Július hónapban található gombák

Selymes susulyka

selymes susulyka képe

Inocybe geophylla

Gomba leírása
Kalap: 2-5 cm átmérőjű; sokáig kúpos, majd kiterül, teteje púpos marad, széle gyakran behasadozik; fehéres, krémszínű; felülete selymes, finoman szálas; szélét fiatalon fátyolmaradvány díszíti. Lemezek: Szabadon és sűrűn állók, hasasok; fiatalon fehér, krémszínű, idővel okkerbarnás lesz; éle fehéren csipkézett. Tönk: 3-6 cm hosszú, 0,5-0,7 cm vastag; hengeres, a tövénél többé-kevésbé megvastagodik vagy kissé gumós; fehéres; csúcsán deres, pelyhes, lefelé szálas. Hús: Vékony, törékeny; fehéres; spermaszagú, íze jellegtelen. Előfordulása: Májustól októberig; lomberdőben növő, gyakori faj. Spóra: Halvány barna; 7,5-10 x 4.5-5.5μm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: Az Inocybe nemzetség név azt jelenti - szálas fej, míg a geophylla az ókori görög szavak geo - azaz a föld, és phyllon -levél szavakból ered. Fajleírás: 1821-ben Elias Magnus Fries, aki az Agaricus geophyllus nevet adta neki, írta le tudományosan. 1871-ben a német Paul Kummer mikológus sorolta át ezt a fajt az Inocybe nemzetséghez,  létrehozva a jelenleg elfogadott tudományos nevét Inocybe geophylla.

Enyves kígyógomba

enyves kígyógomba képe

Mycena epipterygia

Gomba leírása
Kalap: Kalapja legfeljebb 1 -1,5 cm széles lehet. Hegyes harang alakú, vagy kis sisakhoz hasonló formájú, amikor kibújik a talajból. A kalapot a középső rész kivételével jól látható, viszonylag széles, sugaras bordák díszítik. Átlátszó, teljesen lehúzható, sűrű nyálkaréteg fedi. A fehéres, szürkésbarna, citromsárgás, ritkábban vörösbarnás színű gomba alig látható az erdőben. Lemezek: A ritkán álló lemezek kis foggal nőnek rá a tönkre, színük először fehér, később rózsaszín árnyalatú lesz. Tönk: A vékony tönk 8 cm magasra nőhet, ezt is nyálkaréteg borítja. A színe halványsárga, citromsárga, csaknem átlátszó, üvegszerű. A tönk töve gyökerező. Hús: A gomba vékonyhúsú, nincs különösebb szaga és íze. Előfordulás: Egész Európában előfordul, kisavanyodott lombos és tűlevelű erdőben egyaránt nő mohában, avarban és fahulladékon; többnyire csoportosan jelenik meg nyáron és ősszel. Hazánkban nem gyakori. Spóra: Fehér; 8-11 x 4-6μm; ellipszoid, sima és hengeres. Megjegyzés: Az enyves név a kalapot és a tönköt borító nyálkarétegre vonatkozik. Apró mérete miatt gyakran észrevétlen marad az erdőben. A latin neve az epipterygia a görög pterýgia-szárny és a latin epi-(után, alapján)előtag szavakból származik. Fajleírás: 1772-ben az olasz mikológus Giovanni Antonio Scopoli írta le ezt a kis gombát, és ő adta a nevét Agaricus epipterygius. A jelenleg elfogadott tudományos név a Mycena epipterygia 1821-ből, a brit Samuel Frederick Gray (1766-1828) mikológushoz köthető, amikor a Mycena nemzetséghez sorolta.

Ízletes tőkegomba

ízletes tőkegomba képe

Kuehneromyces mutabilis

Gomba leírása
Kalap: Félgömb alakúból lassan kiterülő, közepén nemritkán kis, lapos púppal. 2-5 cm nagy, de 10 cm-esre is megnőhet. Vékony húsú. Színe barna, sárgásbarna, középen többnyire élénkebb, és gyakran a szélén körbefutó sötétebb sáv látszik. Lemezek: Halványbarnáról rozsdabarnára színeződnek. A lemezekről bőven lehulló spórapor a talajt, a fatönköt rozsdabarnára festi. Tönk: Karcsú, egyenletes, többnyire görbe, 5-12 cm hosszú, 0,5-1 cm vastag. Gallérja barna, szakadozott, lelógó, végül elenyésző. A tönk a gallér felett világosabb, alatta sötétbarna, a tövén fekete. A gallér alatt sűrűn felálló vagy felkunkorodó, kicsi, barna pikkelyekkel fedett. Hús: A kalapban puha, rugalmas, fehér, a tönkben merev, törékeny, aljában szívós, barnás, alul sötétbarna. Előfordulás: Kora tavasztól késő őszig terem. Elhalt, de még el nem korhadt fatönkön, öreg fák tövében, mohás fatuskón, gyökereken, árnyékos, nyirkos erdőben, csoportokban található. Egy-egy csoportban néha 100-nál több kalap is előfordul. Fatuskókon termeszthető is. Spóra: Vöröses-okker sötét fahéj barna; 5.5-7.5 x 4-5 µm; széles elliptikus, sima. Megjegyzés: A nemzetség neve az amerikai mikológus Calvin C Kuehner (1922-2011) tiszteletére kapta. A mutabilis jelentése változékony, a kalap rendkívüli színváltozásaira utal, amelyet a nedvesség okoz. Fajleírás: Jacob Christian Schaeffer írta le ezt a fajt 1762-ben Agaricus mutabilis néven. A jelenlegi tudományos neve Kuehneromyces mutabilis 1946-ból származik, amikor Rolf Singer és Alexander Hanchet Smith (1904-1986) létrehozta a Kuehneromyces nemzetséget.

Bimbós pöfeteg

bimbós pöfeteg képe

Lycoperdon perlatum

Gomba leírása
Jellemzés: Kicsiny vagy közepes, fehér, gömbölyded, körte alakú gomba, tetején sűrű, letörölhető szemcsékkel, tüskékkel. Termőtest: Bunkós, fordított palackhoz hasonló, körte alakú, felül golyószerű, lefelé fokozatosan szűkül, és rövid hengeres része van, 3-10 cm magas, 3-5 cm széles. Színe fehér, később sárgás, éretten szürkésbarna. Bőre két összenőtt rétegű, amely a hússal is összenőtt. Az idős gomba a csúcsán felreped, és ha a gombát megnyomjuk, a spórapor kipöfög belőle. Felszínét apró, törékeny, letörölhető tüskeszerű szemcsék és pikkelyek borítják, amelyek később maguktól is lehullanak róla. Termőréteg: A termőrétegben található. Hús: Rugalmasan puha, kezdetben hófehér, sajtszerűen tömör és vágható, majd sárgás, vizenyős, később barna és száraz porrá hullik szét. A termőréteg, amely barna spórákra esik szét, a gömbölyű fejrészben csak egy kerek, puhán velős rész, a tönkben csak rostok vannak termőréteg nélkül. Utóbbi nem sárgul meg úgy, mint a gomba felső része, hanem csak szürkül. Spórapora barna. Spórái sárgásbarnák, gömbölyűek. Előfordulás: Nyáron és ősszel termő gomba, de csaknem egész évben előjön. A megszáradt példányok áttelelnek. Igen gyakori és mindenfelé tömegesen, seregesen, néha boszorkánykörben is terem. Erdőben, réten, legelőn egyaránt megtaláljuk. Spóra: Olív-barna, sötétbarna; 3.5-4.5μm átmérőjű; gömb alakú, vastag falú Megjegyzés: A perlatum , ami egyszerűen azt jelenti, széles körben elterjedt; utalva arra, hogy ez az egyik leggyakoribb gomba az erdőkben. A nemzetség neve Lycoperdon, szó szerint azt jelenti, farkas felfúvódás. Nem találtam utalást a valódi eredetére, vagy arra, hogy mást jelentene. Fajleírás: 1796-ban Christiaan Hendrik Persoon írta le, és elnevezte Lycoperdon perlatum-nak, ami még mindig a elfogadott tudományos neve máig. ennek ellenére szerzett néhány szinonimát az elmúlt pár évszázadban; pl. Lycoperdon gemmatum Batsch, Lycoperdon perlatum var. perlatum Pers. , Lycoperdon gemmatum var. perlatum (Pers.) Fr. , Lycoperdon bonordenii Massee, és Lycoperdon perlatum var. bonordenii (Massee) Perdeck.

Királytinóru

királytinóru képe

Boletus regius

Gomba leírása
Kalap: Domború, vastag húsú, 8-20 cm széles. Színe a vörösesrózsás szín különféle árnyalata lehet, többnyire rózsaszínű, de lehet sárgás-, élénkvörös, lilás- vagy olykor téglavörös, barnásvörös is. Felülete finoman szálas. Csöves rész: Élénksárga vagy citromsárga, szűk nyílású. Ha nyomás, sérülés éri, zöldeskék foltot kap. Tönk: Többnyire alul duzzadt, bunkós, hasas. Alapszíne élénksárga, de nemritkán pirossal rajzolt. Különösen alul lehet esetleg kissé vérvörös is. Hús: Merev. Élénk tojássárga színű. A kukacrágás benne többnyire barnásvörösre elszíneződik. Megtörve rendszerint vörösödik, esetleg kissé kékül. A tönk aljában a hús cseresznye- vagy vérvörös is lehet. Előfordulás: Lombos erdőben, főleg tölgyesekben és bükkösökben, sziklás talajon is terem. Inkább csak elszórtan találjuk de helyenként tömegesen. Inkább nyári, kora őszi, gyökérkapcsolt gomba. Spóra: Olív-barna; 10,5-16 x 3-5μm; szűken elliptikus, ordó szerű, sima és áttetsző. Megjegyzés: A Boletus név a görög Bolos - agyag darab, vagy márvány szóból ered. A magyar tinorú név, a tinó orrára való hasonlósága miatt kapta. A reguis latinul királyt, királyságot jelent. Fajleírás: 1832-ben a cseh Julius Vincenz von Krombholz (1782-1843) mikológus írta le először a királytinórut, aki Boletus regius-nak nevezte el, a név a mai napig érvényben van.

Változékony tinóru

változékony tinóru képe

Boletus luridus

Gomba leírása
Kalap: Domború, vastag húsú, 6 -15 cm nagy. Színe világosbarna, vörösbarna vagy rozsdásbarna, néha vörös is. Felülete fiatalon finoman bársonyos, később nedves időben esetleg ragadós. Csöves rész: Fiatalon sárgáspiros, narancsszínű, téglavörös, az idősebb gombán barnászöldes, olajzöld. Nyomásra kékül. A spórapor barnássárga. Tönk: Változó alakú, lehet hasas, gumós vagy karcsú, megnyúlt, az alján kihegyesedő, gyökerező, 5-13 cm hosszú, 2-6 cm vastag. Színe sárga, sárgáspiros alapon változó mértékben vörös, vörösbarna, hosszú, nagy szemű, hálózatos rajzzal. A hálózat néha az egész tönkön, néha csak a felső részén látszik jól. A nyomáshelyeken kékül. Hús: Halványsárga, eltörve, elvágva megkékül. Az elszíneződés erőssége változó, többnyire erősen kékül, de lehet vöröses vagy zöldes árnyalatú is. A tönk aljában gyakran sötét borvörös, lilásvörös színű. Előfordulás: Nyári és őszi gomba. Lomberdőben, főleg tölgyesekben és bükkösben, agyagos, meszes talajon találjuk. A ritkásabb erdőt kedveli. Meredekebb füves lejtőkön is előjön. Gyakori, helyenként seregesen termő, gyökérkapcsolt gomba. Spóra: Olív-barna; 11-15 x 4.5-6.5μm; kissé nyújtott elliptikus, sima. Megjegyzés: A Boletus név a görög Bolos - agyag darab, vagy márvány szóból ered. A luridus jelentése- sápadt, fakó, amely a sápadt, egészségtelen színre utal. Fajleírás: 1774-ben a német botanikus-mikológus Jacob Christian Schaeffer nevezte el, és írta le, mint Boletus luridus, a tudományos név azóta is elfogadott és használt.

Az adatbázisból elérhető gombák:

Összes gomba:421
Védett gombák:67
Ehető gombák:245
Mérgező gombák:61
Nem ehető gombák:115
Feltételesen ehető gombák:20
Árusítható gombák:58
close ablak



Gombahatározó oldalról..

tönkös kacskagomba

Üdvözöllek a Gombaportál nevű oldalon! A gombahatározó oldal gombakedvelők, gyűjtők természet kedvelők segítségére jött létre.

Segítséget nyújt a gombák megismerésében bárkinek, legyen az kezdő vagy már rutinos gombász. Az étkezésre szánt gombát mindig mutasd meg, a gombaszakértőnek! A gombahatárzó nem helyetesítí a gombaszakértőket, az oldal folyamatos fejlesztés allat áll, köszönöm hogy megnézed és segítesz fejleszteni...

Piros Gábor