Szeptember hónapban található gombák

Hagymatönkű pókhálósgomba

hagymatönkű pókhálósgomba képe

Cortinarius traganus

Gomba leírása
Kalap: Az először gömbölyded, majd domború kalap 4-10 cm-es nagyságot érhet el. Lila-ibolyáskék színe hamarosan világos okkerre változik. Az idősebb példányok elvesztik feltűnő színüket és ezüstös-fehéresre fakulnak ki. Fiatalon fátyolszerű burokmaradványok kötik össze a kalap szélét a tönkkel. Lemezek: A széles, kiöblösödő lemezek mérsékelten sűrűn állnak. Kezdetben rókavörös- okker színűek, majd lassan fahéjbarnára változnak, és fűrészelt élűek. Tönk: A tönk nem nő 10 cm-nél magasabbra, vastag bunkó alakja van, a bázis gumós. Ez is fiatalon élénk ibolyáskék, de idővel halvány okkerre változik. Fátyolszerű burokmaradványok fedik. Hús: A hús sárgásbarna és kellemetlen acetilénszaga van. Előfordulás: Júliustól októberig található, magányosan vagy csoportosan, savanyú talajú lombos és tűlevelű erdőkben. Hazánkban ritka. Spóra: Rozsdabarna; 8-9 x 5-5.5 μm; ellipszoid, kis szemölcsökkel vagy pöttyökkel borított. Megjegyzés: A hagymatönkű pókhálósgombának kellemes, gyümölcsillatú változatai is vannak: var. finimus és odoratum, amelyek szintén nem fogyaszthatók. A traganus jelentése bakszagú. Fajleírás: 1818-ban Elias Magnus Fries írta le először tudományosan, és Agaricus traganus nevet adta neki. 20 évvel később 1838-ban, szintén Fries nevezte át, amikor a jelenlegi nemzetséghez sorolta, így lett Cortinarius traganus a neve.

Selymes susulyka

selymes susulyka képe

Inocybe geophylla

Gomba leírása
Kalap: 2-5 cm átmérőjű; sokáig kúpos, majd kiterül, teteje púpos marad, széle gyakran behasadozik; fehéres, krémszínű; felülete selymes, finoman szálas; szélét fiatalon fátyolmaradvány díszíti. Lemezek: Szabadon és sűrűn állók, hasasok; fiatalon fehér, krémszínű, idővel okkerbarnás lesz; éle fehéren csipkézett. Tönk: 3-6 cm hosszú, 0,5-0,7 cm vastag; hengeres, a tövénél többé-kevésbé megvastagodik vagy kissé gumós; fehéres; csúcsán deres, pelyhes, lefelé szálas. Hús: Vékony, törékeny; fehéres; spermaszagú, íze jellegtelen. Előfordulása: Májustól októberig; lomberdőben növő, gyakori faj. Spóra: Halvány barna; 7,5-10 x 4.5-5.5μm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: Az Inocybe nemzetség név azt jelenti - szálas fej, míg a geophylla az ókori görög szavak geo - azaz a föld, és phyllon -levél szavakból ered. Fajleírás: 1821-ben Elias Magnus Fries, aki az Agaricus geophyllus nevet adta neki, írta le tudományosan. 1871-ben a német Paul Kummer mikológus sorolta át ezt a fajt az Inocybe nemzetséghez,  létrehozva a jelenleg elfogadott tudományos nevét Inocybe geophylla.

Rőt keserűgomba

rőt keserűgomba képe

Lactarius rufus

Gomba leírása
Kalap: A kalap legfeljebb 8 (10) cm széles lehet, fiatalon kúp alakú, majd laposan domborodó, végül kiterül és a jellegzetes, hegyes púp körül benyomottá válik. Sokáig megtartja egységes sötétvörös vagy vörösbarna színét. Néha lehet kissé halványabb szélű egyebeket találni. A felülete néha finoman deres, ezért mattnak tűnik. Lemezek: A sűrűnálló lemezek ránőttek a tönkre vagy lefutók, kissé villásan elágazók. Kezdetben fehérek, húsvörös árnyalattal, majd rozsdavöröses-világosokker színűek lesznek gyakran piszkos foltokkal, az idősebb egyedek fehéren porosak. Tönk: A 4-8 cm hosszú és 0,5-2 cm vastag tönk többé-kevésbé hengeres. A fiatal példányok tönkjének felszíne fehéresen deres, később sima. Világos színe lassan halványvörös, rozsdavörös tónusba megy át, különösen a tönk közepén hasonlít a kalap színéhez. Hús: A hús halvány vörösesbarnás színű. Kemény, a tönkben fiatalon tömött, később üreges lesz. Gyantás faillata van. Sérüléskor bőséges, fehéren maradó tejnedv folyik ki belőle. Íze rövid ideig gyantás, utána viszont égetően csípős és kaparós lesz. Előfordulás: Európában általában mindenfelé elterjedt, hazánkban nem gyakori. Szeptembertől novemberig, savanyú talajú fenyvesekben és nyírfa alatt nő, kedveli a mocsaras területeket. Spóra: Fehéres; 6,5-9 x 5.5-6.5μm; ellipszoid, fejlett hálózatos gerincekkel díszített. Megjegyzés: A rufus latin szó, jelentése rókavörös. A lactarius nemzetségnév jelentése a lacto-tej szóból származik, a nemzetség gombái sérülésre tejszerű nedvet adnak. Fajleírás: 1772-ben Scopoli írta le, aki ezáltal létrehozta a fajt, és az Agaricus Rufus nevet adta a fajnak. 1838-ban a svéd mikológus Elias Magnus Fries átsorolta a Lactarius nemzetséghez, megteremtve ezáltal az elfogadott tudományos nevét Lactarius Rufus.

Égertinóru

égertinóru képe

Gyrodon lividus

Gomba leírása
Kalap: 3-12 cm átmérőjű; fiatalon domború, széle sokáig aláhajló, elvékonyodó, hullámos, majd ellaposodik, idővel közepe kissé bemélyed; sárgás, okker- vagy fahéjbarnás, idősen szürkésbarnás, a nyomáshelyeken barnuló; felülete fiatalon nemezes, majd lecsupaszodó, nedvesen tapadós. Csöves rész: A tönkre mélyen lefutó, vékony; a kalap húsáról nehezen fejthető le; kezdetben élénksárga, majd zöldes árnyalatú, végül olívbarnás, nyomásra piszkos zöldeskékre színeződik; pórusai fiatalon szűkek. Tönk: 5-8 cm hosszú, 1-2 cm vastag; hengeres, karcsú, gyakran görbe, lefelé elvékonyodó; a kalaphoz hasonló színű; felülete többé-kevésbé szálas. Hús: A kalapban puha, a tönkben szívós; sárgás, sérülésre gyorsan kékül, majd rozsdabarna lesz; szaga nem jellegzetes, íze kissé savanykás. Előfordulás: Júliustól októberig; nedves helyen, éger alatt növő, védett faj. Spóra: Barnászöld; 4-6 × 3-5 µm; ovális, sima. Megjegyzés: Európán kívül még nem találtak rá erre a fajra. Mivel éger fához kötődik, és ezen fák visszaszorulóban vannak, így a gomba is ritka előfordulású. A lividus jeleentése ólom színű, és latin eredetű. A Gyrodon nemzetségnév görög eredetű, a gyros-kerek, vagy kanyargó és az odon-fog szavakból ered. Az gyros nevű étel is onnan kapta a nevét, hogy az elkészítéséhez a húst körbe-körbe forgatva sütik. Fajleírás: 1791-ben a francia mikológus Pierre Bulliard írta le, és Boletus lividus-nak nevezte el. A jelenlegi binomiális nevét 1888-ban kapta az olasz Pier Andrea Saccardo-tól.

Óriás csiperke

óriás csiperke képe

Agaricus augustus

Gomba leírása
Kalap: 10-30 cm átmérőjű; kissé szögletesen félgömb alakú, majd kiterül, ellaposodik; sárgás, okkeres alapszínű, a közepe kissé sárguló; felülete sűrű, sárgás, rozsdabarna szálas pikkelyekkel díszített; közepe barna, nem pikkelyes. Lemezek: Sűrűn és szabadon állók, sokáig fehéresek, piszkos krémszínűek, idővel halvány szürkésrózsásak lesznek, megöregedve sötétbarnára változnak; élük fehéres. Tönk: 10-30 cm hosszú, 1-6 cm vastag; bunkó alakú vagy gumós tövű; fehéres, idővel sárgás lesz; lelógó, nagy, felül fehér, alul sárgás pelyhes gallérja van; a gallér alatt a tönk többé-kevésbé sárgás, okkeres pikkelyekkel díszített. Hús: Vastag; fehér, vágáskor vöröses sárgásbarnára változik; ánizs- vagy mandulaszagú; jóízű. Előfordulása: Júniustól októberig, lomb- és fenyőerdőben növő, elég ritka faj. Hegyvidéki és síksági tölgyesekben él. Gyakori a ligetes, nyitottabb erdőrészeken, tisztásokon. Gyakran magas fűben is. Spóra: lilás-barna, 7-10 x 4.5-6.5μm, elliptikus, sima. Megjegyzés: Előfordulhat gyertyános-tölgyesekben, lucfenyvesekben vagy erdei fenyvesekben is. Hazánkban már mindenhonnan előkerült. A fák gyökerével él együtt, ezeket a fákat nagyobb parkokban is elkíséri. Az augustus latin szó jelentése nemes. Bár egyesek szerint a hónap nevére utal, amikor a legnagyobb előfordulása van. Az angol neve is Prince ként jegyzi. Fajleírás: 1838-ban a svéd botanikus-mikológus Elias Magnus Fries írta le, és adta neki ezt a nevet, amely azóta sem változott.

Pecsétviaszgomba

pecsétviaszgomba képe

Ganoderma lucidum

Gomba leírása
Termőtest: 5-10 (15) cm átmérőjű; félkör, vese vagy legyező alakú, vöröses színű, közepe barnás, a növekedésben lévő kalapszél fehéres, sárgás színű; felülete félkörösen barázdált, fényes, lakkszerű réteggel borított. Termőréteg: A pórusok aprók, szabályosak; fehéres színűek, később piszkosszürkék lesznek. Tönk: 5-10 cm hosszú, 0,5-2 cm vastag; oldalt álló, egyenetlen, sokszor kissé lapított, gyakran görbült; színe, felülete a kalaphoz hasonló. Hús: Rostos, szívós, fakeménységű; világosbarna; szaga nem jellegzetes, íze keserű. Előfordulása: Júniustól októberig, lomberdőkben, főleg tölgyesekben, fák tövében, tuskóján, egyenként vagy csoportosan előforduló, gyakori faj. Spóra: Vöröses-barna; 7-13 x 6-8 μm; ellipszoid vagy tojás alakú, egyik vége lapos, kettős falú, kisebb szemölcsökkel díszített. Megjegyzés: A latin lucidum jelentése: ragyogó, vagy fény. A Ganoderma a görög Ganos és derma szavakból származik, és azt jelenti, ragyogó bőr, a derma latinul irhát jelent. Így szinte mindkét neve ugyanazt jelenti. Összehasonlítva a nemzetség több tagját, a pecsétviaszgomba kiemelkedően fényes a többihez képest. Fajleírás: 1781-ben a brit William Curtis (1746-1799) írta le tudományosan, és adta a Boletus lucidus nevet a fajnak. A másik féltekén, a híres finn Peter Karsten (1834 -1917) mikológus 1881-ben sorolta át a mai nemzetséghez, és átnevezte Ganoderma lucidum-nak.

Az adatbázisból elérhető gombák:

Összes gomba:420
Védett gombák:67
Ehető gombák:244
Mérgező gombák:62
Nem ehető gombák:114
Feltételesen ehető gombák:19
Árusítható gombák:62
close ablak



Gombahatározó oldalról..

citromgalóca

Üdvözöllek a Gombaportál nevű oldalon! A gombahatározó oldal gombakedvelők, gyűjtők természet kedvelők segítségére jött létre.

Segítséget nyújt a gombák megismerésében bárkinek, legyen az kezdő vagy már rutinos gombász. Az étkezésre szánt gombát mindig mutasd meg, a gombaszakértőnek! A gombahatárzó nem helyetesítí a gombaszakértőket, az oldal folyamatos fejlesztés allat áll köszönöm a türelmet...

Piros Gábor