Április hónapban található gombák

Mezei szegfűgomba

mezei szegfűgomba képe

Marasmius oreades

Gomba leírása
Kalap: Fiatalon púposan domború, később lapos, de akkor közepén gyakran kissé csúcsos. Az öreg gomba kalapjának a széle néha felhajló, hullámos. 2-6 cm nagy. Fehéres sárga, sárgásbarnás, barnás testszínű, esetleg rozsdabarnás. Közepén többnyire sötétebb, illetve a kalapon gyakran egy sötétebb belső és egy ugyanolyan széles világosabb külső rész látszik. Az idősebb példányok kalapjának széle többnyire kissé bordás. Lemezek: Ritkán állók, nem lefutók, aránylag vastagok, a tönk felé lekerekítettek. Színük nem fehér, hanem világos sárgásbarnás, fehéresbarnás, okkerbarnás. Spórái fehérek, kicsinyek, tojásdadok. Tönk: Karcsú, egyenes, egyenletesen vastag, 4-10 cm hosszú, 3-6 mm vastag, olyan szívós, hogy körömmel kell lecsípni. Színe a kalappal megegyező vagy alul kissé sötétebb. Hús: A kalapban vékony, eléggé rugalmas, merev, fehéres, halványsárgás. A tönkben szívós és nehezen elszakítható. A gomba száraz időben elfonnyad, de ha ismét nedvességhez jut, újra éled. Előfordulás: Fű között terem. Legelőkön, réteken, mezőkön találjuk, de erdőszélen, erdei füves tisztásokon, kertekben is. Kora tavasztól késő őszig, többnyire igen nagy tömegben, seregesen terem, gyakran boszorkánykörben vagy hosszú, zegzugos vonalban. Spóra: Fehér; 8-10 x 5-6 µm; elliptikus, sima. Megjegyzés: A nemzetség neve Marasmius a görög szóból marasmos, vagyis kiszáradás szóból ered. Elias Magnus Fries, aki elkülönítette a Marasmius nemzetséget, a hasonló fehér spórás Collybia gombákat sorolta a marasmius csoportba, a legfontosabb elkülönítő tényező, hogy a Marasmius gombák képesek hidratálódni a kiszáradás után. Fries ezt marescence-nek hívta. Az oreades az Oreiades -nimfák (a görög mitológiában, a szépség és termékenység megtestesítő női ) szóból ered. A nimfák különösen szép helyekhez vagy tájakhoz kötődnek - otthonaik a hegyek, völgyek, szurdokok-, amelyek mind olyan helyek, ahol ezt a gombát lehet találni, de valójában ezek a gombák egyáltalán nem korlátozódnak az ilyen helyekre. Fajleírás: Először 1792-ben írta le egy tudományos irodalomban, az angol természettudós James Bolton (1750-1799). A svéd mikológus Elias Magnus Fries, sorolta át a Marasmius nemzetségbe, és létrehozta a jelenleg elfogadott tudományos nevet Marasmius oreades.

Borostás réteggomba

borostás réteggomba képe

Stereum hirsutum

Gomba leírása
Jellemzés: Ez a nagyon szép színű gomba hullámosán karéjos, szabálytalan, tetőcserépszerű kalapokat képez, amelyek a fára szélesen ránőttek és friss állapotban jellegzetes sárgás-narancssárga a szegélyük. Termőtest: Az egyes termőtestek 2-10 cm szélesek, fehéresek, sárgásbarnák vagy szürkék, sárga szegéllyel. A felülete bolyhos, szőrös és kissé sávos. Termőréteg: A termőréteg, a himénium, sima, élénk narancssárga vagy okkerszínű, ritkábban rózsaszín árnyalatú is lehet. Később és szárazon többé-kevésbé szürkére kifakulhat. Hús: A hús vékony, hártyás és bőrszerűen szívós. Előfordulás: Európában mindenütt elterjedt, gyakori faj. Frissen vágott lombos fákon él, az elsők közt telepszik meg rajtuk. Különösen szívesen nő levágott ágakon, tölgyfarakásokon és tuskókon. Fehérkorhadást okoz. Nyíren, bükkön és más lombos fákon is megjelenik, de csak nagyon ritkán található tűlevelű fán. Egyéves-áttelelő, az előző évi termőtest a következő évben tovább nő a peremén. Spóra: Fehéres; 6-7,5 x 3-3.5 μm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: A réteggombák (Stereum) általában fákon élnek, termőrétegük sima, tehát csöveket, pórusokat, tüskéket vagy lemezeket nem lehet látni. A hirsutum jelentése borzas, sörtés. A stereum jelentése kemény. Fajleírás: 1787-ben a német természettudós Carl Ludwig von Willdenow (1765-1812) írta le, aki a Thelephora hirsuta tudományos nevét adta.  1821-ben a brit mikológus Samuel Frederick Gray (1766-1828) sorolta át ezt a fajt a Stereum nemzetséghez, létrehozva a jelenleg elfogadott tudományos nevét Stereum hirsutum.

Piruló galóca

piruló galóca képe

Amanita rubenscens

Gomba leírása
Kalap: Félgömb alakúból lapos, szétterülő, 5-18 cm nagy. Vörösbarnás színű, de különböző színváltozatokban előfordul: borvörös, piszkos-vörös, szürkés hússzínű, sárgásbarna, okkeres-szürke vagy fehéres, vörös futtatással. A világosabb példányok nemritkán foltosak. A burokmaradványok a kalapon szürkés, barnás vagy fehéres színű, különböző nagyságú kiálló pettyek, amelyek eléggé tapadnak, de az eső mégis lemoshatja őket. A fiatal gombán olyan sűrűn borítják a kalapot, hogy közöttük a kalap bőre alig látszik. A kalap bőre lehúzható, széle sima, legfeljebb az idősebb példányokon kissé bordás. Lemezek: Sűrűn és szabadon állóak, szélesek. Fehérek, de az idősebb példányokon maguktól is, egyébként nyomásra, sérülésre általában vörösödnek. Tönk: Zömök, 8-18 cm hosszú, 1-3,5 cm vastag, alul rücskös, pikkelyes gumóval. A gumó 3-5 cm vastag is lehet. A tönk kezdetben majdnem fehér, később különösen alul vöröses, nyomásra és sérülésre vörösödő. Gallérja jól fejlett, fehér, lelógó, csíkos. Hús: Fehér, a kalap bőre alatt halványvöröses, nyomásra vagy a törés helyén többnyire megvörösödik, néha megbarnul, de előfordul, hogy a színe alig változik. A tönk tövében azonban mindig vörösödik, és többnyire már magától is vöröses. Ugyanilyen a kukacrágások helyén is. Szaga enyhén kellemes. Íze fiatalon édeskés, később kissé kaparó. Előfordulás: Főleg lomberdőben, különösen tölgyesben találjuk, de gyakran fenyvesben is, fák közelében, mert gyökérkapcsolt gomba. A sűrűbb erdőt kedveli. Tavasztól késő őszig majdnem minden évben igen gyakori. Spóra: Fehér; 8-9(11) x 5-7 µm; ovális-elliptikus Megjegyzés: az irodalomban találhatóak utalások az esetleg mérgező A. psecudo-rubenscens fajra, de ennek megléte és előfordulása nem tisztázott. A rubenscens vöröslőt, vörösre váltót jelent, utalva a hús vörösödésére sérülés hatására. Fajleírás: Christiaan Hendrik Persoon 1797-ben írta le és adta neki ezt a nevet.

Ízletes kucsmagomba

ízletes kucsmagomba képe

Morchella esculenta

Gomba leírása
Jellemzés: Sárgásbarna süvege méhsejtszerűen gödrös. A gomba viasszerűen törékeny húsú és belül teljesen üres. Csak tavasszal, televényes (gazdag tápanyaggal rendelkező), füves talajon terem. Süveg: Kucsmaszerű, tojásdad vagy gömbszerű. Széle a tönkkel alul teljesen összenőtt. 5-8 cm magas, és majdnem ugyanolyan széles. Felszínét szabálytalanul, sejtszerűen bordák és mély gödröcskék borítják. Színe halványbarnás, de lehet világosabb okkersárga vagy sötétebb szürkésbarna is. A süveg belül üres, és az üreg a tönkben közvetlenül folytatódik. Tönk: Aránylag rövid, 4-12 cm magas, 4-8 cm széles, fehér vagy kissé sárgásfehér. Felülete lisztes-poros, gödrös vagy ráncos, belül a süveggel összefüggően teljesen üres. Az üreg belső felülete fehér, sima. Hús: Mereven puha, viasszerű, törékeny, fehér. Előfordulás: Kora tavasszal terem, április közepétől júniusig. Enyhe tavaszban már márciusban előjöhet. Lombos erdő szélén, ligetes helyen, réteken, patakparton, kertekben, agyagos televénytalajon találjuk. Nálunk csak néhány vidéken gyakori, de egyes helyeken tömegesen fordul elő. A szabadban, kertben, több-kevesebb sikerrel megtelepíthető. Spóra: Krém fehér, vagy vaj színű; 17,5-22 x 9-11μm; hyalin (üvegszerű, áttetsző), elliptikus sima Megjegyzés: A Morchella a latin morcellus-falat szóból származhat. Egyesek szerint a régi német morchel-gomba szóból is eredhet. Az esculenta latin és azt jelenti, ehető. Ez egy kiváló ehető gomba Fajleírás: 1753-ban Carl Linnaeus írta le ezt a gombát tudományosan, és adta a nevét Phallus esculentus. Talán a phallus impudikus-hoz való hasonlósága miatt (szömörcsög). A Phallus impudicus általában, az év későbbi szakaszában található, a Morchella esculenta viszont tavasszal, így a két faj nem fordul elő egy időben.

Feketedő nedűgomba

feketedő nedűgomba képe

Hygrocybe conica

Gomba leírása
Kalap: Hegyes kúp alakú, végül a szélein visszahajló, de a középen kúpos marad, 2-6 cm széles. Színe élénksárga, narancsszínű, piros, többnyire e színekből keverten foltos. Nyomásra feketén foltosodik, az idős gomba végül magától is megfeketedhet. Állománya kissé szálas. Lemezek: Tönkhöz nőttek, eléggé ritkán állók, kissé vastagok. A színük kénsárga, de helyenként megszürkülnek. Spórapora, spórái fehérek. Tönk: Karcsú, egyenes, 6-10 cm hosszú, 5-10 mm vastag. Sárga, a töve fehér. Szálasan csíkos. Megfeketedő. Hús: Igen puha, vizenyős, sárga vagy narancssárga színű, de végül megfeketedik. A kalapban igen vékony. szaga és íze nem jellemző. Előfordulás: Füves helyeken, réten, mezőn, legelőn és erdei tisztásokon a fű között magányosan, tavasztól őszig esők után található. Spóra: Fehér; 8-10 x 5-7,5 µm; a majdnem gömb alakútól az oválisig, sima Megjegyzés: Ez a nagyon szép gomba a déli országokban még gyakoribb, mint Közép-Európában, de azért ott is kímélni kellene. A conica jelentése kúpos. Fajleírás: 1762-ben egy úttörő német mikológus Jacob Christian Schaeffer, írta le és adta az Agaricus conicus nevet a gombának. Egy másik német mikológus Paul Kummer 1871-ben rendszerezte új nemzetsége, aki a jelenleg elfogadott tudományos nevet Hygrocybe conica adta neki.

Vörösbarna papsapkagomba

vörösbarna papsapkagomba képe

Gyromitra fastigiata

Gomba leírása
Süveg:  5-15 cm magas, 5-8 cm átmérőjű; változó többnyire szabálytalan alakú, általában többcsúcsú, görbült, ráncolt, redős lapokból összenőtt, széle szabálytalanul hullámos; sárgásbarna, barna, vöröses- vagy rozsdabarna. Termőréteg: A süveg ráncolt felületét borítja. Tönk:  2-10 cm hosszú és széles; zömök, a süvegnél nem vagy alig rövidebb, hosszirányban vastagon bordázott, barázdás, többüregű; fehéres színű. Hús: Vastag, merev; fehér; szaga és íze nem jellegzetes. Előfordulása: Márciustól májusig, meszes talajú lomberdőben, főleg tölgyesekben, avarban vagy korhadó fatörzsek, tuskók mellett növő, egyes helyeken gyakori faj. Spóra: 27-32 × 12-15 µm; széles, elliptikus, olajcseppekkel, kissé hegyes. Megjegyzés: A gyromitra görög eredetű a gyro-kerek és a mitra-fejpánt szavakból származik. Fajleírás: 1834-ben Julius Vincenz von Krombholz (1782-1843) írta le Helvella fastigiata néven. A mai is elfogadott tudományos neve a Gyromitra fastigiata 1895-ből származik és Heinrich Rehm (1828-1916) nevéhez köthető.

Az adatbázisból elérhető gombák:

Összes gomba:421
Védett gombák:67
Ehető gombák:245
Mérgező gombák:61
Nem ehető gombák:115
Feltételesen ehető gombák:20
Árusítható gombák:58
close ablak



Gombahatározó oldalról..

gyapjas tintagomba

Üdvözöllek a Gombaportál nevű oldalon! A gombahatározó oldal gombakedvelők, gyűjtők természet kedvelők segítségére jött létre.

Segítséget nyújt a gombák megismerésében bárkinek, legyen az kezdő vagy már rutinos gombász. Az étkezésre szánt gombát mindig mutasd meg, a gombaszakértőnek! A gombahatárzó nem helyetesítí a gombaszakértőket, az oldal folyamatos fejlesztés allat áll, köszönöm hogy megnézed és segítesz fejleszteni...

Piros Gábor