December hónapban található gombák

Bükki pereszke

bükki pereszke képe

Tricholoma sciodes

Gomba leírása
Kalap: 3-10 cm átmérőjű;kúpos, majd kiterül, közepén jellegzetes, tompa csúccsal; világos- vagy sötétszürke,gyakran ibolyás vagy idősen barnás árnyalattal; felülete selymesen fénylő, fiatalon sima, majd sugarasan, benőtten szálas, végül kissé pikkelykés lesz, nedvesen tapadós. Lemezek: A tönk előtt felkanyarodnak, majd foggal ránőnek; fehéresek, kissé rózsás árnyalattal, majd szürkések, élük feketén pontozott, fűrészes. Tönk: 5-10 cm hosszú,1-1,5 cm vastag; hengeres; fehéres, szürkés, szálas. Hús: Vékony, elég kemény; fehéres; földszagú, íze keserű, majd csípős. Előfordulás: Szeptembertől decemberig; savanyú talajon, bükk alatt növő, hazánkban ritka gombafaj. Spóra: Fehér; 6.5-7.5 x 5-6.5 μm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: A gomba védett, így hagyjuk a termőhelyén. A tricholoma jelentése: szőrös szélű (kalapszél). A sciodes jelentésére nem találtam utalást. A latin scio- tudást, ismeretet jelent, de ez egyenlőre nem illeszkedik a gombára. Fajleírás: 1801-ben Christiaan Hendrik Persoon írta le ezt a gombát tudományosan, és az Agaricus sciodes nevet adta neki. A francia természettudós, Charles-Edouard Martin (1847-1937) 1919-ben egy kiadványban sorolta a jelenlegi nemzetséghez, az elfogadott tudományos neve Tricholoma sciodes lett.

Lilatönkű pereszke

lilatönkű pereszke képe

Lepista saeva

Gomba leírása
Kalap: 15 cm átmérőjű, félgömb alakú kalapja domború lesz idővel, végül kiterül. A felszíne hullámos, göröngyösé válhat. Széle sokáig begöngyölt. Felülete sima, vagy tompán selymes fényű, fiatalon okkerszürkés, fehéres szürkés, később fakó szürkésbarna színű. Lemezek: Fehéres színű, a tönkre felkanyarodóak. Színük lehet halványszürkés is. Szorosan állók. Tönk: Vastag, 3-6 cm hosszú, 2-3 cm vastag. Szürkésfehér alapon ibolyáskék szálak borítják, a felső harmadánál gyakran éles határral. Alja bunkós alakú. Hús: A kalapban puha vastag, a tönkben szálas. Színe szürkés. Kellemes illatú és jóízű gomba. Előfordulás: Hegyvidéki és alföldi réteken, legelőkön, árokpartokon vagy erdőszéleken is előfordul. Szereti a cserjéseket, a vastag avartakarót és a túltrágyázott területeket is. Nyár végétől található, egészen a tartós fagyokig, de előfordul kora tavasszal is. Sokszor tömegesen előforduló gombafaj, hazánkban egyes területeken gyakori faj. Spóra: Fehér; 6-8 x 4,5-5 µm; elliptikus, enyhén szemcsés Megjegyzés: A saeva jelentése vad, vagy heves. Rejtély, hogy miért kapta a heves jelzőt, de a vad kifejezés talán illik rá. Fajleírás: Elias Magnus Fries svéd mikológus 1818-ban írta le Agaricus personatus-nak. 1871-ben Mordecai Cubitt Cooke átnevezte ezt a gombát Lepista personata-nak , és majdnem egy évszázaddal később, 1960-ban, az angol mikológus Peter Darbishire Orton adta a Lepista saeva nevet, ami a jelenlegi elfogadott tudományos neve.

Francia szarvasgomba

francia szarvasgomba képe

Tuber melanosporum

Gomba leírása
Jellemzés: Gömbölyű a föld alatt hoz termőtestet. Termőtest: A termőtestek gömbölyűek vagy szabálytalanul gumósak, méretük nagyon változó, többnyire 2-9 cm átmérőjűek. A felületét többé-kevésbé lapos, négy- vagy hatszögletű szemölcsök borítják. A külső oldala kezdetben vörösesbarna, később fekete. Termőréteg: A gumó belsejében található, márványos kinézetű. Hús: A hús (a gleba) fiatalon szürkés, bézs-vöröses, éretten kormosfekete lesz. A keresztmetszetben fehér vagy rozsdaszínű ereket vagy többszörös elágazásokat lehet felismerni, és ettől márványos kinézetű lesz. Az erek úgy keletkeznek, hogy a termőréteg közti üregek sejtekkel (hifák) töltődnek fel. A szaga erősen fűszeres, Előfordulás: Föld alatt nő, lombos fákkal, főleg tölggyel, szimbiózisban, meszes talajokon. A Földközi-tenger vidékén és különösen Dél- és Közép-Franciaországban gyakori. Az Alpoktól északra még nem találták. Termőtesteket november közepétől március közepéig fejleszt. Hazánkban eddig még nem találták. Spóra: Feketés; 22-55 x20-35 μm; elliptikus, nagy méretű. Megjegyzés: A számos szarvasgomba faj a tömlősgombák (Ascomycetes) osztályába tartozik, többnyire a föld alatt nőnek, néhány centimétertől a félméteres mélységig. A spórák a termőréteg szétesésekor szabadulnak ki. Többnyire nagyon intenzív szaguk van. A vaddisznók jól érzékelik ezt az illatot és kiássák a gombákat, ezzel hozzájárulnak az elterjedésükhöz. A melanosporum jelentése a melan-fekete latin szóból ered, a sporum jelentése spóra. Fajleírás: 1831-ben az olasz természettudós Carlo Vittadini írta le tudományosan, a tudományos neve nem változott azóta sem.

Fagyálló csigagomba

fagyálló csigagomba képe

Hygrophorus hypothejus

Gomba leírása
Kalap: 2-5 cm átmérőjű; kezdetben domború, majd ellaposodik, végül benyomottá válik, de a közepén egy kis púp megmarad; olivbarna, a közepe feketés-barna, szárazon sárgásbarna; felülete feltűnően nyálkás, bőre benőtten szálas, nagy része lehúzható a kalapról. Lemezek: A tönkre ránőnek, idővel a tönkre kissé lefutók, szélesek, távol állók; eleinte fehéresek, majd narancssárgásak, idősen narancsokkeresek lesznek. Tönk: 3-7 cm hosszú, 0,5-1 cm vastag; hengeres, karcsú, lefelé kissé elvékonyodó; krémszínű vagy sárgás; a csúcsa száraz, deres felületű, lefelé tapadós, nyálkás, szálas burokmaradványok tapadhatnak rá. Hús: Vékony, merev; fehéres, krémszínű, a kalap alatt sárga; illata, íze kellemes. Előfordulása: Októbertől decemberig; fenyőerdőben; sokszor seregesen növő; gyakori faj. Az első fagyokig megtalálható. Spóra: Fehér; 8-9,5 x 3.5-5.5 μm; elliptikus, sima. Megjegyzés: A hygrophorus jelentése a hygro-víz, nedvesség, és phorus- hordozó. A hypothejus a hypo - jelentése alatt vagy alatti, és - thejus szavkból származik, jelentése : mint a kén, vagy kénköves, a lemezek színére utal, amely kénsárga. Fajleírás: 1818-ban a svéd mycologist Elias Magnus Fries írta le tudományosan és elnevezte Agaricus hypothejus-nak. Később szintén Fries, 1838-ban átnevezte Hygrophorus hypothejus-nak, a mai elfogadott nevére.

Késői laskagomba

késői laskagomba képe

Pleurotus ostreatus

Gomba leírása
Kalap: Kissé domború, kagylószerű, majd lapos, féloldalas, kajla. Néha kicsi, 2-10 cm, máskor igen nagyra, 35 cm-ig megnő. Fiatalon a széle begöngyölt. A kalapok emeletesen állnak egymás felett, felül a legnagyobbak. A bőr teljesen sima, csupasz és fénylő, feketés Ibolyakék vagy palaszürke árnyalatú, de gyakran szürkésbarna vagy szürke színű. Lemezek: A lemezek többé-kevésbé sűrűnállók, eltérő hosszúságúak, a tönk közelében néha erekkel összekötöttek. A kalap széle felé a lemezek kicsit keskenyebbek és a tönkre lefutók. A színűk először krémfehér, később elefántcsont színű. Tönk: Igen rövid, és egy közös tőből sok tönk indul ki. A közös összeolvadó tönkrész lehet akár 15 cm széles is, és ebből a vastag alapból néha több, akár 15 cm hosszú tönk is kinyúlhat. Felületük pehelyszőrös, színük fehér vagy halványszürkés. Hús: Fehér, puha, de később szívós lesz. A tönkrész már fiatalon is az. Szerkezete sugarasan rostos, szálakra foszló. Előfordulás: Őszi-téli gomba, szeptembertől terem. Enyhe téli és kora tavaszi hónapokban is előfordul. Különféle élő fák törzsén, tövén, tuskóján, gyakran bokrok tövén is csoportosan terem. Főleg fűzfán, bükkön, de sokféle más erdei és kerti fán, sőt bodzán is megtalálhatjuk. Nem támadja meg az ép fát, csak a sérültet. A fában hosszában terjed, és így a gombakalapok néha 4-5 m magasan is mutatkoznak. Nem ritka az akár több kilogrammos laskagomba csoport. Kivágott fán és földben maradt tuskón is kinő. A gomba által megtámadott fa kellemes gombaszagú és fehér. Faanyagon, fűrészporon, sőt különféle hulladékanyagokon is termeszthető. Spóra: Fehér vagy halvány lilás-szürke; 8-9 x 3-4μm; enyhén vese alakú, sima Megjegyzés: A nemzetség név Pleurotus jelentése - oldal fül, és arra utal, hogy a gomba mint oldalsó csatolmány van a fán. Az ostreatus - osztriga, amely a kagylóhéjhoz való hasonlóságra utal. Jól termeszthető faj. Fajleírás: 1775-ben a holland természettudós Nikolaus Joseph Freiherr von Jacquin (1727-1817) jegyezte le Agaricus ostreatus néven. 1871-ben a német Paul Kummer mikológus a Pleurotus (új nemzetség, amelyet ő hozott létre 1971-ben) nemzetségbe helyezte, így ez a jelenleg elfogadott tudományos neve.

Ördögszekér laskagomba

ördögszekér laskagomba képe

Pleurotus eryngii

Gomba leírása
Kalap: 5-15 cm átmérőjű; kezdetben domború, majd ellaposodik, végül tölcsér formájúvá válik, széle fiatalon begöngyölt, majd kiegyenesedik és hullámos, kajla lesz; felülete kezdetben kissé nemezes, majd csupasz; szürkésbarna vagy kávébarnás, esetleg piszkosfehér színű, néha rozsdafoltos vagy benőtten sugarasan szálas. Lemezek: A tönkre mélyen lefutók, többé-kevésbé elágazók; fehéresek, idővel szürkések lesznek. Tönk: 3-10 cm hosszú, 1-3 cm vastag; oldalt álló vagy többé-kevésbé központi helyzetű, gyakran gyökerező; fehéres. Hús: Fehér; fűszeres illatú, jóízű. Előfordulása: Októbertől decemberig (ritkán tavasszal is) legelőkön, réteken, az ördögszekér nevű növény és más ernyősvirágzatúak közelében nő. Helyenként gyakori faj. Spóra: Eleinte fehér, később világos-ibolyás végül világos-barnás színű; 3,5-4 x 10-12 µm ;hengeres, lekerekített Megjegyzés: A nemzetség név Pleurotus jelentése - oldal fül, és arra utal, hogy a gomba mint oldalsó csatolmány van a fán. Tartalmazza a pleuran nevű poliszacharidot, amely egy immunstimuláns anyag, amelyet pl a késői laskagombában is találtak. Ez az anyag gyógyhatású, a neve a nemzetség nevéből származik, amelyből kivonták Fajleírás: 1872-ben Lucien Quélet adta pleurotus nemzetséghez, ez az elfogadott neve is.

Az adatbázisból elérhető gombák:

Összes gomba:421
Védett gombák:67
Ehető gombák:245
Mérgező gombák:61
Nem ehető gombák:115
Feltételesen ehető gombák:20
Árusítható gombák:58
close ablak



Gombahatározó oldalról..

óriás tölcsérgomba

Üdvözöllek a Gombaportál nevű oldalon! A gombahatározó oldal gombakedvelők, gyűjtők természet kedvelők segítségére jött létre.

Segítséget nyújt a gombák megismerésében bárkinek, legyen az kezdő vagy már rutinos gombász. Az étkezésre szánt gombát mindig mutasd meg, a gombaszakértőnek! A gombahatárzó nem helyetesítí a gombaszakértőket, az oldal folyamatos fejlesztés allat áll, köszönöm hogy megnézed és segítesz fejleszteni...

Piros Gábor