, sőt olykor tömeges is. Amerikában és Európában is előfordul, bár a két terület gombáit külön fajként is jegyzik. Spóra: Krém színű; 22–30 x 14–18µm; elliptikus, széles, sima. Megjegyzés: A DNS-elemzés azt mutatta ki, hogy ez a faj, közel azonos méreteiben, három földrajzilag elszigetelt fajhoz. Európában, Észak-Amerika nyugati és keleti területein élő fajok, csak az adott területre korlátozódnak. A semilibera jelentése a semi-félig, és a libera-szabad szavakból származik, ami a gomba ismertetőjele; arra utal, hogy a süveg részben nem nőtt össze a tönkkel, mint más kucsmagombák esetében. Fajleírás: 1805-ben Morchella semilibera néven jelent meg, A. P. de Candolle (1778-1841) nyomán. 1886-ban Lucien Quélet (1832-1899) morilla semilibera néven írt róla, ám kicsit korábban 1846-ban Lév. adta a jelenleg elfogadott nevét.

Fehér nyirokgomba

fehér nyirokgomba képe

Hygrocybe virginea

Gomba leírása
Kalap: 1-7 cm átmérőjű; fiatalon félgömb alakú, majd ellaposodik, végül bemélyed, közepén kis púppal; fehéres, krémszínű; felülete csupasz, nedvesen tapadós, szárazon matt; széle áttetszően bordás. Lemezek: A tönkre lefutók, ritkán állók, vastagok; fehéresek, krémszínűek. Tönk: 2-6 cm hosszú, 0,2-1 cm vastag; karcsú, alja kihegyesedő; fehéres színű; felülete száraz, hosszában kissé szálazott. Hús: Vizenyős, törékeny; fehéres, idősen, a mikroorganizmusoktól megfertőzött részeken rózsásan foltosodhat; szaga jellegtelen, íze enyhe. Előfordulás: Szeptembertől novemberig; füves helyeken, réten, legelőn, ritkán világos lomberdőben növő, helyenként nem ritka gombafaj. Spóra: Fehér; 7-8,5 x 4.5-5.2 μm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: Védett gomba, ne szedjük le. A hygrocybe jelentése vizes fej. A virginea jelentése szűz. A tiszta fehér kalapjára utal. Fajleírás: 1781-ben az osztrák Franz Xavier von Wulfen (1728-1805) írta le, és adta a tudományos nevét Agaricus virgineus. 1916-ban került a Hygrocybe nemzetségbe az amerikai William Alphonso Murrill (1869-1957) mikológus által, a nevezéktani teljes tudományos név Hygrocybe virginea var. virginea, amely 1969-ben a brit Peter Darbishire Orton (1916-2005) és Roy Watling (1938-) nevéhez fűződik.

Fehér porhanyósgomba

fehér porhanyósgomba képe

Psathyrella candolleana

Gomba leírása
Kalap: Domborúból laposan szétterülő, 3-12 cm széles. Fehér, olykor kissé sárgás vagy lilás árnyalatú. A kalap széle többnyire pelyhes, csipkés fátyolmaradványokkal. Lemezek: Kezdetben szürkés rózsaszínűek, lilásak, végül sötét vörösbarnára, feketésbarnára színeződnek. Tönk: Karcsú, egyenes, 4-12 cm hosszú és 3-6 mm vastag. Feltűnően törékeny, de rostos állományú. Hús: Fehér, a kalapban vékony, igen törékeny. Előfordulás: Erdőben, erdőszélen, utak szélén, de kertekben is, árnyékos helyeken, a talajon vagy fatörmeléken gyakran seregesen is terem. Olykor egyesével, de többnyire 2-3 példányból álló kis csoportokban jelenik meg. Már kora tavasztól egészen késő őszig sokfelé gyakori. Spóra: Sötét barna; 6.5-9.5 x 4-5μm; elliptikus sima. Megjegyzés: A Psathyrella nemzetség neve a Psathyra szó kicsinyítős formája, amely a görög  psathuros szóból származik, és szalma-szerű, törékeny és morzsalékost jelent. A candolleana asvájci botanikus Augustin Pyramus de Candolle(1778-1841) tiszteletére kapta. Fajleírás: 1818-ban a nagy svéd mycologist Elias Magnus Fries írta le, és adta a Agaricus candolleanus tudományos nevét. (A francia mikológus Jean Baptiste Francois (Pierre) Bulliard írta le ezt a gombát közel harminc évvel korábban, amelyben ez Agaricus appendiculatus néven szerepelt, azonban az adott név az appendiculatus már használatban volt, és így az ICBN botanikai / mikológiai szabályai szerint Fries névadása elsőbbséget élvez.) A jelenleg elfogadott tudományos neve Psathyrella candolleana 1913-ban  a francia mikológus G. Bertrand nevéhez köthető

Fehér tarlógomba

fehér tarlógomba képe

Leucoagaricus leucothites

Gomba leírása
Kalap: 5-10 (15) cm átmérőjű. fiatalon félgömb alakú, majd ellaposodik; fehér, közepe idősödve okkeres árnyalatú; többé-kevésbé barnásan foltosodhat; felülete matt, csupasz. Lemezek: Sűrűn állók, szabadok, eleinte fehérek, majd rózsás színűek lesznek. Tönk: 5-12 cm hosszú, 0,6-1,5 cm vastag; hengeres, és karcsú, a töve többé-kevésbé gumós; fehéres, barnán foltosodhat. Egyszerű, vékony gallért visel. Hús: A kalapban puha, a tönkben szálas; fehér, vágásra nem színeződik el, de megszáradva piszkosbarnás lesz. Előfordulása: Májustól novemberig, kertben, füves helyen, erdőszélen növő, gyakori faj. Kedveli a cserjéseket és mezsgyéket is. Spóra: Eleinte fehér, majd rózsaszín,  7-9 x 4.5-5 µm, ovális, sima. Megjegyzés: Vannak fehér színű rokon fajok is, de ezeknek nem rózsaszín hanem fehér lemezeik vannak. Leucoagaricus szó a görög Leuco fehér és Agaricus mint a csiperkék faj nevének, összevonásával. Tehát Leucoagaricus utal egy olyan fehér gomba csoportra, amely a legtöbb szempontból hasonlít az Agaricus fajhoz. A -thites utótag jelentésére nem találtam hivatkozást. Fajleírás: Robosztus mezei gombaként írta le 1835-ben az olasz orvos és természettudós Carlo Vittadini (1800-1865), aki az Agaricus leucothites tudományos nevet is adta. 1977-ben az ukrán mikológus Salamon P Wasser (szül. 1946) sorolta át ezt a fajt a Leucoagaricus nemzetséghez, így a jelenleg elfogadott tudományos neve Leucoagaricus leucothites.

Fehér tinóru

fehér tinóru képe

Suillus placidus

Gomba leírása
Kalap: A kalap 3-13 cm széles, először félgömb alakú, majd domború, párna formájú, később kiterül, a közepén tompa csúcs vagy kis mélyedés található. A fehér, elefántcsontszínű, a szélén sárgás kalap felülete nedvesen tapadós-ragadós, sima, csupasz és fénylő. Nyomásra lassan ibolyakékesre színeződik, a bőre könnyen lehúzható. Csöves rész: A csövek fehéresek, kalapszínűek, csak kifejletten lesznek citromsárgák. A pórusok színe azonos a csövekével, szűkek, némileg elhúzottak, később szögletesek lesznek. Tejfehér, később barnás, esetleg vöröses cseppeket választanak ki, amelyek végül barnásvörös pontokként ismerhetők fel. Tönk: A tönk 5-15 cm hosszú és 0,5-3 cm vastag lehet. Többé-kevésbé hengeres, gyakran görbült és belül telt. A fehér tönköt halvány, majd többé-kevésbé vörösbarna szemcsék borítják, amelyek gyakran vonalszerűnek tűnnek. Gyakran kis cseppeket lehet megfigyelni a csúcsán. Hús: A hús szintén fehér, kifelé kissé sárgás, levegőn néha kékesszürke színű. Szaga nem feltűnő, enyhe ízű. Előfordulás: Dél- és Közép-Európában meglehetősen szórványosan, a síkságtól a 2100 m magasan levő helyekig megtalálható. Úgy tűnik, nem kötődik egyik talajtípushoz sem, csak a cirbolyafenyőhöz és az Amerikából 1700-as évek körül behozott simafenyőhöz. Hazánkban nagyon ritka. Spóra: Okkeres; 7-9 x 2.5-4 μm; hosszúkás ellipszoid, sima. Megjegyzés: A placidus jelentése enyhe, kellemes, nyugodt, ami a megjelenésére utal. Fajleírás: 1861-ben a német naturalista Hermann Friedrich Bonorden (1801-1884) írta le ezt a gombát, és ő adta a tudományos nevét: Boletus Placidus. 1945-ben a német származású mikológus Rolf Singer sorolta át ezt a fajt a suillus nemzetséghez, így a jelenleg elfogadott tudományos név a Suillus placidus jött létre.

Fehér tölcsérgomba

fehér tölcsérgomba képe

Leucopaxillus candidus

Gomba leírása
Kalap: A kalap átmérője 25 cm-t is elérhet. Először kis félgömbként jelenik meg a gomba a talajon, a növekedés során ellaposodik, majd a közepe bemélyed, végül erősen tölcséressé válik. Csak a kifejlett, egyébként tejfehér gomba kalapjának közepén keletkeznek sárgás foltok. A széle kissé begöngyölt, sima és behasadozó, néha hullámos. Lemezek: A lemezek lefutóak, sok köztes lemez és olykor a tönk közelében néhány villás elágazás is megfigyelhető. A lemezek is fehérek, a kalap húsáról könnyen lefejthetők. Tönk: A vaskos tönk legfeljebb 8 cm magasságot és tekintélyes, 2-3,5 cm átmérőt is elérhet. Sok példány tönkje kifejezetten henger formájú, másé kicsit megvastagodott, hasasnak tűnő. A fehéres színű tönk felső része jól láthatóan deres. Hús: A szintén fehér hús egyes gyűjtők szerint liszt- vagy retekszagú. Előfordulás: Alpesi hegyi réteken csoportosan fordul elő, nyáron és ősszel. Spóra: Fehér; 6-8 x 3-5 µm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: Ahol a kiterjedt boszorkánykörök megjelennek, ott a közepükből kipusztul a fű. A képen látható gombák élőhelye nem tipikus. A candidus jelentése tiszta fehér. Fajleírás: A jelenlegi neve és nemzetségbe sorolása Rolf Singer nevéhez fűződik 1939-ből. 1881-ban Clitocybe candida néven írta le Giacomo Bresadola olasz mikológus (1841-1929)

Fehércsokros pereszke

fehércsokros pereszke képe

Lyophyllum connatum

Gomba leírása
Kalap: A kalap 5-7 cm, néha 10 cm széles lehet. Először harang alakú, majd domború és végül kiterül. A vékony perem a fiatal példányoknál behajlott, az idősebbeknél hullámos. A kalap szárazon tiszta fehér, nedvesen ólomszürke, gyakran teljesen átnedvesedhet. A felszínén lévő hamvas bevonat letörlésekor szürke foltok keletkeznek. Lemezek: A kissé lefutó lemezek sűrűn állók, először fehérek, később tejfölszínűek és idővel halványsárgásak lesznek. Tönk: A fiatal egyedek tönkje tiszta fehér, az idősebbeké kissé sárgás. 1-2 cm átmérő mellett, 4-10 cm magas lehet. A tönk belseje eleinte telt, később csaknem üreges és kissé felfújt. Hús: A hús fehér, üveges-porcos konzisztenciájú. Enyhe ízű, gyengén lisztszagú, amelyet gyakran elfed a keltikéére emlékeztető illat. Előfordulás: Nem gyakori faj. Lombos és tűlevelű erdőkben, parkokban, patakparton, nedves talajú helyeken, többnyire a meszes-kavicsos utakon található meg. Termőteste augusztus és október között jelenik meg. Magányosan és a sűrű csomókban is előfordul. Spóra: Fehér; 5,5-7 x 3-4 μm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: Jellegzetes a hús lassú, kékes-lilás elszíneződése vas-szulfát (FeSo4) határára. A színváltozás különösen jól észrevehető a lemezeken. A többi fehér színű pereszkéknél megmarad a reagens zöld színe. A connatum jelentése benőtt, összenőtt. Fajleírás: 1801-ben a dán Heinrich Christian Friedrich Schumacher (1757-1830) írta le, aki Agaricus connatus nevet adta neki. 1939-ben, a német származású Rolf Singer sorolta át ezt a fajt a Lyophyllum nemzetséghez, ezáltal létrehozva a jelenleg elfogadott tudományos nevét Lyophyllum connatum-ot.

Fehértejű keserűgomba

fehértejű keserűgomba képe

Lactarius piperatus

Gomba leírása
Kalap: 5-15 cm átmérőjű; fiatalon domború, majd kiterül, végül tölcséres lesz, széle sokáig aláhajló; fehéres, krémfehér, idősebb korban okkeres, világosbarna foltokkal; felülete sima, csupasz, matt, száraz időben táblásan repedezik. Lemezek: A tönkre lefutók, sűrűn állók, keskenyek; fehérek vagy krémszínűek, idősen okkerbarnásan foltosodhatnak. Tönk: 3-10 cm hosszú, 1-3 cm vastag; hengeres, a töve felé elvékonyodó; fehéres, okkerbarnán foltosodó; felülete csupasz, kissé egyenetlen. Hús: Kemény, pattanva törik; fehér színű, megszáradva, különösen a tönkben sárga; sérülésre bőséges, fehér színű tejnedvet ereszt; szagtalan, égetően csípős ízű. Előfordulása: Júliustól októberig, lomb- és fenyőerdőben gyakori, a szárazságot jól tűrő gombafaj. Spóra: Fehér; 8-9 x 6-7μm; elliptikus, kisebb szemölcsökkel díszített. Megjegyzés: A nemzetség név Lactarius jelentése- tejet termelő (szoptatós), a Lacto- előtagot a tejjel kapcsolatban használják. - Arra utal, hogy a gomba, vagy lemezének sérülésekor tejszerű nedvet választ ki. A  piperatus egy latin melléknév jelentése fűszeres, borsos. Fajleírás: 1773-ban a Carl Linnaeus írta le, ő adta neki a kéttagú tudományos nevét Agaricus piperatus. 1797-ben Christiaan Hendrik Persoon a Lactarius nemzetségbe sorolta, ezáltal létrehozva a jelenleg elfogadott tudományos nevét Lactarius piperatus.

Fehértönkű pókhálósgomba

fehértönkű pókhálósgomba képe

Cortinarius mucosus

Gomba leírása
Kalap: 3-8 cm átmérőjű; félgömb alakú, majd domború, végül kiterül; okker-, mézsárga, narancs-, rozsdabarna színű, széle sokszor világosabb; felülete nedvesen erősen nyálkás, száraz időben fénylő. Lemezek: Foggal tönkhöz nőttek; eleinte okkeresek, majd fakó rozsdabarnák lesznek; fiatalon nyálkás és pókhálószerű burokkal is fedettek. Tönk: 5-12 cm hosszú, 0,8-2,5 cm vastag; hengeres, alja gyakran orsószerűen elvékonyodó; fehéres színű, alján okkerfoltos lehet; felülete a gallérzóna felett száraz, alatta -különösen nedves időben- erősen nyálkás. Hús: A kalapban vékony, vizenyős, a tönkben rostos; fehéres, színe nem változik; jellegtelen szagú, enyhe, édeskés ízű. Előfordulás: Szeptembertől októberig; savanyú talajú fenyvesben, kéttűs fenyő alatt növő, hazánkban ritka gombafaj. Spóra: Vöröses-barna; 12-14 x 5.5-6.5μm; ellipszoid, durva felületű. Megjegyzés: A cortinarius a cortina-fátyol szóból származik, amely a részleges burok maradványára utal. A mucosus jelentése nyálkás, ami a tönk felületére utal, amely erősen nyálkássá válik. Fajleírás: A francia mikológus Jean Baptiste Francois (Pierre) Bulliard írta le ezt a fajt 1792-ben, és az Agaricus mucosus nevet adta neki. A flamand botanikus Jean Jacques Kickx (1842-1887) 1867-ben sorolta át ezt a fajt a Cortinarius nemzetséghez, és ezáltal létrehozva a jelenleg elfogadott tudományos nevét a Cortinarius mucosus-t.

Feketepikkelyes pereszke

feketepikkelyes pereszke képe

Tricholoma atrosquamosum

Gomba leírása
Kalap: 4-10 cm átmérőjű;fiatalon domború,széle sokáig aláhajló,idővel kissé púposan ellaposodik;bőre eleinte fekete, nemezes, majd világos alapon feketés, felálló, kissé kampós pikkelyekre repedezik fel. Lemezek: A tönk előtt felkanyarodnak, majd foggal ránőnek; fehéresek, halvány-szürkések; élük kissé fűrészes, idősen feketén foltosodók. Tönk: 3-8 cm hosszú, 1-2 cm vastag; hengeres, alja felé gyakran elvékonyodik; halványszürkés alapon sűrűn álló, feketés pikkelyek borítják. Hús: Vékony, törékeny ;fehéres; szaga édeskés, jellegzetes, megvágva lisztszerű, íze enyhe, kissé kesernyés, lisztes. Előfordulás: Júliustól novemberig, savanyú talajú lomb-és fenyőerdőben növő, hazánkban ritka gombafaj. Spóra: Fehér; 5,5-8 x 3,5-5,4 μm; ellipszoid. Megjegyzés: Védett gomba, ne szedjük le. Az atrosquamosum a latin ater=fekete és squamosus=pikkely szavakból származik. A kalap felületére utal. Fajleírás: 1837-ben a francia természettudós François Fulgis Chevallier írta le, mint Agaricus atrosquamosus.

Fenyő-kénvirággomba

fenyő-kénvirággomba  képe

Hypholoma capnoides

Gomba leírása
Kalap: A kifejlett egyedek kalapja legfeljebb 8 cm széles lehet, teljesen sima felületű. Először domború, majd ellaposodik. A színe nem változékony, sárgásbarna, narancsbarna. A tönkhöz illeszkedő lemezek fiatalon először fehéresek, majd hamarosan füstszürkére változnak. Lemezek: A lemezben soha sincs zöldes árnyalat, mint a mérgező sárga kénvirággombánál. A tönk 10 cm hosszú lehet és 0,5-1 cm vastag. Tönk: A tönk a csúcsánál halványabb, a bázis felé kissé sötétebb sárgásbarna színű. A gyakran hajlott tönk belül üreges. Hús: A hús fehér, különösebb szaga és íze nincsen. Előfordulás: Európában általában mindenfelé és egyenletesen elterjedt a fenyőerdőkben. Erdei és lucfenyő elkorhadt tuskóin nő, csoportosan. Hazánkban nem tartozik a gyakori fajok közé. Júniustól októberig fejleszt termő testet. Spóra: Szürkésibolyás; 6-7,5 x 3.5-4.5μm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: Ajánlatos a begyűjtéstől tartózkodni, ha nem vagyunk teljesen biztosak a határozásban. Ebbe a nemzetségbe jelenleg kb. 17 faj tartozik, amelyek között fatuskón és tőzegmohában termők is vannak. Több faj keserű, ezért élvezhetetlen. A capnoides jelentése füstszerű. Fajleírás: 1821-ben a nagy svéd mikológus Elias Magnus Fries írta le ezt a gombát tudományosan, és ő adta a nevét Agaricus capnoides. 1871-ben  a német  Paul Kummer mikológus létrehozta a jelenleg elfogadott tudományos nevét, amikor a Hypholoma nemzetséghez sorolta.

Fenyő-pereszke

fenyő-pereszke képe

Tricholoma terreum

Gomba leírása
Kalap: Kezdetben kúpos, majd lassan kiterülő, de a közepén ilyenkor is kissé csúcsos. 2-10 cm széles. Színe világosszürke, szürke alapon sötétebb szálas vonalakkal sűrűn, sugarasan rajzolt, vagy apró, feketés pikkelyektől tarka. Néha eléggé világos, majdnem fehér, máskor hamvasfekete, ritkábban barnás, többnyire egérszürke, közepén feketés. Kissé nemezes tapintatú kalapbőre csak kb. a feléig húzható le. Széle idősebb korban behasadozó is lehet. Lemezek: Közepesen sűrűn állók, nem lefutók vagy kissé foggal lefutók, fehérek, szürkésfehérek. Spórapora fehér. Tönk: Többnyire zömök, rövid, 3-10 cm hosszú, 0,5-2 cm vastag. Fehér, szürkésfehér, néha szálasan csíkos, sokszor a kalaphoz hasonló, de világosabb. Hengeres, gyakran egyenletes, máskor felfelé vékonyodó, rostos, de puha húsú. Mélyen ül a földben. Hús: Merev, de törékeny, a tönkben foszlósan rostos. Fehér, szürkésfehér, szürke. Lisztre, máskor korhadó fenyőtűkre, földre emlékeztető szagú és kissé szappanízű. Előfordulás: Főleg őszi gomba, többnyire elég későn, csak októberben jelenik meg, és a havazásokig, a nagyobb fagyokig terem. De enyhe télen vagy tavasszal, sőt olykor nyár elején is előjön. Fenyvesben többnyire igen nagy tömegben, seregesen találjuk, különösen homokos, kavicsos talajon. Spóra: Fehér; 6-7 x 4,5-5 µm; ovális, sima Megjegyzés: A terrenum jelentése föld, földi. A tricholoma a tricho- haj és Loma -karima, szegély szavakból áll. Úgy lehetne fordítani, hogy szőrős szélű. Fajleírás: 1762-ben Jacob Christian Schaeffer írta le és nevezte Agaricus terreus-nak. 1871-ben a német mikológus Paul Kummer sorolta át egy új nemzetségbe, ami a jelenlegi besorolása azóta is, és Tricholoma terreum néven ismert.

Fenyves csiperke

fenyves csiperke képe

Agaricus sylvaticus

Gomba leírása
Kalap: Félgömb alakúból, tojásdadból olykor majdnem szögletes harang alakon át hamar kiterülő. 4-10 cm széles. A kalapbőr lehúzható. Színe vörösbarna, barna, szürkés alapon széles, de nem felszakadozó barnás szálakkal és pikkelyekkel díszített. Középen szürkésbarna, csupasz. A nyomáshelyeken barnásan vörösödő. Lehet félgömb alakú, szélesebb kalapú és alacsonyabb növésű, rozsdásbarna, a kalapra simuló, szálas pikkelyekkel fedett is. Lemezek: Már kezdetben szürkés rózsaszínűek, és barnásvörösön át gyorsan feketednek. A fiatal gomba lemezei a nyomáshelyeken élénk húsvörös színűek. A lemezek nyirkosak, nedvesek, törékenyek. Tönk: Egyenletesen karcsú, az alján többnyire talpszerűen duzzadt, bunkós, 5-10 cm hosszú, de csak 1-2 cm vastag. Van rövidebb és megnyúltabb változata. Színe kezdetben fehér, de igen gyorsan szürkül, barnul, márványosan feketedik, nyomásra lehet vörösfoltos. Felülete hamvas, selymes. Belül szélesen csövesedő, csak alul tömör. Gallérja egyszerű, eléggé vékony, lelógó, gyakran aránylag mélyen álló, fehérből gyorsan szürkésbarnára feketedik. Hús: Merev. Fiatalon fehér, megtörve hamar húsvörösre vagy borvörösre színeződik, a lomberdőben élő fajé rögtön vérvörös lesz. Az idősebb gomba húsa szürkül, barnásfekete lesz. Csak a tönk aljában marad fehér, ahol viszont sárguló is lehet. Enyhén sajátos, csiperkére és parafára emlékeztető illatuk van. Előfordulás: Hazánkban eléggé elterjedt a tűlevelű erdőkben. Gyakran csoportosan fordul elő, júniustól októberig. Spóra: Csokoládé-barna; 4.5-6 x 3-3.5µm; ovális. Megjegyzés: Az erdőkben növő vörösödő csiperkék csoportjába tartozó fajokat gyakran nehéz elkülöníteni. Gyakorlatot és mikroszkóp használatot igényelnek. A fenyves csiperke egyik változatának, A. sylvaticus var. pallens-nek a kalapján finomabb pikkelyek vannak; nagyobbak a spórái; kevésbé intenzíven vörösödik. A sylvaticus jelentése erdei. Fajleírás: 1762-ben, a híres német Jacob Christian Schaeffer mikológus írta le ezt a gombát, ésa jelenleg elfogadott tudományos nevét adta Agaricus silvaticus.

Fodros káposztagomba

fodros káposztagomba képe

Sparassis crispa

Gomba leírása
Jellemzés: Akár több kilós méretet is elérheti, ez az egyéb termőrétegű gomba. Termőtest: 10-30 (40) cm átmérőjű; többé-kevésbé gömbszerű; az ágak egy közös, vaskos tőből indulnak, levélszerűen ellaposodók, fodrosak, lebenyesek, végeik néha fűrészesen fogazottak; felszínük sima; fiatalon sárgásfehér, később okkeres, idősebb korban barnás színűre változik. Termőréteg: Az ellaposodott ágvégeket borítja. Hús: Sajtkeménységű, bőrszerűen merev; fehéres, kellemes aromás, fűszeres illatú, íze mogyoróra emlékeztet, idősebb korban keserű lehet. Előfordulása: Augusztustól októberig, fenyőerdőkben, elsősorban fekete- és erdeifenyő tövében vagy azok tuskóján növő, nem gyakori faj. Spóra: Tört fehér; 5-7 x 4-5μm; tojásdad alakú, sima, olajcseppel a spórán belül. Megjegyzés: A Sparassis görög szó azt jelenti, hogy szakadt, a termőtest úgy néz ki, mintha szakadozott, tépett lenne. A crispa jelentése göndör, hullámos. A kinézetére utal. Erről a szép gombáról Fehéoroszorzságban adtak ki postabélyeget 2010-ben. Fajleírás: Először Franz Xaver Freiherr von Wulfen (1728-1805) botanikus és jezsuita pap írta le, aki sok időt töltött a növények vizsgálatával az osztrák Alpokban. Később a nagy svéd Elias Magnus Fries utalt rá a Systema Mycologicum kiadványban 1921-ben, meghagyva a nevét, amely továbbra is érvényes.

Foltos nyálkásgomba

foltos nyálkásgomba képe

Gomphidius maculatus

Gomba leírása
Kalap: A kalap 3-5 (8) cm széles. Megjelenésekor gömbölyded, majd hamarosan ellaposodik, és benyomottá válik. A le nem húzható bőr tapadós, szürkésrózsaszín vagy kissé barna, néha hússzínű, a közepén gyakran sötétebb. A kalap bőrét jellegzetes fekete foltok tarkítják. Pereme vékony, egyenetlen és hullámosán hajlott. Lemezek: A vastag, ritkánálló lemezek a tönkre lefutók, gyakran villásan elágazók. Fiatalon fehérek, hamarosan szürkék, majd feketések lesznek. Nyomásra először borvörösre színeződnek, majd megbarnulnak. A fiatalon jól felismerhető nyálkás burok hamar eltűnik. Tönk: A tönk 6-7 cm magas és kb. 1 cm vastag lesz. Csak kezdetben nyálkás, de gyorsan szárazzá válik a felülete. Van viszont egy félreismerhetetlen bélyeg: a fehér felszínen kis, rózsaszín vagy vöröses cseppecskék, lefelé pedig feketésvörös kis pontok ismerhetők fel. Hús: A hús fehér, gyengén vörösödő, a tövében sárgás, puha, a tönkben szálas, szagtalan és enyhe ízű. Előfordulás: Hegyvidéki és szubalpin helyeken elterjedt, a vörösfenyőhöz kötődik. Természetes elterjedési területén kívül vörösfenyő ültetvényekben is megtalálható, de nem olyan gyakori. Hazánkban nagyon ritka. Júliustól októberig nő, nem túl savanyú talajokon. Hasonlók a csövestönkű tinóru (Boletinus cavlpes) igényei is; a foltos nyálkásgombával gyakran egyidőben nő a vörösfenyő alatt. Spóra: Feketés; 18-19 x 6-6,5 µm; orsó alakú, sima. Megjegyzés: A maculatus jelentése foltos. A magyarban is használt kifejezés a makulátlan is ebből a latin szóból ered. Fajleírás: 1772-ben írta le először Giovanni Antonio Scopoli (1723-1783) olasz mikológus, az Agaricus maculatus nevet adta neki. Elias Magnus Fries sorolta a jelenlegi nemzetséghez.

Földi állaskagomba

földi állaskagomba képe

Hohenbuehelia petalodes

Gomba leírása
Kalap: 3-10 cm átmérőjű, 3-8 cm magas; erősen bemélyedő, féltölcsér formájú, széles vékony, sokáig aláhajló, majd hullámos; sárgásszürke, sárgás-sötétbarna; felülete nedvesen, a bőre alatt lévő zselatinos rétegtől kissé tapadós, szárazon szürkésen deres, a széle felé többnyire csupasz. Lemezek: A tönkre mélyen lefutók; fehéresek, krémszínűek. Tönk: 0,5-3,5 cm vastag; rövid, zömök, többnyire oldalt álló, hengeres vagy hosszirányban lapított, néha csoportos, szürkésfehér, halvány okkerbarnás; felülete végig deres, nemezes, alján szöszös. Hús: A kalapban vékony fehéres, kissé zselatinos, a tönkben kemény, tömör; lisztszagú és-ízű. Előfordulás: Júniustól novemberig; lomberdőben talajon, néha korhadó fűrészporon vagy faforgácson növő, hazánkban elég ritka gombafaj. Spóra: Fehér; 5-9 x 3-5 μm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: A faj nevének adója Schulzer a Schulzeria nemzetség névadója is, érdekesség, hogy magyar állampolgár volt, az Osztrák-Magyar monarchia idején született. A petalo latinul szirmot jelent. A hohenbuehelia nemzetség névadója: Ludwig Samuel Joseph David Alexander Freiherr von Hohenbühel Heufler zu Rasen und Perdonegg (1817-1885) osztrák báró. Fajleírás: 1785-ben Jean Baptiste François Pierre Bulliard (1742-1793) írta le először, mint Agaricus petalodes. 1866-ban Stephan Schulzer von Müggenburg (1802-1892) sorolta a jelenlegi nemzetséghez.

Földtoló galambgomba

földtoló galambgomba képe

Russula delica

Gomba leírása
Kalap: Kezdetben gömbölyű, domború, később a közepén tölcsérszerűen bemélyedő, de a széle többnyire begöngyölt marad, 8-15 cm széles. Színe fehér, barnásfehér, de mivel előbújáskor már a talajban kinyílik, és a fölötte levő földréteget felemeli, a kalap teteje mindig földes, a vastagabb törmeléktől szennyes. Idős korban foltosan megbarnul. Lemezek: Kissé lefutók, sűrűn állók, és kissé vastagok. Fehérek, de főleg a tönk körül olykor halvány zöldeskéken árnyaltak. Tönk: Rövid, zömök, hengeres vagy felül kissé vastagabb, 5- 13 cm hosszú, 1-5 cm vastag. Fehér, de fenn a lemezek mellett többnyire halvány zöldeskékes árnyalat látszik. Hús: Merev, kemény, pattanva törő. Előfordulás: Lomberdők talaján, nyáron és ősszel terem, száraz időben is. Helyenként gyakori. Spóra: Fehér, vagy nagyon világos krémszínű; 8-11 x 6.5-8.5µm; elliptikus, kis szemölcsökkel fedett. Megjegyzés: A Russula latin név azt jelenti, hogy  vörös vagy vöröses, de több galambgomba mégsem vörös kalapú. A delica azt jelenti -elválasztott. A delicatus szó is szóba jöhet, mint kellemes, vagy szép értelemben. Fajleírás: A jelenleg elfogadott tudományos nevét, 1838-ban a svéd mikológus Elias Magnus Fries írta le, és nevezte el Russula delica-nak.

Francia szarvasgomba

francia szarvasgomba képe

Tuber melanosporum

Gomba leírása
Jellemzés: Gömbölyű a föld alatt hoz termőtestet. Termőtest: A termőtestek gömbölyűek vagy szabálytalanul gumósak, méretük nagyon változó, többnyire 2-9 cm átmérőjűek. A felületét többé-kevésbé lapos, négy- vagy hatszögletű szemölcsök borítják. A külső oldala kezdetben vörösesbarna, később fekete. Termőréteg: A gumó belsejében található, márványos kinézetű. Hús: A hús (a gleba) fiatalon szürkés, bézs-vöröses, éretten kormosfekete lesz. A keresztmetszetben fehér vagy rozsdaszínű ereket vagy többszörös elágazásokat lehet felismerni, és ettől márványos kinézetű lesz. Az erek úgy keletkeznek, hogy a termőréteg közti üregek sejtekkel (hifák) töltődnek fel. A szaga erősen fűszeres, Előfordulás: Föld alatt nő, lombos fákkal, főleg tölggyel, szimbiózisban, meszes talajokon. A Földközi-tenger vidékén és különösen Dél- és Közép-Franciaországban gyakori. Az Alpoktól északra még nem találták. Termőtesteket november közepétől március közepéig fejleszt. Hazánkban eddig még nem találták. Spóra: Feketés; 22-55 x20-35 μm; elliptikus, nagy méretű. Megjegyzés: A számos szarvasgomba faj a tömlősgombák (Ascomycetes) osztályába tartozik, többnyire a föld alatt nőnek, néhány centimétertől a félméteres mélységig. A spórák a termőréteg szétesésekor szabadulnak ki. Többnyire nagyon intenzív szaguk van. A vaddisznók jól érzékelik ezt az illatot és kiássák a gombákat, ezzel hozzájárulnak az elterjedésükhöz. A melanosporum jelentése a melan-fekete latin szóból ered, a sporum jelentése spóra. Fajleírás: 1831-ben az olasz természettudós Carlo Vittadini írta le tudományosan, a tudományos neve nem változott azóta sem.

Galambpereszke

galambpereszke képe

Tricholoma columbetta

Gomba leírása
Kalap: 5-10 cm átmérőjű; domború,végül kissé púposan kiterül; fiatalon fehér, idősebben közepén gyakran okkeres árnyalattal, ritkán rózsás vagy zöldes foltok tarkíthatják; felülete szárazon selymes, sugarasan, benőtten szálas, többé-kevésbé fénylő, nedvesen tapadós; széle kissé pelyhes lehet. Lemezek: Foggal a tönkre nőnek; fehéresek vagy krémszínűek. Tönk: 6-14 cm hosszú, 1-2 cm vastag; hengeres, lefelé gyakran elvékonyodik; fehéres, alján gyakran jellegzetes, zöldeskékes foltok figyelhetők meg; felülete selymesen szálas. Hús: Vastag,kemény; fehéres; szagtalan vagy lisztszagú és enyhe lisztízű Előfordulás: Szeptembertől októberig; savanyú talajú lomberdőben, főként tölgy és bükk alatt növő, hazánkban elég ritka gombafaj. Spóra: Fehér, 5-5,5 x 4-5 µm, majdnem gömb alakú vagy ovális, sima. Megjegyzés: A latin columbae jelentése galamb, így a columbetta= mint a galamb. A magyar galamb szó az azonos jelentésű latin columba szó észak-olasz dialektus(beszéd modor) golomba alakjából származik délszláv közvetítéssel. A latin szó él családnévként Kolumbusz nevében (latin Christophorus Columbus, azaz „Galamb Kristóf”), a nagy felfedező nevén keresztül pedig a dél-amerikai ország, Kolumbia nevében, de ez a jelentése például a tévésorozatból ismert Columbo felügyelő nevének is. Fajleírás: A nagy svéd Elias Magnus Fries írta le 1821-ben, és Agaricus columbettus-nak nevezte el. 1871-ben a német Paul Kummer mikológus sorolta át ezt a fajt a Tricholoma nemzetséghez, ezáltal létrehozva a jelenleg elfogadott tudományos nevét Tricholoma collumbetta.

Gesztenyetinóru

gesztenyetinóru képe

Gyroporus castaneus

Gomba leírása
Kalap: 3-10 cm átmérőjű; fiatalon félgömb alakú, domború, majd ellaposodik; vörös-, rozsda- vagy gesztenyebarna, széle felé gyakran világosabb; eleinte finoman nemezes, idővel csupasszá válik. Csöves rész: Szűk pórusú, a tönk előtt felkanyarodik; fehéres krémszínű, később sárgás. Tönk: 5-12 cm hosszú, 1,5-2,5 cm vastag; hengeres vagy kissé bunkó alakú; színe és felülete olyan, mint a kalapé; belsejében emeletes üregek vannak. Hús: A tönkben kemény, törékeny; fehéres, megvágva színe változatlan marad; szagtalan, kissé dióízű. Illata kellemes, idősödve kissé savanykás. Előfordulása: Júniustól októberig, lomberdőben, gyakran csak egyesével előjövő, nem túl gyakori faj. Előfordul fenyvesekben, és nyílt tisztásokon is. Spóra: Halvány-szalmasárga; 6-8(13) x 4-5(6) µm; sima, elliptikus, vékony falú. Megjegyzés: A gyrophorus jelentése a latin giro-körbe (mint a giroszkóp), és a phorus-pórus szavakból származik, jelentése kör alakú pórus. A castaneus-gesztenyét jelent, ami a színére utal, nem az élőhelyére. Fajleírás: 1788-ban a francia Jean Baptiste François Pierre Bulliard (1742-1792) írta le tudományosan először. Korábban a Paxillaceae családba tartozott, a kutatások alapján, most a Gyroporaceae családhoz tartozik. A spóra színe eltér a megszokott tinóru gombákétól. A jelenleg érvényes neve Quélethez kapcsolható 1886-ból.

Gumós csiperke

gumós csiperke képe

Agaricus essettei

Gomba leírása
Kalap: Először félgömb alakú, később kiterülő, legfeljebb 12 (14) cm széles, tiszta fehér kalapon kis, tompa púp van. Felülete nyomásra sárguló. Lemezek: Szabadon és sűrűn állók, fiatalon fehéresek, aztán szürkés-hússzínűek, végül feketésbarnák lesznek. Tönk: Minimum 12 cm magas 0,8-2 cm vastag lehet, hengeres, felfelé gyengén elvékonyodik és a gallér fölött selymesen szálas. A gallér nagyon vékony, lelógó, az alsó oldalát hártyás szemölcsök fedik. A tönk gyakran meghajlik és a tövén jellegzetes peremes gumó található. Hús: A fehér hús a kalapban vékony, a tönk gyakran üreges. Nyomásra vagy vágásra ánizsos szagú. Előfordulás: A gumós csiperke eléggé elterjedt. Hazánkban főként a gyengén savanyú talajon, lombos és vegyes erdőkben, júniustól novemberig található. Spóra: Bíborbarna; 6,4-8 x 4-5,2 μm; ellipszoid. Megjegyzés: Az abruptibulbus jelentése meredeken hajló, megtört. A silvicola jelentése erdőben lakó. Elég elterjedt Nagy-Britanniában, Írországban és Észak-Amerikában is. Európa szerte is megtalálható. Fajleírás: Az olasz szülész és amatőr mikológus (több tudományban jeleskedett, mit akkoriban sokan) Carlo Vittadini (1800-1865) írta le először tudományosan 1832-ben, Agaricus campestris var. silvicola néven, mivel akkoriban csak egy erdei agaricus faj volt az Agaricus campestris. 1873-ban egy amerikai botanikus-mikológus, Charles Horton Peck (1833-1917) nevezte meg, mint külön faj Agaricus silvicola néven.

Gumós pereszke

gumós pereszke képe

Leucocortinarius bulbiger

Gomba leírása
Kalap: 5-8-(15) cm, kúp vagy félgömb alakúból kiterülő, középen gyakran tompa púpos; széle sokáig begöngyölt, majd hullámos; felszíne sugarasan szálas; színe vörösbarna vagy okkerbarna vagy húsbarna, a széle gyakran fehéres a velumtól Lemezek: Fehérek, majd krémszínűek, sűrűk, tönkhöz nőttek, kevés féllemez van Tönk: 6-10-(11) x max 1 cm, hengeres, a bázisban max 3,5 cm-es peremes gumóval, fehéres, világos barnás szálazottsággal a velumtól, amely fiatalon pókhálószerűen köti össze a tönköt a kalap szélével; lehet jól látható gallérzóna, de nem mindig Hús: A kalapban vastag, puha, törékeny, a tönkben szálas; fehéres, zellerszerű ízű és szagú. Előfordulása: Júniustól novemberig, lomb- és fenyőerdőben növő, gyakori faj. Spóra: Fehér; 7–9 x 4–5 μm; nagyjából elliptikus. Megjegyzés: A nemzetség monotipikus, azaz egyetlen gomba faj tartozik alá (jelenleg). A technika fejlődésével a gomba besorolások is változnak, illetve számos gombafaj vár még felfedezésre. Hazánkban kb 2000 faj van leírva, de 3-4 ezer faj is lehet. A leuco jelentése fehér, a cortinarius egy nemzetség név, így fehér cortinárius jelentéssel bír. A cortinárius jelentése-fátyol, függöny. A bulbiger-hagymára emlékeztetőt jelent, utalva a gumós tönkre. Fajleírás: Leucocortinarius bulbiger (Alb. & Schwein.) Singer 1945.

Gumós tuskógomba

gumós tuskógomba képe

Armillaria bulbosa

Gomba leírása
Kalap: 2-12 cm átmérőjű; domború, majd ellaposodik, közepe bemélyedhet; gyakran púpos, idősen sokszor bordázott; sárgás, sárgásbarna, rozsdabarna; közepén letörölhető, sötétebb, szálas pikkelyekkel díszített. Lemezek: A tönkre kissé lefutók, vékonyak; krémszínűek, rozsdabarnán foltosodnak. Tönk: 5-10 cm hosszú, 1-2,5 cm vastag; bunkó formájú, töve erősen megvastagodik; sárgás vagy barnás színű; fehéres vagy sárgás gallérja alatt szálas, pikkelyes felületű. Hús: A kalapban vékony; rugalmas, a tönkben szívós; sárgásfehér; jellegzetes szagú, kissé fanyar ízű. Előfordulása: Szeptembertől novemberig; lomberdőben, talajon, egyesével növő, elég gyakori faj. Spóra: Fehér vagy halvány krém színű; 7-8,5 x 5-6μm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: A gallica a gallia névből származik, a gall vagy más néven kelta törzsek a római birodalomban népesítették be, gallia a mai Olaszország, Franciaország, Belgium, de Svájc és Németország egyes területeit is magában foglalta . A bulbosa jelentése hagymás, a mai bulb-izzó szó eredete is. Az armillaria jelentése karkötő, karperec. Fajleírás: Az armillaria gallica taxon igen zavaros volt a múltban. 1990-es években kapott nagyobb figyelmet. Az armillaria fajok megkülönböztetése nehézkes volt, 1973-ban Veikko Hintikka spóra izolációról (elkülönítés) tett feljegyzései segítették a munkákat. Az armillaria fajok nehéz megkülönböztetése miatt korábban, mint armillaria mellea volt jegyezve, ez a faj lett később tovább bontva más fajokra. 1987-ben Helga Marxmüller és Henri Romagnesi (1912-1999) tudósok adták a jelenleg elfogadott kéttagú tudományos nevét Armillaria gallica.

Gyapjas tintagomba

gyapjas tintagomba képe

Coprinus comatus

Gomba leírása
Kalap: Kezdetben hosszúkás, hengeres, megnyúlt tojás alakú, majd kúposan szétnyíló, 5-16 cm széles. Színe fehér, közepén sárgás, szélei esetleg kissé rózsásak. Feltűnően sűrű, elálló, gyapjas-pelyhes, fehér, később barnás pikkelyekre felszakadozó. Széle bordás és behasadozó. Lemezek: Szélei először fehérek, majd élük rózsaszín, végül megfeketednek és tintaszerűen elfolyósodnak. Spórapora barnásfekete. Tönk: Megnyúlt, karcsú, csöves, lefelé vastagodó, esetleg alul kissé gumós és gyökerező. 5-16 cm hosszú, 0,5-1,5 cm vastag, tömör. A tönkön többnyire elmozdítható, kicsiny gyűrűszerű gallér van. Hús: Puha, kissé vizenyős, fehér, majd kissé rózsaszínes. Előfordulás: Trágyás talajon, füves helyeken, megművelt területen, de erdőszélen is terem, főleg homokos talajon. Útszélen, szőlőkben, földeken, kertekben, legelőkőn többnyire seregesen találjuk. Tavasztól őszig eső után elég gyorsan, helyenként tömegesen jelenik meg. Spóra: Fekete; 9-13 x 7-9.5 µm; elliptikus sima, Megjegyzés: A Coprinus szó azt jelenti, trágyán élő - ez igaz jó néhány tintagombára, de nem különösebben találó más fajok esetében. A comatus jelentése szőrös - utalás a bozontos kalap felületre, ami a legcsapadékosabb időjárást is kiállja. A friss termőtest 8-13 % szárazanyagot tartalmaz, amiben 22-38 % a nyersfehérje. Mind a húsz aminosav előfordul e gombában, köztük a 9 esszenciális (létfontosságú, de ez emberi szervezet által előállítani nem képes) aminosav is. 100 g szárított gombában megtalálható 930 mg kálium, 7 mg nátrium, 74 mg magnézium, 2 mg vas, 27 kg kalcium, 1 mg mangán, 3 mg cink, 1 mg réz. A vitaminokból 74 mg C-vitamin, 39 mg niacin, 3 mg riboflavin (mindkettő B2 vitamin), 1 mg tiamin (B1 vitamin) található benne. Fajleírás: 1780-ban a dán biológus Otto Friedrich Müller (1730-1784) írta le először Agaricus comatus néven. 1797-ban Christiaan Hendrik Persoon sorolta át a mai nemzetséghez, mint Coprinus comatus.

Gyökeres álpereszke

gyökeres álpereszke képe

Leucopaxillus macrocephalus

Gomba leírása
Kalap: 10-30 cm átmérőjű; fiatalon domború, széle sokáig begöngyölt marad, majd lassan ellaposodik; okkeres, okkerbarna, idősen barnás; felülete nemezes, széle fiatalon bolyhos, idősen lecsupaszodik és kissé bordássá válik, bőre helyenként pikkelyesen felrepedezhet. Lemezek: Foggal a tönkhöz nőttek; fiatalon fehéresek, majd krémszínűek, végül sárgásak lesznek, idősen gyakran rozsdafoltosak. Tönk: 6-16 cm hosszú; 4-8 cm vastag; vaskos, hasas, alja répaszerűen gyökerező; gyakran csoportos; fiatalon piszkosfehéres, majd okkerbarnás lesz; felülete nemezes, szálas. Hús: Vastag; fehéres, a tönk felső részében márványozott; megvágva jellegzetes, kukoricabajusz-szagot áraszt, íze kellemes. Előfordulás: Májustól novemberig; tölgyesekben, elsősorban idős tölgyfák alatt növő, hazánkban egyre ritkábban előforduló, védett gombafaj. Spóra: Fehér vagy enyhe krém színű; 4,5 -6,5 x 3-4,5 μm; tojásdad alakú, sima. Megjegyzés: A természetközeli, idős tölgyesek gyérülése veszélyezteti a faj fennmaradását, amit az utóbbi 20 év csökkenő előfordulási adatai is alátámasztanak. A hatalmas termetű és tömegű (az eddig talált legnagyobb példány 1,75 kg volt) gomba feltűnő jelenség, mely étkezésre csábíthat. A leucopaxillus jelentése: a leuco=fehér és a paxillus=bot szavakból származik. A macrocephalus görög eredetű a makros=nagy és a kefalé=fej szavakból. Fajleírás: 1874-ben Stephan Schulzer von Müggenburg írta le először Agaricus macrocephalus néven. 1943-ban Huijsman a Squamanita nemzetséghez sorolta, végül 1966-ban nyerte el jelenlegi tudományos nevét Bohus Gábor(1914-2005) által, aki a Leucopaxillus nemzetségbe sorolta.

Gyökeres fakógomba

gyökeres fakógomba képe

Hebeloma radicosum

Gomba leírása
Kalap: A 6-15 cm széles kalap eléggé vastag húsú, agyagsárga vagy halványbarna, benőtt pikkelyektől sötét foltos lesz. Először félgömbszerűn domború, majd kiterül, felülete tapadós, nedves időben pedig erősen nyálkássá válik. Szárazon kissé fénylő. A kalap pereme fiatalon begöngyölt és a részleges burok pelyhes maradványai díszítik. Lemezek: A lemezek kezdetben halvány agyagsárgák, később kakaóbarnák. Sűrűnállók, hasasak, majdnem szabadonállók vagy a tönkre kiöblösödően ránőttek. Tönk: A belül telt, szívós tönk 10-15 cm magasságot és 2-3 cm vastagságot érhet el, a töve hasas, hosszú, orsó alakú „gyökérben” végződik. A vastag gallér fölött pelyhes-lisztes a tönk, a gallér alatt széles pikkelyekkel, többé-kevésbé kígyóbőrszerűen díszített. A tönk színe halvány- szürke vagy halványbarna. Hús: A fehéres hús intenzív keserűmandula, illetve marcipán szagot áraszt, különösen a lemezek környékéből. Az íze eleinte enyhe, később kesernyés. Előfordulás: Főleg Közép-Európában elterjedt, keleti és északi irányban ritkábban fordul elő. Lombos, főleg bükkerdőkben nő, táplálékban gazdag, többé-kevésbé meszes talajokon. Savanyú tűlevelű erdőkből hiányzik. A termőtest júliustól októberig jelenik meg fatörzsek közelében, korhadó gyökereken él. Spóra: Agyagbarna; 8–10 x 5–6 μm; mandula alakú, kis szemölcsökkel díszített. Megjegyzés: A radicosum jelentése gyökerező. A hebeloma nemzetség név a hebe-fiatal, és a loma- fátyol szavakból származik. Fajleírás: A fajt Jean Baptiste François Pierre Bulliard 1784-ben írta le először tudományosan, mint Agaricus radicosus. 1915-ben Ricken sorolta át a Hebeloma nemzetséghez.

Gyűrűs ráncosgomba

gyűrűs ráncosgomba képe

Cortinarius caperatus

Gomba leírása
Kalap: 5-13 cm átmérőjű; félgömb alakú, majd domború, végül púposán kiterülő; halvány okkerbarnás; felülete fiatalon a burokmaradványtól ibolyásfehéren deres, szemcsés; főleg a szélén sugarasan ráncos. Lemezek: A tönkhöz nőttek; fiatalon halványszürkések, majd agyag-barnásak lesznek; szélük fűrészes, csipkézett. Tönk: 5-15 cm hosszú, 1-2 cm vastag; hengeres, kissé gumós; fehéres; alján a burokból visszamaradt lilás, deres zóna lehet; gallérja kétrétegű, gyűrűszerű, könnyén leváló, fölötte a bőr cikcakkosan repedezett. Hús: Viszonylag puha; fehéres, okkeres; kellemes szagú, enyhe ízű. Előfordulás: Júniustól novemberig; fenyőerdőkben elterjedt, de hazánkban erősen savanyú talajú bükkösökben és tölgyesekben is növő, ritka faj. Spóra: Rozsda- vagy okkerbarna; 10-15 x 7-10μm; ellipszoid. Megjegyzés: A cortinarius jelentése függöny, fátyol, míg a fajnév a caperatus latin szó, és ráncost jelent. Fajleírás: 1796-ban Christiaan Hendrik Persoon elsőként írta le ezt a lemezes gombát, és Agaricus caperatus-nak nevezte el. 1838-ban a nagy svéd mikológus Elias Magnus Fries , aki 1838-ban sorolta át a Cortinarius nemzetséghez. A pókhálósgombák (cortinarius) részleges burokból maradó fátyla látszódhat fiatalon. Pier Andrea Saccardo (1834-1917) felismerte, hogy ez a gomba nem egészen ilyen, és a Pholiota nemzetséghez sorolta, majd 1879-ben a finn mikológus Petter Adolf Karsten nevezte át Rozites caperata-nak, amelyet a francia mikológus Ernst Roze (1833-1900) tiszteletére kapott, és ezen a néven volt jegyezve egészen a közelmúltig. Sok helyen még mindig ezen a latin néven található. 2002-ben a DNS-szekvenálás során Peintner, Horák, Moser és Vilgalys megállapította, hogy az eddig külön nemzetségek Rozites, Cuphocybe és Rapacea mind csak a rendszertani szinonimái a Cortinarius-nak , így a faj visszanyerte a 160 évvel ezelőtt, Elias Fries-tól kapott nevet.

Gyűrűs tuskógomba

gyűrűs tuskógomba képe

Armillaria mellea

Gomba leírása
Kalap: Félgömb alakú, domború, majd lapos, közepén gyakran kis csúcsa van, ritkábban, inkább csak idős korban tölcséres. Vékony húsú, 2-10 cm széles, de megnőhet sokkal nagyobbra is. Színe változóan mézszínű, azaz sárga, sárgásbarna, barna, rozsdabarna, többnyire körbefutó színgyűrűk tarkítják, vagy a közepe sötétebb barna. Felülete fiatal korban sűrűn, később gyéren, főleg középen aprón szőrös, szálkás, kis sárga pikkelyekkel vagy sötétebb szőrökkel fedett. A pikkelyek letörölhetők. Széle gyakran bordás. A kalapok egymás mellett állva az alsókat gyakran fehér spóraporral lisztszerűen beszórják, úgyhogy aki ezt nem tudja, penészesnek nézi őket. Lemezek: Tönkhöz nőttek vagy csak kissé lefutók, nem nagyon sűrűn állók, sőt az idős gombán kissé ritkán állók. Fiatalon ugyan fehérek, de igen gyakran gyorsan barnulnak, vörösesbarnásak lesznek, és többnyire rozsdabarnán foltosodnak. Tönk: Tömör, megnyúlt, eléggé egyenletesen hengeres, nemritkán görbe, 5- 16 cm hosszú, 0, 5-2 cm vastag. Felül sárgásfehér, a gallér alatt esetleg szürkésen zöldes, hamvas is, lefelé fokozatosan sötétebb barna, vörösesbarna, legalul feketésbarna. Gyakran bordázott, barnásan szálas. Sárgás, néha fehéres gallérja van, amely a fiatal gombán a lemezeket takaró részleges burok maradványa. A gallér vastag, felül bordás rajzolatú. Néha lehet gyengén fejlett is. Hús: Halvány, fehéres szürkéssárga, később barnás. Mereven rugalmas, a tönkben szívós, rostos, belül középen szivacsosan laza, a tövében igen kemény. A tönk jellemzően szálakra foszlóan rostos. Előfordulás: Jellegzetesen őszi gomba. Igen nagy mennyiségben gyűjthető ősz elejétől tél közepéig, de legnagyobb mennyiségben szeptember végétől novemberig. Fatörzsek tövén, tönkökön, erdőkben, erdőszélen, erdei tisztásokon és irtásokon terem, többnyire sok példányból álló (néha 100 gombát is összefogó) nagy csoportokban. Néha kisebb csoportokban vagy magányosan a talajon is találhatjuk. Nálunk általában elhalt faanyagon terem, parazitaként, élő fán csak ritkán jelentkezik. Spóra: Fehér; 5,5-8,5 x 4,5-5 µm; elliptikus, sima, olajcseppekkel Megjegyzés: Ez a faj tipikus tagja ennek a nemzetségnek. A mellea jelentése finom, ízletes, bár e gomba feltételesen ehető, és nyersen mérgező. Fajleírás: 1790-ben a dán mikológus Martin Vahl (1749-1804) írta le és nevezte el Agaricus mellea néven. A jelenlegi nemzetségbe 1871-ben a híres német mikológus Paul Kummer sorolta be, és az Armillaria mellea nevet kapta.

Halványbarnás pókhálósgomba

halványbarnás pókhálósgomba képe

Cortinarius crassus

Gomba leírása
Kalap: Kevés egyed éri el a 12 cm-es kalapátmérőt. Többnyire 5-8 cm széles, domborúan lekerekített, végül ellaposodik. A széle fiatalon begöngyölt és kissé nemezes. Idősebb állapotban teljesen csupasz és sima lesz. A kalap dohánybarna és okkerbarna színű. Lemezek: A lemezek a tönkhöz illeszkedők vagy kiöblösödően ránőttek, keskenyek és sűrűnállók. A fiatal lemezek krémszínűek, majd agyagsárgán át fahéjbarnák lesznek. Tönk: A 3-8 cm hosszú tönk 1,5-2,5 cm széles, többé- kevésbé egyenletes vastagságú. Felülete szálas, a csúcsán deres. A tönk felül fehéres, az alsó részében barnás. A fehéres pókhálószerű fátyol múlékony, a kifejlett gombán alig látható. Hús: A hús fehér és kissé barnuló, szagtalan, enyhe ízű. Előfordulás: Nagyon ritka gombafaj. Nedves fenyvesben nő, ahol már tavasszal megjelenhet. Az igazi termésideje azonban a késő nyár és az ősz. Hazánkból még nem került elő. Spóra: Barnás; 10-11.6 x 6-6.7µm; citrom alakú, enyhén érdes. Megjegyzés: A crassus jelentése kövér, vastag. Fajleírás: 1838-ban Elias Magnus Fries adta neki a jelenleg elfogadott tudományos nevét.

Hamvas nemezestinóru

hamvas nemezestinóru képe

Boletus pruinatus

Gomba leírása
Kalap: 3-10 cm átmérőjű; sokáig domború, ellaposodó; olív-, vörös-, feketésbarna, gyakran borvöröses árnyalattal, főleg a szélén; felülete fiatalon dudoros, finoman hamvas, majd csupasz; bőre ritkán repedezik fel. Csöves rész: A tönkhöz nőtt; sokáig élénksárga, idővel olívbarnás; nyomásra csak kissé kékül, inkább rozsdabarna lesz; pórusai elég szűkek. Tönk: 3-10 cm hosszú, 0,5-2 cm vastag; hengeres, néha hasas; élénksárga, idővel vörösen pontozottá válik, idősen egészen vörös is lehet. Hús: Elég kemény; sárgás, a kalapbőr alatt vöröses, a tönk aljában krómsárga; idősen kékülhet; bázismicéliuma sárgás; szaga jellegtelen, íze enyhe. Előfordulás: Júliustól novemberig; savanyú talajú lomb- és fenyőerdőben növő, hazánkban helyenként nem ritka gombafaj. Spóra: Halvány-barna; 11,5-14 x 4.5-5.5μm; orsó alakú, sima. Megjegyzés: A pruinatus jelentése a fagyokig, vagy fagyott. A boletus jelentése agyag darab. Fajleírás: A jelenlegi tudományos neve a Boletus pruinatus 1835-ben alakult ki, amikor Elias Magnus Fries és Fredrik Christopher Theodor Hök (1807-1877) egy kiadványban publikálta ezen a néven.

Háromszínű álpereszke

háromszínű álpereszke képe

Leucopaxillus tricolor

Gomba leírása
Kalap: 9-30 cm átmérőjű; eleinte domború, majd ellaposodik, végül kissé benyomott, széle hullámos, és gyengén bordás; sárgás, okkeres-bőrszínű, narancsbarna; felülete sima vagy finoman nemezes, idősen felrepedezhet. Lemezek: A tönkre ránövők vagy csak kissé lefutók; fiatalon sárgásak, majd okkeresek, szárazon bíborszínűek; élük gyakran kissé fűrészes. Tönk: 4-8 cm hosszú; 2-6 cm vastag; zömök, vaskos, lefelé gyakran megvastagodó; fehéres vagy sárgás, alja sokszor rozsdásokkeres. Hús: Vastag; kemény; fehéres vagy sárgás; szaga édeskés-lisztes, idősen eléggé kellemetlenné válik, lisztízű, enyhe. Előfordulás: Júliustól szeptemberig; lomberdőben, főként bükk és tölgy alatt növő, hazánkban ritka, védelemre javasolt gombafaj. Spóra: Fehér, 6,2–7,5 × 4–5,6 μm, elliptikusak, finoman tüskés felületűek. Megjegyzés: A tricolor jelentése háromszínű. A compactus jelentése, zömök, tömör, vaskos. A leucopaxillus jelentése fehér bot, vagy tönk. Fajleírás: Először 1861-ben Elias Magnus Fries írta le tudományosan, és Agaricus compactus néven nevezte el. Később Neuhoff-tól kapta a nevét 1958-ban.

Hasadtlemezű gomba

hasadtlemezű gomba képe

Schizophyllum commune

Gomba leírása
Kalap: Ennek a sajátos kinézetű gombának, a kalapja 1-4 cm széles lehet. A formája legyezőre emlékeztet. Gyakran lebenyes habitusú, mert több kalap összenő egymással. A kalap felső része fehéres-szürke, bolyhos-nemezes, szőrözött. Néha lila árnyalatú is lehet. Nedvesen a kalap inkább piszkos szürkésbarna színű, a sávozottság alig kivehető. A hullámos kalapszegély kissé begöngyölt. Lemezek: A gomba, a lemezek könnyen felismerhető, jellegzetes tulajdonságáról kapta nevét. A lemezek ugyanis hosszirányban hasadtak. Ezenkívül csak kissé sűrűn állnak, különböző hosszúságúak. Vörösesszürke vagy halvány ibolyakék színűek. Tönk: A tönk hiányzik a termőtestről, vagy nagyon rövid. A termőtestet a kalap elvékonyodott töve rögzíti az alaphoz, innen indulnak ki a legyező formájú lemezek is. Hús: Szívós, világos színű, egyes primitív törzsek rágógumiként fogyasztják. Előfordulás: Egész évben megtalálható. Nagyon gyakori a frissen vágott lombos fatörzseken, de a lombos fák elpusztult ágain és hulladékán is. Az elsők között telepszik meg az ilyen aljzaton. Az élő, sérült fákat is megtámadja, és tűlevelű fákon is megtalálható. A gomba többnyire tetőcserépszerűen elrendeződött telepekből áll. Spóra:Fehér vagy halványvörös; 4-6 x 1.5-2.5μm; hengeres ellipszoid, sima. Megjegyzés: Ha alacsony a levegő nedvességtartalma, a lemezek hasadó felel felkunkorodnak, egymással összeérnek és spórakiszóródás lehetetlenné válik. A nedvességtartalom növekedése esetén a lemezfelek újra kiegyenesednek, és a spórák kihullhatnak, ilyen, kiszáradás elleni védekezés ritka a gombák körében. A fajneve a commune jelentése közös, utalva az összenőtt kalapokra. A latin szó a kummuna, kummunák (közösségek) szó eredete is. A  schizophyllum nemzetségnév osztott lemezeket jelent. Fajleírás: A jelenlegi nevén 1815-ben Elias Magnus Fries írta le. Több szinonim neve is van, 1755-ben Carl Linnaeus Agaricus alneus néven jegyezte le. Több neves korai mikológus is lejegyezte más-más néven, amelyeket vagy Fries vagy Linneus után neveztek át. pl Kuntze, Kummer, Gray, vagy Batsch.

Hatalmas tölcsérgomba

hatalmas tölcsérgomba képe

Leucopaxillus giganteus

Gomba leírása
Kalap: 10-45 cm átmérőjű; fiatalon domború, majd ellaposodik, és tölcséressé válik; fehéres, fakó bőrszínű, okkeres, felülete sima, matt; széle fiatalon begöngyölt, idővel bordás, hullámos lesz. Lemezek: Szélesen lefutók, távol állók; fehéresek, majd krém-, fakó bőrszínűek. Tönk: 4-12 cm hosszú, 3-6 cm vastag; hengeres vagy kissé hasas; kalaphoz hasonló színű; felülete sima. Hús: A kalapban vastag; fehér; többé-kevésbé lisztszagú, kellemes ízű. Előfordulása: Júliustól októberig; világos lomberdőben; réten, gyakran boszorkánykörben növő, elég ritka faj. Spóra: Fehér; 6-9 x 4-5.5μm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: A leucopaxillus a leuco- fehér, és a paxillus-cövek vagy karó szavakból származik. A giganteus-hatalmast jelent. Fajleírás: 1794-ben az oxfordi (Anglia) botanikus John Sibthorp (1758-1796) írta le, és elnevezte Agaricus giganteus-nak.  A jelenleg elfogadott tudományos név 1938-ban alakult ki, amikor a német származású Rolf Singer a Leucopaxillus nemzetséghez sorolta.

Hegyes kucsmagomba

hegyes kucsmagomba képe

Morchella elata

Gomba leírása
Süveg: 3-7 cm magas, 2-3 cm átmérőjű; kúpos, hengeres, hegyes csúcsú; együregű; a felszíni bordák által határolt bemélyedések szabályosan, hosszanti sorokban helyezkednek el, amelyeket keresztirányú bordák tovább tagolnak, így méhsejtszerű elrendeződést alakítanak ki; a bemélyedések szürkés, szürkésbarna színűek, a bordák feketedők. Termőréteg: A süvegrész bordáinak és üregeinek felületét borítja. Tönk: 2-6 cm hosszú, 1-3 cm vastag; hengeres, alul sokszor kissé elvékonyodó, végig üreges; fehéres, világossárga színű; felülete szemcsés. Hús: Törékeny, viasszerű; fehéres, okkeres színű; jó illatú és -ízű. Előfordulása: Áprilistól májusig, lomb- és fenyőerdőben növő, nem ritka faj. Spóra: Halvány krém színű; 18-25 x 11-15μm; ellipszoid, sima olajcseppekkel. Megjegyzés: A Morchella a latin morcellus-falat szóból származhat. Egyesek szerint a régi német morchel-gomba szóból is eredhet. Az elata latin szó és azt jelenti, magas. Fajleírás: 1822-ben a svéd Elias Magnus Fries mikológus írta le, és adta a nevét Morchella elata. A korábbi neve a conica (-kúpos) Pers-től ered.

Homoki szarvasgomba

homoki szarvasgomba képe

Mattirolomyces terfezioides

Gomba leírása
Jellemzés: Gumószerű föld alatt termő gombafaj, de gyakran a felszínre bukkan. Termőtest: 3-10 (15) cm átmérőjű; gumószerű, szabálytalan gömb alakú; külső burka vékony, nem kéregszerű, fehéres okkerszínű; felülete sima, egyenetlen, néha repedezett. Termőrész: A termőtest belsejében található. Hús: Fiatalon sajtkeménységű; fehéres, okkeres színű, idősebb korban puha, rózsásbarna színű; szaga eleinte kellemes, később undorító lesz, íze nem jellegzetes. Előfordulása: Júliustól októberig, elsősorban homoki akácosokban, a föld alatt terem, de a termőtest sokszor megrepeszti a talajt és kissé kibújik a felszínre. Hazánkban helyenként elég gyakori. Habár Olaszországban találtak rá először, ott nagyon ritka. Fő termőterülete a Kárpát-medence, így erre a szarvasgombára illik legjobban a hungarikum kifejezés. Spóra: Halvány sárgás; 15-19 µm; gömbölyű, hyalin (áttetsző) vagy enyhén sárgás, bordázott felületű. Megjegyzés: A DNS kutatások azt mutatják, hogy ez a faj monotipikus faj. Ez azt jelenti, hogy egy fajt tartalmaz a nemzetség. A hagyományos szarvasgomba-piacok amúgy is óvatosak a terfezia fajoktól, külföldi piacokon szinte lehetetlen eladni ismeretlensége és egyedi ízvilága miatt. Érdekessége, hogy legfőbb élőhelyei az akácosok, márpedig ez a növény a XVIII. században került Magyarországra az Egyesült Államokból, ahol a homoki szarvasgombát ezidáig még nem találták meg. Fajleírás: 1887-ben az olasz Mattirolo írta le Choiromyces terfezioides néven. 1897-ben Fischer tette az új Mattirolomyces nemzetségbe, amelyet 1971-ben további nemzetségekre osztottak, így ez a faj a terfezia nemzetséghez került.

Húsbarna pénzecskegomba

húsbarna pénzecskegomba képe

Laccaria laccata

Gomba leírása
Kalap: A kalap legfeljebb 5 cm széles. Kezdetben domború, később szabálytalanul kiterül, közepe többé-kevésbé köldökös. Fiatalon begöngyölt széle később hullámossá válik, kissé hajlottá válik. Nedvesen rózsaszín, hús-barnás, szárazon világosabb színű. Halványokkeresre fakul. Felülete matt vagy finoman pikkelyes. Lemezek: A rózsaszín vagy húsvörös lemezek szélesen ránőnek a tönkre, vagy lefutnak rá. Szélesek és vastagok, ritkán vagy távolállók, sok közteslemeze van. Tönk: A tönk 10 cm magas lehet, viszonylag vékony, kalapszínű és lefelé barnásan szálas. A bázisát fehér micéliumszálak díszítik. Hús: A hús vékony, húsvörös vagy halványabb, a tönkben nagyon szívós. Előfordulás: Lombos és tűlevelű erdőkben, valamint nedves élőhelyeken növő, gyakori gombafaj. Májustól novemberig található. Spóra: Fehér; 7-10μm átmérőjű; gömb alakú, tüskés, a tüskék akár 1.5μm magasak is lehetnek. Megjegyzés: A Laccaria nemzetségbe jelenleg 11 faj tartozik, egyik sem mérgező. Olyan gombákról van szó, amelyeknek minden része többé-kevésbé húsrózsaszínű, narancsbarna vagy  lila színű. A lemezeik vastagok, szélesen ránőnek a tönkre, vagy lefutóak és ritkán állóak. A laccata jelentése lakkozott. Fajleírás: Osztrák mikológus Giovanni Antonio Scopolile írta le 1772-ben,  Agaricus laccatus néven. 1884-ben  a brit mikológus Mordecai Cubitt Cooke - laccata névre kereszteli.

Ibolyás pereszke

ibolyás pereszke képe

Calocybe ionides

Gomba leírása
Kalap: 3-5 cm átmérőjű; fiatalon domború, majd ellaposodik; lila, ibolyakék, bíborlila színű, néha kissé barnás árnyalatú, különösen a közepén, idősebb korban kihalványodik; felülete csupasz, sima, széle kezdetben deres. Lemezek: A tönkre foggal ránőnek, keskenyek, sűrűn állók; krémszínűek; élük fogazott. Tönk: 3-6 cm hosszú, 0.3-0.7 cm vastag; hengeres; a kalaphoz hasonló színű; felülete finoman szálas, a tövénél fehéren nemezes. Hús: Vékony; fehéres vagy kissé lilás árnyalatú; gyengén lisztszagú, enyhe ízű. Előfordulása: Júniustól októberig; lomberdőben növő, nem gyakori faj. Spóra: Fehér; 5-5,5 x 2,5-3 µm; elliptikus, sima. Megjegyzés: A calocybe jelentése a görög kalos-szép, helyes, és a cybe-fej szavakból származik. Az ionides jelentése lilás megjelenésű. Fajleírás: Az első feljegyzés Jean Baptiste Francois (Pierre) Bulliard (1742-1793) nevéhez fűződik. A jelenlegi tudományos nevét 1962-ben Marinus Anton Donk (1908–1972)-tól kapta

Illatos pereszke

illatos pereszke képe

Lepista irina

Gomba leírása
Kalap: 4-14 cm átmérőjű; fiatalon domború, majd ellaposodik, széle sokáig begöngyölt; okkeres, bőrszínű, húsbarnás; felülete csupasz. Széle bordázott lehet. Lemezek: A tönkre foggal ránőnek vagy kissé lefutók; okkeres vagy húsbarnás színűek. Sűrűn állók. Tönk: 5-15 cm hosszú, 1-3 cm vastag; bunkó alakú; a kalaphoz hasonló színű, a csúcsa fehéres; felülete többé-kevésbé benőtten szálas. Hús: Vastag, a kalapban puha, a tönkben szálas; kellemes, ibolyagyökérre vagy íriszre (nőszirom) emlékeztető illatú, jóízű. Előfordulása: Szeptembertől novemberig, lomb- és fenyőerdőben növő, nem gyakori faj. Gyakran bükk fák közelében fordul elő. Spóra: Fehér; 6,5-7 x 3,5-4,5 µm; elliptikus, enyhén szemcsés Megjegyzés: A lepista név korsót vagy serleget jelent. Az irina az írisz (nőszirom) latin neve, és a gomba illata miatt kapta. Fajleírás: 1838-ban Elias Magnus Fries mikológus nevezte Agaricus nudus-nak. A jelenlegi elfogadott tudományos név Lepista Irina egy 1959-es kiadványon keresztül  került be a névjegyzékbe, amelyet az amerikai Howard E Bigelow (1923 -1987) mikológus publikált.

Ízletes csiperke

ízletes csiperke képe

Agaricus bitorquis

Gomba leírása
Kalap: 4-10-(15) cm magasra nőhet meg, félgömb alakúból kiterül, pogácsa alakú lesz; széle aláhajló; felszíne sima vagy finoman szálas; színe fehéresszürke, sérülésre foltokban sárgul. Lemezek: Sűrűk és keskenyek, szürkés hússzínűek, öregen bíborbarnák, lemezeik szabadon állók, élük enyhén csipkézett. Tönk: 4-15 cm hosszú, 1-6 cm vastag; vaskos, fehéres, általában dupla gallérral, ebből a felső felfelé, az alsó lefelé áll, enyhén rozsdásodó színű. Hús: Nagyon kemény, színe fehér, elvágva vörösödik, keserű-mandula szagú, kellemes csiperkeízű. Előfordulás: Útszéleken, parkokban, kertekben, aszfaltrepedésekben is megterem. Májustól októberig hoz termőtestet, hazánkban gyakori faj. Spóra: Sötétbarna; 5,5-6 x 4,5-5 µm; elliptikus, sima. Megjegyzés: A latin szó bitorquis jelentése két gallér - utalás a kettős gallérra. Az útszéli, forgalmas helyeken ne gyűjts csiperkét, mivel a legutóbbi kutatások azt mutatják, hogy hajlamosak nehézfémeket megkötni. Fajleírás: Lucien Quélet 1883 írta le (megjelenés 1884) Psalliota bitorquis néven. Az olasz mikológus Pier Andrea Saccardo (1845-1920) 1887-ben az Agaricus nemzetségbe sorolta be. A jelenlegi tudományos név azóta van használatban.

Ízletes galambgomba

ízletes galambgomba képe

Russula alutacea

Gomba leírása
Kalap: Domború, lapos vagy kissé tölcséres, 5-20 cm széles. Színe igen változó, leginkább barnásvörös, de lehet piros, rózsaszínű, narancsszínű, esetleg barnássárga, olajzöld is. Közepe gyakran kifakuló, halvány zöldessárgás. Kissé lehet fénylő. A kalap széle többnyire bordás. A kalapbőr félig lehúzható. Lemezek: Közepesen sűrűn állók, nem lefutók, kissé vastagok, törékenyek, morzsalékonyak. Színük sárga. Tönk: Vastag, hengeres, lehet kissé megnyúlt is. 5-12 cm hosszú,1,5-4 cm vastag. Fehér, szürkésen futtatott, olykor lehet többé-kevésbé vöröses is. Hús: Fehér, merev, pattanva törő, morzsalékony. Szag és íz: Nyersen is jó ízű, dióra emlékeztető. Előfordulás:  Mindenféle erdőben, a talajon terem a fák alatt egyenként, olykor seregesen is. Gyökér-kapcsolt gomba. Nyár elejétől késő őszig igen gyakori, tömegesen is található. Spóra: Sárga; 8-10 x 6,5-8,5 µm; gömbölyded, tüskés. Megjegyzés: A russula nemzetségnév jelentése vöröses. Az alutacea az aluta latin szóból ered, jelentése- bőr. Fajleírás: 1838-ban Elias Magnus Fries adta neki a russula alutacea nevet. 1796-ban Pers sorolta a russula nemzetséghez.

Ízletes kucsmagomba

ízletes kucsmagomba képe

Morchella esculenta

Gomba leírása
Jellemzés: Sárgásbarna süvege méhsejtszerűen gödrös. A gomba viasszerűen törékeny húsú és belül teljesen üres. Csak tavasszal, televényes (gazdag tápanyaggal rendelkező), füves talajon terem. Süveg: Kucsmaszerű, tojásdad vagy gömbszerű. Széle a tönkkel alul teljesen összenőtt. 5-8 cm magas, és majdnem ugyanolyan széles. Felszínét szabálytalanul, sejtszerűen bordák és mély gödröcskék borítják. Színe halványbarnás, de lehet világosabb okkersárga vagy sötétebb szürkésbarna is. A süveg belül üres, és az üreg a tönkben közvetlenül folytatódik. Tönk: Aránylag rövid, 4-12 cm magas, 4-8 cm széles, fehér vagy kissé sárgásfehér. Felülete lisztes-poros, gödrös vagy ráncos, belül a süveggel összefüggően teljesen üres. Az üreg belső felülete fehér, sima. Hús: Mereven puha, viasszerű, törékeny, fehér. Előfordulás: Kora tavasszal terem, április közepétől júniusig. Enyhe tavaszban már márciusban előjöhet. Lombos erdő szélén, ligetes helyen, réteken, patakparton, kertekben, agyagos televénytalajon találjuk. Nálunk csak néhány vidéken gyakori, de egyes helyeken tömegesen fordul elő. A szabadban, kertben, több-kevesebb sikerrel megtelepíthető. Spóra: Krém fehér, vagy vaj színű; 17,5-22 x 9-11μm; hyalin (üvegszerű, áttetsző), elliptikus sima Megjegyzés: A Morchella a latin morcellus-falat szóból származhat. Egyesek szerint a régi német morchel-gomba szóból is eredhet. Az esculenta latin és azt jelenti, ehető. Ez egy kiváló ehető gomba Fajleírás: 1753-ban Carl Linnaeus írta le ezt a gombát tudományosan, és adta a nevét Phallus esculentus. Talán a phallus impudikus-hoz való hasonlósága miatt (szömörcsög). A Phallus impudicus általában, az év későbbi szakaszában található, a Morchella esculenta viszont tavasszal, így a két faj nem fordul elő egy időben.

Ízletes rizike

ízletes rizike képe

Lactarius deliciosus

Gomba leírása
Kalap: 4-15 cm átmérőjű; kezdetben domború, a közepe kissé bemélyedő, széle begöngyölt, később kiterül, gyengén tölcséressé válik, narancsokkeres, narancsvöröses, narancssárga színű, nyomásra zöldesen foltosodó; felülete körkörösen zónázott, csupasz, nedvesen kissé ragadós. Lemezek: A tönkhöz nőttek vagy kissé lefutók, sűrűn állók, elágazók, törékenyek; narancsszínűek, sérülésre zöldülnek. Tönk: 4-8 cm hosszú, 1-3 cm vastag; hengeres, lefelé kissé elkeskenyedik; idősebb korban üregessé válik; a kalaphoz hasonló színű; felülete sötétebben foltos. Hús: Merev, pattanva törik; narancsos színű; megvágva sárgarépaszínű tejnedvet ereszt, ami néhány óra múlva megzöldül; gyengén gyümölcsillatú, kissé csípős ízű. Előfordulása: Júniustól novemberig, fiatal korú, kéttűs fenyők (erdei- feketefenyő) alatt növő, gyakori faj. Spóra: Halvány rózsaszínes; 7-9 x 6-7 μm; elliptikus, felülete hálózatosan díszített. Megjegyzés: A Lactarius nemzetség név jelentése tejelő, tejet adó (szoptatós). A tejnedvre utal. A deliciosus egyértelmű bizonyíték arra, hogy a Carl Linnaeus nem csak tudományosan érdeklődött a gombák iránt, a szó jelentése finom (a delikát szó is innen ered.). Fajleírás: 1753-ban Carl Linnaeus írta le, és adta az Agaricus deliciosus nevet. A jelenleg elfogadott tudományos név a Lactarius deliciosus 1821-ből származik a brit mikológus Samuel Frederick Gray(1766 -1828) írta le.

Ízletes tőkegomba

ízletes tőkegomba képe

Kuehneromyces mutabilis

Gomba leírása
Kalap: Félgömb alakúból lassan kiterülő, közepén nemritkán kis, lapos púppal. 2-5 cm nagy, de 10 cm-esre is megnőhet. Vékony húsú. Színe barna, sárgásbarna, középen többnyire élénkebb, és gyakran a szélén körbefutó sötétebb sáv látszik. Lemezek: Halványbarnáról rozsdabarnára színeződnek. A lemezekről bőven lehulló spórapor a talajt, a fatönköt rozsdabarnára festi. Tönk: Karcsú, egyenletes, többnyire görbe, 5-12 cm hosszú, 0,5-1 cm vastag. Gallérja barna, szakadozott, lelógó, végül elenyésző. A tönk a gallér felett világosabb, alatta sötétbarna, a tövén fekete. A gallér alatt sűrűn felálló vagy felkunkorodó, kicsi, barna pikkelyekkel fedett. Hús: A kalapban puha, rugalmas, fehér, a tönkben merev, törékeny, aljában szívós, barnás, alul sötétbarna. Előfordulás: Kora tavasztól késő őszig terem. Elhalt, de még el nem korhadt fatönkön, öreg fák tövében, mohás fatuskón, gyökereken, árnyékos, nyirkos erdőben, csoportokban található. Egy-egy csoportban néha 100-nál több kalap is előfordul. Fatuskókon termeszthető is. Spóra: Vöröses-okker sötét fahéj barna; 5.5-7.5 x 4-5 µm; széles elliptikus, sima. Megjegyzés: A nemzetség neve az amerikai mikológus Calvin C Kuehner (1922-2011) tiszteletére kapta. A mutabilis jelentése változékony, a kalap rendkívüli színváltozásaira utal, amelyet a nedvesség okoz. Fajleírás: Jacob Christian Schaeffer írta le ezt a fajt 1762-ben Agaricus mutabilis néven. A jelenlegi tudományos neve Kuehneromyces mutabilis 1946-ból származik, amikor Rolf Singer és Alexander Hanchet Smith (1904-1986) létrehozta a Kuehneromyces nemzetséget.

Ízletes vargánya

ízletes vargánya képe

Boletus edulis

Gomba leírása
Kalap: Kezdetben golyó alakú, gömb alakú, széle a tönkhöz hajlik, majd félgömbösen szétterül, felszíne gyakran ráncos, 5-20 cm nagy. Óriási növésű is gyakran előfordul, így lehet 40 cm átmérőjű és 1 kg súlyú is. Igen vastag húsú. A kalap és a tönk aránya változó. Vannak nagy kalapú, karcsú tönkű példányok, de gyakoribb a nagy, hasas tönkön a kicsi kalap. Színe változó, fiatalon fehéres, sárgás, majd szürkésbarna, vörösbarna, gesztenyebarna, csokoládészínű, olykor szinte fekete. Lehet egyszínű és felhősen foltos. A kalap bőre nem vagy alig húzható le. Csöves rész: Kezdetben fehér, igen szűk nyílásokkal, később sárgás, idős korban zöldessárga, végül piszkos olajzöld színű lesz. A csöves rész a húsról könnyen lefejthető, és a tönk körül nemritkán árokszerű bemélyedés látszik. A spórapor barnássárga. Tönk: Gyakran hasas, de alakja változó. Lehet az alján vastagodó, répaszerű, és akad karcsú, egyenletes tönkű példány is. Átlag 5-10 cm magas, 3-5 cm vastag, de előfordul 15 cm-es magasság és vastagság is. Színe fehéresbarnás, barna, világosabb, mint a kalap. A tőnkön hálózatos recézettség, finom, sötétedő barna rajzolat látszik, néha az egész tönk hálózatosan recés, máskor csak a felső harmada. Öreg gombán a hálózat elmosódhat. Hús: Mindig szép fehér, és fehér is marad, még szárítva is, vastag és eléggé tömör. Előfordulás: Kora nyártól késő őszig terem, többnyire van nyári és egy őszi tömeges megjelenési időszaka. Minden erdőben gyakori, leginkább tölgyesekben, de bükkösben, fenyvesben és vegyes erdőben is megtaláljuk. Gyökérkapcsolt gomba. Szereti a ritkább, ligetes erdőrészeket, erdőszélét, füves ösvényeket, amelyek mentén bőven terem, de előjöhet sziklás, meredek hegyoldalon is. Kiadósabb nyári esők után kb. 10 napra jelenik meg. Az erdő állatai igen kedvelik, ezért sokszor megrágva találjuk. Spóra: Olív-barna; 14-17 x 4.5-5.5μm; hosszúkás, felülete sima Megjegyzés: A Boletus név a görög Bolos - agyag darab szóból ered, míg az edulis- ehetőt jelent. Talán a legkedveltebb nem lemezes gomba Magyarországon. Fajleírás: Ezt a vargányát 1782-ben a francia botanikus, Jean Baptiste Francois (gyakran nevezik Pierre) Bulliard írta le, és ő adta a tudományos nevét is- Boletus edulis Bull. A hivatalos tudományos nevet a jelenlegi szabályok értelmében a Nemzetközi kódex Botanikai Nómenklatúra (ICBN) jegyzi. Boletus edulis néven közismert.

Júdásfülgomba

júdásfülgomba képe

Auricularia auricula-judae

Gomba leírása
Jellemzés: Kocsonyás állagú, kimondottan fülre emlékeztető, egyéb termőrétegű gomba. Termőtest: 2-6 cm átmérőjű; először gömbölyded, majd csésze, fül vagy kagyló formájú, összenövéskor lebenyszerű, olykor teljesen féloldalas; külső oldalának színe vörösesbarnás, okkerbarnás, szürkésbarnás, ritkán áttetszően fehéres, felülete bársonyosan szőrös, nemezes, erősen ráncos, redőzött; belső oldalának színe sárgásbarna, vörösesbarna, feketés, felülete csillogó, ráncos, redős; széle hullámos, kissé felemelkedő. Termőréteg: A termőtest belső oldalán található. Hús: Vékony, kocsonyaszerű, porcos állagú; barna, sötétbarna színű; szagtalan, nincs különösebb íze. Előfordulása: Januártól-Decemberig, lombos fák (elsősorban fekete bodza) elhalt ágain, csoportosan növő, gyakori faj. Spóra: Fehér; 16-18 x 6-8μm; kolbász alakú (allantoid), Megjegyzés: Az Auricula egy latin szó, jelentése fül. Judae- Júdás, a zsidó, aki elárulta Jézust. A név utalás arra a hitre, hogy Iskarióti Júdás felakasztotta magát egy bodza fára szégyenében, miután elárulta Jézus Krisztust. Ez a hit több, mint 400 évre nyúlik vissza- a gomba, amelyik többnyire bodza fán terem,-, emlékeztető erre az eseményre. Fajleírás: 1789-ben Jean-Baptiste François (Pierre) Bulliard írta le,és a Tremella auricula-judae tudományos nevet adta neki. Miután több nemzetségbe is besorolták, végül a ma is ismert nemzetségbe 1897-ben az osztrák botanikus-mikológus Richard Wettstein (1863-1931) sorolta be.

Kajsza lisztgomba

kajsza lisztgomba képe

Clitopilus prunulus

Gomba leírása
Kalap: A 8-12 cm szélere is megnövő kalap először domború, majd lassan ellaposodik, végül többé-kevésbé tölcsér formájú lesz, széle gyakran hullámos. Szürkés-fehéresen deres és lisztes tapintású. Lemezek: A vékony lemezek sűrűn állók, és mélyen lefutók, szorosan állók, keskenyek, fiatalon fehéresek, majd rózsaszínűek, végül hússzínűek lesznek. Tönk: A gomba általában viszonylag alacsony marad, mivel a tönk rövid, alig éri el a 2-5 cm-t. A fehér tönk puha tapintású, felülete deres, a töve filces. Általában a gombák szagát a határozásnál csak nagy óvatossággal szabad kezelni, mégis ennek a fajnak jól érezhető, kellemes lisztszaga van, amely a névadásban is tükröződik. Hús: A kalapban elég vastag, puha, a tönkben szálas, fehér, erősen lisztszagú és -ízű. Előfordulás: Hazánkban gyakori faj, júliustól novemberig fordul elő, a lombos erdőket kedveli, az elegyes erdőkben is a lombos fákat részesíti előnyben. Spóra: Barnás rózsaszín; 8-12 x 4-6 μm; elliptikus a végén csípett, 6-8 hosszanti gerinc. Megjegyzés: A punulus jelentése kis szilva. Az olasz A. Cesalpino találta meg egykor szilvafa alatt. Bár vitatják a szó eredetét, és többen a pruinose - matt vagy finom fehér porral fedett- jelentést tulajdonítják az eredetnek, amely jellemző gombák kalapjára. Fajleírás: 1772-ben  Joannes Antonius Scopoli (1723-1788) publikálta tudományosan az Agaricus prunulus gombát. 1871-ben a német Paul Kummer sorolta át ezt a fajt az új (akkori új) Clitopilus nemzetséghez.

Kámfor-tejelőgomba

kámfor-tejelőgomba képe

Lactarius camphoratus

Gomba leírása
Kalap: 2-5 cm átmérőjű; domború, majd kiterül, idővel kissé tölcséres lesz, közepén gyakran púppal; vörösbarna, bor-vöröses színű; felülete száraz; széle gyakran kissé dudorosan, ráncosán bordázott. Lemezek: A tönkre kissé lefutók; halvány vörösbarnák, barnán foltosodók. Tönk: 3-6 cm hosszú, 0,5-1 cm vastag; hengeres; kalapszínű, de alja felé sötét bor-vöröses-barna; felülete csupasz; üregesedő. Hús: Vékony; halvány vörös-barnás; kissé cikória- vagy Maggi kocka-szagú, megszáradva illata intenzívebb, íze enyhe, kesernyés utóízzel; tejnedve fehéres, kissé vízszerű, nem színeződik el. Előfordulás: Júniustól októberig; erősen savanyú talajú fenyő- és lomberdőben, főként lucfenyő, ritkán bükk alatt növő, hazánkban ritka faj. Spóra: Krém színű; 7,5-8 x 6.5-7.5μm; ellipszoid, elkülönült szemölcsökkel díszített. Megjegyzés: A camphoratus szó jelentése kámfor, ami az illatára utal. A kámfort régen molyírtó és tüzijáték (lőpor) előállítására is használtak. Fajleírás: 1792-ben a francia Jean Baptiste Francois (Pierre) Bulliard írta le, és adta a kéttagú tudományos nevét Agaricus camphoratus. 1838-ban a svéd Elias Magnus Fries sorolta át ezt a fajt a Lactarius nemzetséghez, így a tudományos neve Lactarius camphoratus lett, amely még mindig az elfogadott tudományos neve.

Karcsú csiperke

karcsú csiperke képe

Agaricus sylvicola

Gomba leírása
Kalap: A kalap alig éri el a 6-8 (12) cm-es átmérőt és vékony húsú. Fiatalon dobverőhöz hasonló formája van, csak később szélesedik ki. A bőr krémfehér alapon finom-szálas szerkezetű; érintésre sárgás foltok jelennek meg rajta. A kalapon pikkelyek nincsenek. Lemezek: A tönköt nem érintő, szabadon álló lemezek, először szürkés-hússzínűek és idővel lassan csokoládé- vagy feketésbarnák lesznek. Tönk: Feltűnően karcsú, legfeljebb 8 cm magasra nőhet és belül üreges. A bázis felé kissé megvastagodik, a gumós csiperkéhez hasonló formájúra. A hosszú hártyás gallér gyakran lebenyes, a tönk felső harmadában kezdődik, Hús: Még erősebben ánizsillatú, mint az erdőszéli csiperkéé. Előfordulás: Lombos- és fenyőerdőben gyakran előfordul, júniustól októberig. Spóra: Bíborbarna; 5-7.5 x 3.5-4.5 µm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: A sylvicola jelentése erdőlakó. Fajleírás: Eredetileg, mint Agaricus campestris var. silvicola néven írta le Carlo Vittadini 1832-ben. 1873-ban Charles Horton Peck nevezte el külön fajként.

Karcsú őzlábgomba

karcsú őzlábgomba képe

Macrolepiota mastoidea

Gomba leírása
Kalap: 5-15 cm átmérőjű; fiatalon félgömb alakú, majd domború, végül lapos; közepén csúcsos púppal; fehéres alapon barnás színű, finom, szálas pikkelyekkel díszített, púpja sötétebb barna, sima. Lemezek: Sűrűn állók, szabadok, szélesek, a tönk körül gyűrűben összenőttek; krémszínűek. Tönk: 10-18 cm hosszú, 0,3-1 cm vastag; karcsú, gumós tövű; fehéres alapszínű, barnás, finom, márványszerű díszítéssel; elmozdítható gyűrűje van; a kalapból csuklósan kifordítható. Hús: A kalapban puha, a tönkben szívós, rostos; fehér; jóízű és szagú. Előfordulása: Májustól novemberig, lomb- és fenyőerdőben, erdőszélen növő gyakori faj. Spóra: Fehér vagy halvány krémszínű; 13-16 x 8-9.5 μm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: Mindig egyesével találjuk a kalapokat, néha többet is egymástól nem messze. A mastoidea jelentése nem teljesen tisztázott. A mastoid jelentése "több csontos egymással közlekedő üreg a halántékcsont csecsnyúlványában", ám valószínűbb egy másik jelentés, amely a női mellbimbóra utal. Az orvosi masto előtag a melleket jelenti. A gombára nézve ez utóbbi jut eszünkbe hamarabb. Fajleírás: A basionym (alap neve) 1821-ből származik, amikor Elias Magnus Fries a Systema Mycologia kiadványban Agaricus mastoideus-nak nevezte. Korábban, 1801-ben, a dán botanikus Heinrich Christian Friedrich Schumacher (1757-1830) Agaricus umbonatus néven hivatkozott rá. A korai időkben rengeteg gomba egy hatalmas agaricus nemzetségbe tartozott. Azóta ezt számos nemzetségre osztották fel, például a macrolepiota nemzetségre, amelyet 2003-ban további nemzetségekre osztottak.

Kárminhúsú csiperke

kárminhúsú csiperke képe

Agaricus langei

Gomba leírása
Kalap: A kezdetben félgömb alakú kalap a jelentős, 15 cm-es átmérőt is elérheti. Könnyen felismerhető a faj a kalapfelszínét szinte teljesen befedő rozsdabarna, széles elterülő szálas pikkelyekről. Lemezek: A szabadon álló lemezek először szürkés-rózsaszínűek, majd csokoládébarnára, barnásfeketére színeződnek. Tönk: A tönk is fejlett lehet, magassága néha több, mint 12 cm-t is elérheti. A fehér színű tönk felső harmadában található lebenyes gallér alsó része pikkelyes szerkezetű. Hús: A gomba fehér húsa vágásra azonnal vérvörösre színeződik. Íze és szaga kellemes, tipikusan gomba illatú. Előfordulás: Ez a faj hazánkban nem gyakori. Júliustól novemberig tűlevelű és lombos erdőben fordul elő. Spóra: bíborbarna; 7–9 x 3,5–5 µm; ellipszoid. Megjegyzés: A szakemberek jelenleg 21 vörösödő húsú, fehéres vagy barna és többé-kevésbé szálasan pikkelyes kalapú csiperkét különböztetnek meg, amelyek erdőkben és azokon kívül nőnek. Mérgező gomba nem ismert köztük. A langei fajnevet a dán mikológus J.E. Lange tiszteletére adták. Fajleírás: Agaricus langei (F.H. Møller & Jul. Schäff.) Maire (1952)

Kékhátú galambgomba

kékhátú galambgomba képe

Russula cyanoxantha

Gomba leírása
Kalap: Félgömb alakú, domború, majd lapos, 5-15 cm nagy, vastag húsú. Színe változó: lila, kékes, zöldes, sárgásszürke, gyakran felhősen foltosan tarka, fiatalon inkább szürke, később kékeslila vagy galambszínű. Többnyire a liláskék és a szürkészöld szín egyidejűleg látható rajta. Felülete többnyire finoman, hálózatosan ráncos. Kalapbőre lehúzható. Lemezek: Közepesen sűrűn állók, nem vagy csak kissé lefutók, kissé vastagabbak és ellentétben minden más galambgombával - érintésre, a körmöt rajtuk végighúzva nem törnek szét merev üvegszerűen, hanem puhán, rugalmasan elhajolnak. Tönk: Zömök, vastag, hengeres, feltűnően merev, 5-10 cm hosszú, 1,5-4 cm vastag, fehér, de néha ibolyásan árnyalt. Hús: Fehér, merev, pattanva törő. Előfordulás: Lomberdők talaján egyesével, sokszor nagy mennyiségben is terem a fák alatt, mert gyökérkapcsolt gomba. Nyáron és kora ősszel található. A nyári szárazabb időben is mindenfelé gyakori. Spóra: Fehér; 7-9 x 5-6 μm; kis szemölcsök vannak rajta. Megjegyzés: A Russula lejetése vöröses. A cyanoxantha szó - a cián: kék, és - xantha: sárga vagy szőke- görög szavakból származik, ami a kalap színeire utal. A lemezei rugalmasabbak, mint a legtöbb galambgombánál, ahol a lemezek pattanva eltörnek darabokra. Fajleírás: 1762-ben a Jacob Christian Schaeffer , írta le és adta a kéttagú tudományos nevét Agaricus cyanoxanthus. 1863-ban a svéd mikológus Elias Magnus Fries sorolta át ezt a fajt a Russula nemzetségbe, létrehozva ezzel a jelenleg elfogadott tudományos (Russula cyanoxantha) nevét.

Kéktönkű pókhálósgomba

kéktönkű pókhálósgomba képe

Cortinarius collinitus

Gomba leírása
Kalap: A narancsbarna vagy okkersárgás-barna, 2-12 cm széles kalapot nedvességben vastag nyálkaréteg borítja, ami szárazon sem veszít fényéből. Először harangszerűen domború, a fejlődés során kiterül, de nem lesz teljesen lapos. Lemezek: A lemezek kiöblösödően a tönkre nőttek, fiatalon ibolyakék, később barnás árnyalatúak. Tönk: A 6-12 cm magas és 1 cm vastag tönk ibolyás vagy kék színű, főleg a felső részében. A töve felé inkább vörösesre vagy sárgásra színeződik el. A kalaphoz hasonlóan nyálkaréteg fedi, ami néha kígyóbőrszerűen mintázott. Hús: A húsa is világoskék árnyalatú, noha első pillantásra sárgásnak vagy okkerszínűnek tűnik. Előfordulás: Ez a gombafaj Európa egyes vidékein, főként a lápos területen, lucfenyvesben gyakori. Ritkán lombos erdőben is nő. Ősszel terem. Hazánkban eddig még nem került elő. Spóra: Halvány sárgásbarna; 12-16.5 x 6.5-8 µm; mandula alakú. Megjegyzés: A fent említett fajokkal együtt a Cortinarius nemzetségen belül a Myxaclum alnemzetségbe tartozik, A kalapjukat -kevés kivételtől eltekintve- nyálkás réteg borítja, Néhány faj közülük keserű ízű. A collinitus jelentése nyálkás, ragadós. A cortinarius a cortina - fátyol szóból származik, a pókhálószerű fátyolra utal. Fajleírás: 1801-ben Christiaan Hendrik Persoon írta le tudományosan, és Agaricus collinitus néven nevezte el. 1838-ban Elias Magnus Fries sorolta a cortinarius nemzetségbe.

Kenyérgomba

kenyérgomba képe

Lactarius volemus

Gomba leírása
Kalap: 5-15 cm átmérőjű; eleinte domború, később ellaposodik, közepe bemélyed; sárgásbarna, narancsbarna, rozsdabarna színű, sérülésre sötétbarnán foltosodik; felülete finoman hamvas, matt, idősebb korában csupasz és kissé felrepedezhet. Lemezek: Tönkhöz nőttek vagy kissé lefutók, sűrűn állók, merevek; krémszínűek, okkersárgák, sérülésre barnán foltosodnak. Tönk: 4-10 cm hosszú, 1-3 cm vastag; hengeres, csúcsa és töve felé kissé elvékonyodó; tömör; a kalap színénél világosabb, a tejnedvtől barnán foltosodó; felülete matt, deres. Hús: Kemény, törékeny; fehéressárgás színű, barnán foltosodik; megtörve bőséges, fehér tejnedvet ereszt, mely beszáradva megbarnul; gyengén heringszagú, íze kissé fanyar. Előfordulása: Júliustól októberig, savanyú talajú lomb- és fenyőerdőben növő, nem gyakori faj. A gomba az északi félteke mérsékelt éghajlatú térségeiben él, Európa, Észak-Amerika és Ázsia nagy részén, illetve Közép-Amerika és Ázsia szubtropikus és trópusi éghajlatú vidékein is megtalálható. Spóra: Fehéres; 7,5-9,0 μm; nagyjából gömb alakú, recézett gerincekkel fedett, hálózatot alkotnak. Megjegyzés: A Lactarius nemzetség név jelentése tejelő, tejet adó (szoptatós). A tejnedvre utal. A gomba húsában az ergoszterolhoz hasonló szteroidokat találtak, illetve természetes kaucsukot tartalmaz a nedve. A volemus jelentése a latin vola szóból ered, jelentése "fogjuk, mi lesz". Fries utalt arra, hogy annyi tejnedv jön ki belőle, hogy megtölti a kezet. Fajleírás: Az első említés 1753-ban Carl Linnaeus tollából származik Agaricus lactifluus néven. 1821-ben Elias Magnus Fries nevezte Agaricus volemus-nak. 1838-ban Fries elismerte, hogy a Lactarius különálló nemzetség, annak ellenére hogy előtte ő maga külön törzsekbe is besorolta. 1871-ben Paul Kummer a Fries által javasolt korábbi törzseket használva rangsorolta, és így átnevezte a fajt Galorrheus volemus-nak. Több besorolás és névváltozás után, 2005-ben Hua-An Wen és Jian-Zhe Ying, számolt be az új kínai gombáról Lactarius wangii néven, ami két évvel később, mint a gomba szinonimája lett jegyezve. Jelenleg így a Lactarius volemus az elfogadott latin név.

Kerti rétgomba

kerti rétgomba képe

Agrocybe dura

Gomba leírása
Kalap: 3-10 cm átmérőjű; fiatalon félgömb alakú, majd ellaposodik; szélén cafrangos  maradványok lehetnek; fehéres; krém-sárgás; bőrszínű, okkeres, széle többnyire világosabb; felülete csupasz; nedvesen tapadós, szárazon a kalap bőre felrepedezik. Lemezek: A tönkhöz nőttek, sűrűn állók; eleinte fehéresek, agyagszínűek, később halvány szürkésbarnák, dohánybarnák, éle fehéres, fűrészes. Tönk: 5-10 cm hosszú, 0,5-1,5 cm vastag; hengeres; fehéres; felülete szálas, hártyás, gyenge gallérja hamar eltűnik, helyét sötét spórapor festi meg. Hús: A kalapban puha, a tönkben szálas; fehéres; gyengén fűszeres illatú, nem lisztszagú, enyhe vagy kissé kesernyés ízű. Előfordulása: Májustól októberig; szántóföldön, legelőn, parkban, füves helyen, korhadó fűrészporon növő, gyakori faj. Spóra: Barna;  7,5-10 x 5-6μm; ellipszoid vagy tojásdad alakú, sima. Megjegyzés: Az agrocybe jelentése az agro- mező, és cybe-fej szavakból származik. A közel hasonló gombákat Agrocybe praecox néven is ismerhetjük. A praecox jelentése-korai, vagy korán jelentkező. A dura jelentése kemény. Fajleírás: 1800-ban Christiaan Hendrik Persoon írta le először ezt a gombát és nevezte el Agaricus praecox-nak. 1889-ben Victor Fayod (1860-1900) sorolta az új Agrocybe nemzetséghez. 1936-ban Singer nevezte Agrocybe dura néven, amelyet korábban Bolton adott a gombának.

Kerti tintagomba

kerti tintagomba képe

Coprinellus micaceus

Gomba leírása
Kalap: Tojásdad, gyűszű alakú, végül kúposan szétterülő,1-6 cm nagy. Rozsdasárga, barnássárga, középen vörösesbarna. Hamvas, rajta fiatalon csillámló korpás szemcsék vannak. Felülete feltűnően sugarasan bordás, sőt szélein behasadozó. Lemezek: Fehéresek, majd rózsásak, később barnák, de hamar megfeketednek és elfolyósodnak. Tönk: Egy tőből sok tönk indul ki, szorosan egymás mellé zsúfolva. A 100 kalapból álló telep sem tartozik a ritkaságok közé. A tönkök megnyúltak, csövesek. Egy-egy tönk 2-15 cm hosszú, 4-8 mm vastag. Hús: Fehéres, puha, vizenyős, törékeny, a kalapban igen vékony, a tönkben foszlósan szálas. Az egész gomba végül aránylag gyorsan megfeketedik, majd elfolyósodik. Előfordulás: Korhadó fatuskók, fatönkök, kerítésoszlopok, bokrok körül, fatörzsek tövén is, leggyakrabban homokos talajú kertekben, házak körül, udvarokon, út mentén, árokszélen, de gyakran erdőben is, különösen akácosban, nagy csoportokban és seregesen is terem. Igen gyorsan nő, és napok alatt elvirul. Kora tavasztól késő őszig mindenfelé igen gyakori. Ugyanaz a telep egy évben sokszor. akár minden eső után is terem. Ha megöntözzük, gyorsabban hozza termését. Spóra: Nagyon sötét barna, vagy fekete; 7-10 x 4.5-6 µm; elliptikus pajzs alakú, sima Megjegyzés: A nemzetség név a Coprinellus azt jelenti, hogy a kis Coprinus - élő trágya. Az -ellus (kicsinyítő) toldalék azt jelzi, hogy kisebb termőtestet hoznak, mint a coprinus. A micaceus azt jelenti: csillám vagy apró só szem, és utal az apró szemcsékre (fátyol töredékekre), amelyek csillognak a fiatal kalapon. A kis szemcséket a nedves időjárás néha elmossa, és a kalap felülete teljesen sima lesz. Fajleírás: 1786-ban Jean Baptiste Francois Pierre Bulliard írta le, és adta a Agaricus micaceus tudományos nevet a gombának. A svéd mikológus Elias Magnus Fries később átnevezte a fajt, mint Coprinus micaceus . Ezen a néven volt ismert 2001-ig, amikor a molekuláris (DNS) elemzés kimutatta, hogy a Coprinus nemzetség sok olyan gombafajt tartalmaz, amelyek távoli kapcsolatban állnak egymással. Így a korábbi Coprinus csoportot felosztották, a kerti tintagomba pedig a Coprinellus nemzetségbe költözött. Több tintagomba is más nemzetség alá tartozik azóta.

Késői csigagomba

késői csigagomba képe

Hygrophorus arbustivus

Gomba leírása
Kalap: 5-8 cm átmérőjű; fiatalon domború, közepe púpos és olyan is marad miután kiterül, az eleinte begöngyölt széle idővel kiegyenesedik; narancsbarna, húsbarnás, rózsásszürke, széle mindig világosabb; bőre benőtten szálas, nedvesen kissé tapadós felületű. Lemezek: A tönkre kissé lefutók, távol állók, vastagok; fehérek. Tönk: 3-5 cm hosszú, 0,5-2 cm vastag; hengeres, lefelé elvékonyodó; fehéres, krémszínű; csúcsán korpás, deres, pelyhes, lefelé csupasz; száraz felületű. Hús: Tömör, fehéres, krémszínű; nincs különösebb szaga és íze; Előfordulása: Októbertől decemberig; lomberdőben növő, nem gyakori faj. Spóra: Fehér; 6-9 x 5-6 μm; elliptikus, sima. Megjegyzés: A hygrophorus jelentése a hygro-víz, nedvesség, és phorus- hordozó szavakból ered. az arbustivus a latin arbustus-bokor szóból ered. Fajleírás: Az első leírás, valamint a jelenlegi névadás is Elias Magnus Fries nevéhez fűződik. 1836-ban Fries Hygrophorus arbustivus-nak nevezte el.

Késői laskagomba

késői laskagomba képe

Pleurotus ostreatus

Gomba leírása
Kalap: Kissé domború, kagylószerű, majd lapos, féloldalas, kajla. Néha kicsi, 2-10 cm, máskor igen nagyra, 35 cm-ig megnő. Fiatalon a széle begöngyölt. A kalapok emeletesen állnak egymás felett, felül a legnagyobbak. A bőr teljesen sima, csupasz és fénylő, feketés Ibolyakék vagy palaszürke árnyalatú, de gyakran szürkésbarna vagy szürke színű. Lemezek: A lemezek többé-kevésbé sűrűnállók, eltérő hosszúságúak, a tönk közelében néha erekkel összekötöttek. A kalap széle felé a lemezek kicsit keskenyebbek és a tönkre lefutók. A színűk először krémfehér, később elefántcsont színű. Tönk: Igen rövid, és egy közös tőből sok tönk indul ki. A közös összeolvadó tönkrész lehet akár 15 cm széles is, és ebből a vastag alapból néha több, akár 15 cm hosszú tönk is kinyúlhat. Felületük pehelyszőrös, színük fehér vagy halványszürkés. Hús: Fehér, puha, de később szívós lesz. A tönkrész már fiatalon is az. Szerkezete sugarasan rostos, szálakra foszló. Előfordulás: Őszi-téli gomba, szeptembertől terem. Enyhe téli és kora tavaszi hónapokban is előfordul. Különféle élő fák törzsén, tövén, tuskóján, gyakran bokrok tövén is csoportosan terem. Főleg fűzfán, bükkön, de sokféle más erdei és kerti fán, sőt bodzán is megtalálhatjuk. Nem támadja meg az ép fát, csak a sérültet. A fában hosszában terjed, és így a gombakalapok néha 4-5 m magasan is mutatkoznak. Nem ritka az akár több kilogrammos laskagomba csoport. Kivágott fán és földben maradt tuskón is kinő. A gomba által megtámadott fa kellemes gombaszagú és fehér. Faanyagon, fűrészporon, sőt különféle hulladékanyagokon is termeszthető. Spóra: Fehér vagy halvány lilás-szürke; 8-9 x 3-4μm; enyhén vese alakú, sima Megjegyzés: A nemzetség név Pleurotus jelentése - oldal fül, és arra utal, hogy a gomba mint oldalsó csatolmány van a fán. Az ostreatus - osztriga, amely a kagylóhéjhoz való hasonlóságra utal. Jól termeszthető faj. Fajleírás: 1775-ben a holland természettudós Nikolaus Joseph Freiherr von Jacquin (1727-1817) jegyezte le Agaricus ostreatus néven. 1871-ben a német Paul Kummer mikológus a Pleurotus (új nemzetség, amelyet ő hozott létre 1971-ben) nemzetségbe helyezte, így ez a jelenleg elfogadott tudományos neve.

Kétspórás csiperke

kétspórás csiperke képe

Agaricus bisporus

Gomba leírása
Kalap: Eleinte félgömb alakú, majd domborúvá válik. 4-12 cm átmérőjűre nő meg. Idősebb korban kiterülhet. Széle fiatalon sokáig begöngyölt, és túlnő a lemezeken is. Felülete változatos a simától a körkörös pikkelyesig egyaránt előfordulhat. Az alapszíne fehértől a világosbarnáig, sötét kakaó barnáig terjed. Lemezek: A lemezek keskenyek, sűrűn és szabadon állóak, színűk rózsaszín. Öregen bíborbarnák lesznek. Tönk: A közepes termetű gomba magassága a 4-7 cm-t is eléri, maximum 4 cm vastagságú lehet. A tönkön lévő felálló gallér felett fehéres lemezszínű színű, alatta fehéres. A tönk lefelé megvastagodhat, a gallér alatt lehet kissé pelyhes. Hús: Vastag és puha húsú. A hús fehér vágáskor vörösödhet. Idősebben kissé rozsdás színű lehet. Jellegzetesen csiperkeszagú, nagyon kellemes ízű. Előfordulás: Mindenféle nyílt területen, kertekben, legelőkön és bolygatott területeken is megtalálható. Márciustól egész novemberig. Hazánkban gyakori faj. Spóra: Sötét csokoládé barna;  6-7,5 x 4-5 µm; ovális, sima Megjegyzés: Egyéb elnevezései a sampinyon és termesztett csiperke. A bisporus jelentése két spórás. A bisporus név onnan ered, hogy két spóra található minden bazídiumon, míg más csiperke faj esetében (sőt a legtöbb bazídiumos gomba esetén) is négy spóra található a bazídiumokon. A legkorábbi termesztési leírás a francia botanikustól Joseph Pitton de Tournefort-tól származik. 1707-ből. Fajleírás: A dán mikológus Jakob Emanuel Lange (1864-1941) írta le és bár rég óta ismerte, hogy különbözik a kerti csiperkétől, mégis 20 évvel később 1926-ban a német mikológus Emil J Imbach (1897-1970) sorolta külön fajként.

Kétszergyűrűs tölcsérgomba

kétszergyűrűs tölcsérgomba képe

Catathelasma imperiale

Gomba leírása
Kalap: A kalap 5-10 (20) cm széles lehet, kezdetben félgömbszerűen domború, azután ellaposodik, esetleg tölcsér formájúvá válik és a széle hullámos. A kalapbőr száraz, szarvasbőr színű vagy mogyoróbarna, felszíne burokmaradványoktól gyakran pelyhes-pikkelyes, vagy mezőcskékre szakadozó. A kalap pereme sokáig erősen begöngyölt marad. Lemezek: A keskeny, sűrűnálló lemezek a tönkre lefutóak, először fehérem később halványbarnák, fekete éllel. Tönk: A mélyen gyökerező tönk halvány okkerszínű, kissé sávosan pikkelyes, 15 cm magas és 3-5 cm vastag lehet. Két hártyás gallérja van, a felső a részleges (velum partiale), az alsó az általános burokból (verum universale) származik. A tönk töve hegyes. Hús: A fehér hús igen kompakt, kemény, liszt- vagy uborka szagú. Előfordulás: Európában az északi hegyvidékektől a szubalpin régióig elterjedt, főleg Skandináviában, az északi és déli Alpokban, a Jurában és a déli középhegységekben található meg. Hegyvidéki tűlevelű erdők, bozótos hegyi rétek, havasi legelők meszes talajain terem nyáron és ősszel. Hazánkban eddig még nem találták. Székelyföldön leginkább Háromszék és Csíkszék magasabb fekvésű részein található meg. Háromszéken aszultángomba népi elnevezést viseli, míg Csík környékén tinótortynak nevezik. Spóra: Fehér; 10 - 15 x 5 - 6 µm; kissé orsó alakú, sima. Megjegyzés: Ez az egyetlen Európában ismert faj a Catathelasma nemzetségbe. Az imperiale jelentése birodalmi (bizonyára mérete miatt kapta ezt a nevet.) Fajleírás:1845-ben Elias Magnus Fries írta le Agaricus imperialis néven. 1872-ben Quélet sorolta a Armillaria nemzetségbe. A Catathelasma nemzetség már 1910-óta ismert volt, Ruth Ellen Harrison Lovejoy munkája alapján. Valamint volt egy Biannularia nemzetség is 1922-ből, ezeket Rolf Singer 1940-ben egyesítette és a Lovejoy névválasztását helyezte előtérbe, hiszen a nevezéktani szabályok alapján az elsőbbséget élvez.

Királytinóru

királytinóru képe

Boletus regius

Gomba leírása
Kalap: Domború, vastag húsú, 8-20 cm széles. Színe a vörösesrózsás szín különféle árnyalata lehet, többnyire rózsaszínű, de lehet sárgás-, élénkvörös, lilás- vagy olykor téglavörös, barnásvörös is. Felülete finoman szálas. Csöves rész: Élénksárga vagy citromsárga, szűk nyílású. Ha nyomás, sérülés éri, zöldeskék foltot kap. Tönk: Többnyire alul duzzadt, bunkós, hasas. Alapszíne élénksárga, de nemritkán pirossal rajzolt. Különösen alul lehet esetleg kissé vérvörös is. Hús: Merev. Élénk tojássárga színű. A kukacrágás benne többnyire barnásvörösre elszíneződik. Megtörve rendszerint vörösödik, esetleg kissé kékül. A tönk aljában a hús cseresznye- vagy vérvörös is lehet. Előfordulás: Lombos erdőben, főleg tölgyesekben és bükkösökben, sziklás talajon is terem. Inkább csak elszórtan találjuk de helyenként tömegesen. Inkább nyári, kora őszi, gyökérkapcsolt gomba. Spóra: Olív-barna; 10,5-16 x 3-5μm; szűken elliptikus, ordó szerű, sima és áttetsző. Megjegyzés: A Boletus név a görög Bolos - agyag darab, vagy márvány szóból ered. A magyar tinorú név, a tinó orrára való hasonlósága miatt kapta. A reguis latinul királyt, királyságot jelent. Fajleírás: 1832-ben a cseh Julius Vincenz von Krombholz (1782-1843) mikológus írta le először a királytinórut, aki Boletus regius-nak nevezte el, a név a mai napig érvényben van.

Kocsonyás álgereben

kocsonyás álgereben képe

Pseudohydnum gelatinosum

Gomba leírása
Termőtest: A termőtest alakja félkör vagy kagylószerű, 5-8 cm széles és 1 -1,5 cm vastag. A felső része szemcsés, szemölcsös vagy bársonyosan szőrös felületű, tejfehér vagy kissé szürkés színű. Előfordulhatnak néha ibolyakék-barnás vagy sötétbarna, sőt bársonyfekete színű egyedek is. Termőréteg: A termőtest alsó felét sűrűn borítják 2-4 mm hosszú, gúla alakú tüskék. Ezek a tüskék fehéres vagy kékes, de többnyire világos szürkéskékes színűek. Tönk: A termőtestek a fa oldalán ülnek, néha rövid és vaskos tönkjük is lehet. Hús: A hús vizenyős, kocsonyás állagú, kiszáradás után porcos, színe a gomba felületének színétől függ, halvány árnyalatú. Előfordulás: Az északi félteke mérsékelt övi zónájában elterjedt. A termőtest szeptember-november között található. Idősebb, korhadó mohos tűlevelű fahulladékon, többnyire fatuskókon nő. Ha az átnedvesedett luc-, erdei- vagy jegenyefenyő tuskója kiszárad, akkor a gomba elpusztul. A termőtestek csoportosan, gyakran tetőcserépszerűen egymás fölött nőnek, Hazánk nyugati részén nem ritka gombafaj. Spóra: Fehéres; 5-6 x 5-5.5μm; gömb,vagy közel gömb, sima. Megjegyzés: A termőtest alsó felének tüskéi a spóratermelő felület megnagyobbodását jelentik. A gelatinosum jelentése csúszós, síkos, kocsonyás (mint a zselatin=gelatin). A nemzetségnév a latin Pseudo -hasonló (olyan, mint) és a hydnum- egy régi kifejezés a gombára, de jelen esetben a hydnum nemzetségre (gereben) utal. A jelentés így: olyan, mint a hydnum (gereben), vagy hydnumra hasonlító. Fajleírás: 1772-ben az olasz mikológus, Giovanni Antonio Scopoli írta le ezt a zselészerű gombát, és a Hydnum gelatinosum kéttagú tudományos nevet adta neki. 1868-ban a finn mikológus, Petter Adolf Karsten (1834-1917) sorolta át ezt a fajt a Pseudohydnum nemzetséghez, így a jelenleg elfogadott tudományos neve Pseudohydnum gelatinosum lett.

Komposzt csiperke

komposzt csiperke képe

Agaricus vaporarius

Gomba leírása
Kalap: 10-15 cm átmérőjű; sokáig domború, majd kiterül; sötétbarna, szürkésbarna; felülete fiatalon sima, idővel szálassá vagy szélesen pikkelyessé válik. Lemezek: Szabadon és sűrűn állók; fiatalon szürkés színűek, majd húsbarnásak lesznek, végül feketésbarnára színeződnek. Tönk: 6-12 cm hosszú, 2-4 cm vastag; hengeres vagy bunkós; gallérja vastag, övszerű, a felső része fehéres, alsó része gyakran barnás; a gallér alatt a tönkön múlékony, barnás burokzónák figyelhetők meg. Hús: Vastag, kemény; fehéres, fiatalon elvágva gyengén vörösödik, később inkább barnul; kellemes csiperkeillata van, idősen komposztszagú, fiatalon dióra emlékeztető ízű. Előfordulása: Júniustól októberig; bolygatott, trágyázott helyen, parkokban, gyakran nagy csoportban termő, nem ritka faj. Spóra: Barna; 6-7 x 4.5-6 μm; gömbölyded. Megjegyzés: A vaporarium latinul gőzvezetéket jelent, ami hőt közvetített a római fürdőkben. A jelentés tartalom, vagy eredet nem teljesen tisztázott.  Az agaricus nemzetség név Agaria a szarmaták (egy régi iráni nép volt) városának nevéből származik, jelenleg a csiperkék neve, azaz csiperkét jelent. Fajleírás: Agaricus vaporarius (Pers.) Imbach [vaporaria] (1949). Az első tudományos feljegyzés 1789-ben Schrank nevéhez fűződik, aki Agaricus vaporarius néven hivatkozott rá.

Kőrisszagú csigagomba

kőrisszagú csigagomba képe

Hygrophorus cossus

Gomba leírása
Kalap: 2-8 cm átmérőjű; domború, majd kiterül, közepén gyakran púpos; fehéres, idővel halvány okkeresszürke lesz; felülete csupasz, nyálkás. Lemezek: A tönkre többé-kevésbé lefutók, ritkán állók, vastagok; fiatalon piszkosfehéresek, krémszínű árnyalattal. Tönk: 4-12 cm hosszú, 0,5-1,5 cm vastag; hengeres, alján elvékonyodó; halvány kalapszínű; felülete nyálkás, csúnyán pelyhes-korpás. Hús: Vékony, puha, vizenyős; fehéres; erős, édeskés szagú, íze nem jellegzetes; KOH-ra a tönk aljában nem ad színreakciót. Előfordulás: Augusztustól októberig; lomberdőben, elsősorban tölgy alatt növő, hazánkban elég ritka gombafaj. Spóra: Fehér; 7-9 x 4-5,5 µm; elliptikus, sima Megjegyzés: A hygrophorus jelentése víztartó, a hygro=víz és a phorus=megtartó szavakból. A discoxanthus a görög eredetű xanthus=szőke és a disko=lemez szavakból ered. Fajleírás: 1838-ban Elias Magnus Fries írta le. Majd 1908-ban a brit Carleton Rea (1861-1946) sorolta a jelenlegi nemzetséghez, így a gomba elfogadott tudományos neve hygrophorus discoxanthus lett.

Körtepöfeteg

körtepöfeteg képe

Lycoperdon pyriforme

Gomba leírása
Jellemzés: A bimbós pöfetegnél írottak egy része vonatkozik a körtepöfetegre is. Kezdetben fehér felszínét kicsi, korpás szemcsék borítják. 3-5 cm-es átmérőjű, mérete tehát alig különbözik a bimbós pöfetegétől. Itt is felismerhető a palack vagy körte forma. Termőtest: A termőtest azonban többé-kevésbé kifejezetten púpos. Kifejlett állapotban barnás színű a gomba. Felülete idővel sima lesz, vagy csak helyenként található korpázottság, szemcsézettség. Termőréteg: A termőrész a fiatalabb egyedeknél sokáig fehér és kemény marad, de végül olívbarnára színeződik, mint a bimbós pöfetegnél. Végül a termőtest csúcsán levő nyíláson szóródik ki barnás színű spórapor. Hús: A hús kellemetlen, világítógáz szagú, de ne ez legyen az egyedüli bélyeg, ami alapján elkülönítjük. Előfordulás: Mindig fán, tuskón nő, csoportosan. A mélyebb helyeket kedveli és különösen az erősen korhadt bükkfatörzseket, de más fatuskón is előfordul. A mintegy 500 m-es magasságtól lehet lucfenyő tönkökön is, az Alpokban a lombos fahatár fölött pedig kizárólag tűlevelű fán (főleg luc- vörösfenyő) található. Néha a talajon is megjelennek a termőtestek, de akkor a tönkök gyökérszerű micéliumszálakkal kötődnek össze. Homokos talajon növő fán is megjelenhet. Európában mindenfelé elterjedt és gyakori gomba. Augusztustól novemberig hoz termőtestet. Spóra: Olívbarna; 3.5-4µm; gömbölyű, sima. Megjegyzés: A pyriforme jelentése körte alakú a latin pyri szóból ered, a formis-formát, alakot jelent. Fajleírás: 1774-ben Jacob Christian Schäffer (1718-1790) írta le, és azóta ez a tudományos neve. Kevés próbálkozás és két nemzetséghez sorolás volt azóta, amelyből az egyik 2003-ban volt, és Kreisel & D. Krüger mikológusok nevéhez fűződik, de az nem elfogadott név. A DNS elemzések miatt javasoltak külön nemzetséget Morganella néven, de végül egy nagyobb csoport minta vételezés alapján 2008-ban ismét visszakerült a jelenlegi nemzetséghez Larsson és Jeppson munkája alapján.

Krómsárga galambgomba

krómsárga galambgomba képe

Russula claroflava

Gomba leírása
Kalap: 4-10 cm átmérőjű; fiatalon domború, majd ellaposodó, végül közepe bemélyed; többnyire egységes színezetű, króm-, okkersárga színű; felülete csupasz, nedvesen kissé tapadós, fénylő, szárazon matt; pereme idősen bordássá válik; bőre csak a szélén húzható le. Lemezek: Tönkhöz nőttek vagy kissé szabadon állók; fiatalon fehéresek, majd okkersárgák lesznek, idősödve vagy nyomásra megszürkülnek. Tönk: 4-9 cm hosszú, 1-2 cm vastag; hengeres; fiatalon fehéres, majd gyakran sárgásán vagy okkeresen foltos lesz, idősen megszürkül. Hús: Puha; fehéres, idősödve vagy a vágásfelületen lassan megszürkül; kissé gyümölcsszagú, enyhe ízű. Előfordulás: Augusztustól októberig; erősen savanyú és nedves talajú lomberdőben, tőzegmohalápon, nyír alatt növő, nagyon ritka, védett faj. Spóra: Okker-sárgás: 8-9.5 x 6.5-8μm; elliptikus, szemölcsökkel díszített. Megjegyzés: A russula jelentése vörös vagy vörösödő. A fajnév latin eredetű a clar-ragyogó és a flava-sárga szavakból származik. Fajleírás: 1888-ban a brit mikológus William Bywater Grove (1838-1948) írta le, aki a kéttagú tudományos nevét adta, Russula claroflava amelyet a mai napig használnak. Az angliai Birminghamben született, Grove egy mikológiai értekezés a "Louis Rene és Charles Tulasne: Selecta Fungorum Carpologia (3 kötet, 1861-1865)" angol fordításával szerzett hírnevet magának.

Lápi galambgomba

lápi galambgomba képe

Russula paludosa

Gomba leírása
Kalap: A nemzetség nagyméretű fajai közé tartozik, a kalap átmérője majdnem 15 cm is lehet. Fiatalon harang alakú, néha púpos, később lapos, végül benyomott. Feltűnő a bőr fényes, vérvörös színe, ami pirospozsgás almára emlékeztet. Többnyire középen sötétebb színű, meggyes halványvörös között változik és gyakran okker vagy sárgás foltok díszítik. A bőr lehúzható, alatta a hús kissé színes. Csupasz, sima és fényes, néha sugarasan eres. Az idős egyedek kalapszéle bordázottá válik. Lemezek: A tönkre ránőtt lemezek többé-kevésbé sűrűn állnak. Sok közteslemez és villás elágazás figyelhető meg. Vékonyak és rugalmasak, az eleinte halvány színük később vajsárga lesz, az élük néha vörös színű. Tönk: A vaskos tönk 4-10 (15) cm magas és gyakran 1,5-4 cm vastag lehet. Formája lehet hengeres, bunkós és hasas. Fehér felszíne sokszor erősen vöröses árnyalatú, fénylő és többé-kevésbé finoman erezett vagy bordás. Hús: A hús fehér és alig változik, a tönkben telt és kemény. Többnyire enyhe ízű, kicsit édeskés, néha a fiatal termőtestek lemezei enyhén csípősek lehetnek. Szaga nem jellegzetes. Előfordulás: Mocsaras és savanyú lucfenyvesekben található, de erdei fenyő alatt is nő. Júniustól őszig jelenik meg. Hazánkban nagyon ritka. Spóra: Világos okker; 8-10,5 x 7-8 μm; nagyjából ellipszoid, gömbölyű, nagy szemölcsökkel díszített Megjegyzés: A paludosa jelentése láphoz tartozó, ott növő. A russula nemzetség név jelentése vörös. Fajleírás: 1890-ben a német mikológus Max Britzelmayr (1839-1909) írta le, aki létrehozta a jelenleg elfogadott tudományos nevét Russula paludosa.

Laskapereszke

laskapereszke képe

Hypsizygus ulmarius

Gomba leírása
Kalap: 5-25 cm átmérőjű; fiatalon domború, széle sokáig aláhajló marad, majd kiterül; szürkésbarna, okkerszürke; felülete csupasz, száraz, selymes tapintású, gyakran sötétebb, barnás színű vízfoltokkal tarkított. Lemezek: Foggal tönkhöz nőttek;fehéresek. Tönk: 6-15 cm hosszú, 1-3 cm vastag; hengeres, gyakran görbült, oldalt álló; többnyire csoportosan nő; fehéres; felülete fiatalon finoman szálas, nemezes, idővel többé-kevésbé lecsupaszodhat, de a tövénél szálas marad. Hús: Vastag, a kalapban viszonylag kemény, a tönkben szívós, rostos; fehéres színű; feltűnően lisztes-uborkaszagú és-ízű. Előfordulás: Júliustól októberig; keményfa ligeterdőkben, lomberdőkben, de parkokban, útszéleken is megfigyelhető. Élő vagy elhalt lombos fa anyagán(különösen szilfán és nyárfán, de bükkön és tölgyön is), gyakran több méter magasságban növő, egyre ritkábban előforduló, védett faj. Európában, Észak-Amerikában és Észak-Ázsiában széles körben elterjedt, de mindenütt szórványos előfordulású, sík- és hegyvidéki faj. Spóra: Fehér, 5,5-7 × 4,5-6 µm, gömbölyűek, simák Megjegyzés: Az öreg, háborítatlan erdők területének és a megfelelő vastagságú holt faanyag mennyiségének csökkenése, továbbá a gomba feltűnő megjelenése és étkezési célból való gyűjtése veszélyezteti. További probléma a folyóparti ligeterdők jelentős degradációja, kiszáradása is. A szilpusztulás egész Európában jelentősen csökkentette a faj fapartnerének számát, ezzel a gomba elveszítette fő szubsztrátumát. A hypsi jelentése magas, a zygus jelentése iga. A név arra utal, hogy magasan a fán terem. Az ulmarius a görög ulm=szil szóból származik. Fajleírás: Először Agaricus ulmarius néven Jean Baptiste François Pierre Bulliard írta le 1791-ben. A jelenlegi nemzetséghez Scott Redhead sorolta 1984-ben. Ez a faj több nemzetséget is megjárt, így a pleurotus (laska) nemzetséget is.

Lemezes tinóru

lemezes tinóru képe

Phylloporus pelletieri

Gomba leírása
Kalap: A 3-9 cm széles, húsos kalap először domború, azután szabálytalanul kiterül, ellaposodik, vékony, gyakran begöngyölt, hullámos peremmel. A száraz, puha, nemezes bőr bíbor vagy olívbarna színeivel a molyhos tinórura emlékeztet. A kalap alján található vastag lemezek kezdetben hullámos élűek és intenzív citrom- vagy aranysárga színűek. Nyomásra és idővel rozsdabarnára színeződnek. Lemezek: A tönkre szélesen ránőttek, többé-kevésbé lefutók, a kalaphúsról könnyen lefejthetők. Különösen a kalap pereménél és a tönk közelében a lemezeket erek kötik össze, így a termőrétege kissé csöves jellegűvé válik. Tönk: A gyakran excentrikus tönk kemény, karcsú, 4-9 cm hosszú, 1-2 cm vastag, vörösessárga vagy bíborbarnás, felülete pelyhes-szálas, az alapján elvékonyodik. Hús: A puha, könnyen málló hús sárgás a kalapbőr alatt, valamint borvörös a tönkben; törésre sötétbíbor-vörösre színeződik. Gyenge, kellemes szagú és enyhe ízű gomba. Előfordulás: Egész Európában előfordul, de szórványos és sehol sem gyakori. A dombvidékről alig megy 800 m fölé. Hazánkban nem gyakori, savanyú talajú lomberdőben található, júliustól októberig magányosan vagy kis csoportokban. Spóra: Olívsárga vagy rozsdasárga; 9-14 x 3.5-5 μm; elliptikus, orsó alakú, sima. Megjegyzés: A lemezes tinóru termőrétege alapján a lemezes és a csöves termőrétegű gombák között áll, így mindig fejtörést okozott a mikológusoknak. Korábban a tölcsérgombákhoz vagy a cölöpgombákhoz sorolták. A rhodoxanthus jelentése rhodo-rózsaszín, vörös és xanthus-sárga szavakból származik. A phylloporus név a phylla-levél szóból és porus-pórus szavakból ered, arra utal, hogy levél (lemez) szerű a pórus (cső). Fajleírás: A fajt először Agaricus rhodoxanthus néven Lewis David de Schweinitz írta le 1822-ben. 1900-ban Giacomo Bresadola sorolta át a Phylloporus nemzetséghez. Egy másik elfogadott neve a Phylloporus pelletieri 1888-ban Quélet-től származik.

Ligeti csigagomba

ligeti csigagomba képe

Hygrophorus nemoreus

Gomba leírása
Kalap: Domború kalappal bújik ki a földből, majd gyorsan kiszélesedik 5-8 cm, sőt néha 10 cm átmérőjűre. Feltűnő a kalap közepén lévő széles púp, valamint begöngyölt széle. A bőr kissé ragadós tapintású, szárazságkor azonban finoman filcessé, nemezessé válik. A rókabarna-narancssárga színű kalap közepe élénkebb. Lemezek: A vastag, ritkán álló, a tönkre szélesen ránőtt vagy lefutó lemezek viasszerűek, először halvány krémszínűek, később vöröses-okkerszínűek lesznek. Tönk: A tönk alig nő magasabbra 6-8 cm-nél. Halvány okkersárga színű hengeres formájú, de a töve felé vékonyodó. A felületét finom szálak és pikkelyek borítják, a csúcsa korpás vagy finoman szemcsézett. Felvágva megállapítható, hogy a tönk belseje telt, tömött. Hús: A fehér hús vékony, kissé dohos, lisztre emlékeztető szagú és ízű. Előfordulás: Hazánkban nem túl gyakori faj, savanyú talajú lombos erdőkben található, augusztustól októberig. Spóra: Fehér; 6-8 x 4-5 µm; ovális, sima Megjegyzés: Az irodalomban találhatók adatok a ligeti csigagombához közelálló kávébarna csigagomba fajról. Lengyelországban meszes erdei réteken található, de Magyarországon még nem fordult elő. A nemoreus a latin nemore=liget, erdőcske szóból származik. Fajleírás: Hygrophorus nemoreus (Lasch) Fr.

Ligeti csiperke

ligeti csiperke képe

Agaricus benesii

Gomba leírása
Kalap: 7-15 cm átmérőjű; fiatalon kissé szögletes alakú, majd kiterül; fehéres színű, felülete apró, fehéres, barnás pikkelyekkel sűrűn borított. Lemezek: Szabadon és sűrűn állók, viszonylag keskeny; fiatalon rózsás színűek, majd húsrózsásak, végül barna színűek lesznek. Tönk: 6-10 cm hosszú, 1,5-3 cm vastag; hengeres vagy lefelé vastagodó;fehér; a jól fejlett hártyás gallér alatt a kalaphoz hasonló barnás pikkelyes, a tövénél zónákban repedezett. Hús: Vastag, fehér, a tönk csúcsán és a kalapban, vágáskor vörösödik; kellemes csiperkeillatú, jóízű. Előfordulása: Júniustól novemberig; ligetes lomb- és fenyőerdőben, réten, legelőn növő, elég gyakori faj. Spóra: Feketés-barna; 5-6 x 3-4 μm; elliptikus, sima. Megjegyzés: A benessi nevet Rudolf Benes tiszteletére kapta. Fajleírás: Agaricus benesii Schaeff. 1774, Psalliota benesii Pilát 1925, Agaricus benesii (Pilát) Pilát [benesi] 1951, még feltöltés alatt.

Lila pénzecskegomba

lila pénzecskegomba képe

Laccaria amethystina

Gomba leírása
Kalap: 1-6 cm átmérőjű; fiatalon domború, majd kiterül, közepén többé-kevésbé köldökös; nedvesen sötétibolya színű vagy élénklila, szárazon halványlila, csaknem fehéres; felülete pikkelykés vagy csupasz; széle sokáig aláhajló, idővel többnyire hullámossá válik. Lemezek: Szélesen a tönkhöz nőttek vagy kissé lefutók, ritkán állók, vastagok; élénk ibolya színűek. Tönk: 5-10 cm hosszú, 0.6-1 cm vastag; hengeres, a töve felé elvékonyodik; néha kissé féloldalas; a kalaphoz hasonló színű vagy sárgás; felülete sima. Hús: Vékony, a tönkben szálas; ibolyás színű; szaga, íze nem jellegzetes. Előfordulása: Augusztustól novemberig; savanyú talajú lomb- és fenyőerdőben, sokszor seregesen növő, gyakori faj. Spóra: Fehér; 8-11μm; gömb alakú, tüskékkel fedett, üvegszerű-áttetsző. Megjegyzés: Az amethystina jelentése ametiszt, amely a fiatal gomba színére utal. A laccaria jelentése lakk, vagy fényes festék. Fajleírás: 1778-ban az angol botanikus William Hudson írta le, aki elnevezte Agaricus amethystinus-nak. Egy másik híres brit mikológus, Mordecai Cubitt Cooke, 1884-ben költöztette a laccaria nemzetségbe, a tudományos neve Laccaria amethystina lett.

Lila pereszke

lila pereszke képe

Lepista nuda

Gomba leírása
Kalap: Kezdetben félgömb alakú, domború, majd kiterülő, idős korban tölcséresedő, 5-15 cm nagy. Színe kezdetben élénk hamvas ibolyáskék, ibolyásbarna, majd fokozatosan barnul és fakul. Az idős példányok szürkésbarnák, vörösesbarnák, az ibolyaszín csak a kalap közepén látszik, majd eltűnik. Lemezek: Sűrűn állók, nem lefutók, de néha lehetnek kissé lefutók is. Színük kezdetben a kalappal egyező, ibolyáslila, de fokozatosan barnul, bár valamivel később, mint a kalap. A lemezek aránylag könnyen lefejthetők a húsról. Tönk: Aránylag rövid, fiatalon az avarból alig kiemelkedő, 5-10 cm magas, 1-2 cm vastag, egyenes vagy kissé hajlott, alul elgörbülő, kiszélesedő. Rostos, rugalmas. Színe ibolyáslila, hosszában csíkos, néha világosabb. Felső részén, lilás alapon néha fehéresen hamvas, korpás. Alul molyhos-nemezes, és lombbal, avarral összefüggő micéliumfonalak tapadnak rajta, amelyek nemritkán szintén lilásak. Hús: Merev, nem törékeny, de a tönkben rostos. Színe ibolyáslila, idősebb korban világosabb, fakuló, vizenyősebb, lehet barnás vagy fehéres is. Változó, néha kellemes, illatszerre, ibolyára vagy mandulára emlékeztető, de többnyire retekszagú. Íze kellemes, néha kissé savanykás, nemritkán retekízű. Előfordulás: Vastag lombszőnyegen, avaron, erdőben, erdőszélen, árokszéleken termő gomba. Megtalálható néha kertekben is. Főleg tölgyfaleveleken vagy korhadó fenyőtűkön, de más lombszőnyegen és földdel letakart avarban, szemétben is terem. Mogyoróbokrok közelében különösen gyakori. Gyakran előfordul nagy boszorkánykörökben vagy sorokban is. Nem könnyű észrevenni, mert a fiatal példányokat lomb takarja, ezért ha egyet meglátunk, a vonalat követve a többit is kikaparhatjuk az avar alól. A talaj szerint mérete és színe változik. Fenyőtűkőn sötétebb ibolyás, lomberdőben - nyáron - halványbarnás. Említést érdemel, hogy a lila pereszke tulajdonképpen néhány egymáshoz igen hasonló rokon faj. Nagy változékonyságának ez a magyarázata. Szeptember elejétől decemberig fordul elő, néha még később is. A gyengébb fagyot tűri, olykor tavasszal, helyenként nyáron is előjön. Gyakori, de nem minden évben egyformán, egyes években, nagy tömegben találjuk. Spóra: Halvány lilásfehér; 6,5-8 x 4-4,5 µm; elliptikus, enyhén szemcsés Megjegyzés: Ez a faj termeszthető is. A nuda jelentése meztelen, csupasz. Talán meglepő, de ez a gomba használható szövetek vagy papír festésére, zöld, lila vagy kék színben. Ahhoz, hogy zöld festéket kapjunk, a gombákat fel kell vágni, majd egy vas fazékban kell megfőzni. Fajleírás: Eredetileg 1790-ben a francia mikológus Jean Baptiste Francois Pierre Bulliard írta le és nevezte el Agaricus nudus-nak. Majd 1871-ben a német mikológus Paul Kummer az új Tricholoma nemzetségbe sorolta. Szintén 1871-ben Mordecai Cubitt Cooke sorolta be a lepista nemzetség alá, így a Tricholoma nuda és a Lepista nuda elfogadott szinonimák. A Clitocybe nuda nevet Howard E. Bigelow & Alexander H. Smith 1969-ben javasolta, ám néhány hatóság mégis a lepista nevet tartja elfogadottnak.

Lilatönkű pereszke

lilatönkű pereszke képe

Lepista saeva

Gomba leírása
Kalap: 15 cm átmérőjű, félgömb alakú kalapja domború lesz idővel, végül kiterül. A felszíne hullámos, göröngyösé válhat. Széle sokáig begöngyölt. Felülete sima, vagy tompán selymes fényű, fiatalon okkerszürkés, fehéres szürkés, később fakó szürkésbarna színű. Lemezek: Fehéres színű, a tönkre felkanyarodóak. Színük lehet halványszürkés is. Szorosan állók. Tönk: Vastag, 3-6 cm hosszú, 2-3 cm vastag. Szürkésfehér alapon ibolyáskék szálak borítják, a felső harmadánál gyakran éles határral. Alja bunkós alakú. Hús: A kalapban puha vastag, a tönkben szálas. Színe szürkés. Kellemes illatú és jóízű gomba. Előfordulás: Hegyvidéki és alföldi réteken, legelőkön, árokpartokon vagy erdőszéleken is előfordul. Szereti a cserjéseket, a vastag avartakarót és a túltrágyázott területeket is. Nyár végétől található, egészen a tartós fagyokig, de előfordul kora tavasszal is. Sokszor tömegesen előforduló gombafaj, hazánkban egyes területeken gyakori faj. Spóra: Fehér; 6-8 x 4,5-5 µm; elliptikus, enyhén szemcsés Megjegyzés: A saeva jelentése vad, vagy heves. Rejtély, hogy miért kapta a heves jelzőt, de a vad kifejezés talán illik rá. Fajleírás: Elias Magnus Fries svéd mikológus 1818-ban írta le Agaricus personatus-nak. 1871-ben Mordecai Cubitt Cooke átnevezte ezt a gombát Lepista personata-nak , és majdnem egy évszázaddal később, 1960-ban, az angol mikológus Peter Darbishire Orton adta a Lepista saeva nevet, ami a jelenlegi elfogadott tudományos neve.

Lomberdei csiperke

lomberdei csiperke képe

Agaricus haemorrhoidarius

Gomba leírása
Kalap: Barna kalapja alig észrevehető a körülötte lévő avar miatt. Kezdetben harang alakú kissé szögletes, majd kiterül és vörösbarnás pikkelyek, szálak díszítik. Lemezek: Lemezei fiatalon szürkés rózsaszínűek, vagy vöröses barnák, öregebb korában feketés barnák lesznek. Sűrűn állók, keskenyek. Tönk: Hengeres, alul kissé gumós nem hajlott. Belseje csöves. Felülete fehéres majd halványabb világos barnás, finoman pelyhes, vagy kissé pikkelyes. Érintésre vörösödik, majd megbarnul. Gallérja lelógó bordás, a ráhulló spórától hamar barna színű lesz. Hús: Fehér a sérülés helyén vörösödik, majd sötét barnára változik. Kellemes illatú, jóízű gomba. Az öregebb példányok illata gyenge, íze is csökken. Előfordulás: Alföldi és hegyvidéki lombos erdőkben növő, júliustól novemberig, gyakran tömegesen előforduló gombafaj. Spóra: Csokoládébarna; 4-6 x 3 µm; elliptikus, sima. Megjegyzés: Kedveli a gyorsan felmelegedő ritkás erdőfoltokat, cserjéseket, nagyobb tisztásokat. A fajt összevonták az erdei csiperkével (A. silvaticus). A Haemorr jelentése vérző. A jelenlegi nemzetség neve a silvaticus jelentése erdő. Fajleírás: 1762-ben, a híres német mikológus Jacob Christian Schaeffer írta le ezt a gombát, és ő adta a jelenleg elfogadott tudományos nevet Agaricus silvaticus. Később külön fajként A. haemorrhoidarius jegyezték, de ez ismét összevonásra került.

Lucfenyvesi rizike

lucfenyvesi rizike képe

Lactarius deterrimus

Gomba leírása
Kalap: 4-15 cm átmérőjű; fiatalon domború, majd ellaposodik, kissé tölcséressé válik, széle sokáig begöngyölt; narancsvörös színű, már fiatalon is zöldesen foltosodó; felülete körkörösen zónázott, nedvesen nyálkás. Lemezek: Tönkhöz nőttek vagy kissé lefutók, sűrűn állók, kissé elágazók, törékenyek; narancsszínűek, zöldesen foltosodók. Tönk: 4-8 cm hosszú, 1-3 cm vastag; hengeres, lefelé kissé elvékonyodó; idősebb korban üreges; a kalaphoz hasonló színű; felülete sötétebben foltos. Hús: Törékeny, pattanva törik; narancsos színű; megvágva sárgarépaszínű tejnedvet ereszt, ami kb negyedóra múlva borvörös színűre változik; gyengén gyümölcsillatú, kissé kesernyés ízű. Előfordulása: Augusztustól novemberig, fiatal lucosokban növő, gyakori faj. Spóra: Halvány rózsaszín; 7,5-10 x 6-7,6 μm; elliptikus, kis szemölcsökkel. Megjegyzés: A Lactarius nemzetség név jelentése tejelő, tejet adó (szoptatós). A tejnedvre utal. A deterrimus latin szó, jelentése -a legkevésbé jó - (más szóval, a legrosszabb!) - hivatkozás az alacsony kulináris értékére, bár ezen sokan vitatkoznak. Nem véletlen ehető és árusítható. Fajleírás: Ezt a gombát először érvényesen 1968-ban írta le a német Frieder Gröger mikológus, aki a Lactarius deterrimus tudományos névét adta , amely még ma is általánosan elfogadott. Természetesen, egy ilyen húsos gomba nem maradt észrevétlen évszázadok keresztül, de 1968 előtt nem egy különálló faj volt, hanem csak a változata a Lactarius deliciosus (Ízletes rizike) fajnak, és a Lactarius deliciosus var. piceus néven volt jegyezve, mint egy gomba, amelyik a fenyők alatt nő (picea fajok)

Lucfenyvesi tobozfülőke

lucfenyvesi tobozfülőke képe

Strobilurus esculentus

Gomba leírása
Kalap: 2-4 cm átmérőjű; fiatalon félgömb alakú, majd ellaposodik; szürkésbarna, sötétbarna, lehet világosabb, fehéres vagy szürkés színű is; felülete sima. Lemezek: Szabadon állók vagy a tönkre felkanyarodóak, vékonyak, szorosan állók; fehérek vagy szürkések. Tönk: 4-10 cm hosszú, 0,1-0,2 cm vastag; hengeres; vörösesbarna, rókaszínű; a csúcsán fehéres deres, lefelé sima, fénylő; alja mélyen gyökerező, akár 7-10 cm hosszúságban, egészen a talajban levő tobozig; a gyökérrész szálas, nemezes felületű. Hús: Vékony, a kalapban puha, a tönkben szívós; fehéres színű; nincs különösebb szaga és íze. Előfordulása: Februártól májusig; ritkán ősszel is előfordulhat lucfenyő tobozán. Nagyon ritka faj. Spóra: Fehér, 4,5-7,5 x 3 µm, elliptikus, sima. Megjegyzés: Az esculentus latin szó, jelentése-finom, ízletes. A strobilurus jelentése kúp alakú. Fajleírás: 1781-ben a Strobilurus esculentus leírása Franz Xavier von Wulfen (1728-1805) nevéhez köthető az akkori Agaricus esculentus névén, majd 1805-ben kortársa Elias Magnus Fries (1794-1878), a gomba szinonimájaként, Agaricus tenacellus néven írt róla. A jelenlegi neve Rolf Singer(1906-1994)-hez köthető 1962-ben.

Májgomba

májgomba képe

Fistulina hepatica

Gomba leírása
Termőtest: Kezdetben gömbölyded, később máj vagy nyelv alakú, szétterülő, sokszor igen nagyra növő, kb. 40 cm-ig. Felül narancssárga, rozsdabarna, barnás vérvörös, végül sötétbarna. Felülete érdesen szemesés, esős időben erősen nyálkás. Termőréteg: Csöves, likacsos szerkezetű, a csövek nyílásai aprók. A csöves rész a hússal összenőtt. Színe világos, fehéressárgás, rozsdasárgás. Nyomásra barnásvörösen foltosodik. Felszíne egyenetlen, mert a csövek nyílásai nem egy magasságban vannak. Felszínén néha vöröses, vizes cseppeket izzad ki. Spórái gömbölyűek, barnássárgák. Tönk: Néha előfordul, kis tönk is. Hús: Puha, feltűnően rostos, szálakra foszló. A nyers húsra emlékeztető vöröses hússzínű, sugaras, fehéres rostszálaktól csíkos. Véres vízre emlékeztető vöröses levet tartalmaz. Előfordulás: Erdei lombfák, de főleg tölgyfák törzsén, tövén, tuskóján, leginkább a fa odvában vagy üregeiben terem. Nyár végén és ősszel gyakori gomba. Spóra: Halvány-rózsaszínes vagy sárgás; 4,5-6 x 3-4μm; tojásdad, sima. Megjegyzés: Fistulina jelentése - kis cső vagy csövek. A Fistulina nemzetség gombái kitűnnek azzal, hogy a csövek, egyértelműen elkülönülnek a szomszédos csövektől. Ezzel szemben a legtöbb polypores fajnál a csövek összenőttek. Észak-Európában ez az egyetlen fastinula faj. A hepatica jelentése máj. Fajleírás: 1784  Jacob Christian Schaeffer írta le, és elnevezte Boletus hepaticus-nak. A gomba a jelenlegi tudományos nevét 1792-ben William Withering (1741-1749) által kapta, aki egy brit botanikus volt. A legismertebb felfedezése a gyűszűvirág hatóanyaga, amely a szívbetegek (vízkor)-ban szenvedőknek segít.

Májusi pereszke

májusi pereszke képe

Calocybe gambosa

Gomba leírása
Kalap: Igen változó alakú, fiatalon félgömbszerű, később kiterülő, gyakran kissé kúpos, olykor szabálytalan. Széle fiatalon begöngyölt. Igen vastag húsú. 4-15 cm nagy, de többnyire csak 8 cm. Színe fehér, krémszínű. sárgásfehér, bőrsárga, néha kissé rózsás is. Közepén nemritkán felhősen barna foltos, és állás közben is foltosodik. A kalap bőre alig húzható le. Lemezek: Sűrűn állók, vékonyak, tönkhöz nőttek, törékenyek. Színük fehér, de később kissé barnássárgásak lesznek. Spórapora fehér. Tönk: Aránylag rövid, hengeres vagy felfelé vékonyodó, gyakran görbült, merev, tömör, rostos, 3-10 cm hosszú, 10 cm vastag. Színe a kalap színéhez hasonló, néha világosabb, alulról olykor barnuló. Hús: A kalapban vastag, rugalmas, a tönkben rostos. Fehér vagy csak kissé halványsárgás. Előfordulás: Tavaszi gomba. Már április közepén megjelenik, de zömmel májusban, júniusban terem. Leginkább erdőszélen, erdei tisztásokon, akácosokban, ligetes, bokros helyeken, hegyi legelőkön, fű között találjuk, magányosan és seregesen, néha nagy boszorkánykörökben is. De csak egyes vidékeken gyakori. Spóra: Fehér; 4-6 x 2,5-3,5 µm; elliptikus, sima Megjegyzés: Általában az első a nagy ehető gomba, ami megjelenik. A angol neve Szent György gomba, és Szent György napján, április 23.-án ez a gomba általában megtalálható Nagy-Britanniában.  A Calocybe név jelentése szép fej, utalás a vonzó kalapra. A gambosa jelentése gömbölyű láb, vagy dongaláb a gam-kanyar és a bosa-gumó szavakból, ami a gumós, hagymaszerű tönkre utal. Fajleírás: 1753-ban Carl Linné nevezte el a gombát Agaricus Georgij. Majd 1821-ben megkapta a jelenlegi nevét, amit Elias Magnus Fries Agaricus gambosus-ként keresztelte el. A Szent György gomba (Májusi pereszke) későbbi besorolása a német Paul Kummer nevéhez fűződik, aki  Tricholoma gambosum-ként jegyezte be. Végül a holland mikológus Marinus Anton Donk (1908-1972) sorolta be jelenlegi nemzetségébe Calocybe gambosa néven.

Márványos pereszke

márványos pereszke képe

Lepista luscuna

Gomba leírása
Kalap: 3-10 (15) cm átmérőjű; domború, majd ellaposodik, végül kissé benyomottá válik; szürkés, barnásszürkés, többé-kevésbé vízfoltos; felülete csupasz, szélén fehéren deres, idősen ráncosan bordázott lehet. Lemezek: A tönkre foggal ránőnek vagy kissé lefutók; fehéresek, majd szürkésokkerek, végül rózsásbarnásak lesznek. Tönk: 2-7 cm hosszú, 1-2 cm vastag; hengeres vagy lefelé keskenyedő, gyakran csoportos; fehéres, halvány szürkésbarnás, szálas, csíkos. Hús: Vastag, a kalapban puha, a tönkben szálas; fehéres, halványszürkés; gyengén lisztszagú, néha kellemetlen szagú és fanyar ízű. Előfordulása: Augusztustól novemberig, füves helyen, világos erdőszélen növő, sokszor boszorkánykörben megjelenő, gyakori faj. Spóra: Fehér; 5-6 x 3,5-4 µm; elliptikus, enyhén szemcsés Megjegyzés: A márványos pereszke igazi pereszke, vagyis szürkés lemezei pereszke foggal érintik a tönköt. A luscina jelentése csalogány, fülemile. Fajleírás: 1818-ban Elias Magnus Fries nevezte el Agaricus luscinus-nak. A gomba több nemzetséget is megjárt, míg jelenleg a lepista nemzetséghez került 1951-ben Rolf Singer német mikológus által.

Mezei csiperke

mezei csiperke képe

Agaricus campestris

Gomba leírása
Kalap: Félgömb alakúból kiterülő, 3-15 cm nagy, vastag húsú. A bőre csupasz, vastag, lehúzható. Színe krétafehér, szürkésfehér, sárgásfehér, selyemfényű, de lehet sárgásbarna, középen sötétebb barnás, sima vagy pikkelyes, esetleg cserepesen felszakadozó is. Nyomáshelyeken barnul, vagy esetleg vörös foltos lesz. Széle kezdetben aláhajló. Lemezek: Nem lefutók, sűrűn-állók, a tönk körül szabadon állnak, a kalap széle felé keskenyednek. A gallér sokáig borítja őket. Csak az igen fiatal példányokon fehérek, hamar rózsásfehérek, szép rózsaszínűek, majd húsvörösön át vörösesbarnák, végül csokoládészínűek, feketések lesznek. A spórák halvány bíborbarnák. Tönk: Többnyire egyenletesen vastag, alul kissé gumós, 3-15 cm, de legtöbbször aránylag rövid, csak 3-8 cm hosszú, és 1-3 cm vastag. Többnyire tömör, néha kissé odvasodó. Fehér, de lehet sárgásfehér, barnásfehér, különösen a tövén, amely lefelé kissé keskenyedik. Gallérja közepesen vagy jól fejlett, hártyás, fehér, ritkán sárgásfehér, néha leszakadozó, eltűnő. Hús: A kalapban vastag, eléggé merev. Fehér, nem változó vagy csak kissé rózsásra színeződő. A tönk aljában néha kissé sárgul vagy rozsdás. Kellemes, közismert fűszeres, "csiperkegomba-illatú" (de nem ánizsszagú). A jellegzetes illat szárítva is felismerhető és más gombáktól ez is megkülönbözteti. Előfordulás: Trágyás, de főleg csak füves helyeken, réteken, legelőkön és erdőszéleken, kertben, utak mentén, ritka akácosban mindenfelé igen gyakori. Fontos gomba, mert az országban sokfelé előfordul, és egész évben tömegesen terem. Már áprilistól, az esők után elég gyorsan megjelenik, és december elejéig hoz termőtestet. Spóra: Sötétbarna; 6,5-8 x 4-5 µm; elliptikus, sima. Megjegyzés: Az utóbbi időben gyakran lehetett olvasni arról, hogy néhány csiperkefajban megnőtt a nehézfémek (ólom, kadmium) mennyisége. Néhány közülük sokkal nagyobb mértékben képes nyomelemeket, és nehézfémeket tárolni, mint a növények. Forgalmas utak mentén étkezésre ne gyűjtsünk gombát. Gyakran boszorkány körben megjelenő gomba, amely az elhalt növényi anyagon, a boszorkány kör a tápanyag csökkenésével nő. Fajleírás: Carl Linné 1753-ban írta le, és a neve nem változott a mai napig, a szó a latin campus - mező, terület szóból ered. Több változatát különítették el, amelyek most már önállóan ismertek. például sziki csiperke Quel. (1878), kétspórás csiperke (JE Lange) Imbach (1946), ízletes csiperke (Quel.)

Mezei szegfűgomba

mezei szegfűgomba képe

Marasmius oreades

Gomba leírása
Kalap: Fiatalon púposan domború, később lapos, de akkor közepén gyakran kissé csúcsos. Az öreg gomba kalapjának a széle néha felhajló, hullámos. 2-6 cm nagy. Fehéres sárga, sárgásbarnás, barnás testszínű, esetleg rozsdabarnás. Közepén többnyire sötétebb, illetve a kalapon gyakran egy sötétebb belső és egy ugyanolyan széles világosabb külső rész látszik. Az idősebb példányok kalapjának széle többnyire kissé bordás. Lemezek: Ritkán állók, nem lefutók, aránylag vastagok, a tönk felé lekerekítettek. Színük nem fehér, hanem világos sárgásbarnás, fehéresbarnás, okkerbarnás. Spórái fehérek, kicsinyek, tojásdadok. Tönk: Karcsú, egyenes, egyenletesen vastag, 4-10 cm hosszú, 3-6 mm vastag, olyan szívós, hogy körömmel kell lecsípni. Színe a kalappal megegyező vagy alul kissé sötétebb. Hús: A kalapban vékony, eléggé rugalmas, merev, fehéres, halványsárgás. A tönkben szívós és nehezen elszakítható. A gomba száraz időben elfonnyad, de ha ismét nedvességhez jut, újra éled. Előfordulás: Fű között terem. Legelőkön, réteken, mezőkön találjuk, de erdőszélen, erdei füves tisztásokon, kertekben is. Kora tavasztól késő őszig, többnyire igen nagy tömegben, seregesen terem, gyakran boszorkánykörben vagy hosszú, zegzugos vonalban. Spóra: Fehér; 8-10 x 5-6 µm; elliptikus, sima. Megjegyzés: A nemzetség neve Marasmius a görög szóból marasmos, vagyis kiszáradás szóból ered. Elias Magnus Fries, aki elkülönítette a Marasmius nemzetséget, a hasonló fehér spórás Collybia gombákat sorolta a marasmius csoportba, a legfontosabb elkülönítő tényező, hogy a Marasmius gombák képesek hidratálódni a kiszáradás után. Fries ezt marescence-nek hívta. Az oreades az Oreiades -nimfák (a görög mitológiában, a szépség és termékenység megtestesítő női ) szóból ered. A nimfák különösen szép helyekhez vagy tájakhoz kötődnek - otthonaik a hegyek, völgyek, szurdokok-, amelyek mind olyan helyek, ahol ezt a gombát lehet találni, de valójában ezek a gombák egyáltalán nem korlátozódnak az ilyen helyekre. Fajleírás: Először 1792-ben írta le egy tudományos irodalomban, az angol természettudós James Bolton (1750-1799). A svéd mikológus Elias Magnus Fries, sorolta át a Marasmius nemzetségbe, és létrehozta a jelenleg elfogadott tudományos nevet Marasmius oreades.

Molyhos tinóru

molyhos tinóru képe

Xerocomus subtomentosus

Gomba leírása
Kalap: Félgömb alakú, domború, kb. 5-15 cm nagy. Bársonyosan molyhos felületű, szarvasbőrszerű tapintatú. A molyhosság az idős példányokon csökken, esetleg el is tűnhet. Színe eléggé változatos lehet szürkésbarna, zöldesbarna, zöldessárga, gesztenyebarna. A bőre nemritkán táblásan berepedezik, és a repedésekben a hús sárgásan kilátszik. Bőre nem húzható le. Csöves rész: Aránylag tág nyílású, idős korban a nyílások feltűnően sárgák, egyenetlenek, szögletesek. A csöves rész könnyen lefejthető, néha a tönkre kissé lefut. Színe élénksárga, tojássárga, az idősebb példányokon barnássárga, zöldessárgába megy át. Nyomásra többnyire nem színeződik erősen, de előfordul a zöldeskék színváltás is. Tönk: Aránylag karcsú, a kalaphoz viszonyítva vékony és hosszú, gyakran kissé csavart és görbe, lefelé nemritkán kissé vékonyodó, 7-15 cm hosszú, 0,5-3 cm vastag. Színe sárgás alapon vörösbarnával sávozott, csíkos, bordás, de nem recés. Vöröses színt rendesen csak a tönk egyharmadán látunk, az alján, közepén vagy fenn, és az fokozatosan megy át barnába. Hús: A kalapban elég vastag, puhuló. Fiatalon fehéressárga, később sötétebb sárga. Megtörve nem vagy gyengén kékül. A tönkben a hús sárgás, színtartó vagy vörösbe, kékbe kissé színt váltó lehet. Előfordulás:  Júniustól október végéig terem lomb- és fenyőerdőben, ligetes erdőben, erdőszélen, gyakran erdei utakon, ösvényeken, erdei füves helyen. Eléggé gyakori, de többnyire csak egyesével, elszórtan találjuk. Gyökér-kapcsolt gomba. Aránylag szárazabb időben is előjön. Hamar kukacosodik, és nemritkán penész támadja meg. Ilyenkor az egész gombát hófehér vagy citromsárga bevonat borítja. Spóra: Olív-barna; 10-15 x 4-6μm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: A Boletus nemzetség név a görög Bolos- agyag darab szóból származik, míg a subtomentosus egy latin szó, és azt jelenti, finom szálakkal borított - hamvas, bolyhos. Fajleírás: 1753-ban Carl Linnaeus írta le, és a név nem változott a mai napig. Több szinonimája is van, köztük a Xerocomus subtomentosus és Ceriomyces subtomentosus.

Nagy csigagomba

nagy csigagomba képe

Hygrophorus penarius

Gomba leírása
Kalap: 9-15 cm átmérőjű; domború, széle erősen aláhajló, majd ellaposodik, közepén gyakran púpos; fehéres, kissé krémszínű, gyakran okkerfoltos; felülete csupasz, fiatalon tapadós, de hamar száraz lesz. Lemezek: A tönkre többé-kevésbé lefutók, ritkán állók, vastagok; fiatalon fehéresek, majd krémszínűek rózsás árnyalattal. Tönk: 6-10 cm hosszú, 1,5-3,5 cm vastag; hengeres, alja kihegyesedő; fehéres, alsó részében krém vagy okkeres; felülete száraz, csúnyán korpás. Hús: Vastag, kemény; fehéres, a tönk aljában okkersárga; szaga gyenge, íze enyhe. Előfordulás: szeptembertől októberig; tölgy alatt növő, elég ritka faj. Spóra: Fehér, 6-8 x 4,5-5 µm, elliptikus vagy ovális, sima Megjegyzés: A penarius a latin penaria szóból ered, amelynek jelentése= szükséges anyag, az étkezési értékére utal. A gomba hazánkban védett, ezért ne gyűjtsük be! Fajleírás: 1836-ban Elias Magnus Fries írta le először tudományosan, és adta a jelenleg elfogadott nevét.

Nagy őzlábgomba

nagy őzlábgomba képe

Macrolepiota procera

Gomba leírása
Kalap: Fiatalon tojásdad, később esernyőszerűen kiterülő, középen csúcsos púppal. 10-30 cm nagyra nő. Fiatalon összefüggően sötétbarna, barna bőre növekedés közben körben felrepedezik, ezért a kifejlett, szétnyílt gomba fehéres, világos szürkésbarnás alapon szabálytalanul rendezett, sötétebb barna, kiálló pikkelyekkel tarkított. Széle rojtos. A kalap bőre nem húzható le. Lemezek: A tönk körül gyűrűben összenőttek, és a tönktől udvar választja el őket. Szabadon és igen sűrűn állnak, a kalap széle felé szélesebbek, puhák. Színük fehér, az idős gombán lehet vörösesbarnán rozsdafoltos is. Tönk: Megnyúlt, magas, lefelé fokozatosan vastagabb, alul hagymaszerűen, gumósan kiszélesedő, 10-40 cm hosszú, 1-3,5 cm vastag, a gumó 3-6 cm nagy. A kalapból csuklószerűen kifordítható. Alapszíne barnás, de bőre növekedéskor szétrepedezik, és így világos sárgásszürkés alapon apró, sűrű, barna pikkelyektől övesen márványozott, tarka. Állománya keményen rostos, szálas, belül üres, csöves. Gyűrűje kettős szélű, szélein puha, barnás, korpás, középen merevebb, porcos, sima, pelyhes. Könnyen elmozdítható, a tönkön le és fel tologatható. Hús: Puha, a tönkben szívós, rostos. Fehér, színtartó, az idősebb példányoké lehet kissé szürkés rózsaszínű. Szárítva szürkésfehér. Nehezen szeletelhető, kócszerű. Kellemes mogyoróízű, édeskés. Gyengén lisztszagú. Előfordulás: Lomb- és fenyőerdőben egyaránt megterem, különösen füves, ritkás, ligetes erdőben, akácosban, fiatalosban, irtásos, bokros helyeken, erdőszéleken, többnyire seregesen vagy boszorkánykörökben. Az erdők mélyén, sziklás vagy homokos talajon, sőt kertekben is előjön. Nyár elejétől késő őszig terem, különösen kora ősszel igen gyakori. Spóra: Fehéresrózsaszín; 12,5-17,5 x 9-11 µm; elliptikus, tojásdad, sima Megjegyzés: A tönk húsa nagyon fás, ezért érdemes csak a kalapját felhasználni. A procera jelentése karcsú, magasra növő. A macrolepiota jelentése nagy pikkelyest jelent. A nagy termete miatt az angol neve Parasol-napernyő gomba, ami igen találó név. Fajleírás: Eredetileg 1772-ben az olasz természettudós Giovanni Antonio Scopoli írta le Agaricus procerus néven. Egy 1948-as kiadványban került át a mai nemzetségbe a híres német származású mikológus Rolf Singer révén.

Narancsbarna lánggomba

narancsbarna lánggomba képe

Gymnopilus picreus

Gomba leírása
Kalap: 0,5-5 cm átmérőjű; eleinte kúpos, majd domború, harang alakú, végül kissé kiterül; narancsbarna, vörösbarna, idősen és szárazon rozsdabarna; felülete bársonyos, idősen kissé pikkelykéssé válik. Lemezek: Kis foggal a tönkre nőttek; sárgák, idősen rozsdasárgák; fiatalon pókhálószerű szálak borítják. Tönk: 1-6 cm hosszú, 0,2-0,5 cm vastag; hengeres; kalapszínű; felülete gyakran szálas, idősen pikkelykés; gallérzóna nem látható rajta. Hús: A kalapban vékony, törékeny, a tönkben rostos; sárgás színű; nincs különösebb szaga, keserű ízű. Előfordulás: Szeptembertől októberig; fenyőerdőben, elhalt, főleg kéttűs fenyőkön, gyakran seregesen növő, hazánkban nagyon ritka gombafaj. Spóra: Rozsda barna; 7-10 x 4,5-6 μm; elliptikus, kissé érdes felületű. Megjegyzés: A nemzetség név jelentése csupasz sapka. A gymn- meztelen, csupasz és a pilus-kalap, haj szavakból. A picreus a picea-fenyő félék szóból származik, utalva az előfordulására, illetve a fenyőkhöz való kötödésére. Fajleírás: 1798-ban Christiaan Hendrik Persoon írta le ezt a fajt, és Agaricus picreus nevet adta a fajnak. 1879-ben Petter Adolf Karsten (1834–1917) sorolta a jelenlegi nemzetséghez. Az elfogadott tudományos neve: Gymnopilus picreus.

Narancsvörös csészegomba

narancsvörös csészegomba képe

Aleuria aurantia

Gomba leírása
Jellemzés: Feltűnő narancsszínű egyéb termőrétegű gomba. A termőréteg a kis csésze belső felületét fedi. Termőtest: 2-6 cm átmérőjű; fiatalon szabályos, csésze formájú, később szabálytalan alakú, összenyomott, lapos; széle hullámos, karéjos; külső oldala világos narancsszínű, felülete lisztes, deres, szemcsés; belső oldala élénk narancsvörös, vörösessárga, néha sáfránysárga, felülete sima. Termőréteg: A termőtest sima, élénkebb színű, belső oldalán található. Hús: Vékony, törékeny, viasszerű; fehéres színű; nincs különösebb illata és íze. Előfordulása: Júniustól októberig, erdei utak, farakások mentén, parkok talaján, többnyire csoportosan növő, nem ritka faj. spóra: Fehér; 17-24 x 9-11μm; Recézett felületű, elliptikus alakú, a belsejében általában 2 kis olajcsepp van. Megjegyzés: Az aurantia jelentése - arany, a gombák színére utalva. A kinézete sokkal jobban hasonlít narancshéjra, és elég vonzó a megjelenése, ennek ellenére nem különösebben értékes étkezési szempontból. Fajleírás: 1799-ben Christiaan Hendrik Persoon írta le ezt a fajt, és elnevezte Peziza aurantia-nak. A német Karl Wilhelm Gottlieb Leopold Fuckel (1821-1876) mikológus 1870-ben sorolta be az Aleuria nemzetségbe, és adta a Aleuria aurantia tudományos nevet, amely azóta is elfogadott.

Narancsvörös kocsonyásgomba

narancsvörös kocsonyásgomba képe

Guepinia helvelloides

Gomba leírása
Jellemzés: A fiatal termőtest spatula vagy nyelv alakú, az idősebb példányok tölcsér vagy bőségszaru formájúak, 5-10 cm magasak, 4-7 cm szélesek. Termőtest: Feltűnő, hogy a termőtest mindig az egyik oldalán mélyen behasadt, a másikon pedig hosszan kihúzott. Nagyon változatos formájú. A termőtest pereme hullámos és kifelé hajló, gyakran lebenyes felső része eleinte sima, később ráncos. A színe sárgásvörös, sötétnarancs, vagy vörösesbarna, áttetszőnek tűnik. Idővel fokozatosan halványodik, végül fehér-pelyhessé válik. A termőtest szélesen lapított és egy rövid tönkben végződik, amely halványvöröses, a tövén fehéres színű. Termőréteg: A spóraképző termőréteg a termőtest külső részén található, ezért tűnik néha deresnek. Hús: A húsa halványabb színű, mint a gomba felülete. Jellegzetes, kocsonyás állagú. A tönk területén a hús porcos. Előfordulás: A narancsvörös kocsonyásgomba jellegzetesen hegyvidéki gombafaj, amely 350 m magasság alatt nagyon ritka. Nyílt, ritkásan benőtt helyeken, erdei utak szélén, korábbi farakások helyén, vagy talajban levő fatuskókon él. Különösen a meszes talajú fenyveseket kedveli, Magyarországon eddig még nem került elő. Spóra: Fehér;  9,5-10,5 x 6 µm; sima. Megjegyzés: A Tremiscus nemzetséget csak ez az egy faj képviseli Európában. A Guapinia nemzetség név Jean-Pierre Guépin (1779-1858) tiszteletére jött létre. A helvelloides azt jelenti, hogy a helvella (papsapka) nemzetséghez hasonló. Fajleírás: A fajt 1954-ben sorolták a tremiscus nemzetséghez, ám ez csak szinonim név. A mai elfogadott neve 1828-ból származik, amikor Elias Magus Fries a guepinia nemzetséghez sorolta. Az első említés, leírás 1805-ből ered, és Tremella helvelloides néven A. P. de Candolle nevéhez fűződik.

Nemezes nyálkásgomba

nemezes nyálkásgomba képe

Chroogomphus helveticus

Gomba leírása
Kalap: A kalap ritkán szélesebb 4-7 cm-nél. Kerekded, domború marad. Ezt a formát még kifejlett állapotban is jól fel lehet ismerni. A narancsszínű vagy narancsbarnás bőr csak nedves időben tapadós, egyébként kimondottan száraz felülete kissé szálas-nemezes vagy pikkelyes. Lemezek: A ritkánálló, vastag lemezek a tönkre lefutók, kezdetben még eltérnek a kalap színétől, gyenge rózsaszín árnyalatukkal, de később a lemezek és a kalapbőr színéhez hasonlók lesznek, végül megfeketednek. Tönk: A tönk legfeljebb 8 cm magasra nőhet meg, többé-kevésbé hengeres, gyakran hajlott és a tövén elvékonyodott, színe a kalapéval azonos. Fiatalon a kalap szélét egy világos, száraz burok köti össze a tönkkel, idősebb példányokon ez már csak sötétebb szálakként látható a tönk felső felében. Hús: Érintésre vagy sérülésre a tönk felszíne, valamint a narancsszínű hús is vörösesre színeződik. Előfordulás: Nemcsak Svájcban fordul elő, mint azt a tudományos neve sejtetné. Szórványos, de nem túl gyakori faj Európában, lucfenyő és cirbolyafenyőhöz kötődik. Augusztus és október között főleg magas hegyvidéki területen fordul elő, de az Alpok előterében is megtalálták, Magyarországon eddig még nem bukkantak rá. Spóra: Olívbarna; 17-20 × 5-7 μm;ellipszoid, hosszúkás. Megjegyzés: A helvetica jelentése Helvécia azaz Svájc. A Ghompus a görög ghompos szóból származik, jelentése nagy ék alakú dugó. Fajleírás: 1967-ben kapta a jelenlegi nevét, ami a Chroogomphus helveticus (Singer) és M.M. Moser-hez köthető. A korábbi leírás Rolf Singer nevéhez fűződik 1950-ből, a Gomphidius helveticus néven.

Nyálkás gyökeresfülőke

nyálkás gyökeresfülőke képe

Hymenopellis radicata

Gomba leírása
Kalap: Kúposan domború, laposan szétterülő, de középen kissé csúcsos, 4- 15 cm széles. Szürkéssárga, szürkésbarna, zöldesbarna. Nedves időben feltűnően ragadós, szárazon fényes. Felülete többnyire sugarasan ráncos. Lemezek: Kissé ritkán állók, eléggé szélesek. Nem lefutók, de a tönkhöz olykor kis foggal hozzánőttek. Színük fehér. Tönk: Hosszú, karcsú, alul orsószerűen megvastagodott, 8-25 cm hosszú. Gyökérszerű része a talajban fokozatosan elvékonyodva mélyen (10-30 cm) gyökerező. Színe szürkés-, halványbarnás, felülete hosszant csíkos, rostos. Hús: Fehér, rugalmas, nem törékeny. A tönkben erősen szívós, rostos. Előfordulás: Az erdei fák gyökereiből, a mélyből előtörve az erdőtalajon magányosan terem. Nyáron és ősszel sokfelé gyakori. Közép-Európában a síkságtól a magasabb helyekig elég egyenletesen elterjedt. Spóra: Fehér; 12–16×10–12 µm; elliptikus. Megjegyzés: A radicata jelentése gyökerező. Xerula egy nagyon kis nemzetség mindössze négy fajt tartalmaz, és ezek közül Xerula radicata messze a leggyakoribb. Fajleírás: A brit botanikus / mikológus Richard Relhan (1754-1823) írta le ezt a gombát 1785-ben. Ő nevezte el Agaricus radicatus-nak. Mivel a kinézete és növekedése furcsának (különlegesnek) mondható, ezért nem meglepő, hogy sok vita volt már arról, hogy ennek a fajnak hol a helye a rendszertani besorolásban. A gyökeres fülőkének ezért sok más neve volt már az elmúlt 230 évben. A jelenlegi tudományos neve Xerula radicata 1995-ben alakult ki, egy kiadványban a német Heinrich Dörfelt (született: 1940) publikálása nyomán.

Nyár-fagomba

nyár-fagomba képe

Lentinus tigrinus

Gomba leírása
Kalap: 3-8 (12) cm átmérőjű; eleinte domború, majd ellaposodik, köldökössé válik, végül tölcsérformájú lesz, széle fiatalon begöngyölt; vékony húsú; a fehéres alapszínű kalapon sötétbarna, feketés színű pikkelyek vannak. Lemezek: Tönkre lefutók, keskenyek, sűrűn állók; élük idővel kissé fűrészes lesz; fiatalon fehérek, idővel okkeres árnyalatúak lesznek, sárgulók. Tönk: 2-5 (10) cm hosszú, 0,3-1 cm vastag; központi vagy oldalt álló; hamar eltűnő gallérja van; alapszíne fehéres, feketés-barnás színű, szálas pikkelyek díszítik. Hús: Eleinte puha, de hamar szívóssá, bőrszerűvé válik; színe fehéres, enyhén sárgul; jó szagú és -ízű. Előfordulása: Áprilistól novemberig, lombos fák tönkjén, különösen fűzfán és nyárfán, de talajon fekvő, megmunkált fán is előforduló, csoportos megjelenésű gyakori faj. Spóra: Fehér; 3,5-4 x 7-8 μm; ellipszoid, sima, átlátszó. Megjegyzés: A tigrinus jelentése tigris. A panus jelentése nem teljesen tisztázott, valószínű a latin panis-kenyér szó. Fajleírás: A faj leírása Jean Baptiste François Pierre Bulliard nevéhez fűződik, aki Agaricus tigrinus néven írta le 1782-ben. Később 1951-ben vette fel a jelenlegi nevét Rolf Singer mikológus munkája nyomán.

Nyárfa-érdestinóru

nyárfa-érdestinóru képe

Leccinum duriusculum

Gomba leírása
Kalap: 7-12 cm átmérőjű; fiatalon félgömb alakú, domború, majd kiterül; szürkésbarna, sötétszürke, feketésbarnás; a bőre a kalap szélén túlnő. Csöves rész: A tönk előtt felkanyarodik; apró pórusú; eleinte piszkosfehér, majd szürkésbarna lesz. Tönk: 12-20 cm hosszú, 2-4 cm vastag; a közepén gyakran kissé hasas, a tövénél elvékonyodhat; alapszíne fehéres, rajta sötétszürke, feketés, szabálytalanul elhelyezkedő vagy hálózatosan összekötött pikkelyek vannak, a tövénél kissé zöldes. Hús: A kalapban puhuló, a tönkben megkeményedik; vágáskor vörösödik, majd szürkésfekete lesz, a bázisban kékül vagy zöldül; szaga íze nem jellegzetes. Előfordulása: Májustól októberig, kizárólag nyárfa alatt növő, egyes helyeken gyakori gombafaj. Spóra: barna; 13-19 x 5-6 µm; orsó alakú, sima, Megjegyzés: Leccinum egy régi olasz szó, jelentése gomba. A duriusculum jelentése, kissé merev, utalva a húsára, amely megkeményedik, merevvé válik. Fajleírás: 1947-ben Singer nevéhez fűződik a Leccinum duriusculum név használata. Eredeti neve Boletus duriusculus magyar-horvát Stephan Schulzer von Müggenburg mikológus leírásából származik 1874-ből.

Nyári szarvasgomba

nyári szarvasgomba képe

Tuber aestivum

Gomba leírása
Jellemzés: Gömbölyded lakú, föld alatt termő gombafaj. Jellegzetes kiemelkedő szemőlcsök borítják. Termőtest: 2-7 (10) cm átmérőjű; szabálytalan gumó alakú; barnásfeketés színű; vastag kérgét sokszögletű; piramisszerűen kiemelkedő szemölcsök borítják. Termőrész: A termőtest belsejében, az erek felületén található. Hús: Kemény, márványszerűen erezett, fiatalon szürkésfehér vagy sárgásfehér, idővel bíborbarna színű lesz; szaga eleinte gyenge, majd főtt kukoricára emlékeztet, íze jellegzetes. Előfordulása: Júliustól decemberig, elsősorban meszes talajú lomberdők (tölgy, bükk) üde részein, erdőszélen, a föld felszíne alatt növő, nem ritka faj. Egy fészekben gyakran több termőtest is található. Spóra: Krémes fehér vagy sárga; 20 x 45 18-35μm; tojás alakú, durva, szabálytalan felületű. Megjegyzés: A tuber latin szó, és gumót, duzzanatot jelent. Az aestivum a latin aestivus szóból származik, jelentése nyár vagy nyári. Fajleírás: 1831-ben az olasz Carlo Vittadini (1800-1865) írta le a nyári szarvasgombát, és a Tuber aestivum nevet adta neki, ami még mindig az általánosan elfogadott tudományos neve.

Nyírfa-tapló

nyírfa-tapló képe

Piptoporus betulinus

Gomba leírása
Jellemzés: Az egyéves termőtestek rendszerint félkör vagy vese alakúak, hátul egy vastag, rövid nyél rögzíti a fához. A felső része domború, boltozott, tompa begörbülő peremű, felülete csupasz, sima és nem sávozott. Először fehéres, aztán szürkésbarna vagy barna, idővel gyakran repedezett, vékony, lehúzható, bőrszerű hártya bontja. Termőtest: Néha lelógó, harang vagy uborka alakú termőtestek jönnek létre, amelyek hosszabbak, mint amilyen szélesek. Általában 5-20 (30) cm szélesek, 7-15 cm-re emelkednek ki a fából és 2-5 cm vastagok lehetnek. Csöves rész: A kalap alsó részén lévő fehér csövek a vastag kalaphúshoz viszonyítva feltűnően rövidek (1-8 mm), az érett termőtesten könnyen elválaszthatók a húsáról. A csövek csak egy réteget képeznek, télen a gombák elpusztulnak. A fehéres, később sárgásszürke vagy világosbarna pórusok kerekek, kicsik, 3-4 db található milliméterenként. Hús: A fehér kalaphús teszi ki a gomba legnagyobb részét. Kezdetben húsos-szívós, elég lédús és nehéz, a száradás után parafaszerűen könnyű és porhanyós-morzsalékos lesz. Előfordulás: Szélesen elterjedt az északi féltekén, mindenütt gyakori, ahol nyírfák nőnek. Szorosan kötődik a nyírhez, más fafajon még nem találták. Főként idősebb vagy legyengült fákat támad meg, többnyire az ágcsonkoknál, sebhelyeken hatol be a törzsbe. A fában barnakorhadást okoz. Magas lég- és fanedvességet igényel. Amikor a tapló termőtestei megjelennek a törzseken, a fa hamar elpusztul, azonban a gombát még évekig megtalálhatjuk az elhalt anyagon. Spóra: Fehéres; 3 -6 x 1,5-2 μm; hengeres, ellipszoid. Megjegyzés: A betulinus fajnév jelentése nyírhez tartozó. A gomba gyulladáscsökkentő vegyületeket tartalmaz, és antibakteriális tulajdonsággal rendelkezik. Az 5000 éves múmia Ötzi felfedezésénél találtak mellette ilyen gombát, ami arra utal, hogy a fertőzésére gyógyszerként használhatta a Nyírfa-taplót. A nemzetség név Piptoporus azt jelenti, hogy ezeknek a gombáknak a pórusai (-porus utótag, ami pórust jelent és a pipt - előtag, amely a görög ige piptein-ből származik, jelentése "esik"), könnyen leszedhetőek vagy leesnek; Fajleírás: 1753-ban Carl Linnaeus írta le ezt a gombát, és Boletus suberosus-nak nevezte el, majd később a francia mikológus Jean Baptiste Francois (Pierre) Bulliard megváltoztatta a fajnevét betulinus-ra - utalva a nyírfára ( Betula spp.) amelyen megtalálható. 1821-ben, sorolta át az elterjedt Polyporus nemzetséghez, ahol hatvan évig tartózkodott. Aztán 1881-ben, a finn mikológus Petter Adolf Karsten (1834-1917) egy új nemzetséghez sorolta a Piptoporus-hoz , amelyet ő hozott létre, és ahol csak két másik faj létezik.

Nyomottönkű csiperke

nyomottönkű csiperke képe

Agaricus spissicaulis

Gomba leírása
Kalap: A fiatalon 5-8 cm széles kalapú, nyomottönkű csiperke először félgömb alakú, aztán gyorsan kiterül és szinte lapos lesz. A bőr a kalap peremén begöngyölt. A színe fehéres, sárga foltokkal , a felszínét széles, sárgásszürke pikkelyréteg fedi. Érintésre sárga foltok jelenhetnek meg rajta. Lemezek: A ritkán álló lemezek kezdetben bor- vagy húsvörösek, később csokoládé- vagy feketésbarnák lesznek. A lemezek éle fehér, csipkézett. Tönk: Bunkóhoz hasonlít, és rövidebb a kalap szélességénél. Valamennyi csiperke fajhoz hasonlóan közvetlenül a lemezek alatt található a fehér, lebenyes gallér, ami fölfelé mozdítható. Hús: A kalapban vastag, fehér húsának enyhe keserű-mandula szaga van, elvágva halvány-szürkés vörösre színeződik. Előfordulás: Különösen tengerparti területeken, hazánkban szikes legelőkön, száraz gyepeken, májustól októberig gyűjthető, viszonylag ritka faj. Spóra: Bíborbarna; 5-7 X 5-6 µm; ovális. Megjegyzés: Mindegyik fehér, vagy fehéres, krémszínű csiperke esetében fel kell hívni a figyelmet a fehér galócával való összetévesztés veszélyére. A spissacaulis jelentése megvastagodott, tömzsi. Fajleírás: Agaricus spissicaulis F.H. Møller (1950)

Nyúlfülegomba

nyúlfülegomba képe

Otidea onotica

Gomba leírása
Jellemzés: Kis illetve közepes méretű, hosszúkás szamár vagy nyúl fülre emlékeztető alakú. Termőtest: A termőtest maximum 8 (10) cm magas és 6 cm széles lehet. A formája emlékeztet a szamárfülre vagy nyúlfülre, a felálló termőtest szélei többé-kevésbé begöngyöltek. Termőréteg: A termőréteget tartalmazó belső oldal sima tapintású, míg a külső kissé korpás-lisztes, alul ráncos. A gomba kívül szép okkersárga színű, belül narancssárga halványrózsaszín árnyalatai. Hús: A hús fehéres, vékony és törékeny, nincs sem szaga sem íze. Előfordulás: Hazánkban nem gyakori faj. Lombos és tűlevelű erdőkben található, többnyire savanyú talajon nyáron és ősszel. Gyakran csoportos növésű. Spóra: Fehéres; 12-14 x 6-7μm; ellipszoid, sima, két olajcseppel. Megjegyzés: A fülesgombák (Otidea) nemzetségébe 11, nehezen azonosítható fajt sorolnak. A biztos határozás a legtöbb esetben nem lehetséges a mikrobélyegek tanulmányozása nélkül. Az „onotica” jelentése: mint egy szamárfül. Fajleírás: 1801-ben Christiaan Hendrik Persoon írta le ezt a tömlősgombát, és Peziza onitica-nak nevezte el. A német mikológus Karl Wilhelm Gottlieb Leopold Fuckel (1821-1876) 1870-ben sorolta át ezt a fajt a Otidea nemzetséghez Otidea onotica néven, ez a jelenleg elfogadott tudományos neve.

Okkerszínű tinóru

okkerszínű tinóru képe

Boletus impolitus

Gomba leírása
Kalap: A kalap 5-12 (20) cm széles lehet. Fiatalon félgömb alakú, később domború, párna formájú lesz, ritkán szélesen púpos és gyakran a közepe -néha az egész- ellaposodik. Halványokker vagy világos bőrszínű, a pereme időnként barna. Felülete selymes-nemezes, majd sima, nem tapadós. Csöves rész: A csövek halványsárgák vagy aranysárgák, később zöldessárgás, olívszínű árnyalattal; nyomásra nem változik a színük. A pórusok színe azonos a csövekével, kerekek vagy kissé szögletesek, fogasan elnyújtottak. Tönk: A tönk 5-15 cm hosszú és 2-5 cm vastag lehet. Először gumós-hasas, később többé-kevésbé hengeresen megnyúlt, gumósán megvastagodott bázissal. Színe kezdetben azonos a kalapéval, de ki később egyre inkább sárga lesz; ritkán egységes a színe, gyakran csak a csúcsa sárga. A felülete benőtten szálas, gyakran érdes, lefelé finoman pelyhes vagy pontozott, nem hálózatos. Gyakran vörösfoltos, -csíkos vagy -pontozott. Hús: A hús fehér vagy halványsárga és különösen a csövek fölött és a tönkben aranysárga; nem kékül, puha, savanykás szagú és enyhe ízű. Előfordulás: Közép-Európában meleg ártéri és gyertyános-tölgyes erdőkben, de parkokban is, meszes, nedves talajon található. Magyarországon nem tartozik a gyakori gombafajok közé. Gyökérkapcsolt gomba a tölggyel, de más lombos fák alatt is találták már. Júniustól októberig fordul elő. Spóra: Olívokker;10-16 x 4--6.5μm; ellipszis, sima, kis olajcseppel. Megjegyzés: Az impolitus jelentése a latin politus-csiszolt szóból származik, jelentése nem csiszolt, nem polírozott. A boletus a görög bolos szóból származik, jelentése agyag darab; Fajleírás: 1838-ban, a híres svéd mikológus Elias Magnus Fries írta le tudományosan. Szinonimái közé tartozik a Boletus suspectus Krombh. , és Xerocomus impolitus ( Fr. ) Quel.

Olajszínű csigagomba

olajszínű csigagomba képe

Hygrophorus dichrous

Gomba leírása
Kalap: 5-8 cm átmérőjű; fiatalon domború, széle sokáig begöngyölt, közepén púpos, majd kiterül, púpja megmarad; piszkosbarna, olívbarna, szürkésbarna, közepe gyakran sötétebb; erősen nyálkás felületű. Lemezek: A tönkre lefutók, távol állók, vastagok; fehérek. Tönk: 5-12 cm hosszú, 1.2-2 cm vastag; hengeres, töve felé elvékonyodó; csúcsán fehér, deres, korpázott, a gallérzóna alatt, fehér alapon barnán márványozott, nyálkás; fiatalon a kalap szélét a tönkkel nyálkás pókhálószerű szálak kötik össze, melyek idővel nyomtalanul eltűnnek. Hús: Tömör, fehér; nincs különösebb szaga és íze. Előfordulása: Szeptembertől novemberig; lomberdőben növő, elég gyakori faj. Spóra: Fehér; 10-12 × 6-7,5 μm; tojásdad alakú. Megjegyzés: A hygrophorus jelentése a hygro-víz, nedvesség, és phorus- hordozó szavakból ered. Fajleírás: A Hygrophorus dichrous név Kühner & Romagn nevéhez fűződik 1953-ból. Az első tudományos feljegyzés 1774-ben történt, Agaricus limacinus néven, amely Schaeffer-hez köthető. 1979-ben Hygrophorus persoonii nevet is bejegyezték.

Olaszgomba

olaszgomba képe

Polyporus tuberaster

Gomba leírása
Kalap: 3-15 cm átmérőjű; félkör vagy vese alakú; közepe kissé bemélyedő, köldökös; pereme elvékonyodó, fiatalon aláhajló; világossárgás, okkeres, sárgásbarna; felületét körkörösen elrendezett, háromszög alakú, rányomott vagy felálló okkerbarnás pikkelyek díszítik; széle pillázott, idősen szabálytalanul, finoman rojtos lehet. Csöves rész: a tönkre lefutó; fiatalon fehéres, majd krémszínű, végül világosokkeres lesz; pórusai tágak, hosszirányban megnyúltak. Tönk: 3-8 cm hosszú, 0,5-1,5 cm vastag; lefelé elvékonyodó; többnyire központi helyzetű; fehéres, okkeres; felülete szöszös, szálas. Hús: fiatalon puha, idővel szívóssá válik; fehéres; kellemes szagú és ízű. Előfordulás: májustól októberig; gyakran elhalt lombos fa anyagán nő vagy a talajban levő, nagy, feketés „gombakőből” fejlődik ki. Védett faj. Spóra: Fehér; 12-16 x 4-6μm; hengeres, sima. Megjegyzés: A tuberaster jelentése gumókkal rendelkező, utalva a gumóra, amelyből a termőtestek nőnek. Szó szerint gumós követ, vagy gumós csillagot jelent. A polyporus név jelentése sok pórusú. Fajleírás: 1796-ban a holland természettudós Nicolaus Joseph von Jacquin (1727-1817) írta le, és adta a kéttagú tudományos nevét; Boletus tuberaster. 1821-ben a svéd Elias Magnus Fries sorolta át ezt a fajt a Polyporus nemzetséghez, így létrehozva a jelenleg elfogadott tudományos nevét; Polyporus tuberaster.

Óriás bocskorosgomba

óriás bocskorosgomba képe

Volvariella bombycina

Gomba leírása
Kalap: A kalap 8-20 cm széles lehet, fehér színű, fiatalon tojás vagy harang alakú, később púposan kiterült. A kalap sűrűn szálas, bolyhos, selymes felületű. Lemezek: A lemezek szabadon állók, először fehérek, majd rózsaszínűek, végül húsvörösek lesznek. Sűrűn állóak, hasasok és szélesek. Tönk: A 8-15 cm magas, 1-1,5 cm vastag tönk fehér, sima, csupasz, felfelé elkeskenyedő, belül nem üreges. Gallérja nincs, de a tönk tövén bő, okkersárgás bocskora van. Hús: A fehér hús puha és vizenyős, enyhén retekszagú. Előfordulás: Hazánkban elterjedt, de sehol sem gyakori. Ez a faj és sárgakalapú változata (var. flaviceps) korhadéklakó, ezenkívül különböző lomblevelű, élő fák gyökerén, és gyakran több méter magasságban a törzsén élősködhet. Melegkedvelő faj, májustól októberig nő. Spóra: Rózsaszín; 7-10 x 5-6 μm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: A bombycina tudományos név görög eredetű, bombyx=selyemhernyó és gubója, selymes-bolyhos. Fajleírás: 1762-ben Jacob Christian Schaeffer írta le ezt a gombát, és adta a tudományos nevét Agaricus bombycinus. 1949-ben a német származású Rolf Singer sorolta át ezt a fajt a Volvariella nemzetséghez, így a mai elfogadott neve Volvariella bombycina lett.

Óriás csiperke

óriás csiperke képe

Agaricus augustus

Gomba leírása
Kalap: 10-30 cm átmérőjű; kissé szögletesen félgömb alakú, majd kiterül, ellaposodik; sárgás, okkeres alapszínű, a közepe kissé sárguló; felülete sűrű, sárgás, rozsdabarna szálas pikkelyekkel díszített; közepe barna, nem pikkelyes. Lemezek: Sűrűn és szabadon állók, sokáig fehéresek, piszkos krémszínűek, idővel halvány szürkésrózsásak lesznek, megöregedve sötétbarnára változnak; élük fehéres. Tönk: 10-30 cm hosszú, 1-6 cm vastag; bunkó alakú vagy gumós tövű; fehéres, idővel sárgás lesz; lelógó, nagy, felül fehér, alul sárgás pelyhes gallérja van; a gallér alatt a tönk többé-kevésbé sárgás, okkeres pikkelyekkel díszített. Hús: Vastag; fehér, vágáskor vöröses sárgásbarnára változik; ánizs- vagy mandulaszagú; jóízű. Előfordulása: Júniustól októberig, lomb- és fenyőerdőben növő, elég ritka faj. Hegyvidéki és síksági tölgyesekben él. Gyakori a ligetes, nyitottabb erdőrészeken, tisztásokon. Gyakran magas fűben is. Spóra: lilás-barna, 7-10 x 4.5-6.5μm, elliptikus, sima. Megjegyzés: Előfordulhat gyertyános-tölgyesekben, lucfenyvesekben vagy erdei fenyvesekben is. Hazánkban már mindenhonnan előkerült. A fák gyökerével él együtt, ezeket a fákat nagyobb parkokban is elkíséri. Az augustus latin szó jelentése nemes. Bár egyesek szerint a hónap nevére utal, amikor a legnagyobb előfordulása van. Az angol neve is Prince ként jegyzi. Fajleírás: 1838-ban a svéd botanikus-mikológus Elias Magnus Fries írta le, és adta neki ezt a nevet, amely azóta sem változott.

Óriás harmatgomba

óriás harmatgomba képe

Stropharia rugosoannulata

Gomba leírása
Kalap: Jellegzetes déli gomba, kalapja a rokonaiénál nagyobbra, 5-15 cm szélesre nő meg, kezdetben domború, félgömb formájú, majd idővel ellaposodik. A bőre szárazon fénylő, nedvesen tapadós, a színe sárgásbarna vagy téglabarna, idővel kihalványodik. Lemezek: A sűrűnálló, vékony lemezek a tönkre ránőttek. Halvány, szürkésibolyás színűek, élük világosabb. Tönk: A tönk 15 cm magas lehet és a 2,5 cm-t elérő átmérővel viszonylag vaskosnak hat. A tönk belül telt, csúcsán fehéres, lefelé sárgás. A kalap alatt széles, hártyás, fehér gallér található, amelynek felső oldala bordázott és a spórapor hamar sötétre színezi. Hús: A hús a vágás után változatlanul fehér marad, szagtalan, néha kissé földízű. Előfordulás: Nyáron és ősszel terem növénymaradványokon, szalmán, trágyázott talajon, kukoricaföldeken és homokos folyópartokon. Magyarországon nem található. Spóra: Bíbor-szürkésbarna; 10-14 x 6-9 µm; nagyjából elliptikus, sima. Megjegyzés: Németországban szalmával kevert földön termesztik és „barna sapka” néven árusítják a piacon. A rugosoannulata jelentése ráncos és gyűrűs. Fajleírás: Az 1920-as évek után több mikológus is leírta. Több szinonimája is van a jelenlegi elfogadott neve 1922-ből származik és két mikológus Farl. ex Murrill nevéhez fűződik.

Óriás pókhálósgomba

óriás pókhálósgomba képe

Cortinarius praestans

Gomba leírása
Kalap: Az óriás pókhálósgomba különösen látványos gombafaj; csokoládébarna, gömbölyded kalapja vastag, fehér tönkön ül és fiatalon fehéreskék fátyol borítja a lemezeket. A kifejlődött gomba kalapja 10-20 cm átmérőt is elérhet. A kalapbőr nedvesen tapadós, barnás borvörös vagy csokoládészínű, gyenge ibolyáskék árnyalattal. Fiatalon kékesfehér burok fedi, melynek maradványai később a kalapon kis pelyhekként láthatók. Lemezek: A kalaphúshoz képest keskeny, sűrűnálló lemezek a tönkre ránőttek. Idővel szürkésfehérből halványlilán át agyagbarnára változik a színük. Tönk: A tönk legfeljebb 15 cm magas és 2-5 cm vastag lehet, vaskos, bunkó alakú, gumós. Felülete szálas, fényes, a tövénél fehéres, a kalap felé halvány ibolyáskék árnyalatú. A tönköt gyakran díszítik fátyolmaradványok. A pókhálószerű fátyol kezdetben a lemezeket borította, aztán fölszakadt. Hús: A fehéres, enyhén halványkék hús igen kemény. Nincs feltűnő szaga. Előfordulás: Fő elterjedési területe Közép- és Dél-Európa. Kedveli a meleg, középhegységi lombos, meszes talajú erdőket. Szeptember, október hónapokban fejleszt termőtestet. Hazánkban nagyon ritka faj. Észak-Olaszországban (Dél-Tirol) gyakoribb. Spóra: Sárgásbarnás; 13-17 x 8-10 μm; citrom alakú, apró szemölcsökkel borított. Megjegyzés: A praetans jelentése kiemelkedő, remek. A cortinarius név a cortina-fátyol szóból ered. A gomba részleges burka megfigyelhető a fiatal pókhálósgombáknál. Fajleírás: 1870-ben a francia botanikus / mikológus François Simon Cordier (1797-1874) írta le, és elnevezte Agaricus praestans-nak. (A legtöbb lemezes gomba eredetileg egy óriás Agaricus nemzetség tagja volt, ma már számtalan nemzetségre osztották fel.) Egy másik francia mikológus, Claude-Casimir Gillet (1806-1896), áttette a Cortinarius nemzetséghez 1876-ban.

Óriás pöfeteg

óriás pöfeteg képe

Calvatia gigantea

Gomba leírása
Jellemzés: Igen nagy méretű, emberfej nagyságú vagy még sokkal nagyobb, gömbölyű, fehér gomba Termőtest: Gömbölyű vagy gömbölyded, 10-25 cm, de lehet fél méter átmérőjű is. Eleinte fehér, később kissé barnás-fehéres. A külső burok teljesen sima, szarvasbőrre emlékeztető tapintású. A belső burok vékony, puha. Idős korban a gombát körülvevő kettős burok széttöredezik, lehull, a termőtest vattaszerű belseje pedig szabaddá válik. Termőrész: A termőtest belsejében van, vattaszerű. Hús: Fiatalon fehér, tömött, sajtszerűen rugalmas, később zöldessárga, végül barna spóratömeggé érik. A spórák szétszóródása után a spóratömeg közötti finom, vattaszerű, barna színű laza fonalhálózat soká megmarad. Spóraporát barna. Előfordulás: Erdőszéleken, ritkás erdőkben, akácosban, bokros-füves helyeken, Gyakran kertben, utak mentén is sokfelé előfordul. Főleg nyáron és kora ősszel terem. Nem gyakori, de igen feltűnő gomba. Spóra: Olív-barna; 4-5μm átmérőjű; többé kevésbé gömb alakú, sima vagy szemölcsökkel díszített. Megjegyzés: A gigantea hatalmast, óriást jelent. A calvatia csupasz, meztelen jelentéssel bír, utalva a csupasz felületre. A gomba akár 80 cm nagyra is nőhet, távolról akár egy birkának is tűnhet. A gomba keresése szinte értelmetlen, hacsak nem ismerünk egy előfordulási helyet, ahol már termett. A gomba vérzéscsillapító hatású. Régen egy füstölgő óriás pöfeteggel nyugtatták meg a méheket a méhészek. Fajleírás: 1786-ban a német természettudós August Johann Georg Karl Batsch (1761-1802) írta le, aki elnevezte Lycoperdon giganteum-nak, az óriás pöfeteg a mai nevét 1904-ben Curtis Gates Lloyd (1859-1926)-tól kapta, aki egy gazdag amerikai mikológus és gyógyszerész, és a Gasteromycetes kutatására specializálódott. Ez kb 700 faj, amely olyan gombák egy csoportja, amelyben a hymenium (termőtest) zárt, amíg a spórák éretlenek.

Óriás selyemgomba

óriás selyemgomba képe

Amanita ceciliae

Gomba leírása
Kalap: 6-20 cm átmérőjű; fiatalon hengeres-harang alakú, majd kiterül; bőre szürkés-, sárgás-, vörösesbarna; felülete kissé nyálkás, szürke, vastag, könnyen leváló pettyekkel borított; szél erősen bordázott. Lemezek: Sűrűk, szabadon állók, fehérek, öregen lehet szürkés árnyalatú. Tönk: 15-30 cm hosszú, 2-3,5 cm vastag; hengeres; felül fehéres, lefelé szürkés, szürkésbarna, nyomásra sötétszürkére változik; felülete szürkén pelyhes vagy kígyóbőrszerűen mintás; gallérja, bocskora nincs, alján burokmaradványból származó, kettő vagy több széttörhető övet visel. A talajban viszonylag mélyen ül. Hús: Vékony, puha, törékeny; fehéres, szürkülő; szaga és íze jellegtelen. Előfordulás: Májustól októberig; agyagos talajú lomberdőben, főleg tölgy és bükk alatt növő, hazánkban ritka gombafaj. Spóra: Fehér; 10-11,7 µm; gömb alakú. Megjegyzés: A ceciliae latin eredetű a caecillus név női megfelelője, jelentése: vak. A Cecília név eredete is. A szinonim strangulata jelentése- fojtott. Az inaurata jelentése- aranyozott. A gomba hazánkban védett, ezért ne szedjük le! Fajleírás: 1854-ben a brit Miles Joseph Berkeley (1803-1889) és Christopher Edmund Broome (1812-1886) mikológusok írták le,a gomba eredeti neve Agaricus ceciliae volt. 1984-ben a holland Dr Cornelis Bas (született 1928) adta a mai nevét.

Óriás tölcsérgomba

óriás tölcsérgomba képe

Clitocybe geotropa

Gomba leírása
Kalap: Lapos vagy csak kissé tölcséres, közepén többnyire kiemelkedő kis csúccsal. Széle begöngyölt, aláhajló. Kezdetben aránylag kicsi és vékony, 4- 20 cm széles. Színe barnássárga, okkersárga, halványsárgás vagy fehér. Lemezek: Mélyen lefutók. Fehér színük később sárgás, barnássárgás lesz. Tönk: Erősen fejlett, aránylag vastag, oszlopszerű, felfelé vékonyodó. 5-20 cm hosszú, 1-6 cm vastag. Színe fehéres vagy sárgásbarnás. Hús: Merev, a tönkben rostos, szálakra foszló. Fehéres színű. Liszt- vagy kissé retekízű. Szaga jellegzetesen kellemes, lisztre vagy fűszerekre emlékeztető, aromás. Előfordulás: Erdőszélen, erdei nyirkos árkokban, erdei tisztásokon, bokros, füves helyeken terem. Nyári és kora őszi gomba. Nem nagyon gyakori, de igen feltűnő. Spóra: Fehér; 7,5-9,5 x 6-7μm; gömbölyded, sima. Megjegyzés: A clytocybe jelentése ferde fej. A geotropa jelentése a görög geo-föld, és a tropa utótag-út szavakból származik, a szó jelentése földút. Fajleírás: Amikor az úttörő francia mikológus Jean Baptiste Pierre Francois Bulliard leírta ezt a fajt 1792-ben, és az Agaricus geotropus nevét adta, akkor a legtöbb lemezes gomba egy nagy Agaricus nemzetséghez tartozott. 1872-ben egy másik francia mikológus Lucien Quélet sorolta át a Clitocybe nemzetséghez, Clitocybe geotropa néven.

Óriáspereszke

óriáspereszke képe

Tricholoma colossus

Gomba leírása
Kalap: Nemcsak a maximum 20 (25) cm-es kalapátmérő, hanem a gomba robusztus összbenyomása is rászolgál erre a névre. Már a fiatal gombáknak is erőteljes, vastaghúsú, félgömb alakú és begöngyölt szélű kalapja van. Később ez ellaposodik, de a széle továbbra is lehajló, hogy a tönk felső, fehér részét teljesen eltakarja. A vöröses gesztenyebarna vagy barnásvörös bőr kissé tapadós, de könnyen lehúzható. Lemezek: A lemezek sűrűn állnak, elég keskenyek és lekerekítetten nőnek a tönkre. A lemezek később is halványak maradnak, gyakran vöröses foltok tarkítják. Tönk: Masszív külsőt kölcsönöz az óriáspereszkének a 6-10 cm magas és legfeljebb 4 cm vastag, hengeres, kissé gumós aljú tönk. Ahol a kalap fejlődése során elválik a tönktől, ott körben megmarad egy gyűrűszerű öv, amit nem szabad a gallérral összetéveszteni. A tönk felületének színe lefelé a kalapéval azonos. Hús: A fehér hús vágására lassan vörösödik. Előfordulás: Európában általában ritka óriáspereszke ősszel csak fenyőerdőkben található, többnyire csoportosan. Hazánkban eddig még nem került elő. Spóra: Fehér; 8-9 x 5,5-6,5 µm; elliptikus, sima. Megjegyzés: A colossus ahogy a neve is sugallja óriást jelent (kolosszus). A tricholoma nemzetség név jelentélse tricho-szőrös és loma-perem szavakból származik. Fajleírás: 1838-ban Elias Magnus Fries írta le, az akkori nagy nemzetséghez (Agaricus) sorolva, Agaricus colossus néven. 1872-ben Lucien Quélet sorolta a Tricholoma nemzetséghez, ami  jelenlegi elfogadott tudományos neve így Tricholoma colossus lett.

Osztrák csészegomba

osztrák csészegomba képe

Sarcoscypha austriaca

Gomba leírása
Jellemzés: Feltűnő piros egyéb termőrétegű gomba. A termőréteg a kis csésze belső felületét fedi. Termőtest: 1-3 (5) cm átmérőjű; nyeles, fiatalon kör alakú, többnyire szabályos csésze, később ovális vagy vese formájúvá válik, széle hullámos, kissé behajló; külső oldalának színe okkeres, rózsás vagy fakó-vöröses, felülete rövid, piszkosfehér szemcsékkel, pelyhekkel, szőrökkel borított; belső oldalának színe élénk cinóbervörös, skarlátvörös, felülete sima, fénylő; nyele 0,5-3 cm hosszú, néha hiányozhat, fehéres színű, felülete finoman szőrös, molyhos, néha gyökerező. Termőréteg: A termőtest sima, élénkpiros színű, belső oldalán található. Hús: Vékony, törékeny, viasszerű; fehér; nincs különösebb illata és íze. Előfordulása: Februártól márciusig (egyik legkorábban megjelenő gombafaj), talajon fekvő, korhadó ágakon, famaradványokon növő, nem ritka faj. Spóra: Fehér;  26-40 x 10-12.5μm; hosszúkás ellipszoid (szinte mindig lekerekített végű), sima Megjegyzés: A Coccinea jelentése- világos vörös, piros. Van egy hasonló vörös színű csészegomba az osztrák csészegomba, amelyt csak mikroszkóp segítségével lehet megkülönböztetni. Fajleírás: 1755-ben a Carl Linnaeus Peziza cyathoides-nek nevezte. 1774-ben a holland származású botanikus Nikolaus Joseph von Jacquin (1727-1817) által a tudományos neve Peziza coccinea-ra változott. A jelenlegi tudományos megnevezést - Sarcoscypha coccinea- 1889-ben Pier Andrea Saccardo-tól kapta.

Ördögszekér laskagomba

ördögszekér laskagomba képe

Pleurotus eryngii

Gomba leírása
Kalap: 5-15 cm átmérőjű; kezdetben domború, majd ellaposodik, végül tölcsér formájúvá válik, széle fiatalon begöngyölt, majd kiegyenesedik és hullámos, kajla lesz; felülete kezdetben kissé nemezes, majd csupasz; szürkésbarna vagy kávébarnás, esetleg piszkosfehér színű, néha rozsdafoltos vagy benőtten sugarasan szálas. Lemezek: A tönkre mélyen lefutók, többé-kevésbé elágazók; fehéresek, idővel szürkések lesznek. Tönk: 3-10 cm hosszú, 1-3 cm vastag; oldalt álló vagy többé-kevésbé központi helyzetű, gyakran gyökerező; fehéres. Hús: Fehér; fűszeres illatú, jóízű. Előfordulása: Októbertől decemberig (ritkán tavasszal is) legelőkön, réteken, az ördögszekér nevű növény és más ernyősvirágzatúak közelében nő. Helyenként gyakori faj. Spóra: Eleinte fehér, később világos-ibolyás végül világos-barnás színű; 3,5-4 x 10-12 µm ;hengeres, lekerekített Megjegyzés: A nemzetség név Pleurotus jelentése - oldal fül, és arra utal, hogy a gomba mint oldalsó csatolmány van a fán. Tartalmazza a pleuran nevű poliszacharidot, amely egy immunstimuláns anyag, amelyet pl a késői laskagombában is találtak. Ez az anyag gyógyhatású, a neve a nemzetség nevéből származik, amelyből kivonták Fajleírás: 1872-ben Lucien Quélet adta pleurotus nemzetséghez, ez az elfogadott neve is.

Őzlábgalóca

őzlábgalóca képe

Amanita vittadinii

Gomba leírása
Kalap: 5-15 cm átmérőjű. fiatalon félgömb alakú, majd ellaposodik; fehéres, majd szürkés színű; felülete durván pikkelyes, száraz időben bőre cserepesen felrepedezik, széle gyakran csipkézett. Lemezek: Szabadon állók; fiatalon fehéres színűek, idővel sárgás árnyalatúak lesznek. Tönk: 8-15 cm hosszú, 1,5-3 cm vastag; hengeres; fehéres, majd szürkés színű;gallérja alatt durva, elálló, gyakran övszerűen elhelyezkedő pikkelyekkel; bocskora nincs, alja bunkós vagy orsószerűen elvékonyodó. Hús: Eléggé kemény; fehér; szaga idősen kellemetlen; íze nem jellegzetes. Előfordulása: Májustól októberig; nitrogén dús talajú gyepeken, szikes homokos legelőkön növő, hazánkban helyenként nem ritka faj. Spóra: Fehér; 9-15 x 6,5-11 µm; ovális Megjegyzés: A vitadinii nevet Carlo Vittadini (1800-1865) tiszteletére kapta. Az amanita (galócák nemzetsége, kb 600 faj) név az Aman hegy nevéből eredhet. Fajleírás: 1826-ban Moretti jegyzete le először. Több neves mikológus is publikált róla, és különböző nemzetségekbe sorolták, ám végül a jelenlegi elfogadott neve Pier Andrea Saccardo-hoz köthető.

Pelyhes csengettyűgomba

pelyhes csengettyűgomba képe

Pluteus umbrosus

Gomba leírása
Kalap: 2-6 cm átmérőjű; eleinte domború vagy harang alakú, majd kiterül, ellaposodik; halványbarna, korom-barna, szürkésbarna színű; fiatalon letörölhető, hamvas, deres felületű, idősen csupasszá válik, közepe sima vagy ráncolt. Lemezek: Szabadon állók, hasasok; kezdetben fehérek, krémszínűek, majd húsrózsásak lesznek. Tönk: 3-6 cm hosszú, 0,3-0,4 cm vastag; hengeres, lefelé kissé vastagodó; fehéres színű; felülete csupasz, sima. Hús: Vékony, vizenyős, törékeny; fehéres színű; nincs jellegzetes szaga és íze. Előfordulása: Májustól októberig; lombos fa, különösen bükkfa korhadékán növő, elég gyakori faj. Spóra: Rózsaszín; 6.5-7.5 x 5.5-6 µm; közel gömbölyű. Megjegyzés: A pluteus latin szó, jelentése védőkerítés vagy pajzs. A nanus jelentése törpe. Fajleírás: 1801-ben Christiaan Hendrik Persoon(1761-1836) írta le először agaricus nanus néven. 1871-ben a pluteus nemzetséghez sorolta Paul Kummer (1834-1912), azóta ez az elfogadott tudományos neve.

Petrezselyemgomba

petrezselyemgomba képe

Hericium coralloides

Gomba leírása
Termőtest: 5-30 cm átmérőjű; egy tőből kiinduló, korallszerűen elágazó ágas-bogas; színe eleinte fehér, később sárgásfehér, kissé barnulhat. Termőréteg: Az ágakról egy irányban lelógó tüskéken található, melyek 0,5-1 cm hosszúak; sokáig fehérek, később sárgás, kissé barnás színűek lesznek. Tönk: A gombának nincs tönkje, inkább csak ágai, elágazásai vannak. Hús: Sajtkeménységű, idősen parafaszerűvé válik; szaga kellemes, íze retekre emlékeztet. Előfordulása: Júniustól októberig, lombos fák (többnyire bükk) korhadékán növő, nem gyakori faj. Hegyvidékeink magasabb területein elterjedtebb, de mindenhol ritka Spóra: Fehér; 5-7 x 4.5-6μm; nagyjából ellipszoid, sima vagy apró szemölcsös. Megjegyzés: Hericium név azt jelenti,sündisznó,utalás arra, hogy a gombák e csoportjában apró tüskéken található a termőréteg. A coralloides jelentése korallhoz hasonló, korallszerű. Az americanum jelentés az Amerikához tartozó, amerikai, utalva az elterjedésére. A tudományos nevén még vitatkoznak, lásd a fajleírásnál. Fajleírás: A jelenleg elfogadott tudományos neve ennek a fajnak, Hericium americanum ,ami 1984-re nyúlik vissza, egy kiadványban a kanadai James Herbert Ginns (1938-) mikológus ezen a néven írt róla. A Hericium coralloides-t (Fries.) egyes hatóságok a szinonimájának tekintik Hericium americanum-nak; ez azonban vitatott (és nagyon zavaró), mert a Hericium coralloides csak Európában található meg, bár nagyon ritkán, Nagy-Britanniában is.

Pikkelyes pöfeteg

pikkelyes pöfeteg képe

Lycoperdon utriforme

Gomba leírása
Jellemzés: Mindig örül a gyűjtő, ha a sok, többnyire nagyon hasonló külsejű pöfeteg között végre egy könnyebben határozható fajt talál. Ilyen a pikkelyes pöfeteg, amelyet már tetemes méretéről is felismerhetünk. Termőtest: Az inkább körte formájú mint gömbölyded termőtest 12-15 (20) cm átmérőt is elérhet. A felső része kissé benyomottnak vagy lelapultnak tűnik. A fiatal gombákat kúp alakú tüskék borítják. Minél idősebbek lesznek, annál jobban tűnnek el ezek a szemölcsök, és a felülete repedezetté válik, mezőcskésen táblás vagy mezőcskésen pikkelyes lesz. A gomba alja ráncosán összehúzott, és vastag micéliumszálak figyelhetők meg rajta. Először fehéresek a gombák, de hamarosan egyre inkább szürkésebbek lesznek. Idővel gyakran többé-kevésbé barnássárgára színeződnek. Termőrész: Fiatalon a gomba belsejében található termőrész fehér, ami végül sárgászöldes színen keresztül sötét olívbarnába megy át. Hús: A gomba húsa kissé karbolszagú, de a szagra vonatkozó adatokkal óvatosnak kell lenni és nem szabad egyedüli határozóbélyegként értékelni. Előfordulás: Nyártól késő őszig található száraz réteken, parlagokon, erdőszegélyeken, különösen hegyi legelőkön. Hazánkban gyakori gombafaj. Spóra: Sötétbarna; 4-5 µm; gömbölyű, sima. Megjegyzés: Az utriformis jelentése víztartályhoz hasonló kinézetű. Fajleírás: Ezt a fajt először a francia természettudós Jean Baptiste Francois (Pierre) Bulliard írta le 1791-ben, és Lycoperdon utriforme néven jegyzete le, amely továbbra is az elfogadott tudományos neve ma. Azóta szerzett néhány szinonimákat beleértve Lycoperdon Bovista Pers., Calvatia utriformis ( Bull. ) Jaap, és Handkea utriformis ( Bull. ) Kreisel.

Pikkelyes tinóru

pikkelyes tinóru képe

Strobilomyces strobilaceus

Gomba leírása
Kalap: A kalap átmérője 5-15 cm. Fiatal egyedeknél majdnem gömbszerűen domborodó, az idősebbeknél viszont kiterült. Pereme először begöngyölt, színe szürkésfehér és gyapjas- pelyhes, szétszakadó fátyol köti össze a tönkkel. A fátyol egy része gallérként marad meg a tönkön, a másik része pedig pelyhes, cafatos rojtok formájában lóg a kalap szélén. A kalapot fiatalon szürke vagy feketésbarna színű bőr borítja, ami a növekedés során felszakadozik és széles, elálló, szálas pikkelyekre különül el. Az egyes pikkelyek szálai egy csúcsba futnak össze. Csöves rész: A csövek 1-3 cm hosszúak, a tönkre ránőttek, vagy kissé lefutók, de a tönk körül mindig rövidebbek. A csövek színe először fehéresszürke, majd szürke, később sötétbarna. Nyomásra először vörösre, majd feketére színeződnek. Tönk: A tönk 8-15 cm hosszú, 1-3 cm vastag. Kemény, gyakran kissé görbült. A kalap alatt fehéresszürke, lejjebb piszkos szürkésbarna színű. Hús: A szürkésfehér hús töréskor először megvörösödik, később szürke, végül fekete lesz. Előfordulás: A savanyú talajú, lombos erdőket kedveli, A termőtestek július és október között jelennek meg. Európában nem gyakori faj, nem fordul elő mindenütt, gyakran évekig elmarad. Hazánkban ritka. Spóra: Barna; 9-15 x 8-12μm; ellipszoid, finom hálózatos mintával díszített. Megjegyzés: Közép-Európában a nemzetség egyetlen képviselője. Közép-Afrikában több faj is van ebben a nemzetségben, A floccopus jelentése pelyhes lábú, a latin flocco-bolyt, pehely és pus-láb szavakból ered. Ez a gomba a típus faja ennek a nemzetségnek. A Strobilomyces az ókori görög strobilos , vagyis a fenyőtoboz szóból származik. A fajneve szintén ebből a szóból ered. A gombák esetében nem megengedett az azonos elő- és utónév, ezért itt a nemzetség névhez a myces utótagot illesztették. Fajleírás: 1770-ben az olasz mikológus Giovanni Antonio Scopoli írta le, és adta a kéttagú tudományos nevét Boletus strobilaceus. 1851-ben a brit mikológus Miles Joseph Berkeley (1803-1889) sorolta át ezt a fajt a Strobilomyces nemzetséghez (amit Berkeley maga hozott létre abban az évben).

Piros tinóru

piros tinóru képe

Xerocomus rubellus

Gomba leírása
Kalap: 3-8 cm átmérőjű; domború, majd ellaposodik; rózsásvörös vagy kárminpiros, de idővel többé-kevésbé kifakulhat; felülete matt, fiatalon kissé nemezes. Csöves rész: Tág pórusú; sárgás, majd zöldessárga, olívzöld. Tönk: 3-8 cm hosszú, 0,5-1 cm vastag; karcsú, gyakran görbe, lefelé többnyire elvékonyodik; alapszíne sárga, vöröses futtatással; felülete sima. Hús: Vékony, a kalapban puha, a tönkben keményebb; sárgás, vágásra kissé kékülő; gyümölcsillatú, kellemesen savanykás ízű. Előfordulása: Májustól októberig, lomberdőkben, gyakran erdei utak mentén, az Alföldön rendszerint a nyárasokban növő, gyakori faj. Spóra: Olív-barna; 11,5-12,5 x 5-5.5μm; sima, hosszúkás, nyomott elliptikus Megjegyzés: A Boletus név a görög Bolos - agyag darab, vagy márvány szóból ered. A rubellus latin szó, és vörösest, vagy pirosast jelent. Fajleírás: 1836-ban a cseh Julius Vincenz von Krombholz (1782-1843) mikológus adta a Boletus rubellus nevet. A mai napig érvényes, és xerocomus rubellus néven is ismert.

Piruló galóca

piruló galóca képe

Amanita rubenscens

Gomba leírása
Kalap: Félgömb alakúból lapos, szétterülő, 5-18 cm nagy. Vörösbarnás színű, de különböző színváltozatokban előfordul: borvörös, piszkos-vörös, szürkés hússzínű, sárgásbarna, okkeres-szürke vagy fehéres, vörös futtatással. A világosabb példányok nemritkán foltosak. A burokmaradványok a kalapon szürkés, barnás vagy fehéres színű, különböző nagyságú kiálló pettyek, amelyek eléggé tapadnak, de az eső mégis lemoshatja őket. A fiatal gombán olyan sűrűn borítják a kalapot, hogy közöttük a kalap bőre alig látszik. A kalap bőre lehúzható, széle sima, legfeljebb az idősebb példányokon kissé bordás. Lemezek: Sűrűn és szabadon állóak, szélesek. Fehérek, de az idősebb példányokon maguktól is, egyébként nyomásra, sérülésre általában vörösödnek. Tönk: Zömök, 8-18 cm hosszú, 1-3,5 cm vastag, alul rücskös, pikkelyes gumóval. A gumó 3-5 cm vastag is lehet. A tönk kezdetben majdnem fehér, később különösen alul vöröses, nyomásra és sérülésre vörösödő. Gallérja jól fejlett, fehér, lelógó, csíkos. Hús: Fehér, a kalap bőre alatt halványvöröses, nyomásra vagy a törés helyén többnyire megvörösödik, néha megbarnul, de előfordul, hogy a színe alig változik. A tönk tövében azonban mindig vörösödik, és többnyire már magától is vöröses. Ugyanilyen a kukacrágások helyén is. Szaga enyhén kellemes. Íze fiatalon édeskés, később kissé kaparó. Előfordulás: Főleg lomberdőben, különösen tölgyesben találjuk, de gyakran fenyvesben is, fák közelében, mert gyökérkapcsolt gomba. A sűrűbb erdőt kedveli. Tavasztól késő őszig majdnem minden évben igen gyakori. Spóra: Fehér; 8-9(11) x 5-7 µm; ovális-elliptikus Megjegyzés: az irodalomban találhatóak utalások az esetleg mérgező A. psecudo-rubenscens fajra, de ennek megléte és előfordulása nem tisztázott. A rubenscens vöröslőt, vörösre váltót jelent, utalva a hús vörösödésére sérülés hatására. Fajleírás: Christiaan Hendrik Persoon 1797-ben írta le és adta neki ezt a nevet.

Piruló őzlábgomba

piruló őzlábgomba képe

Chlorophyllum rhacodes

Gomba leírása
Kalap: Domború, harang alakú, középen csúcsos, 7-15 cm széles. Fehéres-barna, szürkésbarnás alapon sötétebb barna, tetőcserépszerű, táblás pikkelyekkel. Lemezek: Szélesek, lágyak, a tönköt nem érik el, a tönk körül gyűrűben nőttek össze, a kalap széle felé szélesebbek. Fehérek, de sérülésre sárgásvörösen foltosodnak. Tönk: Megnyúlt, karcsú, 10 -25 cm magas, 1-2 cm vastag. Lefelé vastagodó, alul gumós, fiatalon talpszerűen kiszélesedő. A kalapból csuklósan kifordítható. Színe fehéresszürkés, halvány barnásszürkés, pikkelyes, egyszínű. Gallérja vastag, sallangos szélű, elmozdítható gyűrű. Hús: Fehér, de megtörve, elvágva narancsvörösre, téglavörösre, sárgásvörösre változik. A színváltozása nem mindig feltűnő. A kalapban lágy, kócszerű, a tönkben rostos, alul szívós rostos.  Nem jellegzetes ízű és szagú. Előfordulás: Erdei talajon, elsősorban fenyvesben a korhadó fenyőtűkön, de parkokban, kertekben is sokfelé gyakori. Főleg ősszel terem. Spóra: Sárga; 9-11 x 7-8 µm; elliptikus, sima Megjegyzés: A gombász szakemberek jelenleg 12 fajt sorolnak a Macrolepiota nemzetség közé, néhány közülük még nem teljesen tisztázott és ritka faj. A rhacodes jelentése rongyos külsejű. 2003-ban a Macrolepiota nemzetséget felosztották, így ez a gomba a Chlorophyllum nemzettségbe került, ahol több mérgező ernyőszerű gomba is található. A tudomáyos név Chlorophyllum jelentése zöld lemezes, ez utalás a zöld lemezes mérgező őzlábgombára. Fajleírás: A rendszertani besorolása megváltozott az utóbbi időben. Eredetileg 1835-ben az olasz orvos és mikológus Carlo Vittadini (1800-1865) írta le, aki tévesen írta át a görög rhakos szót (rongy) a latin névhez, így az eredeti rachodes helyett rhacodes lett. A tudományos neve Macrolepiota rachodes. (Egy másik elavult szinonimája a Lepiota rhacodes.)

Pisztricgomba

pisztricgomba képe

Polyporus squamosus

Gomba leírása
Termőtest: Legyező vagy félkör, esetleg vese alakú, kerek, többnyire igen nagy, 60 cm-t is elérhet. Felül domború, lapos, sőt kissé tölcséres is lehet. Élénk rozsdasárga, sárgásbarna vagy rozsdabarna színű, nagy, sötétebb barna, barnásfekete, rásimuló körökben elrendeződő pikkelyekkel. Széle éles, kissé begöngyölődő. Termőréteg: Likacsos, a csövek nyílásai kezdetben igen aprók, pontszerűek. Az idősebb példányokon, főként a tönk körül tágak, szögletesek, és a tönkön recés hálózat alakjában folytatódnak. A termőréteg a húsról nem választható le, színe sárgásfehér, az idős gombán halvány sárgásbarnás. Tönk: Többnyire rövid tönkje van, néha kivételesen több termőtestnek közös, összeolvadó tönkje is lehet, amely görbülő, oldalt álló, a termőtest széléhez illeszkedő. Hossza 8-20 cm, vastagsága 3-15 cm. A tönk töve barnásfekete. Hús: Hajlékony, sajtszerű, de végül bőrszíjszerűen szívósra válik. Színe fehér. Előfordulás: Lombos fák törzsén terem, néha egészen magasan. Gyakran találjuk diófán, juharfán, nyárfán, fűzfán, bükkfán. Tavasztól őszig mindenfelé gyakori. A fának káros élősködője. Spóra: Fehér; 10-15 x 4-5.5μm; hosszúkás elliptikus alakú, sima. Megjegyzés: A polyporus jelentése- sok pórusú; a squamosus pikkelyest jelent, és a kalap felületére utal, amely valóban gyönyörűen mintázott, nagy barna pikkelyekkel. Fajleírás: 1778-ban az angol botanikus és gyógyszerész William Hudson (~ 1730-1793), aki elnevezte Boletus squamosus, írta le tudományosan. Később ezt a fajt átkeresztelték Polyporus squamosus-nak. 1831-ben a nagy svéd Elias Magnus Fries a Systema Mycologicum kiadványban.

Porcos pereszke

porcos pereszke képe

Lyophyllum loricatum

Gomba leírása
Kalap: A kalap 5-10 cm átmérőjű, a fiatal példányoké domború, az idősebbeké laposan kiterült és gyakran kicsit púpos vagy szabálytalanul bemélyedt. A kalap színe gesztenyebarna, sötét kávébarna vagy olívbarna. Vastag és porcos állagú. Száraz állapotban fénylő, nedvesen inkább tapadós. Lemezek: A lemezek sűrűnállók, a tönkhöz illeszkedők vagy lekerekítetten simulnak oda, néha kissé lefutóak. Fehérek vagy enyhén sárgás színűek és merevek. Tönk: A tönk magassága 5-10 cm lehet, átmérője 1-1,5 cm. Fehéres vagy kissé halványbarna színű, belül tömött és többnyire hajlott. Több, az alján elvékonyodó tönk összenő egymással. Csoportos megjelenésű. Hús: A hús fehér színű, merev és porcos állagú. Sajátos szaga van, íze édeskés, néha kicsit csípős vagy kesernyés utóíze van. Előfordulás: Tavasztól őszig megtalálható, de leginkább augusztustól szeptemberig. Lombos és elegyes lomberdők füves helyein és útszéleken fordul elő. Spóra: Fehér; 6-7 μm; gömbszerű. Megjegyzés: A loricatum jelentése páncélos. A nemzetség név a görög phillos-levél szóból származik. Fajleírás: 1838-ban Agaricus loricatus néven Elias Magnus Fries írta le a fajt. A jelenleg elfogadott tudományos neve 1938-ból származik, a német Robert Kühner munkája nyomán.

Púpos galambgomba

púpos galambgomba képe

Russula caerulea

Gomba leírása
Kalap: 3-8 cm átmérőjű; fiatalon félgömb alakú, majd domború, végül ellaposodó, közepén jellegzetes, csecsbimbószerű púppal; sötét borvörös, ibolyásbíbor, -barna; felülete fénylő, nedvesen tapadós; széle idősen kissé bordássá válik; bőre nedvesen félig lehúzható. Lemezek: Tönkhöz nőttek vagy csaknem szabadon állók; törékenyek; fiatalon krémszínűek, majd halvány okkersárgák lesznek. Tönk: 4-9 cm hosszú, 1-2 cm vastag; hengeres, alja felé elvékonyodik; fehéres, idősen kissé szürkülhet; felülete sima vagy finoman selymes. Hús: Sokáig kemény, pattanva törő; fehéres, idővel kissé szürkül; gyümölcsszagú, enyhe ízű, de a kalap bőre keserű. Előfordulás: Júliustól októberig; savanyú talajú fenyőerdőben, mindig kéttűs fenyő alatt növő, hazánkban ritka gombafaj. Spóra: Sötét sárga; 8-9 x 6.5-7.5μm; hegyes szemölcsökkel díszített. Megjegyzés: A fajnév a latin carelua-kék szóból származik. Maga a gomba kalap nem kék, de van egy enyhe kékes beütése, amire utalhat a névadás. A russula nemzetség név jelentése vörös, vagy vörösödő. Fajleírás: 1801-ben Christiaan Hendrik Persoon írta le, és ő adta a kéttagú tudományos nevét; Agaricus caeruleus. A jelenleg elfogadott tudományos neve: Russula caerulea, 1838-ból származik és a svéd Elias Magnus Fries nevéhez fűződik.

Ragadós bocskorosgomba

ragadós bocskorosgomba képe

Volvariella gloiocephalus

Gomba leírása
Kalap: Kúposból szétterülő, széle később felhajlik, de többnyire csak az egyik oldalán. 6 -15 cm széles, eléggé vékony húsú. Színe fehér, szürkés - sárgásfehér vagy közepén sötétebb, az idősebb példányok barnulók. Felülete többnyire ragadós. Lemezek: Szélesek, kezdetben fehérek, majd rózsaszínre, húsvörösre színeződnek, az öreg gombán kissé megbarnulnak. Felülete többnyire ragadós. Tönk: Eléggé magas és karcsú, felfelé vékonyodó, tömör, 4-20 cm hosszú, 1- 2 cm vastag. Fehér vagy a kalaphoz hasonló színű, selymes felületű. A tönk a kalapból csuklósan kifordítható. A tönk tövén a bocskor feltűnően nagy, fehér, behasadozó szélű. Hús: Puha, törékeny, vizenyős, fehér. Nem jó, összehúzó ízű és nem jó szagú, de szaga nem jellemző. Előfordulás: Tavasztól őszig terem, különösen május júniusban. Lakott helyek közelében, korhadó, trágyás anyagon, kertben, ligetekben, temetőkben, utak mentén, városban is, néha erdőben. Sokfelé nem ritka. Spóra: Rózsaszínes-barna; 13-18 x 8-10µm; elliptikus, sima. Megjegyzés: A Volvariella név hivatkozás a bocskorra (volva), amely a szár bázisának hártyás, fátyol maradványa. A gloiocephala a görög gloio ragasztó vagy nyálkás anyag és cephalus, vagyis fej szavakból származik. Ezért gloiocephalus jelentése ragadós fej - utalás a kalap nyúlós felületére. Fajleírás: Augustin Pyramus de Candolle írta le ezt a gombát 1815-ben, és Agaricus gloiocephalus-nak nevezte el. A jelenleg elfogadott tudományos név 1986-tól használatos, amikor Teun Boekhout és Manfred Enderle mikológusok új rendszertani besorolást adtak neki, és Volvariella gloiocephala néven ismerik azóta. A faj az újonnan létrehozott Volvopluteus nemzetség tagja. Mivel a nemzetség új, ezért sokan még speciosa néven hivatkoznak rá.

Ráncos fenyőgomba

ráncos fenyőgomba képe

Cortinarius caperatus

Gomba leírása
Kalap: A kalapja 6-10 (12) cm-t érhet el. A húsos kalap először majdnem harang alakú, majd egyre jobban kiterül és végül szinte lapos lesz, közepén kis púppal. Halványsárga vagy okkerbarnás felszíne sugarasan ráncos. Fényes, ezüstös dér vonja be, ami középen tovább megmarad, mint a peremén. A kalap széle, különösen száraz időben, nagyon gyakran berepedezett. Lemezek: A lemezek sűrűn állnak, a tönkre ránőttek és élük fogazott. Kezdetben halványsárga, majd lassan okkerszínűre változik. Tönk: Az erős, belül telt tönk 2,5 cm vastagságot és 15 cm magasságot is elérhet. Felülete szálasán csíkos, színe piszkosfehér, A kalap alatt nem mozgatható, hártyás, kissé bordázott gallér látható. A tönk bázisán pedig fehéres burokmaradvány van. Hús: A puha hús krémfehér színű, az idősebb példányok sárgásbarnásak. Előfordulás: Mindenütt elterjedt Európában, mintegy 2000 m magasságig fordul elő a hegyekben. Savanyú talajú helyeken nő, Észak-Európában a törpenyírt kíséri, Közép-Európában savanyú talajú lomb- és tűlevelű erdőkben, mohák és áfonyák között található, Júniustól novemberig terem. Spóra: Rozsdasárga; 10-13 × 8-9 μm; mandula alakú, szemölcsös. Megjegyzés: A Rozites nemzetségből csak egy faj ismert Európában. A Rozites nevet E. Roze francia mikológus tiszteletére kapta, A caperatus jelentése ráncos. Fajleírás: 1796-ban Agaricus caperatus névan Christian Hendrik Persoon írta le először. 1838-ban Elias Magnus Fries sorolta a Cortinarius nemzetséghez.1887-ben Pier Andrea Saccardo a Pholiota nemzetséghez, majd 1879-ben a finn Petter Adolf Karsten a Rozites nemzetséghez sorolta. 2002-ben ismét a Cortinarius nemzetséghez került, P. Karst. által, mivel a genetikai kutatások ezt támasztották alá. Így a nevezéktan Fries leírását tekinti érvényesnek.

Ráncos galambgomba

ráncos galambgomba képe

Russula vesca

Gomba leírása
Kalap: A legfeljebb 10 (12) cm kalapátmérővel a közepes méretű galambgombák közé tartozik, de többnyire nem éri el ezt a méretet. A kalap a kezdeti félgömb alak után nagyon gyorsan kiterül és benyomott lesz. A szélétől kb. a feléig húzható le a bőr, amely változatos színű. Rendszerint hússzínű, de lehet lilás, vöröses, barnás vagy rozsdabarnás, gyakran kihalványodik. A kalap széle olykor fehéres, idővel néha kissé bordázott lesz. Lemezek: A többnyire villásan elágazó, puha lemezei elég sűrűnállók, ránőttek a tönkre vagy kissé lefutók. Fehéres színűek, az éleken gyakran barnán foltosodik. Tönk: A tönk 1,5-2,5 cm vastag lehet, hengeres, lefelé többnyire elkeskenyedik. A felülete fehéres, gyakran kissé sárgás árnyalatú, a tövén barna foltos. Hús: A hús fehér és foltosodásra hajlamos. Sokáig nagyon kemény, szárazságban gyakran behasadozik és üregessé válik. Enyhe ízű és többé-kevésbé szagtalan. Előfordulás: A gyakori gombafajok közé tartozik hazánkban. Májustól októberig található lombos (különösen tölgy alatt) és tűlevelű erdőben. Spóra: Fehér; 6,4-8 x 5.3-5.8 μm; tojásdad alakú, szemölcsökkel díszített. Megjegyzés: A vesca jelentése ehető, harapható. A russula nemzetség név jelentése vörös, vörösödő. Fajleírás: 1836-ban a híres svéd mikológus Elias Magnus Fries írta le tudományosan. A tudományos neve nem változott azóta sem.

Ráncos tejelőgomba

ráncos tejelőgomba képe

Lactarius lignyotus

Gomba leírása
Kalap: A kalap 2-7 (10) cm széles lehet. Kezdetben kúp alakú vagy púposan domborodó, később kiterül. Közepén egy hegyes púp található, körülötte kissé benyomott. A többnyire világosabb, fehéres perem fiatalon begöngyölt. A mélyfekete, feketésbarna színű kalap felülete bársonyos és sugarasan eres, erősen ráncos. Lemezek: A lemezek a tönkre ránőttek, később mélyen lefutók, vékonyak, csak kevés villás elágazás van. Kezdetben tiszta fehérek, csak később lesznek fehéresokker színűek. A sérülés helyén rózsaszínre vagy rozsdavörösre színeződnek. Tönk: A tönk többnyire nagyon karcsú, legfeljebb 12 cm magas és 0,5-1 (2) cm vastag, hengeres, középen kissé nyomott. A tönk csúcsa mélyen redős-barázdás, mindjárt a lemezek végétől kezdődően a kalaphoz hasonlóan sötét, bársonyos. A töve halványabb, esetleg fehéres. Hús: A hús rugalmas, csak a tönk illeszkedésénél törékeny. Enyhe ízű, gyengén kesernyés: Elvágva fehér, majd világos rózsaszínből nagyon lassan lazacvörös színű lesz. A bőséges, híg tejnedv, enyhe vagy kesernyés ízű lesz. A bőséges, híg tejnedv, enyhe vagy kesernyés ízű. Fehér, csak a hússal együtt színeződik el. Előfordulás: Közép-Európában a savanyú talajú, idősebb, mohás, magas hegyvidéki tűlevelű erdők (luc- és jegenyefenyő) karakterfaja, az alföldekről és az alacsonyabb hegyekből hiányzik, Augusztustól októberig fordul elő. Hazánkban nem található. Spóra: Világosokker; 8-10 µm; gömbölyű, vagy gömbölyded, magas tüskékkel díszített. Megjegyzés: A lignyotus jelentése fekete. Fajleírás: 1857-ben Elias Magnus Fries írta le tudományosan. A fajneve azóta nem változott.

Ráncos tintagomba

ráncos tintagomba képe

Coprinopsis atramentaria

Gomba leírása
Kalap: Kezdetben tojás alakú, később csúcsos harang alakú, kúposan szétnyíló, 4-12 cm széles. Színe fiatalon fehér, rózsásfehér, csupán a csúcsán barnás, majd hamvasszürke, sárgásszürke, barnásszürke és közepén sötétebb. Lemezek: Kezdetben fehéresek, később barnán át megfeketednek, végül tintaszerűen elfolyósodnak. Tönk: Egy tőből kevés számú tönk indul ki, ritkán csoportosabb. Egy-egy tönk megnyúlt, 4-16 cm hosszú, 0,5-15 cm vastag, csövesedő. A tönkön többnyire kis, duzzadt öv látható. Gyakran mélyen nyúlik a földbe. Hús: Fehér, rugalmas, puha, a tönkben rostosan szálakra foszló, és középen csöves. Előfordulás: Nedves televénytalajon, többnyire korhadó fatönkök mellett, árnyékos, nedves helyeken, kertekben, utak mellett is, csoportosan és seregesen terem. Egy-egy telep egy évben többször is hoz termést. Tavasztól késő őszig mindenfelé elég gyakori, többnyire kétszer van fő termésideje, nyár elején és késő ősszel. Spóra: Fekete, 7,5-11 x 4,5 6μm, elliptikus mandula alakú, sima Megjegyzés: A nemzetség név a Coprinopsis azt jelzi, hogy ez a gomba hasonló a Coprinus nemzetséghez, ami szó azt jelenti, trágyán élő - ez igaz jó néhány tintagombára, de nem különösebben találó más fajok esetében. A atramentaria a latin atramentum szóból származik, jelentése - festék,tinta. Fajleírás: Először 1786-ban a francia botanikus és mikológus Jean Baptiste Francois Pierre Bulliard írta le tudományosan, aki elnevezte Agaricus atramentarius-nak. 1838-ban a svéd mikológus Elias Magnus Fries sorolta át ezt a fajt a Coprinus nemzetségbe, és  Coprinus atramentarius-ként jegyezték. 2001-be a DNS elemzés eredményeként a Coprinus nemzetség lecsökkent, és kevés faj maradt benne. A legtöbb tintagomba most új nemzetséghez tartozik a Psathyrellaceae családon belül (sereges tintagomba, kerti tintagomba, és a jelenlegi ráncos tintagomba is).

Recéstönkű nemezestinóru

recéstönkű nemezestinóru képe

Xerocomus spadiceus

Gomba leírása
Kalap: 3-12 (15) cm átmérőjű; félgömb alakú, majd kissé ellaposodik; halványsárga, barnássárga, olívbarna; felülete bársonyos, nemezes, néha repedezik. Csöves rész: Nyílásai tágak, a tönkre érszerűen, kissé lefutnak; aranysárga, majd zöldessárga, olívbarnás lesz, nyomásra gyengén kékül. Tönk: 4-10 cm hosszú, 1-2 cm vastag; lefelé többnyire elvékonyodik; sárgás, sárgásbarna, néha vörösesbarnás; felülete finoman pontozott és többnyire hosszan, hálózatosan erezett. Hús: A kalapban hamar puhuló, a tönkben keményebb; fehéressárgás, vágásra nem vagy csak gyengén kékül; gyümölcsillatú, fiatalon jó, idősen gyakran keserű ízű. Előfordulása: Májustól októberig, lomb- és fenyőerdőkben növő, gyakori faj. Spóra: Olív-barna; 9-14 x 4-5.5 µm; sima, áttetsző Megjegyzés: A Boletus név a görög Bolos - agyag darab, vagy márvány szóból ered. A spadiceus jelentése, a görög spadic -csutka szóból eredhet. Utalva a recés tönkre, amely talán egy lerágott csutkára emlékeztet. A pontos eredetet még tisztázni kell. Fajleírás: Számos névváltoztatás történt. 1838-as Fries leírása alapján használt név az irányadó, ami akkor Boletus spadiceeus volt. 1888-ban Xerocomus spadiceus néven  Quélet. 1889-ben Suillus spadiceus néven Kuntze. 1945-ben Xerocomus coniferarum néven Singer, jegyezte le.

Rézbarna csiperke

rézbarna csiperke képe

Agaricus cupreobrunneus

Gomba leírása
Kalap: 4-7 cm átmérőjű; félgömb alakú, majd domború, végül ellaposodik; fiatalon halvány borvöröses, majd sötét bíborbarnás; bőre sugarasan elrendezett, lenyomott, szálas-pikkelyekre repedezik fel. Lemezek: Szabadon állók; élénkrózsásak, idősen sötétbarnák lesznek. Tönk: 3-5 cm hosszú, 0,8-1,5 cm vastag; hengeres, gyakran görbült, lefelé elvékonyodó; fehéres; a gallér alatt gyakran néhány fehéres, okkeres vagy barnás színű övecske helyezkedik el; gallérja vékony, múlékony, Hús: Kemény; fehéres, friss állapotban vágásra gyengén rózsásodhat; kellemes, csiperkeszagú és -ízű. Előfordulás: Szeptembertől novemberig; füves területeken növő, hazánkban elég ritka gombafaj. Spóra: Feketés-barna, 7-8 x 5-6 µm, elliptikus, sima, vastag falú; Megjegyzés: A cuprum jelentése réz. A brunneus barnát jelent. A faj neve így rézbarna jelentéssel bír. hazánkban védett gombafaj. Fajleírás: eredeti nevén a Psalliota campestris var. cupreobrunnea-t  Julius Schäffer(1882-1944) írta le először 1939-ben. A jelenlegi Agaricus cupreobrunneus nervet 1951-ben a cseh Albert Pilát (1903-1974) adta neki.

Rovátkolttönkű pereszke

rovátkolttönkű pereszke képe

Melanoleuca grammopodia

Gomba leírása
Kalap: A kalap legfeljebb 13 cm széles lesz. Fiatalon többé-kevésbé széles kúp formájú, nagy púppal és begöngyölt peremmel, később kiterül, korong alakúvá válik és a benyomott közepén jellegzetes, széles, tompa púp található. A kalap pereme kissé lehajlott, de nem begöngyölt. A kalapbőr szürkés okkerszínű, főként szürke tónussal, később több piszkos okkersárga szín keveredik bele. Felülete matt vagy enyhén fénylő, csupasz és sima. Lemezek: A fehéres, sűrűn álló lemezek gyengén kiöblösödve ránőnek vagy kissé lefutnak a tönkre és a kalapról könnyen lefejthetők. Tönk: A legfeljebb 12 cm magas és 2,5 cm vastag tönk durva, hosszanti szálakkal díszített, majdnem bordázott. Alja gyakran bunkószerű, színe szürkésbarna, nagyon hasonló a kalaphoz. Hús: A hús fehéres és kellemetlen szagú. Előfordulás: Európában általában elterjedt gomba, magányosan vagy csoportosan nő. Augusztustól októberig található meg réteken vagy füves erdőkben. Hazánkban titkán azonosították. Spóra: Fehér; 8.5–9.5 x 5–6 μm; ellipszoid, apró szemölcsökkel. Megjegyzés: Jelenleg mintegy 30 fajt sorolnak ebbe a nemzetségbe, nincs köztük mérgező. Néhány faj még véglegesen nem tisztázott és több még leírásra vár. Sok melanoleuca faj annyira hasonlít egymáshoz, hogy még a szakemberek számára is nagy nehézséget jelent meghatározásuk. Többnyire húsos, fehér, okker vagy szürkésbarna színű gombák, kiöblösödő, tönkre ránőtt lemezekkel és hosszanti szálas, csíkos tönkkel. A spóra fehéres. Sok faj már tavasz elején megjelenik. A "grammopodia" görögül hosszanti csíkos tönköt jelent. Fajleírás: Melanoleuca grammopodia (Bull. Ex Fr.) Pat.

Rózsás csigagomba

rózsás csigagomba képe

Hygrophorus pudorinus

Gomba leírása
Kalap: A legnagyobb és legszebb csigagombák egyike. Kalapja 20 cm átmérőjű is lehet, ráadásul kifejezetten húsos. Először kis golyóként jelenik meg a talajon, de aztán gyorsan fejlődve, ellaposodik és gyengén benyomottá válik. A kalapbőr nedvesen tapadós és sima felületű. A kalap színe fakó vagy élénk húsrózsásak, narancsos rózsaszínnel keverve. A kalap pereme kicsit világosabb, begöngyölt, rovátkolt. Lemezek: A tönkre ránőttek vagy kissé lefutók. Feltűnő a lazacszínű árnyalat a kalap pereme felé. Tönk: A tönk 12 cm magasra nyúlhat és 3 cm-es átmérőt érhet el. Nedvesen felülete kissé nyálkás. A tönk kalapszínű, a tövén sárga kihegyesedő. Hús: A hús a kalapban kissé narancssárga, a tönkben fehér, a tövében sárga, terpentinszagú. Előfordulás: A rózsás csigagomba a meszes talajú, jegenyefenyvesekben található augusztustól novemberig. Hazánkban eddig nem került elő. Spóra: Fehér; 7-10 x 4-5.5 µm; elliptikus, sima. Megjegyzés: Mintegy nyolc másik, hasonló faj ismert a szakirodalomban, amelyek különféle fafajokkal vannak kapcsolatban. A pudorinus jelentése szégyentől elpiruló. A hygrophorus jelentése a hygro-nedvesség, víz és a phorus-hordozó szavakból származik. Fajleírás: 1821-ben Elias Magnus Fries írta le, és Agaricus pudorinus nevet adta neki. Majd 1836-ban Fries átsorolta a Hygrophorus nemzetséghez.

Rózsáságú korallgomba

rózsáságú korallgomba képe

Ramaria botrytis

Gomba leírása
Termőtest: 10-20 cm magas, 5-20 cm átmérőjű; korallszerű, az ágak rövidek, vastagok, többszörösen elágazók, ráncos felületűek, kettő vagy több csúcsban végződnek; tönkszerű része vaskos, lefelé elkeskenyedő; fehéres, bőrszínű, sárgásfehér; a fiatal példányok karfiolra emlékeztetnek, idősödve ágaik megnyúlnak; az ágak színe fehéres, sárgás, az ágvégek kezdetben rózsásak, vöröses vagy lilásvörös színűek, később kifakulnak és egyszínűvé válnak. Termőréteg: Az ágak végén található. Tönk: A gombának nincs tönkje, kisebb elágazó ágakkal rendelkezik. Hús: Sajtszerűen merev, törékeny; fehér; nincs különösebb szag, íze fiatalon kellemes, idősebb korban savanykás, kesernyés. Előfordulása: Júniustól októberig található. Bükkösökben él, mindig savanyú talajon, egyesével vagy kisebb csoportokban. Viszonylag ritka faj. Spóra: Halvány-sárga; 13-19 x 5-7.5μm; Hosszúkás ellipszoid, kissé csavart hosszanti sekély barázdákkal díszített. Megjegyzés: A Ramaria név a Ram-ág, és az ária -rendelkezik, rendezett- szavakból származik. A botrytis latin szó és szőlőfürtöt jelent. Fajleírás: 1797-ben Christiaan Hendrik Persoon írta le tudományosan, és adta a Clavaria botrytis nevet a fajnak. A német Adalbert Ricken (1851-1921) mikológus 1918-ban újra határozta, és a Ramaria botrytis néven új nemzetségbe sorolta.

Rózsáslemezű pereszke

rózsáslemezű pereszke képe

Tricholoma orirubens

Gomba leírása
Kalap: 5-8 cm átmérőjű; domború, majd ellaposodik; fiatalon sötét szürkésbarna, majd feketés színű lesz; felülete kezdetben nemezes, idősödve szálassá, pikkelyessé válik. Lemezek: A tönkre foggal ránőnek, távol állók; fiatalon fehéresek, majd szürkés színűek, öregen vagy megszáradva többé-kevésbé rózsás színűek. Tönk: 4-8 cm hosszú, 1-1.5 cm vastag; hengeres, töve kissé gumós; fehér, idősödve rózsásan foltos, az öreg példányok tövén kékes foltokat figyelhetünk meg; az alján sárga micéliumszálak láthatók; felülete selymes, a csúcsán deres. Hús: A kalapban vékony, a tönkben szálas; fehéres, idővel vörösödő, gyenge lisztszagú és ízű. Előfordulása: Szeptembertől novemberig; lomb- és fenyőerdőben növő, ritka gombafaj. Spóra: Fehér; 4–6.5 x 3–4.5 μm; gömbölyded, Megjegyzés: A tricholoma a görög tryxos-szőr, haj és a loma- szegély szavakból származik. A fajnév a rubens-vörösödő szóból származik. Fajleírás: 1873-ban a francia Lucien Quélet írta le először tudományosan, a jelenlegi elfogadott neve azóta nem változott..

Rózsástönkű csengettyűgomba

rózsástönkű csengettyűgomba képe

Pluteus roseipes

Gomba leírása
Kalap: A fiatalon többé-kevésbé harang alakú, később ellaposodó kalap legfeljebb 8 (10) cm széles les. Színe barna vagy kormos-sötétbarna, később inkább barnásszürke, de a kalap közepe kissé sötétebb. Felületét finom pelyhek, korpák borítják, ezért bársonyos tapintású. A kalap pereme kissé bordázott. Lemezek: Szép, rózsaszínű lemezek a tönköt nem érintik, sűrűn állók. Tönk: A karcsú tönk 9 cm-re nőhet, a tövén kicsit megvastagodott. A felülete hosszanti szálakkal díszített, gyakran kissé csavarodott, fehéres alapszínű több-kevesebb rózsaszín árnyalattal. Hús: A hús fehéres, de különösen a tönk tövén rózsaszín, gyakran vizenyős és nagyon puha. Előfordulás: Többnyire tűlevelű fák törzsén és hulladékán, főleg hegyvidéki helyeken fordul elő. Hazánkban egy alkalommal került elő, a Bükk-hegységből. Spóra: Rózsaszín; 6,2-8,8 x 5-7 µm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: A számos csengettyűgomba faj meghatározása szakirodalom és mikroszkóp használata nélkül többnyire nem lehetséges. Az itt tárgyalt fajnak pl. a kalapbőre szálas hifákból áll, a lemezek felületén pedig hasas, hengeresen megnyúlt végű cisztídák (steril sejtek) vannak. Ezek a bélyegek nem ismerhetőek fel mikroszkóp nélkül. A barna csengettyűgomba kalapbőre is szálas hifákból áll, de a cisztídáinak csúcsán 1-3 horog található. A roseipes jelentése rózsaszín lábú. Fajleírás: 1902-ből az osztrák Franz Xaver Rudolf von Höhnel(1852-1920) nevéhez fűződik a mai neve.

Rózsaszínű nyálkásgomba

rózsaszínű nyálkásgomba képe

Gomphidius roseus

Gomba leírása
Kalap: 2-5 cm átmérőjű; fiatalon félgömb alakú, hamar ellaposodik, majd kissé bemélyed, végül tölcséressé válik, széle sokáig begöngyölt; rózsás, pirosas színű, idővel feketén foltosodó; felülete tapadós, szárazon fénylő. Lemezek: A tönkre lefutók, ritkán állók, vastagok; fiatalon fehéresek, majd szürkések lesznek, végül megfeketednek. Tönk: 2-6 cm hosszú, 0,5-1,5 cm vastag; hengeres, lefelé elvékonyodó; fehéres, alja gyakran rózsás; a fiatalon fehéres, nyálkás burokból idővel gyapjasán megvastagodó zóna lesz, melyet a spórapor sötétre színez. Hús: Fehéres, a tönk aljában kissé sárgás színű; kellemes illatú és ízű. Előfordulás: Szeptembertől októberig; savanyú talajon, kéttűs fenyő alatt, többnyire tehéntinóru termőtestek közelében növő, védett faj. Spóra: Feketés; 16-20 x 5-8μm; ellipszoid, szabálytalan alakú. Megjegyzés: A roseus jelentése az, amit sugall, rózsás (rózsaszínű). A rózsaszínű nyálkásgomba, a kéttűs fenyő és a tehéntinóru között különleges, hármas életközösség alakult ki. A gomphidius görög eredetű, a gomphos, azaz dugó, vagy ék alakú szög szóból ered. Fajleírás: 1838-ban a svéd mikológus Elias Magnus Fries írta le, és adta a kéttagú tudományos nevét a Gomphidius roseus-t.

Rozsdasárga tölcsérgomba

rozsdasárga tölcsérgomba képe

Lepista flaccida

Gomba leírása
Kalap: Kifejlett állapotban a kalap 4-8 cm-es szélességet is eléri. Először domború, majd benyomott és végül kifejezettem tölcsér formájú lesz. A csupasz kalapfelszín fénylik és sima tapintású. Többnyire sárgásvöröses, vörösesbarna vagy rókaszínű. Lehetnek rajta szabálytalan foltok is. A széle eleinte begöngyölt majd szabálytalanul hullámossá válik. Lemezek: A lemezek sűrűn állók, a tönkre lefutók, vékonyak és puhák. Kezdetben elefántcsont színűek, a fejlődés során vörösesre vagy narancsvörösre színeződnek. A kalap húsáról könnyen lefejthető. Tönk: Eleinte telt, később üregessé válik. Többnyire szabályos henger formájú, de a töve felé megvastagodhat. Színe a kalapéhoz hasonló. Hús: Krémszínű, vékony, jellegzetes gombaszagú és ízű. Előfordulás: Tölgyesekben, akácosokban, vegyeserdőkben, ezenkívül fenyvesekben is gyakran megtalálható. Augusztustól decemberig gyakran folyásokban nő. Néha még enyhe januárban is előfordul. Spóra: Fehéres; 4-5 x 3,5-4 µm; majdnem gömb alakú, enyhén szemcsés Megjegyzés: Az inversa jelentése befelé fordult, csavarodott. A flaccida jelentése, laza vagy petyhüdt - (kemény, merev ellentéte). A lepista korsót vagy serleget jelent. Fajleírás: 1799-ben a brit természettudós James Sowerby (1757-1822) írta le, Agaricus flaccidus-nak nevezte el , a  jelenleg elfogadott tudományos nevét  Lepista flaccida 1887-ben a francia mikológus Narcisse Theophile Patouillard (1854-1926)-tól kapta, aki a Lepista nemzetségbe sorolta.

Rozsdásszárú fülőke

rozsdásszárú fülőke képe

Gymnopus dryophila

Gomba leírása
Kalap: Domború, majd lapos, széle néha felhajlott. Kicsi, 2-6 cm széles. Színe lehet sárgásfehéres, halvány rozsdaszínű, sárgásbarnás, egészen rozsdabarnáig. Közepe többnyire sötétebb. Lemezek: Nem lefutók, fehérek vagy csak igen halvány sárgásak. Tönk: Rövid, egyenes, egyenletesen vastag, sima, 3-8 cm hosszú, 2-6 mm vastag. A kalaphoz hasonló színű, de sötétebb, élénk rozsdabarnás. Tövén gyakran fehér. Hús: Fehéres-, halványbarna a kalapban igen vékony, a tönkben rostos, nem törékeny. Előfordulás: Erdők talaján, kora tavasztól késő őszig, seregesen terem az avaron- Mindenfelé igen gyakori gomba. Spóra: Fehér; 4,5-6 x 3 µm; elliptikus, sima Megjegyzés: Gyakran nagyon nehéz a különböző fülőke fajok meghatározása, alapos tanulmányozást igényel. A dryophila görög eredetű, a dryu=fa és a philos=barát szavakból ered. A gymnopus jelentése meztelen, csupasz láb. Fajleírás: 1790-ben a francia mikológus Jean Baptiste Pierre Francois Bulliard írta le, majd adta a tudományos nevét Agaricus dryophilus. 31 évvel később Paul Kummer átnevezte Collybia dryophila-ra, amellyel napjainkig is elfogadott név volt. A jelenleg elfogadott tudományos név 1916-ban jött létre, amikor az amerikai William Alphonso Murrill a Gymnopus nemzetséghez sorolta, így a neve Gymnopus dryophilus lett.

Rőt selyemgomba

rőt selyemgomba képe

Amanita fulva

Gomba leírása
Kalap: 3-7 cm szélesre nő meg, puha húsú, sötétvöröses barna, narancsos rókavörös, és erősen bordázott peremű. Fiatalon kúpos, harang alakú, később kiterül, alig észrevehető csúcsa lesz és többnyire burokmaradványok nélkül. Lemez: A lemezek szabadon állók, fehérek, szélesen és sűrűn állók. Tönk: 7 (12) cm magasra és 0,8-1,2 cm vastagra nőhet meg; fehéres vagy kissé vörösbarna, nem kígyóbőrszerűen díszített, és nincs gallérja; a tönk egy kívül fehér, belül rozsdabarna színű, hüvelyszerű bocskorban ül. Hús: Fehér és a tönk idővel üreges lesz; szaga és íze nem feltűnő. Előfordulás: Csak erősen savanyú talajú lomb- és fenyőerdőben található. Hazánkban viszonylag ritkán, júniustól szeptemberig fordul elő. Spóra: Fehér; 9,5-12,5 x 9.7-12.5μm; közel gömb alakú, sima. Megjegyzés: A gombász szakemberek jelenleg mintegy 13 selyemgomba fajt különítenek el. Vannak fehér, szürke, és különféle barna kalapszínű fajok, amelyeknek nagyon hasonló a külsejük. Korábban majdnem mindegyiket a szürke selyemgomba változatainak tartották. A selyemgombáknak nincs részleges burkuk, ezért gallérjuk sincs. Az általános burok maradványa jól felismerhető a tönk tövén, hüvelyszerű, lebenyes bocskor formájában. A kalap pereme többnyire kifejezetten sugarasan bordázott. A fulva sárgásvöröst, sárgásbarnát jelent. Fajleírás: Jacob Christian Schaeffer írta le először ezt a fajt 1774-ben, ő nevezte el Agaricus fulvus-nak. Az Amanita nemzetségbe, a nagy svéd Elias Magnus Fries 1815-ben sorolta át, és a tudományos neve Amanita fulva lett.

Sárga csengettyűgomba

sárga csengettyűgomba képe

Pluteus leoninus

Gomba leírása
Kalap: 3-7 cm széles; fiatalon harang formájú, majd ellaposodik, citromsárga, élénk-, oroszlánsárga; közepe olívbarnás, finoman bársonyos; széle kissé bordázott. Lemezek: Szabadon állók, szorosak, hasasok, szélesek; fiatalon fehérek, élük sárgás, majd rózsaszínű lesz. Tönk: 5-6 cm hosszú, 0,3-0,7 cm vastag; hengeres; lefelé kissé vastagodó; csúcsán fehéres, töve felé sárgás vagy barnás; felülete szálas, kissé bordás. Hús: Vékony húsú, nedvesen üvegszerű; törékeny; fehéres; nincs különösebb szaga és íze. Előfordulása: Júniustól októberig; elkorhadt lombos fa, különösen bükkfa tönkjén egyenként növő, ritka faj. Spóra: Rózsaszín; 6-8 x 5-6μm; ellipszoid vagy gömbölyded, sima Megjegyzés: A pluteus latin szó, jelentése pajzs. A leoninus egyszerűen azt jelenti: mint egy oroszlán, a leo szóból , utalva a gomba színére. Fajleírás: 1762-ben a német természettudós Jacob Christian Schaeffer írta le, aki a kéttagú tudományos nevét adta Agaricus leoninus.. Egy újabb német mikológus, Paul Kummer 1871-ben átsorolta ezt a fajt a jelenlegi nemzetségéhez, Pluteus leoninus néven, ami a tudományos név, ez máig elfogadott név.

Sárga érdestinóru

sárga érdestinóru képe

Leccinum crocipodium

Gomba leírása
Kalap: 5-15 cm átmérőjű; fiatalon félgömb, majd domború, idővel kissé kiterül; citrom-, olív-, okker-, barnássárga vagy mogyoróbarna, gyakran olív árnyalattal, nyomáshelyen sötétedik; felülete matt, gyakran ráncos; bőre a szélén ránő a csöves részre, száraz időben hálózatosán felrepedezik. Csöves rész: A tönk előtt felkanyarodó; fiatalon citromsárga, majd szürkéssárga, végül olívbarnás színű; pórusai aprók, nyomásra barnulók. Tönk: 5-10 cm hosszú, 1-3 cm vastag; aljánál orsószerűen elvékonyodik; alapszíne sárgás; hosszirányban megnyúlt hálózatba rendezetten, fiatalon sárgásán, maid barnásán pikkelykés, érdes. Hús: A kalapban kemény, majd megpuhul; halványsárga, elvágva gyorsan vörösödik, majd lilásszürke, végül szürkésfekete lesz; szaga nem jellegzetes, íze kellemes. Előfordulás: Júliustól októberig; tölgyeseinkben nem ritka gombafaj. Spóra: Okker, barnás-olív; 13-18 x 5-6 µm; orsó alakú, sima. Megjegyzés: A leccinum egy régi olasz leccino szóból származik, amely magyaltölgyet, vagy gyertyánt jelent. A fajnév a latin croci (crocus) azaz sáfrány szóból ered, és a sárga színére utal. Fajleírás: 1838-ban Letell. írta le, mint Boletus crocipodius. 1961-ben Roy Watling sorolta a Leccinum nemzetséghez, így a jelenleg is elfogadott kéttagú tudományos neve: Leccinum crocipodium.

Sárga gerebengomba

sárga gerebengomba képe

Hydnum repandum

Gomba leírása
Kalap: 5-15 cm átmérőjű; domború, majd ellaposodik, idővel benyomottá válik, több példány kalapja össze is nőhet. Széle eleinte kissé begöngyölt, majd szabálytalanul hullámos, karéjos; felülete sima, fiatalon kissé nemezes, majd csupasz, sárgásfehér, krémszínű, okker-sárgás. Termőréteg: Sűrű, tömött, törékeny, sárgásfehér tüskékből áll; a tönkre kissé lefutó. Tönk: 2-8 cm hosszú, 1-3 cm vastag; hengeres vagy lefelé elvékonyodó, gyakran oldalt álló; tömör; színe a kalapénál világosabb, sárgásfehér; felülete sima. Hús: Vastag, merev, törékeny; fehéres-sárga; fiatalon jóízű, az öreg példányok kesernyések. Előfordulása: Júliustól novemberig, savanyú talajú lomb- és fenyőerdőkben növő, egyes helyeken gyakori faj. Kedveli a nedves erdei élőhelyeket. Néha kisebb boszorkány körben terem. Spóra: Fehér; 6,5-9 x 5.5-7μm; elliptikus vagy gömbölyded, sima. Megjegyzés: A Hydnum nemzetség neve a görög udnon vagy hudnon főnévből származik, jelentése szivacsos növény. A repandum latin szó, jelentése, ívelt, hajlott, utalva  kalap szélére, amely gyakran hullámos, hajlott. Fajleírás: 1753-ban Carl Linnaeus írta le ezt az erdei gomba fajt, amelynek a Hydnum repandum nevet adta, amelyet később megtartva Elias Magnus Fries jegyzett le, így továbbra is a jelenleg elfogadott tudományos neve maradt.

Sárga gévagomba

sárga gévagomba képe

Laetiporus sulphureus

Gomba leírása
Jellemzés: Élő fák törzsén növő, szabálytalan alakú taplóféle, amelyet termőrétegének élénk kénsárga színéről ismerhetünk fel. Termőtest: Kezdetben gömbölyded, később félgömb vagy vese alakú. Legtöbbször több termőtest egymással szabálytalanul összenőtt, legyező- vagy tetőcserépszerűen egymás felett áll. Alakja igen változatos, többnyire szabálytalanul görbült és kidudorodásoktól egyenetlen. Néha a fa törzsén kéregszerűen szétterül. Mérete 40 cm-t is elérhet. Színe élénksárga, rozsdasárga, téglavörös, narancsszínű, esetleg fehéressárgára vagy zöldessárgára kifakult. Termőréteg: Csöves, likacsos szerkezetű, a csövek likacsai aprók, pontszerűek. Színe élénksárga, kénsárga. Fiatal gombán sárga cseppeket választ ki. Hús: Fiatalon puha, leves, kissé rostos szerkezetű, sajtra, túróra emlékeztető. Később megkeményedik, végül szívós, bőrszerű, de szétmorzsolható. Színe fehér, sárgásfehér. Előfordulás: Különböző lombfák törzsén, tövén, tuskóján találjuk, de megterem kivágott fatönkökön is, gyakran a fák üregeiben, odvában. Sokszor találjuk folyópartot szegélyező fűzfában, de gyümölcsfákon, főleg körte- és almafán is előfordul. Tavasztól őszig mindenfelé gyakori. Gyorsan fejlődik. A fáknak káros élősködő gombája. Spóra: fehér; 5-7 x 3.5-4.5μm; elliptikus tojásdad alakú; Megjegyzés: A Laetiporus nemzetség név jelentése- fényes pórus. A sulphureum jelentése a sulphur-kén szóból származik, kénest jelent, utalva a kén-sárga színre. Fajleírás: 1789-ben a francia botanikus és mikológus Jean Baptiste Francois (Pierre) Bulliard írta le először. A mai nevét 1920-ban a híres amerikai William Alphonso Murrill (1869-1967) mikológustól kapta.

Sárga gyűrűstinóru

sárga gyűrűstinóru képe

Suillus grevillei

Gomba leírása
Kalap: A kalap 3-10 cm széles lehet, kezdetben fél-gömbölyű, majd domború párna formájú, néha púpos, később kiterültebb vagy lapos lesz. A színe élénksárga, annak aranysárgába hajló variációival, sötétebb középpel, felülete nyálkás-tapadós, szárazon fénylő, csupasz és sima. Csöves rész: A csövek sárgák, később barnássárga vagy szürkésbarna színűek lesznek, a tönkre ránőttek vagy kissé lefutóak. A pórusok színe azonos a csövekével, kezdetben kerekek, szűkek, később szabálytalanul elhúzottak és tágabbak lesznek. Tönk: A tönk 6-10 (12) cm hosszú, 1 -2,5 cm vastag. Többnyire hengeres vagy a töve felé kissé megvastagodott, Kezdetben sárgás fátyol köti össze a kalap peremével, de ez hamarosan elszakad és csak dudoros-peremes, tapadós gallérzóna marad vissza a tönkön, ami száraz időben néha eltűnhet. A sárgás tönk felületén ezenkívül még barna szálak vagy pelyhek is megfigyelhetők. Hús: A hús is élénk- vagy halványsárga, vágásra a tönkben halvány rózsásbarnásra színeződik. Kellemesen gyümölcsszagú, íze enyhe vagy savanykás. Előfordulás: Az északi mérsékelt övben mindenütt előfordul és a vörösfenyő természetes előfordulási helyein, de az ültetvényekben is megtalálható. A termőtestek gyakran csoportosan nőnek júliustól októberig, savanyútól a mésztartalmú talajokig. Spóra: Sárgásbarna; 8-11 x 3-4μm; elliptikus, sima. Megjegyzés: A Suillus nemzetség név a latin suill-sertés szóból származik, a nemzetség gombáinak kalapja zsíros jellegű, ezért erre utal a név. A fajnevet Robert Kaye Greville (1794 -1866) tiszteletére kapta, aki nagyon híres botanikai, és táj kertész/művész volt. Fajleírás: 1832-ben a német botanikus-mikológus Johann Friedrich Klotzsch (1805-1860) írta le, és Boletus grevillei néven hozta létre a fajt. 1945-ben Rolf Singer sorolta be a Suillus nemzetségbe, így a jelenleg elfogadott tudományos nevét Suillus grevillei adta neki.

Sárga korallgomba

sárga korallgomba képe

Ramaria flava

Gomba leírása
Jellemzés: Agancsszerűen ágas-bogas, nagyobb termetű sárga gomba. Ágai hosszúak, többször elágazók. Termőtest: Egy vastag tőből sokszorosan, vékonyodóan elágazó, 5-21 cm nagy. Töve fehér, az ágak különféle sárga, barnássárga színűek, többnyire vöröses rozsdaszínű foltokkal. Az ágak hengeresek, végük többnyire kétágúan villás, az idős gombán barnás. Az egész gomba sárgásfehérre kifakulhat. Termőréteg: A kis ágak végén található. Hús: Kemény, merev, de törékeny. Színe fehér. Előfordulás: Lomberdőkben, bükkösben, tölgyesben, néha fenyvesekben is, a talajon terem. Köves, sziklás helyeken is találhatjuk, helyenként seregesen. Nyári és őszi gomba, amely sokfelé, főleg hegyvidékeinken elég gyakori. Spóra: Halvány-okkeres; 11-18 x 4-6.5μm; elliptikus, durva Összetéveszthetőség: Igen hasonlít hozzá a cifra korallgomba, amely háromszínű, és ágai inkább narancssárgák, kanyargósabbak, görbék. Ez a gomba enyhén mérgező. Más, hasonló korallgombák kisebbek, kemények, szívós, merev húsúak, és így fogyasztásra nem alkalmasak, sőt egyesek megárthatnak, hasmenést okoznak. Ezért a korallgombák fogyasztásában óvatosság ajánlatos. Megjegyzés: A Ramaria név a Ram-ág, és az ária -rendelkezik, rendezett- szavakból származik. A flava jelentése szőke.

Sárga rókagomba

sárga rókagomba képe

Cantharellus cibarius

Gomba leírása
Kalap: A gomba olyan, mint egy telt tölcsér. A kalaprésze többnyire domború, hullámosan lapos, csak néha tölcséres, 3-10 cm széles, széle kezdetben kissé aláhajló, begöngyölt, később felhajló és fodrosodó. Színe sárga - főtt tojás sárgájához hasonló - vagy világosabb, főleg a bükkösben termett példányok sárgásfehérek. Termőréteg: A termőtesten mélyen lefutó, egymással összekötött vaskosabb ráncok, erek vannak. Színük a kalaphoz hasonló vagy kissé világosabb. Tönk: Rövid, zömök, lefelé vékonyodó, 3-8 cm hosszú, 0,5-1,5 cm vastag. A kalapnál kissé világosabb sárga. Hús: Merev, tömör, fehér, csak a bőr alatt sárgás. Előfordulás: Nyári és kora őszi gomba, de a termés zöme a meleg, esős nyár eleji hónapokra esik, ezért hazánkban egyes száraz években igen kevés terem. Erdőtalajon, különösen a sűrű, sötétebb bükkerdőkben és tölgyesekben, bokros helyen és mohás, nyirkos hegyoldalon többnyire seregesen, helyenként igen tömegesen kerül élő. Egyes vidékeken igen gyakori. Spóra:Halvány sárga krém-fehér, néha egy kis rózsaszínes árnyalattal; 7-11 x 4-6μm; elliptikus, sima, áttetsző üvegszerű. Megjegyzés: A Cantharellus nemzetség név a latin cantharus szóból ered, ami ivó edényt jelent (általában fogantyúval) - korsó vagy kancsó. A cibarius a latin cibus szóból származik, és a jelentése: élelmiszer, étel; az elnevezés mutatja, hogy ismert étkezési gomba volt. A Rókagomba viszonylag magas C-vitamin tartalommal rendelkezik (0,4 mg / g friss gombában), emellett d2 vitamint, és káliumot is tartalmaz. Fajleírás: A Cibarius a típus faja Cantharellus nemzetségnek. 1821-ben a nagy svéd mikológus Elias Magnus Fries írta le, és adta a jelenlegi nemzetséghez, azóta nem volt névváltoztatás, így ez az elfogadott tudományos neve azóta. Bár 1500-as évekről is vannak feljegyzések, a fogyasztásáról, az 1700-as években terjedt el, amikor a királyi lakomákon szolgálták fel.

Sárga trombitagomba

sárga trombitagomba képe

Craterellus konradii

Gomba leírása
Jellemzés: gyorsan felismerhető trombitaformájú, kisméretű gomba. Termőtest: Teljesen üreges, hasonlóan a sötét trombitagombához. Amellyel alakban és kinézetben is megegyezik, a színét kivéve. 2-7 cm széles; 10 cm magas; széle kissé visszahajló, hullámos.  Az idősebb példányok kissé szakadozottak is lehetnek.Felülete kissé eres. Termőréteg: A gomba belső részén található. Kissé érdes, vagy enyhén pikkelykés. Hús: Vékony és törékeny, sárgás vagy fakó színű. Illetve enyhe, kissé édeskés, szárítás után erősebben előjön. Fogyaszthatóság: Ehető, és jól szárítható. Spóra: Sárgás vagy fehéres; 8-14 x 5-9 μm; elliptikus, sima. Megjegyzés: A craterellus jelentése kráter, a latin crater szóból és az -ellus kicsinyítő képző használatával. A konradii nevet Konrad Schieferdecker tiszteletére kapta. Fajleírás: 1930-ban Bourdot és Marie mikológusok jegyezték le egy francia magazinban.

Sárgapelyhű csigagomba

sárgapelyhű csigagomba képe

Hygrophorus chrysodon

Gomba leírása
Kalap: Nedvesen tapadós, legfeljebb 7 cm széles kalap fehéres, peremét élénksárga pelyhek borítják. Lemezek: A széles lemezek ránőttek vagy lefutnak a tönkre, fehérek és az élük gyakran sárgás. Tönk: A fehér tönk maximum 6 cm magas és 1,5 cm széles, belseje teljesen tömött vagy lehet csaknem üreges is. A tönk csúcsát jellegzetes sárga pelyhek és cseppek borítják. Hús: A hús fehér, a kalapbőr alatt gyakran sárguló, nedvdús, enyhe ízű és szagtalan. Előfordulás: Mészkedvelő, legtöbbször a nem túl száraz lombos erdőkben és a kavicsos útszéleken található. Európában ritkán kerül elő fenyvesekből, Észak-Amerikában azonban tűlevelű erdők lakójának számít. A legtöbb európai erdőből ismert; hazánkban is megtalálható, de nem gyakori faj. Szeptembertől novemberig fordul elő. Spóra: Fehér; 7-9 x 4-4.5μm; Megjegyzés: Az irodalom ennek a fajnak még 2 változatát említi: a var. lecudon, amelynek lemezei részben hússzínűek és rózsaszínesedik a húsa. A csigagombák hasonlítanak a pereszkékhez. A csigagombák kalapbőre és tönkje azonban többé-kevésbé ragadós, tapadós. A lemezei pedig kissé lefutóak és távol állók, valamint villaszerűek. A chrysodon a chrysos-arany és  az odontos-fog szavak összetételéből származik. Fajleírás: 1838-ban a német természettudós August Johann Georg Karl Batsch (1761-1802) írta le ezt a gombát, és Agaricus chrysodon-nak nevezte el. A híres svéd Elias  Magnus Fries 1838-ban sorolta át ezt a fajt a mai nemzetséghez, így létrehozva a jelenleg elfogadott tudományos nevét Hygrophorus chrysodon.

Sárguló pereszke

sárguló pereszke képe

Tricholoma scalpturatum

Gomba leírása
Kalap: A kalapja csak 6-8 cm szélesre nő meg. Először kúpos, de aztán egyre jobban ellaposodik, a közepén mindig megmarad egy kis, tompa púp. Színe ezüstös-szürkés barna, idővel citromsárga lesz. Foltos felületét sugaras szálak vagy finom pikkelyek borítják. Lemezek: A fehér lemezei sűrűn állóak, az idősebb gombánál megsárgulnak. A tönkre kiöblösödve ránőnek, fiatalon a lemezeket pókhálószerű fátyol fedi, amely nyomtalanul eltűnik idővel. Tönk: A majdnem fehér színű tönk csak 6-8 cm magas lesz, felülete selymesen szálas. Hús: Fehér és enyhén lisztszagú. Előfordulás: Hazánkban gyakori faj. Savanyú és gyengén savanyú talajú gyertyános-tölgyesekben, homokos talajú nyárasokban, vegyeserdőben májustól novemberig megtalálható. Spóra: Fehér; 5-6 x 3-3,5 µm; elliptikus, sima Megjegyzés: Enyhe lisztszagával tűnik ki, de ez több gombafajra igaz. ezért nem lehet határozóbélyegként egyedül ezt figyelembe venni. Érdemes inkább a sárgulásra figyelni. Mintegy 18, szürke, vagy szürkésbarna, szálasan pikkelyes, hasonló pereszkefaj van. Néhány mérgező is van köztük, mint a párducpereszke. A scalpturatum jelentése filces, pikkelyes kalapfelszínű. Fajleírás: 1779-ben a francia mikológus Pierre Bulliard írta le ezt a fajt, Agaricus argyraceus néven. Honfitársa Claude Casimir Gillet adta a mai nevét 1874-ben.

Sárgulótönkű galambgomba

sárgulótönkű galambgomba képe

Russula puellaris

Gomba leírása
Kalap: A kalap mintegy 3-5 (7) cm széles, fiatalon kissé domború, később ellaposodik és középen benyomott lesz. A színe jellegzetes húsibolyakék vagy lazacvörös, melybe idővel több-kevesebb sárgásbarna is keveredik. A kalap közepe mindig Intenzívebb színű, kissé feketés árnyalatú, míg a széle többnyire halványabb, gyakran húsrózsaszín. Jellegzetes a húsból eredő okker- viaszsárga színezet is. A bőr a kalap közepéig lehúzható, nedvesen tapadós és fénylő. A kalap pereme hosszan, egyenetlenül dudorosan bordás és áttetsző. Lemezek: A lemezek elég sűrűn állnak, a tönkre elkeskenyedve illeszkedők vagy szabadonállók; vékonyak, törékenyek és puhák. Eleinte krémszínűek, majd halványsárgák, végül telt okker színűek lesznek. Tönk: A töve felé kissé bunkósan megvastagodott, törékeny tönk 3-5 (10) cm hosszú és 0,7-1,5 cm vastag. Az először sima, fehér felszín eressé-ráncossá válik és alulról felfelé megsárgul, végül okkerfoltos, és kissé selymesen fénylő lesz. Hús: A hús a kalapban elég törékeny, a tönk kérge kemény, belseje szivacsos, vagy kamraszerűen üreges. Sárgásfehér a színe, gyakran erősen megsárgul. Gyengén gyümölcsillatú és enyhe ízű. Előfordulás: Többnyire tűlevelű, ritkábban lombos erdőkben nő nyáron és ősszel. Hazánkban nem gyakori faj. Spóra: Krémszínű; 6.5-9 x 5.5-7 µm; ovális, kis elszigetelt szemölcsökkel. Megjegyzés: A puellaris jelentése a latin puella-lány szóból származik. A russula nemzetségnév jelentése vörösödő. Fajleírás: 1838-ban Elias Magnus Fries írta le először tudományosan. Az elfogadott tudományos neve azóta nem változott.

Selymes csengettyűgomba

selymes csengettyűgomba képe

Pluteus petasatus

Gomba leírása
Kalap: 4-15 cm átmérőjű; domború, majd ellaposodik, gyakran púpos; fehéres, közepe sötétebb, többé-kevésbé halvány- vagy barnásszürke; felülete középen finoman szálas, pikkelykés, száraz időben felrepedezhet. Lemezek: Szabadon állók, hasasak, szélesek; sokáig fehéresek, majd rózsaszínűek, végül húsvörösek lesznek. Tönk: 5-15 cm hosszú, 1-1,5 cm vastag; hengeres, gyakran csoportos; fehéres; felülete a tövénél sokszor barnán szálas. Hús: A kalapban vékony, puha, vizenyős, a tönkben szálas; fehéres; szaga idősen kellemetlenül édeskés, kissé retekre emlékeztet, íze enyhe. Előfordulás: Júniustól novemberig; korhadt faanyagon, fűrészporon vagy szalmabálákon is növő, hazánkban elég ritka gombafaj. Spóra: Rózsaszín; 6-10 x 4-6 µm; elliptikus, sima. Megjegyzés: A pluteus jelentése pajzs, a gomba kalapformájára utal ebben a nemzetségben. A fajnév a petasatus latin eredetű,  a petasum-kalap szóból ered; jelentése kalapos. Fajleírás: 1838-ban Elias Magnus Fries írta le a fajt Agaricus petasatus néven. 1876-ban a francia Claude Casimir Gillet (1806-1896) sorolta át a jelenlegi Pluteus nemzetséghez.

Sereges tölcsérgomba

sereges tölcsérgomba képe

Clitocybe gibba

Gomba leírása
Kalap: Tölcsér alakúvá válik, de középen gyakran kis csúcsa marad. 2-10 cm széles. Színe okkersárga, rózsássárga, barnássárga, vörösbarna, halványbarnás, tejeskávé színű. Lemezek: Fehérek, az idősebb gombán sárgásfehérek. A spórapor fehér. Tönk: Egyenes, merev, rugalmas, hajlékony, elég rövid, felfelé vékonyodó. 2- 10 cm hosszú, 0,5-1 cm vastag. Színe a kalaphoz hasonló, de világosabb. Hús: Fehér, rugalmasan puha, de szálas-rostosan foszló, a kalap szélén vékony. Íze és szaga kellemes, enyhén fűszeres kalácsszaga igen jellegzetes. Előfordulás: Lomb- és fenyőerdőben, bokros helyeken is, az avaron seregesen terem. Tavasztól késő őszig sokfelé igen gyakori, és szárazabb időjárásban is előjön. Magyarországon gyakori faj. Spóra: Fehér; 5-6,5 x 3,5-4 µm; elliptikus, sima, olajcseppekkel Megjegyzés: A tölcsérgombák nemzetsége jelenleg 90, a talajon növő fajt foglal magában, közülük 10 mérgező. A gibba jelentése púpos, kerek. A Clitocybe azt jelenti, ferde fej. Fajleírás: 1801-ben Christiaan Hendrick Persoon nevezte el Agaricus gibbus-nak. A jelenleg elfogadott (bár vitatott) tudományos nevét Paul Kummer 1871-ben adta neki.

Shii-take

shii-take képe

Lentinula edodes

Gomba leírása
Kalap: 5-15 (20) cm átmérőjű; eleinte domború, majd kiterül, végül benyomottá válik, széle fiatalon begöngyölt és múlékony, gyapjas fátyolmaradványokkal díszített; barnásszürke-sötétbarna; felületén fehéres vagy barnás pikkelyek lehetnek. Lemezek: A tönköt érintik vagy kissé ránőnek; élük idősen fűrészes; eleinte fehéresek, később rozsdásan foltosodnak. Tönk: 3-5 (10) cm hosszú, 0,8-1,5 cm vastag; néha oldalt álló, töve kissé gumós lehet; fehéres, barnás pikkelyes; fiatalon pókhálószerű fátyola van. Hús: A kalapban puha, a tönkben szívós; fehér; íze és szaga fokhagymára emlékeztet. Előfordulása: A Távol-Keleten honos  januártól decemberig Hazánkban természetes környezetben nem fordul elő. Japánból jelentős mennyiségben exportálják. Az 1990-es évek óta Magyarországon is növekvő mennyiségben termesztik, részben exportra. Spóra: Fehér; 5-7 x 3-3,5 mikrométer; ellipszoid. Megjegyzés: A siitake név japán szóösszetétel: sii jelentése „pasaniafa”, és a take jelentése „gomba”. Kínai neve hsziag gu. Általánosan elterjedt magyar neve nincs, de felmerült az illatos fagomba elnevezés. Azért szerepel a leírása itt, mert termeszthető gyógygomba. Fajleírás: AD (időszámítás kezdete után)199 körül Chūai császár ideje óta ismert. Az első írásos feljegyzés a shiitake termesztéséről, 960-1127 körüliről a song-dinasztiából Wu Sang Kwuang-tól származik. 1986-ban Lentinula edodes néven írta le (Berk.) Pegler

Sötét érdestinóru

sötét érdestinóru képe

Leccinum pseudoscabrum

Gomba leírása
Kalap: 3-12 cm átmérőjű; félgömb alakú vagy domború, végül ellaposodik, szürkésbarna, idősödve többé-kevésbé feketedik; felülete sima vagy kissé ráncos, száraz időben gyakran felrepedezik, nedves időben tapadós. Csöves rész: A tönk előtt felkanyarodik, így a tönk körül árok alakul ki, szűk pórusú; fehéres, majd sárgásszürke, nyomásra szürkül, feketedik. Tönk: 5-10 cm hosszú, 1-3 cm vastag; nyúlánk, hengeres vagy bunkó alakú; piszkosfehéres, sárgásszürke alapon gyakran hosszanti sorokba rendezetten, finoman, feketésen pontozott, szemcsés, pikkelyes. Hús: A kalapban hamar megpuhul, a tönkben megkeményedik; szálas, vágáskor először vörösödik, majd ibolyásszürke lesz, végül megfeketedik; szaga, íze nem jellegzetes. Előfordulása: Júniustól októberig, gyertyán alatt növő, gyakori gomba. Spóra: Okker-Barna; 13-18,5 x 4-6μm; kúpos Orsó alakú, sima, vékony falú. Megjegyzés: Leccinum egy régi olasz szó, jelentése gomba. A carpini latin szó gyertyánt jelent. A pseudoscabrum összetet szó, a pseudo- ál, vagy hamis, és a scabrum utótag -piszkos, koszos, varast szóból származik- utalva a gomba tönkjének pikkelyes, korpás felületére. Fajleírás: 1935-ben a német Franz Joseph Kallenbach (1893-1944) mikológus írta le, és Boletus pseudoscaber-nak nevezte el. 1989-ben a cseh Josef Šutara (b. 1943) a Leccinum pseudoscabrum néven sorolta be a Leccinum nemzetségbe..

Sötét trombitagomba

sötét trombitagomba képe

Craterellus cornucopioides

Gomba leírása
Kalap: Mélyen tölcséres, a bemélyedés a gomba közepén leér a talajig, tehát a gomba belül a tövig üres. A kalap szélessége 3-8 cm. Széle visszahajlik, mint a trombitáé, és később rojtosan, cafrangosan beszakadozott. Színe a tölcsér belső oldalán barnásszürke, barnásfekete, fekete, sötétszürke: Termőréteg: A gomba külső oldalán kissé ráncos, mélyen lefutó. Színe hamvas, kékesszürke, hamuszínű, végül megfeketedik. Tönk: A termőréteg alatt a tönkrész csak igen rövid, szürkés, belül üres, gyökerező. Többnyire csoportos, egy tőben 2-8 gomba függ össze. Az egész gomba 5-12 cm magas, de ebből majdnem az egész a termőréteg. Hús: Vékony, merev, ropogós, szürke, sötét kékesszürke. Előfordulás: Nyári, őszi gomba, főleg a nyár végén gyakori. Erdei talajon, árnyas helyeken, bükkösben, tölgyesben és fenyvesben, de fiatal sűrű erdőben is, nyirkos, mohás helyeken, erdei árokparton is seregesen terem. Néha nehéz észrevenni, a talajjal összeolvad a színe. Ha tehát találunk, érdemes tovább keresni, mert sokszor nagyobb mennyiséget szedhetünk. Spóra: Fehér; 11,5-16 x 7-10μm; ellipszoid, sima, hyalin (üvegszerű). Megjegyzés: A bőségszaru (cornucop) a jólét, a termékenység és a szerencse jelképe, melyet a bika szarva szimbolizál. A görög mitológia szerint a Zeuszt szoptató Amaltheia kecske (néha nimfaként jelenik meg) egyik szarvából vagy Akhelóosz folyamisten Héraklész által letört szarvából ered, melyet a néreiszek (kék hajú tengeri ninfák) töltöttek meg mindenféle gyümölccsel. A nemzetség név a fenti mitológiai bőségszaru (cornucop) szóból származik. A cornu kürtöt (jelen esetben trombitát) jelent. A craterellus a crater- kráter szóból ered. Fajleírás: Carl Linné írta le ezt a fajt 1753-ban és nevezte el Peziza cornucopioides-nek. 1825-ben Christiaan Hendrik Persoon egy kiadványban publikált, és, a Craterellus cornucopioides néven jellemezte. Szinonimák közé tartoznak: Cantharellus cornucopioides (L.) Fr., és talán sokkal inkább meglepő, Pleurotus (laskagomba) cornucopioides (L.) Gillet.

Sötétlábú pereszke

sötétlábú pereszke képe

Melanoleuca melaleuca

Gomba leírása
Kalap: 4-5 cm átmérőjű; fiatalon púpos, kissé domború, majd ellaposodik, de a közepén a púp megmarad, széle kissé aláhajló; átnedvesedve sötétbarna, szárazon világosbarna. Lemezek: A tönkre ránőnek, keskenyek, sűrűn állók; fehéresek. Tönk: 5-8 cm hosszú, 0.5-0.7 cm vastag; hengeres, a tövénél kissé megvastagodik; okkerbarnás; felülete fehéren szálas. Hús: A kalapban puha, a tönkben szálas; fehéres, nincs különösebb szaga és íze. Előfordulása: Áprilistól novemberig; lomberdőben, de különösen füves, bokros területen, útszéleken, parkban növő, gyakori faj. Spóra: Nagyon halvány krém színű; 7-8 x 4-6μm; ellipszoid, sűrűn szemölcsös. Megjegyzés: A nemzetség neve a melanoleuca az ókori görög melas-fekete, és leucos-fehér szavakból származik. A Melaleuca lényegében újrafogalmazása a nemzetség névnek (megj: a gombák esetében a kettős tudományos név nem állhat két egyforma szóból, mint pl az állatok esetében Vulpes vulpes - róka). A Melanoleuca Melaleuca a típus faja a melanoleuca nemzetségnek, amely mintegy 50 fajt tartalmaz, a nemzetség nem egyértelmű, így napjainkban is több mikológus tanulmányozza. Fajleírás: 1801-ben Christiaan Hendrik Persoon írta le, aki az Agaricus melaleucus nevét adta. 1911-ben az amerikai William Alphonso Murrill (1869-1957) sorolta be ezt a fajt a jelenlegi nemzetséghez, ezáltal megteremtve a jelenleg elfogadott tudományos nevét melanoleuca Melaleuca.

Sötétlila pókhálósgomba

sötétlila pókhálósgomba képe

Cortinarius violaceus

Gomba leírása
Kalap: A kalap 6-15 cm széles lehet, vastag húsú. Kezdetben majdnem félgömb alakú, majd egyre jobban ellaposodik, közepén gyakran kis púp van. A bőr száraz és bársonyos vagy nemezes. Szép, sötét ibolyakék színét sokáig megtartja. Lemezek: A lemezek kiöblösödően ránőttek a tönkre, elég ritkánállók. Színük azonos a kalap bőrével, de a fejlődés során fahéjbarnára változnak. Tönk: A tönk legfeljebb 12 (15) cm magas lehet, a csúcsa alig vastagabb 1,5-2 cm-nél, de a gumószerűen megvastagodott, felfújt bázisnál 4 cm-t is elérhet. Az ibolyakék színű tönk bársonyosan szálas, gyakran kígyóbőrszerűen mintázott, belül szivacsos, majd üreges lesz, főleg az idős példányok, Fiatalon a fátyol szintén ibolyakék. Hús: A gombát elvágva ibolyakék, márványos, lágy hús figyelhető meg. Cédrusszaga van. Előfordulás: Európában mindenfelé elterjedt, Spanyolországtól Oroszországig. Mindenütt szórványos vagy ritka, Magyarországon eddig csak az Őrségből kerül elő, néhány alkalommal. Kevésbé függ a talajtól, lombos erdők nedves, árnyékos helyeit kedveli. Az Alpok előterében fenyőerdőkben is található, magányosan és csoportosan. Augusztusban és ősszel terem. Spóra: Rozsdabarna; 11,5-14,5 x 7-9μm; mandula alakú, az egyik oldalán kissé duzzadt, vastag falú. Megjegyzés: A violaceus latin szó, jelentése ibolya. A nemzetség név a Cortinarius a cortina- függöny, fátyol szóból származik. A fiatal gomba lemezeit védő, vékony hártyára utal, amely a nemzetség egyik határozó bélyege. Fajleírás: 1755-ben Carl Linnaeus írta le először, és elnevezte Agaricus violaceus-nak, 1821-ben került át a Cortinarius nemzetséghez a brit mikológus Samuel Frederick Gray (1766-1828) által.

Sötéttönkű fokhagymagomba

sötéttönkű fokhagymagomba képe

Marasmius alliaceus

Gomba leírása
Kalap: 2-4 cm átmérőjű; kezdetben félgömb alakú, majd ellaposodik, okkeres hússzínű, sötétbarnás; felülete gyakran ráncolt; széle sima vagy kissé bordázott. Lemezek: Tönkhöz nőttek, szélesek, távol állók; piszkos fehéresek. Tönk: 8-10 cm hosszú, 0,1-0,2 cm vastag; hengeres, lefelé kissé vastagodik, majd mélyen gyökerezik a talajban; feketés színű; a csúcsán barna; felülete matt, deres. Hús: A kalapban vékony, a tönkben szívós, kemény; barnás; feltűnő fokhagymaszagú, édeskés ízű. Előfordulása: Júniustól novemberig; lomb- és fenyőerdőben, különösen bükkösökben növő, gyakori faj. Spóra: Krém színű; 7–11 x 6–8 μm; nagyjából elliptikus. Megjegyzés: A marasmius jelentése, törékeny, elgyengült. Az allia latinul fokhagymát jelent, az alliaceus- fokhagymára hasonlító. Fajleírás: Az első hivatalos leírás, mint Agaricus alliaceus Nikolaus Joseph von Jacquin(1727-1817)-től származik 1773-ból. 1838-ban Elias Magnus Fries (1794 - 1878) sorolta be a marasmius nemzetséghez. Ez használt név, ugyanakkor 2005-ből van egy hivatkozás, amely szerint a Mycetinis nemzetséghez sorolják, (Earle ex A.W. Wilson & Desjardin) utalásai alapján.

Szagos csigagomba

szagos csigagomba képe

Hygrophorus agathosmus

Gomba leírása
Kalap: A legfeljebb 8 cm széles kalap először domború, majd lapos lesz, közepén púppal. A kalapbőr felülete ragadós, sima és csupasz. A színe szürke, olívszürke, sárgásszürke ritkán fehér is lehet, a széle világosabb és sokáig begöngyölt marad. Lemezek: A vastag, fehér lemezek kissé lefutnak a tönkre, fiatalon fehérek és később halványszürkések lesznek. Ritkán állóak, néha villásan elágazóak. Tönk: A száraz tönk legfeljebb 7 cm magas lesz és néha kissé megvastagodott a töve. Csúcsát fehéres korpák vagy pelyhek borítják. Hús: A hús fehéres, vizenyős és nagyon puha. Jellegzetesen keserű-mandula ízű és szagú. Előfordulás: Közép-Európában a meszes talajú hegyvidéki lucosokban található. Hazánkban is gyakori a telepített lucosokban. Szeptembertől novemberig fordul elő. Spóra: Fehér; 4,5-5,5 μm; ellipszoid, sima Megjegyzés: A szagos csigagomba 10 száraz tönkű fajból álló csoporthoz tartozik. Az agathosmus jelentése jó szagú a görög agathos=jó és osme=illat szavakból. Fajleírás: 1815-ben Elias Magnus Fries írta le először tudományosan az akkori Agaricus agathosmus néven, majd 1838-ban adta a mai is használatos tudományos nevét.

Szekszárdi csiperke

szekszárdi csiperke képe

Agaricus maskae

Gomba leírása
Kalap: 5-15 cm átmérőjű; fiatalon félgömb alakú, majd sokáig domború, végül kiterül; fehéres, szürkés-rózsás-fehér, öregen sárgás-okker; felülete eleinte sima; majd finoman pikkelyes vagy berepedező. A fiatal példányok kalapja kissé szögletes. Lemezek: Szabadon és sűrűn állók; fiatalon rózsásak, szürkés hússzínűek, később sötét, csokoládébarnák lesznek. Tönk: 3-10 cm hosszú, 2-5 cm vastag; hengeres vagy bunkós, néha a tövénél elvékonyodó; fehéres színű. Felülete finoman pikkelyes a gyenge hártyás gallérja alatt; a tönk alján gyakran fehér micéliumzsinór figyelhető meg. Hús: Vastag; fehér, vágáskor gyengén vörösödő; csiperkeillatú, néha kissé mandulára emlékeztető, kellemes ízű. Előfordulása: Májustól novemberig; főleg homokos talajú legelőkön, réteken, többnyire boszorkánykörben termő, helyenként gyakori faj. Spóra: Sötét, csokoládébarna; 6,5-8,5×5-6,5 μm; ellipszoid alakú. Megjegyzés: A szekszárdi nevet Szekszárdról kapta, ahol gyakori az előfordulása. A litoralis jelentése parti, a maskae valószínű jelentése- patak, ívó. Fajleírás: Az agaricus maskae nevet Pilát-tól kapta 1954-ben. Agaricus litoralis (Wakef. & A. Pearson) Pilát,

Szemcsés tőkegomba

szemcsés tőkegomba képe

Phaeolepiota aurea

Gomba leírása
Kalap: A kalap szélessége 5-25 (30) cm között van. Először szinte gömb alakú, majd lassan kiterül, a közepén gyengén benyomott lehet; néha tompán púpos marad. A kissé ráncos kalapbőr aranysárga, oroszlánsárga, okkervörös vagy sárgabarack színű. Fiatalon a kalap felszíne finoman poros-szemcsés, a kifejlett példányokon bársonyos tapintású. Lemezek: A vékony lemezek sűrűn állnak és szabadok, vagy kis foggal a tönkre nőnek, Fiatalon okkerszínűek és lassan barnássárgák lesznek. Tönk: A tönk felszíne is okkerszínű; nagyon finom barázdák és apró szemcsék díszítik. A nagy, lebenyes, tölcsér formájú, szemcsés gallér fölött a tönk csupasz és fehéres. A bunkós tönk 20 (30) cm magas lehet. Hús: A hús színe elvágva sárgul, a tönk alsó részében vöröses árnyalatúra változik. Előfordulás: Holarktikus elterjedésű, túlnyomórészt a déli és délkeleti országokban honos. Az Alpok előterében gyakoribb, tovább északon már csak szórványosan található. Kis szerencsével ősszel az útszegélyeken, csalán alatt, erdei tisztásokon lehet rátalálni, többnyire csoportosan. Magyarországon nagyon ritka. Spóra: Okkerszínű; 10-14 x 5-6μm; Ellipszoid, sima vagy aprólékosan szemölcsös. Megjegyzés: Az aurea jelentése aranysárga, aranyozott. A nemzetség neve a phae-sötét és a lepis-pikkely szóból származik, jelentése sötét pikkelyes. Fajleírás: 1779-ben a német botanikus Heinrich Gottfried von Mattuschka (1734-1779) írta le ezt a fajt, és adta a binomiális nevét Agaricus aureus. 1928-ban a francia mikológus Paul Konrad (1877-1948) és André Maublanc (1880-1958) átnevezték a fajt, mint Phaeolepiota aurea, amely továbbra is az elfogadott tudományos neve.

Szemcsésnyelű fenyőtinóru

szemcsésnyelű fenyőtinóru képe

Suillus granulatus

Gomba leírása
Kalap: 2-10 (14) cm átmérőjű; fiatalon félgömb alakú, domború, majd ellaposodik; sárga, okker, barnássárga, vörösesbarna; nyálkás, ragadós, szárazon fénylő; a bőre könnyen lehúzható. Csöves rész: A pórusok eleinte szűkek, idővel kitágulnak; fiatalon és nedves időben tejszerű cseppeket választ ki; a csövek krémsárga színűek, majd sárgásbarnák, olívbarnák lesznek. Tönk: 4-10 cm hosszú, 1-1,5 cm vastag; többnyire hengeres; világossárga; a csúcsán fiatalon fehéressárgás, idővel megbarnuló szemcsék, korpák vannak. Hús: Eleinte kemény, majd megpuhul; fehér, halványsárgás, színe nem változik; kissé gyümölcsillatú, jóízű. Előfordulása: Májustól novemberig, kéttűs fenyő (erdei, fekete) alatt növő, gyakori faj. Spóra: Okker-, vagy vörösesbarna; 8-10 x 2.5-3.5μm; hosszúkás, sima, rizsszem formájú. Megjegyzés: A Suillus egy ősi kifejezés, mai sertést jelent, ami utalás lehet a kalap zsíros vagy zsírszerű állagára. A granulatus jelentése granulált (a latin granulat-szemcsés szóból). A szemcsés nyélre utal. Fajleírás: 1763-ban, Carl Linné elsőként írta le ezt a gombát, és ő nevezte el Boletus granulatus-nak. A francia orvos és természettudós Henri François Anne de Roussel (1748-1812) 1796-ban, a Suillus nemzetséghez sorolta.

Sziki csiperke

sziki csiperke képe

Agaricus bernardii

Gomba leírása
Kalap: Félgömb alakúból kitérülő, végül lapos, sokszor kissé szögletes, harang alakú. 6-16 cm, de lehet 30 cm széles is. Húsa igen vastag. Bőre vastag, lehúzható, többnyire táblásan-cserepesen felszakadozó. Széle fiatalon erősen begöngyölt. Színe halványbarnás, szürkésfehér, többnyire szürkés árnyalatú. Lemezek: Fiatalon fehéresek, hússzínen át hamar feketére színeződnek. Tönk: Rövid, zömök, tömör, 5-15 cm hosszú, 3-6 cm vastag. Színe fehéresbarnás. Gallérja vékony, hártyás, fehér, lelógó, olykor kissé szakadozott. Hús: Feltűnően merev, fehér, nyomásra és a vágáshelyeken erősen megvörösödik, majd füstszürke, szürkésbarnás lesz. Szaga nem kellemes, de ez a szag főzéskor, sütéskor eltűnik. Előfordulás: Réten, legelőn, különösen szikes talajon és homokos területeken, nyáron és ősszel helyenként tömegesen terem. Nálunk az Alföldön, főleg a Hortobágyon gyakori, jelentős faj. Spóra: Sötétbarna; 5,5-7 x 5-6 µm; elliptikus, sima. Megjegyzés: Feltűnően vastag húsú, nagy termetű, cserepesen, táblásan, felszakadozó kalapú csiperke. Lemezei hamar barnásfeketék lesznek. Húsa vörösödő. A faj névadója az eredeti kollektor, G. Bernard. Fajleírás: Lucien Quélet 1878-ban írta le Psalliota bernardi néven. A jelenlegi besorolás eredete nem ismert. A névadója G. Bernard.

Szürke galóca

szürke galóca képe

Amanita excelsa

Gomba leírása
Kalap: Átmérője 15 cm-t is elérheti ennél a vaskos, zömök gombánál. A felületét szürkésbarrna alapon sok fehér vagy szürkés színű, erősen tapadó, lisztszerű petty borítja. Fiatal állapotban a kalap érdes és lisztes felületű, tojás formájú, majd a fejlődés során kiterül. Lemezek: A kalap alatt sűrűn állnak a fehér lemezek, melyeknek később sem változik meg a színük. A fehér, lefelé szürkülő tönkhöz nem kapcsolódnak, szabadon állók. Tönk: 10-12 cm magasra nő meg, töve gumósan megvastagodik. A gumón apró szemölcsök koszorúja figyelhető meg. A gallér magasan ül és nem foszlik el olyan gyorsan, mint néhány más galócánál. Finoman bordázott. Hús: Fehér, néhány változatnál kissé barnuló, az íze általában enyhe, bár a szaga és az íze néha kellemetlenül dohos és földes. Előfordulás: Hazánkban lombos fák alatt júniustól októberig termő, a párducgalócánál ritkább előfordulású faj. Spóra: Fehér; 9-10 x 8-9μm; elliptikus. Megjegyzés: Egyes mikológusok még két további változatot különítenek el: var. excelsa, var valida. A spissa jelentése vastag és sűrű. Ez utóbbi a lemezeire vonatkozik. Fajleírás: 1821-ben nevezte el Agaricus Excelsus-nak a svéd Elias Magnus Fries mikológus. 1871-ben került az Amanita nemzetséghez Paul Kummer által, és Amanita excelsa nevet kapta.

Szürke pereszke

szürke pereszke képe

Tricholoma portentosum

Gomba leírása
Kalap: 4-12 cm átmérőjű; fiatalon domború, púpos, majd ellaposodik, végül közepe kissé benyomottá válik; sárgás alapon világosszürke, sötétszürke színű, sűrű, sugaras irányban, benőtten szálas; szárazon fénylő; a kalapbőr lehúzható. Lemezek: Nagy foggal a tönkhöz nőttek, hasasok; fehérek, citromsárgás árnyalattal, idővel sárgásszürke foltokkal; élük gyakran fogazott. Tönk: 6-10 cm hosszú, 1-2 cm vastag; hengeres, tövénél vastagabb; fehér, gyakran citromsárgás, szürkéssárgás foltokkal; selymesen fénylő. Hús: Merev; fehéres; lisztszagú és -ízű. Előfordulása: Októbertől decemberig; savanyú talajú lomb- és fenyőerdőben növő, helyenként gyakori faj. Spóra: Fehér; 5,8-7,3 x 3.5-4.5 μm; ellipszoid, sima, áttetsző. Megjegyzés: A Tricholoma nemzetséget a svéd Elias Magnus Fries hozta létre. A tricholoma jelentése szőrős peremű, vagy szélű. A portentosum jelentése nem tisztázott, a keresés eredménye azt mutatja, hogy a jelentése csodálatos (portenta). A latin porten-baljóslatút jelent. Fajleírás: 1821-ben, a nagy svéd Elias Magnus Fries mikológus írta le, és elnevezte Agaricus portentosus-nak. 1872-ben Lucien Quélet sorolta át,a Tricholoma nemzetségbe. Az elfogadott tudományos neve Tricholoma portentosum.

Szürke pöfeteg

szürke pöfeteg képe

Bovista plumbea

Gomba leírása
Jellemzés: Kis termetű a bimbós pöfetegre hasonlító, szürke gomba. Termőtest: 1-3 cm átmérőjű; gömbölyded, golyó alakú; külső burka fehér színű, sima, törékeny, tojáshéjszerűen, kis darabokban leválik, ilyenkor láthatóvá válik a belső burok, amely vékony, hártyaszerű, fiatalon fehéres, később ólomszürke, pergamenszerű. Termőrész: A termőtest egész belsejét kitölti; éréskor a termőtest felső részén, a belső burkon kis nyílás keletkezik, amelyen át távozik a spórapor. Hús: Puha, fehéres, később szivacsos állagú; okkeres, majd elfolyósodó, olívzöldes, barnás színű, végül szétporlik; nincs különösebb szaga és íze. Előfordulása: Áprilistól novemberig, füves helyen, réten, legelőn, többnyire seregesen növő, gyakori faj. Spóra: Barna;  4,5-6,5 x 4-5.5μm; ellipszoid, a sterigma (nyélsejt, ami a spórákat tartja) maradvány miatt ebihalszerű kinézete van, vastag falú. Megjegyzés: A Bovista nemzetségnek, amely mintegy 40 ismert fajt tartalmaz, tipikus faja ez a gomba. A plumbea latin eredetű, és azt jeleni ólom(plumbum). A bovista a latin bovis, ökör szóból eredhet. A bovista egy régi német vohe-boszorkány szóból származik. Talán innen ered a boszorkány-kör kifejezés is. Fajleírás: 1796-ban Christiaan Hendrik Persoon írta le, és a Bovista plumbea tudományos nevet adta neki, amely továbbra is az elfogadott tudományos neve.

Szürke selyemgomba

szürke selyemgomba képe

Amanita vaginata

Gomba leírása
Kalap: A fehér lebenyes bocskorból gyorsan fejlődik ki a gomba. A világos vagy sötétszürke kalap először félgömb vagy kúp alakú, majd lassan kiterül, míg végül majdnem lapos lesz. Azonnal szembetűnő a kalap peremének erős bordázottsága. Lemezek: Sűrűn állnak, nem nőnek rá a tönkre, kissé hasasok és mindig fehérek maradnak. Tönk: A maximum 12(15) cm magasra megnövő, karcsú tönk meglehetősen vékony és törékeny gomba benyomását kelti. Felfelé elvékonyodik, felülete valamelyest kígyóbőrszerű vagy nagyon finoman pelyhes. Színe a fehér és a világosszürke különböző árnyalatai között változik. Jól fejlett bocskora van, ami hüvelyszerű. Hús: Fehér, törékeny húsa enyhe ízű, nincs különösebb szaga. Előfordulás: Lombos- és tűlevelű erdőket egyaránt benépesíti. Magyarországon közönséges faj. Termőteste június és október között fejlődik. Spóra: Fehér; (9)-9,5-12-(13) µm; gömb alakú Megjegyzés: Ezt a gombát viszont nem ajánlatos nyersen fogyasztani, mert méreganyagot tartalmaz, ami azonban hő hatására lebomlik. A vaginata jelentése hüvelyes, vagy védett köpeny. Az angol neve Grisette a francia gris szóból származik, ami szürkét jelent, és a durva szürke gyapjú anyagra használják. A nevet olyan egyesületbe tartozó (fiatal francia munkásosztálybeli nők)-re is használták, akik ilyen anyagból készült ruhákat viseltek. Fajleírás: Jean Baptiste Francois (Pierre) Bulliard írta le ezt a fajt 1782-ben, és Agaricus vaginatus-nak  nevezte el. (A legtöbb lemezes gomba először az Agaricus nemzetségbe tartozott!) 1783-ban, a nagy svéd mikológus Elias Magnus Fries sorolta át az Amanita nemzetségbe, és ő adta az Amanita vaginata nevet, amelyet a mai napig használnak.

Szürke tölcsérgomba

szürke tölcsérgomba képe

Clitocybe nebularis

Gomba leírása
Kalap: Domború, majd lapos, ritkán tölcséres, 7-14 cm, de lehet jóval nagyobb is. Vastag húsú. Széle kissé aláhajló, fiatalon begöngyölt. Színe szürkés, egérszürke, barnásszürke. A fiatal gombán hamvasfehér bevonat és gyakran körbefutó hamvas rajzolat látszik. Helyenként előjön karcsúbb, vékonyabb kalapú, tölcséresedő változatban is. Lemezek: A kalapról könnyen lefejthetők. Színük sárgásfehér, halványsárgás. A spórapor fehér. Tönk: Vastag, merev, tömör, megnyúlt, felfelé kissé vékonyodó, 4-12 cm hosszú, 1-4 cm vastag. Színe halványszürke, fehéres, alul molyhos, felülete rostos, csíkos. Hús: Fehér, merev, a tönkben rostos, szálakra foszló. Szag és íz: Feltűnően erős, kellemes, igen jellegzetesen fűszeres szagú, kissé édeskés, savanykás ízű. Ha ismerjük a szagát, akkor már ennek alapján felismerhetjük. Előfordulás: Lomb- és fenyőerdők talaján, többnyire csak vastag avarszőnyegen terem, őszi időben, havazásokig. Fagyálló. Előjön egyenként is, de többnyire seregesen vagy boszorkánykörökben. Az ország legnagyobb Spóra: Fehéres-krémszínű; 6-7,5 x 3,5-4,5 µm; elliptikus, sima Megjegyzés: Aki nem érzékeny erre a gombára, de zavarja az erős, aromás szaga, felhasználás előtt forrázza le. A Clitocybe jelentése: ferde fej, a nebularis a latin nebula- ködös, felhős- főnévből származik. A jelentést a kalap színezetére utal, amely ködös esetleg füstös megjelenésű. Fajleírás: 1789-ben Johann Georg Karl Batsch nevezte el Agaricus nebularis-nak. 1871-ben került át a Clitocybe nemzetségbe, a híres német mikológus Paul Kummer által, aki Clitocybe nebularis-nak keresztelte el. Sokszor átsorolták más nemzetségbe, ma már határozottan a Kummer által javasolt az elfogadott.

Szürkésbarna pereszke

szürkésbarna pereszke képe

Lepista sordida

Gomba leírása
Kalap: 4-10 cm átmérőjű; fiatalon domború, majd kiterül, ellaposodik, közepe kissé benyomottá válik, széle többé-kevésbé hullámos lesz; szürkéslila, barnás, piszkos ibolyásbarnás, nedvesen sötétebb, fénylő; felülete sima, csupasz. Lemezek: A tönkre foggal lefutók, szélesek; lila, halványlila, végül piszkosbarnás színűek lesznek. Tönk: 5-8 cm hosszú, 0.5-1.5 cm vastag; többnyire bunkó alakú; alja gyapjasan szálas; kalaphoz hasonló színű; felülete szálas. Hús: A kalap törékeny, vékony húsú, a tönk szívós, rostos; halvány szürkéslilás; földszagú, enyhe ízű vagy kissé kesernyés. Előfordulása: Májustól decemberig; legelőn, kertben, lomberdőben, növényi korhadékon, trágyás, füves helyen, gyakran boszorkánykörben vagy csoportosan növő, gyakori faj. Spóra: Krémes fehér vagy nagyon halvány rózsaszín; 6-9 a 4-5μm; ellipszoid, kis tüskékkel díszített. Megjegyzés: A lepista korsót vagy serleget jelent. A sordida latin szó és a jelentése- piszkos, koszos. Fajleírás: 1821-ben a híres svéd Elias Magnus Fries mikológus írta le, aki a kéttagú tudományos nevét adta Agaricus sordidus. 1949-ben a német származású Rolf Singer a lepista nemzetséghez sorolta, így ezt a gombát mint Lepista sordida jegyzik.

Tarka tinóru

tarka tinóru képe

Suillus variegatus

Gomba leírása
Kalap: A kalap 6-15 cm széles. A fiatal gomba félgömb alakú, pereme erősen begöngyölt, később domború, párna formájú, végül kiterül, közepe benyomottá válik és szabálytalanul ka- réjos lesz. Sárgásbarna vagy narancs-okkerszínű felületét sárgás olívszürke, a kalap közepe felé sűrűbb és erősebben rányomott, szálas pikkelyek borítják. Fiatalon durván nemezes. Nedves időben a bőr csak kissé tapadós, különben száraz. Csöves rész: A csövek piszkos halványsárgák, narancsszínű árnyalattal, végül sárgászöldek. A pórusok kissé sötétebb és piszkosabb színűek, nyomásra kissé kékülnek; kicsik, kerekek vagy kissé szögletesek. Tönk: A tönk 7-10 cm hosszú és 1,5-2,5 cm vastag lehet. Kezdetben hasas, később hengeres, megvastagodott bázissal. A színe világosabb a kalapénál, a töve felé inkább narancsbarna, a tönk csúcsán élénkebben narancssárgás, felülete nagyon finoman nemezes. Hús: A hús sárgás vagy halvány narancssárga, többé-kevésbé kékül, a tönkben szálas, kemény, az idős kalapban puha húsú. Gyenge szagú és enyhe ízű. Előfordulás: Egész Európában általában mindenfelé elterjedt, sokfelé tömeggombának számít. Hazánkban nem gyakori. Erdeifenyő vagy feketefenyő alatt nő savanyú, vagy legalábbis a felszínén kisavanyodott talajon. Az Alpokban 2000 m magasságig megy fel. Termőtestet júniustól novemberig hoz. Spóra: Olívbarnás; 8-11 x 3-4μm; orsó alakú (mindkét végén elvékonyodó). Megjegyzés: A variegatus jelentése sokféle, változatos. A nemzetségnév latin szó, jelentése sertés. A nemzetség gombáinak tapintása zsíros, erre utal a név. Fajleírás: 1810-ben a svéd mikológus Olof (Peter) Swartz (1760-1818) írta le ezt a tinórut tudományosan, ő adta a binomiális nevét, Boletus variegatus. 1888-ban a francia mikológus Charles Édouard Richon (1820-1893) és Ernest Roze (1833-1900) sorolták át ezt a fajt a Suillus nemzetséghez, azóta az elfogadott tudományos neve: Suillus variegatus.

Tarkahúsú érdestinóru

tarkahúsú érdestinóru képe

Leccinum variicolor

Gomba leírása
Kalap: 3-12 cm átmérőjű; domború, majd kissé kiterül; nem egységes színezetű, alapszíne szürkés-, sötét-, feketés-barna és világosabb, szürkés-okkeres, fehéres foltokkal tarkított; felülete fiatalon deres, majd csupasz. Csöves rész: A tönk előtt felkanyarodó; sokáig fehéres színű, nyomásra fiatalon rózsásodik, idősen hús-barnás színű lesz; pórusai aprók. Tönk: 8-16 cm hosszú, 1,5-2,5 cm vastag; hengeres, nyúlánk, karcsú; fehéres alapon, hosszirányban megnyúlt hálózatba rendezve, szürkésen vagy feketésen pikkelyes; tövénél többé-kevésbé kékeszölden foltosodik. Hús: A kalapban hamar megpuhul, a tönkben megkeményedik; fehér, elvágva a kalapban és a tönk csúcsában rózsás-vörös lesz, a tönk aljában kékeszöldre színeződik; szaga nem jellegzetes, íze kellemes. Előfordulás: Augusztustól októberig; főként tőzegmohalápokban, de üde, savanyú talajú erdőkben, kizárólag nyír alatt növő, ritka, védett faj. Spóra: Okkeres, barna; 14-19 x 5-6.5μm; hengeres, orsó alakú. Megjegyzés: A leccinum egy régi olasz szó, jelentése gomba. De jelent árteret is. A variicolor jelentése több színű, változó. Fajleírás: 1969-ben a brit mikológus Roy Watling írta le, aki abban az időben a skóciai Edinburgh-ban dolgozott.

Tavaszi nyirokgomba

tavaszi nyirokgomba képe

Hygrophorus marzuolus

Gomba leírása
Kalap: A 10 cm-es átmérőt is elérheti ennek a nagyra értékelt gombának a kalapja. Fejlődése során fiatalon először fehér, majd szürke, végül csaknem fekete árnyalatú lesz. Nem szabályos, szinte egyik példány sem hasonlít a másikra. A vastaghúsú kalap széle több helyen olyan magasra emelkedik, hogy a lemezek oldalról felismerhetőek. Lemezek: A lemezek feltűnően vastagok, különböző hosszúak, egymástól meglehetősen távol állók, csak kissé lefutók, eleinte fehérek, majd szürkék lesznek. Tönk: A tönk gyakran eléri a 6, néha a 8 cm magasságot. Némelyik példány tönkje kissé meghajlott. Az eleinte fehér, majd szürke színű tönk csúcsa kissé pikkelyes. Hús: A kalapbőr alatt szürke a hús, különben fehér a színű; nincs jellegzetes szaga. Előfordulás: Figyelmesen kell keresni az avarban, mert a gombát nehezen lehet észrevenni. Májusig megtalálható, főleg kis csoportokban a lombos erdőkben és fenyvesekben. A közép-hegységi helyeket kedveli. Magyarországon eddig egy alkalommal került elő az Őrségből. Spóra: Fehér; 6,5-8,5 x 4,5-5 μm; elliptikus alakú, vékony falú. Megjegyzés: A hóolvadás után hamarosan kibújik a talajból, megtalálták már januárban is, amikor a tél különösen enyhe volt. Márciusban a kevés, korai gombák közé tartozik. Fajleírás: 1821-ben Elias Magnus Fries írta le először tudományosan, mint Agaricus marzuolus. 1893-ban Giacomo Bresadola sorolta a Hygrophorus nemzetséghez.

Tavaszi rétgomba

tavaszi rétgomba képe

Agrocybe praecox

Gomba leírása
Kalap: Félgömb alakúból szétterülő, középen esetleg kissé púpos, 2-10 cm széles. Színe fehéres, világos okkersárgás, halvány sárgásbarnás. Többnyire csupasz, néha kissé ragadós vagy táblásan repedezett is lehet. Szélén gyakran cafrangos fátyolmaradványok vannak. Lemezek: Tönkhöz nőttek, halvány szürkésbarnásból olajbarnára színeződnek. Tönk: Karcsú, olykor megnyúlt, 4-10 cm hosszú, 2-15 mm vastag. Fehéres, a töve felé sárgásbarnás, tövén gyakran gyökérszerű micéliumrostokkal. Vékony, hamar eltűnő gallérja van. Hús: Merev, a tönkben kissé rostos. Fehér, a tönk töve felé kissé barnás. Előfordulás: Füves helyeken, erdőben, réten, parkokban, kertben, de ház körül is terem. Kora tavasztól kezdve sokfelé igen gyakori. Spóra: Barna, 7.5-10 x 5-6μm, elliptikus, ovális, sima Megjegyzés: Az agrocybe név az agro - mezők, és a cybe- fej vagy kalap szavakból származik. A praecox egy latin szó, jelentése: korán fejlődő vagy korán megjelenő, ami röviden- koraérett. Fajleírás: Amikor 1800-ban Christiaan Hendrik Persoon először írta le ezt a gombát (Agaricus praecox), akkor a legtöbb lemezes gomba az Agaricus nemzetség, tagja volt. A jelenleg elfogadott tudományos névét Agrocybe praecox 1889-ben a svájci mikológus Victor Fayod (1860-1900)-tól kapta. Az új nemzetség Agrocybe tagja lett Agrocybe praecox néven, mint a nemzetség típus faja.

Tehéntinóru

tehéntinóru képe

Suillus bovinus

Gomba leírása
Kalap: A kalap 3-10 cm széles lehet. Fiatalon domború, párna formájú, kissé begöngyölt peremmel, később jobban kiterül, szabálytalanul ellaposodik és benyomottá válik. Halvány sárgásbarnás, bőrszínű vagy vörösesbarna. A bőre nedvesen erősen tapadós, de gyorsan szárazzá válik. Felülete csupasz, sima vagy finoman ráncos, egyenetlen a rászáradt nyálkától. Csöves rész: A csövek halvány szürkéssárgák, majd olívsárgák vagy barnák lesznek, a tönkre szélesen ránőttek vagy lefutók. A kalap húsáról csak nehezen fejthetők le. A pórusok színe azonos a csövekével vagy kicsit piszkosabbak, tágak és szabálytalanok, többnyire fogszerűen kihúzottak. Tönk: A tönk 3-6 cm hosszú és 0,5-1,5 cm vastag, többnyire húsos, fiatalon kissé hasas, néha görbült. Felületének színe a kalapéhoz hasonló, de gyakran halványabb. A csúcsán majdnem mindig sárga árnyalatú, lefelé kissé barnás, hosszában benőtten szálas. Hús: A hús halványsárga vagy barnás, beszáradáskor rózsaszín-hús-vörös színű lesz. Kellemesen gyümölcsszagú, savanykás ízű. Előfordulás: Európában általában mindenfelé elterjedt, a síkságoktól az Alpokig megtalálható. A tápanyagban szegény, homokos, erősen savanyú talajú kéttűs fenyőerdőket kedveli, de lehet lucosban is. Augusztustól októberig nő. Magyarországon nem gyakori. Spóra: Halvány olívbarna; 8-10 x 3-4μm; orsó alakú. Megjegyzés: Ugyanazon az élőhelyen gyakran a rózsapiros nyálkagomba  is megtalálható. A két faj hasonló talajviszonyokat és fafajokat igényel. A bovinus jelentése tehénhez hasonló színű. Fajleírás: 1755-ben Carl Linnaeus írta le, és ő nevezte el Boletus bovinus-nak. 1796-ban a francia orvos és természettudós Henri François Anne de Roussel (1748-1812) sorolta át ezt a fajt a Suillus nemzetséghez, és így az elfogadott tudományos neve Suillus bovinus lett.

Tejpereszke

tejpereszke képe

Leucopaxillus lepistoides

Gomba leírása
Kalap: Kezdetben gömbölyű, labdához hasonló, majd félgömb alakú, erősen domború, igen vastag húsú, 6-20 cm széles. Fehér, tejfehér, olykor halványzöldes árnyalatú. Sima, majdnem fényes. Széle erősen begöngyölt, még kinyílt állapotban is. Lemezek: Igen keskenyek, sűrűn állók, többé-kevésbé a tönkre lefutók. Fehér, zöldesfehér színűek. Tönk: Rövid, zömök, felfelé vékonyodó, alul gyakran talpszerűen kiszélesedő. 4-10 cm hosszú, 2-6 cm vastag, de, alul lehet 10 cm vastag is. Hús: Igen vastag, tömör, mereven puha, a tönkben rostos. Színe fehér. Előfordulás: Füves helyeken, réten, legelőn, nyíltabb ligetes erdőkben, erdőszélen, nyár elejétől őszig terem. Különösen az alföldi fátlan vidékeken Spóra: Fehér; 7-8,5 × 4,4-5,5 µm; elliptikus, sima, finom pontozottsággal. Megjegyzés: A leucopaxillus nemzetség a világ minden részén megtalálható. Kb 15 fajt tartalmaz. A leucopaxillus jelentése fehér tönk. Fajleírás: 1929-ben Tricholoma nemzetségbe sorolta Maire, majd 1939-ben Rolf Singer tette a leucopaxillus nemzetséghez.

Téli fülőke

téli fülőke képe

Flammulina velutipes

Gomba leírása
Kalap: Domború, később lapos, többnyire kicsiny, 3-15 cm, lehet nagyobb is. Színe élénksárga, élénk rozsdasárga, középen sötétebb. Lemezek: Szélesek, tönkhöz nőttek, halványsárgák. A spórapor fehér. Tönk: Megnyúlt, görbe, csövesedő. 4-10 cm hosszú, 0,3-1 cm vastag. Színe felül sárga, lefelé fokozatosan sötétebb vörösesbarna, zöldesbarna, barnásfekete. Hús: Halványsárga, rugalmas, a tönkben rostos, szívós. Szag és íz: Feltűnően halszagú. Előfordulás: Szeptembertől-Áprilisig található. Kizárólag fák törzsén vagy tövén, kivágott fák visszamaradt tuskóján terem. Olykor magasan a fa törzsén vagy ágain találjuk. Farontó, élősködő gomba. Leggyakrabban akácfán, dión vagy vadgesztenyén él, ezért a házak körül utcán, udvaron és kertekben találhatjuk meg. Főleg októbertől egész télen terem, de egész évben is előfordulhat. A téli hónapokban gyakori, ha nincs erős fagy. Egymást követően nagyobb csoportokban jön elő a faanyagból. Azért jelentős, mert akkor is gyűjthető, amikor más gomba nem található. Spóra: Fehér; 8-11 x 3,5-4,5 µm; elliptikus vagy hengeres, sima Megjegyzés: A gomba termeszthető, a sötét és hideg helyen lassan alakulnak ki, és csaknem tiszt fehérek. A Flammulina egy hivatkozás a narancssárga kalapra, ami ragyog, mint egy kis láng a téli napsütésben. A velutipes bársony lábút jelent. Fajleírás: Mózes Ashley Curtis (1808-1872) írta le, és Agaricus velutipes nevet adott a gombának 1947-ben került a Flammulina nemzetségbe a német származású mikológus Rolf Singer által. Elavult szinonimák közé tartozik: Agaricus velutipes (Curtis), Gymnopus velutipes (Curtis), Gray , és Collybia velutipes (Rea).

Tölgyfa-érdestinóru

tölgyfa-érdestinóru képe

Leccinum aurantiacum

Gomba leírása
Kalap: 6-15 cm átmérőjű; eleinte félgömb alakú, majd kissé kiterül; téglaszínű, narancsbarna vagy rozsdabarna; fiatalon nemezes, később sima; a bőre a kalap szélén ránő a csöves részre. Csöves rész: A tönk előtt felkanyarodik; szűk pórusú; fiatalon piszkosfehér később szürkésbarnás lesz, nyomásra szürkül. Tönk: 11-18 cm hosszú, 2-3,5 cm vastag; megnyúlt, hengeres; fehéres alapon halványbarnás, végül barnásvörös szemcsékkel, pikkelyekkel díszített. Hús: A kalapban hamar puhul, a tönkben megkeményedik; elvágva először vörösödik, majd szürkésibolyás lesz. hamar kukacos lesz. Előfordulása: Júliustól októberig, savanyú talajon, tölgyfa alatt nő, egyes helyeken elég gyakori. Spóra: Halvány; 12,5-18,5 x 3.5-6μm; orsó alakú Megjegyzés: Leccinum egy régi olasz szó, jelentése gomba. Jelenleg vita folyik, hogy a L. quercinum külön faj, ami a tölgyhöz kötődik, míg az L. aurantiaceum a nyárfához. A quercinum jelentése a Quercus-tölgyfa szóból származik. Az aurantiacum jelentése narancs, narancsos (szín). Fajleírás: 1781-ben a francia természettudós , Jean Baptiste Francois (Pierre) Bulliard írta le, és Boletus aurantiacus nevet adta naki. A jelenleg elfogadott egyik tudományos név Leccinum aurantiacum, 1821-ből származik a brit Samuel Frederick Gray (1766-1828) mikológustól.

Tövisaljagomba

tövisaljagomba képe

Entoloma clypeatum

Gomba leírása
Kalap: Tompán kúpos, közepe csúcsos, a szélén hullámos, nemritkán kissé kajla. 3-16 cm nagy, eléggé vékony húsú. Színe változatos, fehéres szürkés, szürkésbarnás, zöldesszürke, sárgásbarnás, de mindig sugarasan rajzolt, szálas, csíkos, fényes. Széle nemritkán behasadozott. Felülete olykor cserepesen repedezett. Lemezek: Sűrűn állók, tönkhöz nőttek, néha kissé foggal lefutók is lehetnek. Eleinte fehéres szürkések, később lassan rózsaszínesek, végül barnás hússzínűek. Tönk: Hengeres, gyakran felfelé vékonyodó, 4-15 cm hosszú, 0,5-2 cm vastag. Gyakran hajlott, és néha csavarodó. Szálas-rostos, de eléggé törékeny. Színe fehér, fehéres vagy esetleg a kalaphoz hasonló. Felülete szálas, csíkos. Hús: Puha, a tönkben szálas-rostos, csövesedő. Színe fehéres szürke. Szaga erősen, olykor kellemetlenül lisztszagú és lisztízű. Előfordulás: Kora tavaszi gomba. Április végén jelenik meg, és májusban helyenként tömegesen terem, de kisebb számban ősszel újra előjöhet. Gyümölcsösben, kertben, erdőszélen, bokros legelőn, erdőirtásban, többnyire füves-bokros helyeken terem. Csak szilvafélék (szilva, kajszi, kökény stb.) és galagonya alatt található, mert ezekkel gyökérkapcsolt gomba. Spóra: Rózsaszín; 9-11 x 7.5-10µm; öt vagy hét szögletű. Megjegyzés: Sok ehető döggomba leírása megtalálható az irodalomban, de még a legjobb leírás sem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a tapasztalatlan gyűjtő össze ne tévessze hasonló, mérgező rokonaival. A clypeatus jelentése pajzsszerű. Fajleírás: Ezt a lenyűgöző gombát tudományosan 1753-ban Carl Linnaeus írta le, és ő adta a nevét Agaricus clypeatus. Majd Paul Kummer mikológus 1871-ben, rendszerezte át ezt a fajt a jelenlegi nemzetségbe, így a kéttagú tudományos neve  Entoloma clypeatum lett. Azóta már több változatát is felismerték, így a hivatalos nevezéktani (elsődleges) formája Entoloma clypeatum f.clypeatum lett.( L. ) P. Kumm lett.>

Tüskegomba

tüskegomba képe

Polyporus umbellatus

Gomba leírása
Jellemzés: Ez a bonyolult és erősen csoportos termőtest 30-50 cm-es átmérőt érhet el. Egy vastag, húsos, fehéres törzsből számos elágazódás indul ki és ezek végén egy-egy kicsi, hullámos, karéjos kalap található. A kalapkák 1-4 cm szélesek lesznek, halványsárga vagy barnás színűek, a közepükön majdnem mindig mélyedés látható. A felülete finoman szálasán pikkelyes. Kalap: Az kalapkák alján rövid, 1-2 mm hosszú és az ágakra lefutó csövek vannak. Tönk: A tönkök és a belőlük kiinduló ágak fehéresek. Hús: A termőtestek fehérhúsúak és rövid életűek, különösen esős időben hamar megrothadnak és összeesnek. Sokszor lárvákkal is fertőzöttek. Enyhe lisztszagú, enyhe ízű. Előfordulás: Az európai mérsékelt övi lombos erdők lakója. Magyarországon szórványosan, főleg az ország nyugati részén fordul elő. Ritka gombafaj. Különösen az öreg törzsek és tuskók körül, de talajon is látható, Júniustól őszig nő. Spóra: Fehéres; 7.5-10 x 3-4 µm; hengeres, sima. Megjegyzés: A talajfelszín alatt található a termőtest földalatti szkleróciuma. Ez egy szabálytalan, gumós vagy elágazó képződmény, amelyben vékony, élő fagyökerek is találhatók. Belőle nő ki minden évben az új termőtest. Az umbellata jelentése ernyőszerű. Fajleírás: 1801-ben Christiaan Hendrik Persoon írta le Boletus umbellatus néven, de korábban 1772-ben Giovanni Antonio Scopoli Boletus ramosissimus néven már ismertette ezt a gombát. 1821-ben Elias Magnus Fries sorolta a Polyporus nemzetséghez, így ez az elfogadott neve. Több szinonimája is van a gombának.

Tüskés galóca

tüskés galóca képe

Amanita echinocephala

Gomba leírása
Kalap: Kezdetben hófehér, 5-15 cm széles, elsősorban a középső részén fehéres, felálló, tüskésnek tűnő szemölcsökkel borított. Idővel a gomba halványzöldes árnyalattal keveredő szürkéssárga színűre változik. A fiatal példányok kalapjának pereme csipkézett, szabálytalan szegélyűnek tűnik. Lemezek: Jó határozóbélyeget jelentenek a finom, szorosan álló, különböző hosszúságú lemezek, mindenekelőtt a galócáknál ritka, fiatalon halvány türkiz és -tengerkék, később szürkéssárga és sárgás szürkészöld színezetük miatt. Tönk: A közvetlenül a lemezek alatt egy lebenyes, bordázott, lelógó gallér veszi körül. Az idős egyedek 16-20 cm magasak is lehetnek. A tönk bázisa vastag, gumószerű, alsó része pedig elvékonyodik és mélyen gyökerezik a talajban. Felületét gyűrűszerűen elhelyezkedő durva szemölcsök díszítik. A tönk felszíne fehéres, kissé sárgás- vagy olívzöld. Hús: Hasonlít a lemezek színéhez, bár valamivel világosabb marad. Íze és szaga kellemetlen. Előfordulás: Az Alpoktól délre mindenütt elterjedt ez a faj. Melegebb vidékeken és az enyhébb klímájú völgyekben terem. Hazánkban július és október között lomb- és vegyes-erdőkben fordul elő. Spóra: Fehér, zöldesfehér; (9,5)-10-11 x 6,5-7,5-(8) µm; elliptikus Megjegyzés: A echinocephalus latin szavakból ered, ami tüskés fejet jelent. A latin előtag echino -tüskés és a latin főnév cephalum- fej szavakból. Fajleírás: 1835-ben az olasz mikológus Carlo Vittadini írta le ezt gombát, majd Lucien Quélet sorolta új nemzetségbe, aki a jelenlegi tudományos nevet adta neki.

Tüskés tőkegomba

tüskés tőkegomba képe

Pholiota squarrosa

Gomba leírása
Kalap: A 3-10 (15) cm széles gomba kalapja először harangszerűen domború, majd kissé kiterül, de a közepe többé-kevésbé kidomborodó marad. Fiatalon a kalap zárt, széle sokáig begöngyölt, később a részleges burok maradványai díszítik. A rozsdasárga vagy okkerszínű kalapbőrt sötétebb, felkunkorodó, letörölhetetlen pikkelyek borítják. Lemezek: A tönkre ránőtt és sűrűnálló lemezek először viaszsárgák, később rozsdaszínűek lesznek. Tönk: A tönk 12 (20) cm magas és 1 -2,5 cm vastag lehet, kalapszínű, a cafrangos gallér alatti területet sűrű, felálló, sötétebb pikkelyek díszítik, felette pedig sima. A lelógó gallér pelyhes-rojtos. Hús: A hús sárgás, szaga a korhadó fáéhoz hasonló, íze nem kellemetlen, néha retekre emlékeztet. Előfordulás: Európában általában mindenfelé elterjedt. Magyarországon, a hegyvidékeken fordul elő, júliustól novemberig. Nem gyakori faj. Többnyire csoportosan nő élő fák és korhadó fatönkök tövében. Lomb és fenyőerdőben is előfordul, az erdőn kívül főleg almafa tövében nőhet. Szaprotróf, korhadékbontó gomba, de veszélyes sebélösködő is (fehérkorhadást idéz elő) lehet. Spóra: Rozsdabarna; 5,5-9 x 3.5-5μm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: A squarrosa jelentése pikkelyes, varas, ahogy a nemzetség név is, amely görög eredetű. Fajleírás: 1771-ben a német tudós Ehrenfried Weigel (1748-1831) írta le, és elnevezte Agaricus squarrosus-nak.  A német mikológus Paul Kummer 1871-ben sorolta a jelenlegi nemzetséghez, így a tudományos neve Pholiota squarrosa lett.

Változékony tinóru

változékony tinóru képe

Boletus luridus

Gomba leírása
Kalap: Domború, vastag húsú, 6 -15 cm nagy. Színe világosbarna, vörösbarna vagy rozsdásbarna, néha vörös is. Felülete fiatalon finoman bársonyos, később nedves időben esetleg ragadós. Csöves rész: Fiatalon sárgáspiros, narancsszínű, téglavörös, az idősebb gombán barnászöldes, olajzöld. Nyomásra kékül. A spórapor barnássárga. Tönk: Változó alakú, lehet hasas, gumós vagy karcsú, megnyúlt, az alján kihegyesedő, gyökerező, 5-13 cm hosszú, 2-6 cm vastag. Színe sárga, sárgáspiros alapon változó mértékben vörös, vörösbarna, hosszú, nagy szemű, hálózatos rajzzal. A hálózat néha az egész tönkön, néha csak a felső részén látszik jól. A nyomáshelyeken kékül. Hús: Halványsárga, eltörve, elvágva megkékül. Az elszíneződés erőssége változó, többnyire erősen kékül, de lehet vöröses vagy zöldes árnyalatú is. A tönk aljában gyakran sötét borvörös, lilásvörös színű. Előfordulás: Nyári és őszi gomba. Lomberdőben, főleg tölgyesekben és bükkösben, agyagos, meszes talajon találjuk. A ritkásabb erdőt kedveli. Meredekebb füves lejtőkön is előjön. Gyakori, helyenként seregesen termő, gyökérkapcsolt gomba. Spóra: Olív-barna; 11-15 x 4.5-6.5μm; kissé nyújtott elliptikus, sima. Megjegyzés: A Boletus név a görög Bolos - agyag darab, vagy márvány szóból ered. A luridus jelentése- sápadt, fakó, amely a sápadt, egészségtelen színre utal. Fajleírás: 1774-ben a német botanikus-mikológus Jacob Christian Schaeffer nevezte el, és írta le, mint Boletus luridus, a tudományos név azóta is elfogadott és használt.

Varashátú galambgomba

varashátú galambgomba képe

Russula virescens

Gomba leírása
Kalap: Vastag húsú, 5-15 cm nagy. Szürkészöld, világoszöld, olykor kékeszöldes, bársonyos színű. Bőre apró táblácskákra felszakadozó, repedezett, ezért rücskös, varas. Lemezek: Tönköt érintők, merevek, töredezők, fehérek vagy halvány krémszínűek. Tönk: Oszlopszerű, 5-12 cm hosszú, 20 cm vastag, fehér, olykor néhány rozsdaszínű folttal. Igen kemény húsú. Hús: Merev, pattanva törő, morzsolódó, fehér. Előfordulás: Lombos erdők talaján, főleg nyáron termő gyökérkapcsolt gomba. Helyenként gyakori. Spóra: Krém színű; 7-9 x 5.5-7 µm; nagyjából elliptikus vagy tojás alakú, kis szemölcsökkel fedett, amik kb 0.5 mikron nagyok. Megjegyzés: A russula jelentése vöröses, míg a virescens zöldest jelent. Fajleírás: 1762-ben a német mikológus Jacob Christian Schaeffer, aki elnevezte Agaricus virescens-nek, írta le először. Majd a Russula nemzetségbe került 1836-ban, a svéd mikológus Elias Magnus Fries által.

Vérvörös nedűgomba

vérvörös nedűgomba képe

Hygrocybe punicea

Gomba leírása
Kalap: A kalap 14 cm széles, fiatalon harang alakú, aztán domború vagy ellaposodó, tompán púpos; cseresznyeszínű skarlát- vagy vérvörös, idővel kifakuló; nedvesen ragadós, a széle berepedező; lebenyes, törékeny. Lemezek: A lemezek kissé ránőttek a tönkre vagy szabadon állók; hasasok, vastagok, ritkán állók, narancssárgák, az alapjukon gyakran vörösek és köztes lemezeik is vannak. Tönk: A tönk 6-10 cm magas és 0,8-2,5 cm vastag lehet. Rendszerint hengeres, de lapított és függőlegesen barázdált is lehet. A tövén elkeskenyedik. A tönk a kalaphoz hasonló vagy világosabb színű, a bázisnál fehér. Felülete száraz, hosszanti szálas rajzolat díszíti, belül üreges. Hús: A tönk színével azonos, viasszerű és szagtalan. Előfordulás: Ez a nedűgomba főként ősszel terem nedves réten és parlagon. Előfordulása az Alpok előtere és hegyvidéki területe. Európában ritka faj, hazánkban eddig még nem került elő. A szakirodalom szerint együtt található az apró nedűgombával. Spóra: Fehér; 8-11 x 4.5-5.5μm; ellipszoid, hengeres, sima Megjegyzés: A fajgazdag nedűgombák többnyire kicsi, vékony húsú, vizenyős és nagyon élénk színű fajok. Néhány fajuk mérgező. A vörös nedűgomba a legnagyobb ismert faj ebben a nemzetségben. A punicea jelentése bíbor, skarlátvörös. Fajleírás: 1821-ben Elias Magnus Fries írta le, mint Agaricus puniceus. 1871-ben a német Paul Kummer mikológus sorolta át ezt a fajt a Hygrocybe nemzetséghez, létrehozva a jelenleg elfogadott tudományos nevét.

Vörös tinóru

vörös tinóru képe

Boletus queletii

Gomba leírása
Kalap: 5-20 cm átmérőjű; félgömb alakú, domború, majd kiterül; tégla- vagy narancsvörös, olajbarnás; szárazon matt, nedvesen tapadós. Csöves rész: A pórusok szűkek; a csövek sárgák, majd olívszínűek, nyílásai narancsvörösek, vérvörösek, nyomásra kékülnek. Tönk: 10-15 cm hosszú, 2-3 cm vastag; hengeres vagy orsó alakú; csúcsa sárga, lefelé egyre intenzívebb vörös árnyalatú, alja sötétvörös; felülete finoman, vörösen pontozott, néha sima. Hús: Vastag; sárgás, a tönk tövében sötétvörös, vágásra gyengén kékül; szaga nem jellegzetes, íze kissé savanykás. Előfordulása: Júniustól októberig, többnyire meszes talajú lomberdőkben növő, egyes helyeken gyakori faj. Európában széles körben elterjedt, de talán gyakoribb a déli területeken. Spóra:  Olív-barna; 9–14 × 4.5–7 μm; nyújtott tojás alakú, Megjegyzés: A Boletus név a görög Bolos - agyag darab, vagy márvány szóból ered. A queletii elnevezés Lucien Quélet nevét viseli. Fajleírás: A Boletus queletii elnevezés Schulzer-hez köthető 1885-ből, aki Lucien Quélet (1832 - 1899) tiszteletére nevezte el.

Vörösbarna vargánya

vörösbarna vargánya képe

Boletus pinophilus

Gomba leírása
Kalap: A 10-20 cm széles kalap egyszínű, telt barnásvörös vagy gesztenyebarna. A kalap felülete sima vagy bársonyos, nedvesen kicsit tapadós. A fiatalon fehér csövek idővel sárgáson át sárgás olívra változnak. Csöves rész: A pórusok többnyire a csövekkel azonos színűek, fiatalon nagyon szűkek, aztán kerekek vagy kissé szögletesek lesznek. Tönk: A vastag, kemény tönköt vöröses vagy sárgásbarna hálózat díszíti, ami a tönk csúcsa felé világosabb lesz. Hús: A hús fehér, a kalap és a tönk bőre alatt kissé vöröses. Az íze, mint minden vargányáé, enyhe. Előfordulás: Az erdei és a feketefenyő kísérője, Európában elterjedt, különösen az Alpok országaiban található, ahol 2000 m magasságig megy fel. Hazánkban elég ritka faj, és nálunk savanyú talajú bükkösökben találtak eddig. Többnyire két periódusban hoz termőtestet, egyszer május/júniusban, aztán ősszel. Spóra: Sárgászöldes; 15-17 x 4-6 µm; orsó alakú, sima. Megjegyzés: Néhány mikológus elkülöníti a var. fuscoruber (=sötétvörös) változatot, amelynek kicsit hasasabb a tönkje és többé-kevésbé vörösbarnás. Már kora tavasszal megtalálható. A pinicola jelentése fenyőlakó. A pinophilus jelentése fenyőt kedvelő. Fajleírás: 1863-ban Carlo Vittadini írta le ezt a vargányát. Majd 1973-ban Albert Pilát és Aurel Dermek adta a fajnak a jelenlegi nevet.

Vöröses nyálkásgomba

vöröses nyálkásgomba képe

Chroogomphus rutilus

Gomba leírása
Kalap: Domború, majd lapos, de középen csúcsos, 5-10 cm nagy, vastag húsú. Színe rézvörös, lilásan barnásvörös, narancsvörös vagy sárgás szürkésvörös. Felülete kissé ragadós vagy szárazon fényes. Lemezek: Kezdetben vörösesbarnák, majd lilásbarnák, végül barnásfeketék. A fiatal gombán fátyol köti össze a kalap szélét a tönkkel és takarja a lemezeket. Tönk: Karcsú, orsószerű, többnyire görbe, 5-10 cm hosszú, 0,5-2 cm vastag, tömör. Színe nagyjában a kalaphoz hasonló: sárgás, vöröses, lilás, alul a tövén sárga, narancssárga, közepén többnyire keresztben foltos, csíkos. Hús: Narancssárga, rozsdavörös, lilásvörös színű, a tönk tövében élénksárga. A féregrágás a halványabb húsban lilavörös lesz, feltűnően elszíneződik. Fogyaszthatóság: Ehető és árusítható. Íze enyhén fanyar, szaga alig van. Jó, ehető gomba. Fogyasztásra sokféleképpen alkalmas, de leginkább levesnek kiváló. Kitűnően és szépen szárad. Spóra: Nagyon sötét füstös olajbogyó fekete; 15-22 x 5,5 7 μm; hosszúkás orsó alakú. Megjegyzés: A rutilus jelentése:  piros vagy vörös, ami találó elnevezés az ilyen kalapú gombákra. A nemzettség neve chroogomphus, ami a görög ghompos szóból ered, és a jelentése- nagy ék alakú köröm, vagy dugó. Fajleírás: 1774-ben Jacob Christian Schaeffer írta le először ezt a gombát, és Agaricus rutilus nevet adott neki. 1964-ben került át a Chroogomphus nemzetségbe az amerikai mikológus Orson K. Miller, Jr., (1930-2006) által.

Vörösfoltos csigagomba

vörösfoltos csigagomba képe

Hygrophorus russula

Gomba leírása
Kalap: Közepesen nagy termetű, domború vagy ellaposodó, 4-14 cm széles. Fehér alapon szürkés rózsaszínű, vörös, lilásvörös, bíborlila elmosódott foltoktól tarka. Helyenként, főleg a szélén, lehet sárga foltos is. Gyakran szálkásan tarka, mintha ecsetvonásokkal lenne megfestve. Felülete alig ragadós. Széle begöngyölt. Lemezek: Kissé lefutók, alig ritkán állók és nem vastagok. Fehérek, de vörösödők, vörösfoltosak lesznek. Spórapora fehér. Tönk: Rövid, zömök, tömör, ritkán igen vastag, csak 3-10 cm hosszú, de 1-3 cm vastag. Fehér, rózsásan, vörösesen felhősen foltos. Felül aprón szemcsés, pikkelyes. Hús: A kalapban is, a tönkben is igen vastag. Fehér, helyenként kissé rózsásvöröses. Íze jó, nyersen kissé kaparó, szaga nem jelentős, avarszagú. Előfordulás: Lomberdők talaján ősszel, későn is, egészen a fagyok beálltáig helyenként egyes években bőven található. Seregesen terem, de a fiatal példányokat a vastag avarszőnyeg gyakran még takarja. Spóra: Fehér; 8-9 x 6,5 µm; elliptikus vagy ovális, sima. Megjegyzés: A szakirodalom hat rokonfajt ismer, közülük négyet ritkának vagy rendkívül ritkának tartanak. Nálunk ezek közül csak a vörösfoltos és a piruló csigagombát találták meg. A russula jelentése vöröses, vörösödő. Fajleírás: Agaricus russula (Schaeff). 1774, Gymnopus russulus (Fr.) Gray 1821, Tricholoma russula (Schaeff.) Gillet 1874.

Vörösövű pókhálósgomba

vörösövű pókhálósgomba képe

Cortinarius armillatus

Gomba leírása
Kalap: Az 5-12 cm széles kalap először harang alakú, majd kiterül de a közepén szélesen púpos marad. A színe többé-kevésbé egységesen rozsdabarna-rókavörös vagy téglavörös, finoman nemezes-pikkelyes. Lemezek: A széles lemezek kiöblösödően a tönkre nőttek, kissé távolállók és közteslemezek is vannak. Fiatalon kissé okkerbarnásak, később fahéjbarnák, az éleik többnyire világosabbak. Tönk: A tönk hossza 6-14 cm, vastagsága 1-2 cm. Többé-kevésbé hengeres, a bázis gyakran bunkós vagy gumósán megvastagodik. Felül világos beige, húsvöröses, lefelé okkerbarnás, vörös- vagy szürkésbarna. A felületét egy vagy több jellegzetes cinóbervörös öv díszíti. Hús: A hús sárgás- fehéres-vörös vagy halványbarna, szagtalan és enyhe ízű. Előfordulás: Európában általában a síkságoktól a középhegységekig fordul elő, savanyú talajon, nyír alatt, különösen mocsárvidékeken. Júliustól októberig hoz termőtestet. Hazánkban ritka faj. Spóra: Fahéjbarna; 9-12 x 5-7μm; ellipszoid, kisebb szemölcsökkel. Megjegyzés: A pókhálósgombák (Cortinarius) nemzetségén belül a Telamonia alnemzetségbe tartozik. Ezek közé kicsi és meglehetősen nagy gombák is tartoznak, főként barna, sárgásbarna, okker- vagy ibolyaszínű árnyalatúak, és többé-kevésbé higrofánok. A tönk gyakran a fátyolból származó övékkel díszített. Az armillatus jelentése karkötővel ellátott. Fajleírás: 1818-ban Elias Magnus Fries írta le, és elnevezte Agaricus armillatus-nak. 1938-ban Elias Fries sorolta át ezt a fajt a Cortinarius nemzetséghez, ahol a mai napig tartózkodik.

Zöld ánizsgomba

zöld ánizsgomba képe

Clitocybe odora

Gomba leírása
Kalap: A szürkészöld színe idővel elhalványodik, vagy barnásszürke lesz. A legfeljebb 8 cm átmérőjű kalap kezdetben harang alakú, majd lapos, végül benyomottá válik. A széle enyhén begöngyölt és gyakran hullámos. Lemezek: A széles, szabálytalan lemezek hasonlítanak a kalap színéhez. A lemezek a tönkre kissé lefutnak. Tönk: Csak a nagyon öreg példányok tönkje éri el az 5-7 cm magasságot. Kissé hajlott, bunkószerű, tövén kissé nemezes. Hús: A hús is halvány zöld színű. Különleges tulajdonsága a jól érezhető, gyakran intenzív ánizsszag. Előfordulás: Az északi félteke mérsékelt övi zónájában mindenütt elterjedt. Meszes és savanyú talajon egyaránt előfordul. Júliustól novemberig találhatjuk, gyakran tömegesen. Főként lomberdőben, ritkábban tűlevelű erdőkben található meg. Spóra: Fehér, zöldes árnyalattal;  6-7,5 x 4-5 µm; elliptikus, sima, olajcseppekkel. Megjegyzés: A korábbi latin nevet viridis a kalap színe után adták az ánizsszagú tölcsérgombának. A latin szó zöldet jelent. Az odora jelentése- illatos, szagos. A nemzettség neve Clitocybe ferde fej-et jelent. Fajleírás: 1784-ben a francia mikológus Jean Baptiste Francois Pierre Bulliard, írta le, és adta az Agaricus odorus nevet a gombának. 1871-ben a német mikológus Paul Kummer, a Clitocybe nemzetségbe sorolta, így a Clitocybe odora tudományos név azóta elfogadott.

Zöld csuklyásgomba

zöld csuklyásgomba képe

Leotia lubrica

Gomba leírása
Termőtest: A 3-8 cm magas termőtestek csuklyára emlékeztető fejecskére és tönkre különülnek el. Az 1-2 cm széles, kocsonyás fejecske sárga, zöldessárga vagy olívbarna színű, szárazon majdnem fekete, szabálytalanul kerekded, lelapult, egyenetlen-púpos vagy köldökös széle erősen begöngyölt. Karéjos, hullámos felső oldala nyálkás-csúszós, az alsó sima. Termőréteg: A termőréteg a fejecske felső oldalán található. Tönk: A tönk 2-6 cm hosszú, 0,3-0,5 cm vastag, citrom- vagy aranysárga, később fahéjbarnás színű, felülete szemcsésen érdes, csőszerű vagy összenyomott, néha hosszában barázdás vagy gödrösen bemélyedt. Hús: A belseje először telt, aztán üreges és nyálkával töltött lesz. A kocsonyás, sárgásfehér hús kissé dohos szagú és ízetlen. Előfordulás: Ez az alig eltéveszthető gomba júliustól októberig csoportosan, nedves, agyagos helyeken, majdnem minden erdőtípusban előfordul, leginkább a nedves elegyes bükkösökben, de tűlevelű erdőkben és mocsaras helyeken is. Európában általában mindenfelé elterjedt, 1500 m magasságig megy fel. Magyarországon elég ritkán lehet találkozni ezzel a gombafajjal. Spóra: Sárgásfehér; 20-25 x 5-6µm; orsó alakú, gyakran ívelt. Megjegyzés: A zöld csuklyásgomba a tömlősgombák (Ascomycetes) osztályába tartozik, a kucsmagombákhoz hasonlóan. A lubrica jelentése ragadós, csúszós. Fajleírás: 1772-ben az olasz mikológus Giovanni Antonio Scopoli írta le a fajt tudományosan, és ő adta a binomiális nevét, Helvella lubrica. 1794-ben Christiaan Hendrik Persoon sorolta át ezt a fajt a Leoita nemzetséghez (amelyet Persoon maga hozott létre ugyanebben az évben), így a tudományos neve Leotia lubrica lett.

Zsemlebarna pókhálósgomba

zsemlebarna pókhálósgomba képe

Cortinarius varius

Gomba leírása
Kalap: A húsos 8-12 cm széles kalap először félgömb alakú, majd egyre jobban ellaposodik. A tapadós, egyébként sima bőrre többnyire lehulló levélmaradványok ragadnak. A kalap lehet feltűnően sárgás, halvány narancssárga, rókavörös és zsemlebarna színű. A széle felé halványabb, általában világossárga. Lemezek: A lemezek mérsékelten sűrűnállók, kiöblösödően ránőttek a tönkre, szélesek és fiatalon élénk lila színűek. Később szép lilás ibolyakék, majd fahéjbarna színűek lesznek. Tönk: A belül telt tönk néha üregessé válik, bunkó formájú, legfeljebb 7 cm magasságot érhet el. Felülete fiatalon kissé bolyhos, de többnyire selymesen sima. A színe fehér, de a kalap alatt többnyire halványlila árnyalatú. A tönkön a kihulló spóraportól barnára színeződött, szálas fátyolmaradvány látható. Hús: A hús fehéres, nincs különösebb szaga és íze. Előfordulás: Csak meszes talajú tűlevelű erdőkben, magasabb hegységekben fordul elő ősszel, többnyire csoportosan. Hazánkban nagyon ritka. Spóra: világos rozsdabarna; 10–15 by 6.5–7.5 μm; mandula alakú. Megjegyzés: A zsemlebarna pókhálósgomba a pókhálósgombák nemzetségébe (Cortinarius), ezen belül a Phlegmacium alnemzetségbe tartozik, A határozásban segítenek a kémiai reagensek. Ha lúgot (20%-os nátron- vagy kálilúg) vagy ammóniaoldatot cseppentünk a húsára, megsárgul vagy legalábbis megbarnul és sárgás szegélye lesz. A varius jelentése változó, tarka. Fajleírás: 1774-ben Jacob Christian Schäffer írta le tudományosan a fajt. 1838-ban Elias Magnus Fries sorolta a jelenlegi nemzetséghez, így létrehozva a mai elfogadott tudományos nevét.
close ablak