December hónapban található gombák

Vöröses nyálkásgomba

vöröses nyálkásgomba képe

Chroogomphus rutilus

Gomba leírása
Kalap: Domború, majd lapos, de középen csúcsos, 5-10 cm nagy, vastag húsú. Színe rézvörös, lilásan barnásvörös, narancsvörös vagy sárgás szürkésvörös. Felülete kissé ragadós vagy szárazon fényes. Lemezek: Kezdetben vörösesbarnák, majd lilásbarnák, végül barnásfeketék. A fiatal gombán fátyol köti össze a kalap szélét a tönkkel és takarja a lemezeket. Tönk: Karcsú, orsószerű, többnyire görbe, 5-10 cm hosszú, 0,5-2 cm vastag, tömör. Színe nagyjában a kalaphoz hasonló: sárgás, vöröses, lilás, alul a tövén sárga, narancssárga, közepén többnyire keresztben foltos, csíkos. Hús: Narancssárga, rozsdavörös, lilásvörös színű, a tönk tövében élénksárga. A féregrágás a halványabb húsban lilavörös lesz, feltűnően elszíneződik. Fogyaszthatóság: Ehető és árusítható. Íze enyhén fanyar, szaga alig van. Jó, ehető gomba. Fogyasztásra sokféleképpen alkalmas, de leginkább levesnek kiváló. Kitűnően és szépen szárad. Spóra: Nagyon sötét füstös olajbogyó fekete; 15-22 x 5,5 7 μm; hosszúkás orsó alakú. Megjegyzés: A rutilus jelentése:  piros vagy vörös, ami találó elnevezés az ilyen kalapú gombákra. A nemzettség neve chroogomphus, ami a görög ghompos szóból ered, és a jelentése- nagy ék alakú köröm, vagy dugó. Fajleírás: 1774-ben Jacob Christian Schaeffer írta le először ezt a gombát, és Agaricus rutilus nevet adott neki. 1964-ben került át a Chroogomphus nemzetségbe az amerikai mikológus Orson K. Miller, Jr., (1930-2006) által.

Szürkésbarna pereszke

szürkésbarna pereszke képe

Lepista sordida

Gomba leírása
Kalap: 4-10 cm átmérőjű; fiatalon domború, majd kiterül, ellaposodik, közepe kissé benyomottá válik, széle többé-kevésbé hullámos lesz; szürkéslila, barnás, piszkos ibolyásbarnás, nedvesen sötétebb, fénylő; felülete sima, csupasz. Lemezek: A tönkre foggal lefutók, szélesek; lila, halványlila, végül piszkosbarnás színűek lesznek. Tönk: 5-8 cm hosszú, 0.5-1.5 cm vastag; többnyire bunkó alakú; alja gyapjasan szálas; kalaphoz hasonló színű; felülete szálas. Hús: A kalap törékeny, vékony húsú, a tönk szívós, rostos; halvány szürkéslilás; földszagú, enyhe ízű vagy kissé kesernyés. Előfordulása: Májustól decemberig; legelőn, kertben, lomberdőben, növényi korhadékon, trágyás, füves helyen, gyakran boszorkánykörben vagy csoportosan növő, gyakori faj. Spóra: Krémes fehér vagy nagyon halvány rózsaszín; 6-9 a 4-5μm; ellipszoid, kis tüskékkel díszített. Megjegyzés: A lepista korsót vagy serleget jelent. A sordida latin szó és a jelentése- piszkos, koszos. Fajleírás: 1821-ben a híres svéd Elias Magnus Fries mikológus írta le, aki a kéttagú tudományos nevét adta Agaricus sordidus. 1949-ben a német származású Rolf Singer a lepista nemzetséghez sorolta, így ezt a gombát mint Lepista sordida jegyzik.

Vöröses kénvirággomba

vöröses kénvirággomba képe

Hypholoma lateritium

Gomba leírása
Kalap: 4-12 cm átmérőjű; fiatalon domború, végül kiterül; közepén narancsos, téglavörös, vörösbarna, a széle felé okkersárga, sárgás színű; felülete sima vagy a széle felé rányomott burokmaradványokkal díszített; peremén gyakran szakadozott, cafrangos fátyolmaradványok láthatóak. Lemezek: A tönkhöz nőttek, sűrűn állók; fiatalon halványsárgák, majd sárgásbarnák, végül olívszürkék, élük világosabb. Tönk: 5-15 cm hosszú, 0,4-1,5 cm vastag; hengeres, sokszor görbe; sárgás, a töve felé téglavörös színű; felülete benőtten szálas, fiatalon pókhálószerű fátyla van, melynek szálas maradványa a tönk felső részében a spóraportól sötétre festődik. Hús: Világossárga, a tönkben barnás; szagtalan, kesernyés ízű. Előfordulása: Májustól decemberig, lombosfák korhadékán csoportosan növő, gyakori faj. Spóra: Lilás-barna; 6-8 x 3-4.5μm; elliptikus, sima. Megjegyzés: Hypholoma név jelentése- gomba szálak (hifák). A lateritium és a sublateritium érdemel némi magyarázatot:  Sub- egyszerűen azt jelenti, alacsonyabban lévő, vagy -alatti. A Laterit - azt jelenti, tégla színű (bár a tégla lehet bármilyen színű),  a legtöbb ember a téglavörös-re gondol, így a tégla szín erre utal. A jelenleg elfogadott egyedi név lateritium így találó elnevezés. Fajleírás: 1762-ben Jacob Christian Schaeffer írta le ezt a fajt és nevezte el Agaricus lateritius-nak. Több mint egy évszázaddal később, 1871-ben a Der Führer in die Pilzkunde kiadványban Paul Kummer sorolta át a jelenlegi Hypholoma nemzetségbe. Az USA-ban a legtöbb mikológus a Hypholoma sublateritium (Schaeff.) Quel. nevet részesíti előnyben.

Bükki pereszke

bükki pereszke képe

Tricholoma sciodes

Gomba leírása
Kalap: 3-10 cm átmérőjű;kúpos, majd kiterül, közepén jellegzetes, tompa csúccsal; világos- vagy sötétszürke,gyakran ibolyás vagy idősen barnás árnyalattal; felülete selymesen fénylő, fiatalon sima, majd sugarasan, benőtten szálas, végül kissé pikkelykés lesz, nedvesen tapadós. Lemezek: A tönk előtt felkanyarodnak, majd foggal ránőnek; fehéresek, kissé rózsás árnyalattal, majd szürkések, élük feketén pontozott, fűrészes. Tönk: 5-10 cm hosszú,1-1,5 cm vastag; hengeres; fehéres, szürkés, szálas. Hús: Vékony, elég kemény; fehéres; földszagú, íze keserű, majd csípős. Előfordulás: Szeptembertől decemberig; savanyú talajon, bükk alatt növő, hazánkban ritka gombafaj. Spóra: Fehér; 6.5-7.5 x 5-6.5 μm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: A gomba védett, így hagyjuk a termőhelyén. A tricholoma jelentése: szőrös szélű (kalapszél). A sciodes jelentésére nem találtam utalást. A latin scio- tudást, ismeretet jelent, de ez egyenlőre nem illeszkedik a gombára. Fajleírás: 1801-ben Christiaan Hendrik Persoon írta le ezt a gombát tudományosan, és az Agaricus sciodes nevet adta neki. A francia természettudós, Charles-Edouard Martin (1847-1937) 1919-ben egy kiadványban sorolta a jelenlegi nemzetséghez, az elfogadott tudományos neve Tricholoma sciodes lett.

Lila pereszke

lila pereszke képe

Lepista nuda

Gomba leírása
Kalap: Kezdetben félgömb alakú, domború, majd kiterülő, idős korban tölcséresedő, 5-15 cm nagy. Színe kezdetben élénk hamvas ibolyáskék, ibolyásbarna, majd fokozatosan barnul és fakul. Az idős példányok szürkésbarnák, vörösesbarnák, az ibolyaszín csak a kalap közepén látszik, majd eltűnik. Lemezek: Sűrűn állók, nem lefutók, de néha lehetnek kissé lefutók is. Színük kezdetben a kalappal egyező, ibolyáslila, de fokozatosan barnul, bár valamivel később, mint a kalap. A lemezek aránylag könnyen lefejthetők a húsról. Tönk: Aránylag rövid, fiatalon az avarból alig kiemelkedő, 5-10 cm magas, 1-2 cm vastag, egyenes vagy kissé hajlott, alul elgörbülő, kiszélesedő. Rostos, rugalmas. Színe ibolyáslila, hosszában csíkos, néha világosabb. Felső részén, lilás alapon néha fehéresen hamvas, korpás. Alul molyhos-nemezes, és lombbal, avarral összefüggő micéliumfonalak tapadnak rajta, amelyek nemritkán szintén lilásak. Hús: Merev, nem törékeny, de a tönkben rostos. Színe ibolyáslila, idősebb korban világosabb, fakuló, vizenyősebb, lehet barnás vagy fehéres is. Változó, néha kellemes, illatszerre, ibolyára vagy mandulára emlékeztető, de többnyire retekszagú. Íze kellemes, néha kissé savanykás, nemritkán retekízű. Előfordulás: Vastag lombszőnyegen, avaron, erdőben, erdőszélen, árokszéleken termő gomba. Megtalálható néha kertekben is. Főleg tölgyfaleveleken vagy korhadó fenyőtűkön, de más lombszőnyegen és földdel letakart avarban, szemétben is terem. Mogyoróbokrok közelében különösen gyakori. Gyakran előfordul nagy boszorkánykörökben vagy sorokban is. Nem könnyű észrevenni, mert a fiatal példányokat lomb takarja, ezért ha egyet meglátunk, a vonalat követve a többit is kikaparhatjuk az avar alól. A talaj szerint mérete és színe változik. Fenyőtűkőn sötétebb ibolyás, lomberdőben - nyáron - halványbarnás. Említést érdemel, hogy a lila pereszke tulajdonképpen néhány egymáshoz igen hasonló rokon faj. Nagy változékonyságának ez a magyarázata. Szeptember elejétől decemberig fordul elő, néha még később is. A gyengébb fagyot tűri, olykor tavasszal, helyenként nyáron is előjön. Gyakori, de nem minden évben egyformán, egyes években, nagy tömegben találjuk. Spóra: Halvány lilásfehér; 6,5-8 x 4-4,5 µm; elliptikus, enyhén szemcsés Megjegyzés: Ez a faj termeszthető is. A nuda jelentése meztelen, csupasz. Talán meglepő, de ez a gomba használható szövetek vagy papír festésére, zöld, lila vagy kék színben. Ahhoz, hogy zöld festéket kapjunk, a gombákat fel kell vágni, majd egy vas fazékban kell megfőzni. Fajleírás: Eredetileg 1790-ben a francia mikológus Jean Baptiste Francois Pierre Bulliard írta le és nevezte el Agaricus nudus-nak. Majd 1871-ben a német mikológus Paul Kummer az új Tricholoma nemzetségbe sorolta. Szintén 1871-ben Mordecai Cubitt Cooke sorolta be a lepista nemzetség alá, így a Tricholoma nuda és a Lepista nuda elfogadott szinonimák. A Clitocybe nuda nevet Howard E. Bigelow & Alexander H. Smith 1969-ben javasolta, ám néhány hatóság mégis a lepista nevet tartja elfogadottnak.

Mezei szegfűgomba

mezei szegfűgomba képe

Marasmius oreades

Gomba leírása
Kalap: Fiatalon púposan domború, később lapos, de akkor közepén gyakran kissé csúcsos. Az öreg gomba kalapjának a széle néha felhajló, hullámos. 2-6 cm nagy. Fehéres sárga, sárgásbarnás, barnás testszínű, esetleg rozsdabarnás. Közepén többnyire sötétebb, illetve a kalapon gyakran egy sötétebb belső és egy ugyanolyan széles világosabb külső rész látszik. Az idősebb példányok kalapjának széle többnyire kissé bordás. Lemezek: Ritkán állók, nem lefutók, aránylag vastagok, a tönk felé lekerekítettek. Színük nem fehér, hanem világos sárgásbarnás, fehéresbarnás, okkerbarnás. Spórái fehérek, kicsinyek, tojásdadok. Tönk: Karcsú, egyenes, egyenletesen vastag, 4-10 cm hosszú, 3-6 mm vastag, olyan szívós, hogy körömmel kell lecsípni. Színe a kalappal megegyező vagy alul kissé sötétebb. Hús: A kalapban vékony, eléggé rugalmas, merev, fehéres, halványsárgás. A tönkben szívós és nehezen elszakítható. A gomba száraz időben elfonnyad, de ha ismét nedvességhez jut, újra éled. Előfordulás: Fű között terem. Legelőkön, réteken, mezőkön találjuk, de erdőszélen, erdei füves tisztásokon, kertekben is. Kora tavasztól késő őszig, többnyire igen nagy tömegben, seregesen terem, gyakran boszorkánykörben vagy hosszú, zegzugos vonalban. Spóra: Fehér; 8-10 x 5-6 µm; elliptikus, sima. Megjegyzés: A nemzetség neve Marasmius a görög szóból marasmos, vagyis kiszáradás szóból ered. Elias Magnus Fries, aki elkülönítette a Marasmius nemzetséget, a hasonló fehér spórás Collybia gombákat sorolta a marasmius csoportba, a legfontosabb elkülönítő tényező, hogy a Marasmius gombák képesek hidratálódni a kiszáradás után. Fries ezt marescence-nek hívta. Az oreades az Oreiades -nimfák (a görög mitológiában, a szépség és termékenység megtestesítő női ) szóból ered. A nimfák különösen szép helyekhez vagy tájakhoz kötődnek - otthonaik a hegyek, völgyek, szurdokok-, amelyek mind olyan helyek, ahol ezt a gombát lehet találni, de valójában ezek a gombák egyáltalán nem korlátozódnak az ilyen helyekre. Fajleírás: Először 1792-ben írta le egy tudományos irodalomban, az angol természettudós James Bolton (1750-1799). A svéd mikológus Elias Magnus Fries, sorolta át a Marasmius nemzetségbe, és létrehozta a jelenleg elfogadott tudományos nevet Marasmius oreades.

Az adatbázisból elérhető gombák:

Összes gomba:420
Védett gombák:67
Ehető gombák:244
Mérgező gombák:61
Nem ehető gombák:115
Feltételesen ehető gombák:20
Árusítható gombák:58
close ablak



Gombahatározó oldalról..

vöröses nyálkásgomba

Üdvözöllek a Gombaportál nevű oldalon! A gombahatározó oldal gombakedvelők, gyűjtők természet kedvelők segítségére jött létre.

Segítséget nyújt a gombák megismerésében bárkinek, legyen az kezdő vagy már rutinos gombász. Az étkezésre szánt gombát mindig mutasd meg, a gombaszakértőnek! A gombahatárzó nem helyetesítí a gombaszakértőket, az oldal folyamatos fejlesztés allat áll, köszönöm hogy megnézed és segítesz fejleszteni...

Piros Gábor