Március hónapban található gombák

Nyírfa-tapló

nyírfa-tapló képe

Piptoporus betulinus

Gomba leírása
Jellemzés: Az egyéves termőtestek rendszerint félkör vagy vese alakúak, hátul egy vastag, rövid nyél rögzíti a fához. A felső része domború, boltozott, tompa begörbülő peremű, felülete csupasz, sima és nem sávozott. Először fehéres, aztán szürkésbarna vagy barna, idővel gyakran repedezett, vékony, lehúzható, bőrszerű hártya bontja. Termőtest: Néha lelógó, harang vagy uborka alakú termőtestek jönnek létre, amelyek hosszabbak, mint amilyen szélesek. Általában 5-20 (30) cm szélesek, 7-15 cm-re emelkednek ki a fából és 2-5 cm vastagok lehetnek. Csöves rész: A kalap alsó részén lévő fehér csövek a vastag kalaphúshoz viszonyítva feltűnően rövidek (1-8 mm), az érett termőtesten könnyen elválaszthatók a húsáról. A csövek csak egy réteget képeznek, télen a gombák elpusztulnak. A fehéres, később sárgásszürke vagy világosbarna pórusok kerekek, kicsik, 3-4 db található milliméterenként. Hús: A fehér kalaphús teszi ki a gomba legnagyobb részét. Kezdetben húsos-szívós, elég lédús és nehéz, a száradás után parafaszerűen könnyű és porhanyós-morzsalékos lesz. Előfordulás: Szélesen elterjedt az északi féltekén, mindenütt gyakori, ahol nyírfák nőnek. Szorosan kötődik a nyírhez, más fafajon még nem találták. Főként idősebb vagy legyengült fákat támad meg, többnyire az ágcsonkoknál, sebhelyeken hatol be a törzsbe. A fában barnakorhadást okoz. Magas lég- és fanedvességet igényel. Amikor a tapló termőtestei megjelennek a törzseken, a fa hamar elpusztul, azonban a gombát még évekig megtalálhatjuk az elhalt anyagon. Spóra: Fehéres; 3 -6 x 1,5-2 μm; hengeres, ellipszoid. Megjegyzés: A betulinus fajnév jelentése nyírhez tartozó. A gomba gyulladáscsökkentő vegyületeket tartalmaz, és antibakteriális tulajdonsággal rendelkezik. Az 5000 éves múmia Ötzi felfedezésénél találtak mellette ilyen gombát, ami arra utal, hogy a fertőzésére gyógyszerként használhatta a Nyírfa-taplót. A nemzetség név Piptoporus azt jelenti, hogy ezeknek a gombáknak a pórusai (-porus utótag, ami pórust jelent és a pipt - előtag, amely a görög ige piptein-ből származik, jelentése "esik"), könnyen leszedhetőek vagy leesnek; Fajleírás: 1753-ban Carl Linnaeus írta le ezt a gombát, és Boletus suberosus-nak nevezte el, majd később a francia mikológus Jean Baptiste Francois (Pierre) Bulliard megváltoztatta a fajnevét betulinus-ra - utalva a nyírfára ( Betula spp.) amelyen megtalálható. 1821-ben, sorolta át az elterjedt Polyporus nemzetséghez, ahol hatvan évig tartózkodott. Aztán 1881-ben, a finn mikológus Petter Adolf Karsten (1834-1917) egy új nemzetséghez sorolta a Piptoporus-hoz , amelyet ő hozott létre, és ahol csak két másik faj létezik.

Kétspórás csiperke

kétspórás csiperke képe

Agaricus bisporus

Gomba leírása
Kalap: Eleinte félgömb alakú, majd domborúvá válik. 4-12 cm átmérőjűre nő meg. Idősebb korban kiterülhet. Széle fiatalon sokáig begöngyölt, és túlnő a lemezeken is. Felülete változatos a simától a körkörös pikkelyesig egyaránt előfordulhat. Az alapszíne fehértől a világosbarnáig, sötét kakaó barnáig terjed. Lemezek: A lemezek keskenyek, sűrűn és szabadon állóak, színűk rózsaszín. Öregen bíborbarnák lesznek. Tönk: A közepes termetű gomba magassága a 4-7 cm-t is eléri, maximum 4 cm vastagságú lehet. A tönkön lévő felálló gallér felett fehéres lemezszínű színű, alatta fehéres. A tönk lefelé megvastagodhat, a gallér alatt lehet kissé pelyhes. Hús: Vastag és puha húsú. A hús fehér vágáskor vörösödhet. Idősebben kissé rozsdás színű lehet. Jellegzetesen csiperkeszagú, nagyon kellemes ízű. Előfordulás: Mindenféle nyílt területen, kertekben, legelőkön és bolygatott területeken is megtalálható. Márciustól egész novemberig. Hazánkban gyakori faj. Spóra: Sötét csokoládé barna;  6-7,5 x 4-5 µm; ovális, sima Megjegyzés: Egyéb elnevezései a sampinyon és termesztett csiperke. A bisporus jelentése két spórás. A bisporus név onnan ered, hogy két spóra található minden bazídiumon, míg más csiperke faj esetében (sőt a legtöbb bazídiumos gomba esetén) is négy spóra található a bazídiumokon. A legkorábbi termesztési leírás a francia botanikustól Joseph Pitton de Tournefort-tól származik. 1707-ből. Fajleírás: A dán mikológus Jakob Emanuel Lange (1864-1941) írta le és bár rég óta ismerte, hogy különbözik a kerti csiperkétől, mégis 20 évvel később 1926-ban a német mikológus Emil J Imbach (1897-1970) sorolta külön fajként.

Ragadós bocskorosgomba

ragadós bocskorosgomba képe

Volvariella gloiocephalus

Gomba leírása
Kalap: Kúposból szétterülő, széle később felhajlik, de többnyire csak az egyik oldalán. 6 -15 cm széles, eléggé vékony húsú. Színe fehér, szürkés - sárgásfehér vagy közepén sötétebb, az idősebb példányok barnulók. Felülete többnyire ragadós. Lemezek: Szélesek, kezdetben fehérek, majd rózsaszínre, húsvörösre színeződnek, az öreg gombán kissé megbarnulnak. Felülete többnyire ragadós. Tönk: Eléggé magas és karcsú, felfelé vékonyodó, tömör, 4-20 cm hosszú, 1- 2 cm vastag. Fehér vagy a kalaphoz hasonló színű, selymes felületű. A tönk a kalapból csuklósan kifordítható. A tönk tövén a bocskor feltűnően nagy, fehér, behasadozó szélű. Hús: Puha, törékeny, vizenyős, fehér. Nem jó, összehúzó ízű és nem jó szagú, de szaga nem jellemző. Előfordulás: Tavasztól őszig terem, különösen május júniusban. Lakott helyek közelében, korhadó, trágyás anyagon, kertben, ligetekben, temetőkben, utak mentén, városban is, néha erdőben. Sokfelé nem ritka. Spóra: Rózsaszínes-barna; 13-18 x 8-10µm; elliptikus, sima. Megjegyzés: A Volvariella név hivatkozás a bocskorra (volva), amely a szár bázisának hártyás, fátyol maradványa. A gloiocephala a görög gloio ragasztó vagy nyálkás anyag és cephalus, vagyis fej szavakból származik. Ezért gloiocephalus jelentése ragadós fej - utalás a kalap nyúlós felületére. Fajleírás: Augustin Pyramus de Candolle írta le ezt a gombát 1815-ben, és Agaricus gloiocephalus-nak nevezte el. A jelenleg elfogadott tudományos név 1986-tól használatos, amikor Teun Boekhout és Manfred Enderle mikológusok új rendszertani besorolást adtak neki, és Volvariella gloiocephala néven ismerik azóta. A faj az újonnan létrehozott Volvopluteus nemzetség tagja. Mivel a nemzetség új, ezért sokan még speciosa néven hivatkoznak rá.

Bársonyos réteggomba

bársonyos réteggomba képe

Stereum subtomentosum

Gomba leírása
Termőtest: A többi réteggombától eltérően csak kissé futhat le az aljzatra. Gyakran több egymás mellett vagy fölött helyezkedik el, össze is nőhetnek. Kalap: 3-10 cm átmérőjű, 0,2-0,6 cm vastag, legfeljebb 5 cm-re áll el a faanyagtól; legyező, kagyló vagy félkör alakú, hullámos, néha alja felé tönkszerűen elvékonyodó; okker-, narancssárgás-, vörösesbarna, idősen az algáktól zöldes lehet, de a növekedésben levő szegélye mindig fehéres; felülete finoman bársonyos, nemezes, zónázott. Termőréteg: Sima; a kalap alsó részén található; okkersárgás, gyakran szürkésokker, a szélén fiatalon fehéres színű. Hús: Vékony, bőrszerű, szívós; sárgásbarna; nincs különösebb szaga és íze. Előfordulás: Januártól decemberig; elhalt vagy néha legyengült, sebzett, élő lombos fákon, főleg bükkön növő, hazánkban nem ritka gombafaj. Spóra: Fehér, vagy nagyon halvány barna; 7 x 2-2.5 μm; hosszúkás, sima. Megjegyzés: A stereum nemzetség név jelentése kemény. A subtomentosum egy latin szó, amely azt jelenti, hogy finom szálakkal borított, bolyhos; jelen esetben a bársonyos is értelmezhető. Fajleírás: 1964-ben a cseh Zdeněk Pouzar írta le a fajt. 1874-ben Elias Magnus Fries már utalt erre a gombára, mint a Stereum ochroleucum alfajára.

Piruló galóca

piruló galóca képe

Amanita rubenscens

Gomba leírása
Kalap: Félgömb alakúból lapos, szétterülő, 5-18 cm nagy. Vörösbarnás színű, de különböző színváltozatokban előfordul: borvörös, piszkos-vörös, szürkés hússzínű, sárgásbarna, okkeres-szürke vagy fehéres, vörös futtatással. A világosabb példányok nemritkán foltosak. A burokmaradványok a kalapon szürkés, barnás vagy fehéres színű, különböző nagyságú kiálló pettyek, amelyek eléggé tapadnak, de az eső mégis lemoshatja őket. A fiatal gombán olyan sűrűn borítják a kalapot, hogy közöttük a kalap bőre alig látszik. A kalap bőre lehúzható, széle sima, legfeljebb az idősebb példányokon kissé bordás. Lemezek: Sűrűn és szabadon állóak, szélesek. Fehérek, de az idősebb példányokon maguktól is, egyébként nyomásra, sérülésre általában vörösödnek. Tönk: Zömök, 8-18 cm hosszú, 1-3,5 cm vastag, alul rücskös, pikkelyes gumóval. A gumó 3-5 cm vastag is lehet. A tönk kezdetben majdnem fehér, később különösen alul vöröses, nyomásra és sérülésre vörösödő. Gallérja jól fejlett, fehér, lelógó, csíkos. Hús: Fehér, a kalap bőre alatt halványvöröses, nyomásra vagy a törés helyén többnyire megvörösödik, néha megbarnul, de előfordul, hogy a színe alig változik. A tönk tövében azonban mindig vörösödik, és többnyire már magától is vöröses. Ugyanilyen a kukacrágások helyén is. Szaga enyhén kellemes. Íze fiatalon édeskés, később kissé kaparó. Előfordulás: Főleg lomberdőben, különösen tölgyesben találjuk, de gyakran fenyvesben is, fák közelében, mert gyökérkapcsolt gomba. A sűrűbb erdőt kedveli. Tavasztól késő őszig majdnem minden évben igen gyakori. Spóra: Fehér; 8-9(11) x 5-7 µm; ovális-elliptikus Megjegyzés: az irodalomban találhatóak utalások az esetleg mérgező A. psecudo-rubenscens fajra, de ennek megléte és előfordulása nem tisztázott. A rubenscens vöröslőt, vörösre váltót jelent, utalva a hús vörösödésére sérülés hatására. Fajleírás: Christiaan Hendrik Persoon 1797-ben írta le és adta neki ezt a nevet.

Ízletes kucsmagomba

ízletes kucsmagomba képe

Morchella esculenta

Gomba leírása
Jellemzés: Sárgásbarna süvege méhsejtszerűen gödrös. A gomba viasszerűen törékeny húsú és belül teljesen üres. Csak tavasszal, televényes (gazdag tápanyaggal rendelkező), füves talajon terem. Süveg: Kucsmaszerű, tojásdad vagy gömbszerű. Széle a tönkkel alul teljesen összenőtt. 5-8 cm magas, és majdnem ugyanolyan széles. Felszínét szabálytalanul, sejtszerűen bordák és mély gödröcskék borítják. Színe halványbarnás, de lehet világosabb okkersárga vagy sötétebb szürkésbarna is. A süveg belül üres, és az üreg a tönkben közvetlenül folytatódik. Tönk: Aránylag rövid, 4-12 cm magas, 4-8 cm széles, fehér vagy kissé sárgásfehér. Felülete lisztes-poros, gödrös vagy ráncos, belül a süveggel összefüggően teljesen üres. Az üreg belső felülete fehér, sima. Hús: Mereven puha, viasszerű, törékeny, fehér. Előfordulás: Kora tavasszal terem, április közepétől júniusig. Enyhe tavaszban már márciusban előjöhet. Lombos erdő szélén, ligetes helyen, réteken, patakparton, kertekben, agyagos televénytalajon találjuk. Nálunk csak néhány vidéken gyakori, de egyes helyeken tömegesen fordul elő. A szabadban, kertben, több-kevesebb sikerrel megtelepíthető. Spóra: Krém fehér, vagy vaj színű; 17,5-22 x 9-11μm; hyalin (üvegszerű, áttetsző), elliptikus sima Megjegyzés: A Morchella a latin morcellus-falat szóból származhat. Egyesek szerint a régi német morchel-gomba szóból is eredhet. Az esculenta latin és azt jelenti, ehető. Ez egy kiváló ehető gomba Fajleírás: 1753-ban Carl Linnaeus írta le ezt a gombát tudományosan, és adta a nevét Phallus esculentus. Talán a phallus impudikus-hoz való hasonlósága miatt (szömörcsög). A Phallus impudicus általában, az év későbbi szakaszában található, a Morchella esculenta viszont tavasszal, így a két faj nem fordul elő egy időben.

Az adatbázisból elérhető gombák:

Összes gomba:421
Védett gombák:67
Ehető gombák:245
Mérgező gombák:61
Nem ehető gombák:115
Feltételesen ehető gombák:20
Árusítható gombák:58
close ablak



Gombahatározó oldalról..

fenyő-pereszke

Üdvözöllek a Gombaportál nevű oldalon! A gombahatározó oldal gombakedvelők, gyűjtők természet kedvelők segítségére jött létre.

Segítséget nyújt a gombák megismerésében bárkinek, legyen az kezdő vagy már rutinos gombász. Az étkezésre szánt gombát mindig mutasd meg, a gombaszakértőnek! A gombahatárzó nem helyetesítí a gombaszakértőket, az oldal folyamatos fejlesztés allat áll, köszönöm hogy megnézed és segítesz fejleszteni...

Piros Gábor