(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({ google_ad_client: "ca-pub-1913166624688062", enable_page_level_ads: true });

Július hónapban található gombák

Sereges tölcsérgomba

sereges tölcsérgomba képe

Clitocybe gibba

Gomba leírása
Kalap: Tölcsér alakúvá válik, de középen gyakran kis csúcsa marad. 2-10 cm széles. Színe okkersárga, rózsássárga, barnássárga, vörösbarna, halványbarnás, tejeskávé színű. Lemezek: Fehérek, az idősebb gombán sárgásfehérek. A spórapor fehér. Tönk: Egyenes, merev, rugalmas, hajlékony, elég rövid, felfelé vékonyodó. 2- 10 cm hosszú, 0,5-1 cm vastag. Színe a kalaphoz hasonló, de világosabb. Hús: Fehér, rugalmasan puha, de szálas-rostosan foszló, a kalap szélén vékony. Íze és szaga kellemes, enyhén fűszeres kalácsszaga igen jellegzetes. Előfordulás: Lomb- és fenyőerdőben, bokros helyeken is, az avaron seregesen terem. Tavasztól késő őszig sokfelé igen gyakori, és szárazabb időjárásban is előjön. Magyarországon gyakori faj. Spóra: Fehér; 5-6,5 x 3,5-4 µm; elliptikus, sima, olajcseppekkel Megjegyzés: A tölcsérgombák nemzetsége jelenleg 90, a talajon növő fajt foglal magában, közülük 10 mérgező. A gibba jelentése púpos, kerek. A Clitocybe azt jelenti, ferde fej. Fajleírás: 1801-ben Christiaan Hendrick Persoon nevezte el Agaricus gibbus-nak. A jelenleg elfogadott (bár vitatott) tudományos nevét Paul Kummer 1871-ben adta neki.

Keserű pókhálósgomba

keserű pókhálósgomba képe

Cortinarius infractus

Gomba leírása
Kalap: 4-12 cm átmérőjű; fiatalon domború, széle kissé aláhajló, majd kiterül; világos vagy sötét olívbarnás, olív zöldesbarna, közepe okkerbarnásra kifakulhat; felülete sugarasan, benőtten szálas, nedvesen nyálkás, szárazon fénylő. Lemezek: Felkanyarodva a tönkhöz nőttek, elég ritkán állók; fiatalon sötét olívzöldes, idősebb korban olívbarna színűek. Tönk: 5-9 cm hosszú, 1-2 cm vastag, hengeres, néha kissé bunkós; olívszürkés, olívbarna színű; felülete finoman szálas, múlékony pókhálószerű burokmaradványokkal díszített. A pókhálós szerkezetű részleges burok valódi színe csak a fiatal, még zárt termőtesteken figyelhető meg, ezért a faji meghatározáshoz legtöbb esetben teljes kollekció (fiataltól-idős példányokig) gyűjtése és tanulmányozása szükséges. Hús: Tömör, vastag; szürkés, okkerfehéres színű; szaga nem jellegzetes, keserű ízű. Előfordulása: Júniustól novemberig, általában lomberdőben, néha fenyőerdőben növő, helyenként gyakori faj. Spóra: Okkerbarna; 6,5-8 x 5,5-7 µm; gömbölyded, rücskös Megjegyzés: A pókhálósgombák a legnagyobb fajszámú nemzetség a kalaposgombák közül. Rendszertanilag a nemzetséget a pókhálósgomba-félék családján (Cortinariaceae) belül találjuk, közeli rokonságban a susulykákkal (Inocybe) és a fakógombákkal (Hebeloma). Kevésbé köztudott, hogy idetartoznak még egyes tőkegombák (Galerina), lánggombák (Gymnopilus), éger-szemétgombák (Naucoris=Alnicola) és még néhány kis fajszámú nemzetség is. A latin infractus jelentése törött. Fajleírás: A fajt először Christian Hendrik Persoon (1799)-ben Agaricus infractus írta le, és nevezte el . Elias Magnus Fries (1838) által került át a Cortinarius nemzetségbe.

Lilatönkű pereszke

lilatönkű pereszke képe

Lepista saeva

Gomba leírása
Kalap: 15 cm átmérőjű, félgömb alakú kalapja domború lesz idővel, végül kiterül. A felszíne hullámos, göröngyösé válhat. Széle sokáig begöngyölt. Felülete sima, vagy tompán selymes fényű, fiatalon okkerszürkés, fehéres szürkés, később fakó szürkésbarna színű. Lemezek: Fehéres színű, a tönkre felkanyarodóak. Színük lehet halványszürkés is. Szorosan állók. Tönk: Vastag, 3-6 cm hosszú, 2-3 cm vastag. Szürkésfehér alapon ibolyáskék szálak borítják, a felső harmadánál gyakran éles határral. Alja bunkós alakú. Hús: A kalapban puha vastag, a tönkben szálas. Színe szürkés. Kellemes illatú és jóízű gomba. Előfordulás: Hegyvidéki és alföldi réteken, legelőkön, árokpartokon vagy erdőszéleken is előfordul. Szereti a cserjéseket, a vastag avartakarót és a túltrágyázott területeket is. Nyár végétől található, egészen a tartós fagyokig, de előfordul kora tavasszal is. Sokszor tömegesen előforduló gombafaj, hazánkban egyes területeken gyakori faj. Spóra: Fehér; 6-8 x 4,5-5 µm; elliptikus, enyhén szemcsés Megjegyzés: A saeva jelentése vad, vagy heves. Rejtély, hogy miért kapta a heves jelzőt, de a vad kifejezés talán illik rá. Fajleírás: Elias Magnus Fries svéd mikológus 1818-ban írta le Agaricus personatus-nak. 1871-ben Mordecai Cubitt Cooke átnevezte ezt a gombát Lepista personata-nak , és majdnem egy évszázaddal később, 1960-ban, az angol mikológus Peter Darbishire Orton adta a Lepista saeva nevet, ami a jelenlegi elfogadott tudományos neve.

Porzó élősdigomba

porzó élősdigomba képe

Asterophora lycoperdoides

Gomba leírása
Kalap: 1-2 cm, félgömb alakú; széle begöngyölt; felszíne először fehér, lisztes-korpás, majd barna lisztes-korpás, megérve szétrepedezik Lemezek: Vastagok sápadt fehérek, ritkák, nagyon gyakran nem fejlődnek ki Tönk: 1-3 x 0,3-0,5 cm, hengeres, fehéres, gyapjas. Gyakran hajlott, fehéres, idővel feketedő. Hús: Vékony, törékeny; fiatalon fehéres, majd a kalap barnás, okkeres, poros lesz; szaga kellemetlen, avas vagy halra emlékeztető, lisztízű. Előfordulása: Júliustól októberig; savanyú talajú lomberdőben növő, elöregedett szenes galambgombán élősködő, helyenként nem ritka faj. Spóra: Fehér; 5-6 x 3-4μm; elliptikus, sima, a klamidospóra csillagszerű a tüskéktől. Megjegyzés: A lycoperdoides jelentése a lyco-farkas, és perdon-felfújódás, gáz szavakból ered. Az -oides-hasonló, olyan mint. Az asterophora jelentése csillag alakú hordozó, és a klamidospóra alakjára utal. Fajleírás: A fajt először Agaricus lycoperdonoides néven a francia Jean Baptiste Pierre Francois Bulliard írta le 1784-ben. 1809-ben a német LP Fr. Ditmar (nincs elérhető életrajzi adat) sorolta át ezt a fajt az Asterophoranemzetség.

Tengerparti susulyka

tengerparti susulyka képe

Inocybe heimii

Gomba leírása
Kalap: 3-7  (10) cm átmérőjű; félgömb alakú, domború, majd ellaposodik, közepe gyakran bemélyed; okkersárga, sárgásbarna, dohánybarna színű; felülete durván szálas-pikkelyes, nemezes, széle fiatalon kissé behajló, fátyolmaradványokkal díszített. Lemezek: A tönkhöz nőttek, szélesek, hasasak; fahéjbarna, olívbarna színűek, élük fehéres. Tönk: 3-8 cm hosszú, 0,5-1,5 cm vastag; hengeres, tövén nagy homokgumóval; a kalaphoz hasonló színű; felülete a gyapjas gallérzóna alatt szálas, pikkelyes. Hús: A kalapban törékeny, fehéres, a tönkben szálas, barnás színű; nincs különösebb szaga és íze. Előfordulása: Májustól novemberig, meszes, homokos talajokon, nyárasokban, borókásokban, ritkábban fenyvesekben növő, helyenként gyakori faj. Többfelé az országban találkoztunk már vele, mindig száraz felszínű, homokos tisztásokon vagy nyárfásokban nőtt. A faj neve utal arra, hogy a gomba a tengerparti homokdűnék jellegzetes faja is. Spóra: Barna; 9-12.5 x 5-7 μm; elliptikus, sima. Megjegyzés: Az inocybe nemzetségnév jelentése: szálas fej. A heimii nevet Roger Heim(1900-1979) francia mikológus tiszteletére kapta. A faj neve utal arra, hogy a gomba a tengerparti homokdűnék jellegzetes faja is. Fajleírás: A leírás a francia Marcel Bon nevéhez fűződik, aki az Inocybe hemii nevet adta 1984-ben.

Sárgástönkű kígyógomba

sárgástönkű kígyógomba képe

Mycena renati

Gomba leírása
Kalap: 1-2,5 cm átmérőjű. Kezdetben a kalapforma kúpos, majd tojás vagy harang formájú, végül domborúvá válik, közepén kis púpocskával. Széle bordázott. Eleinte sárgásbarna, okkeres, barnás széllel, később rózsásbarna lesz, végül krémszínűre fakul ki és csak a közepe marad rózsásbarnás. Felülete csupasz. Lemezek: Kis fogakkal lefutnak a tönkre, szélesek, fiatalon fehérek, idősen rózsás árnyalatúak lesznek. Tönk: 4-5 cm hosszú, 0,2-0,5 cm vastag; hengeres, lefelé vékonyodó, csoportos növésű; üreges; aranysárga színű; felülete sima, fényes, alján szöszös, szálas. Hús: Nagyon vékony, puha, vizenyős; fehéres, nitrózus szaga van, nincs jellegzetes íze. Előfordulása: Májustól novemberig, lomberdőben, főleg bükkösben, korhadó faanyagon növő, hazánkban nem ritka faj. Spóra: Fehér;  6,5-10 x 5-7 µm; elliptikus, sima, olajcseppekkel Megjegyzés: A speciális név az epipterygia az epi- vagyis el és pterugion - (kis) szárnyra emlékeztető. A gombának nagyon sok elnevezése és hivatkozása található. A leggyakoribb szinonímák: mycena flavipes, mycena renati, mycena epipterygia. A renati ujjászületést jelent. A falvipes jelentése sárga láb. Fajleírás: 1772-ben az olasz mikológus Giovanni Antonio Scopoli írta le először ezt a gombát, Agaricus epipterygius néven. Az egyik jelenleg elfogadott tudományos név Mycena epipterygia 1821-ből származik, amikor a brit mikológus Samuel Frederick Gray (1766-1828) a Mycena nemzetségbe sorolta. A francia mikológus Lucien Quélet 1886-ban ezen a fajnéven mycena renati írta le. 2005-ben Giovanni Robich a var. alba leírását adta meg.

Az adatbázisból elérhető gombák:

Összes gomba:421
Védett gombák:67
Ehető gombák:245
Mérgező gombák:61
Nem ehető gombák:115
Feltételesen ehető gombák:20
Árusítható gombák:58
close ablak



Gombahatározó oldalról..

sziki csiperke

Üdvözöllek a Gombaportál nevű oldalon! A gombahatározó oldal gombakedvelők, gyűjtők természet kedvelők segítségére jött létre.

Segítséget nyújt a gombák megismerésében bárkinek, legyen az kezdő vagy már rutinos gombász. Az étkezésre szánt gombát mindig mutasd meg, a gombaszakértőnek! A gombahatárzó nem helyetesítí a gombaszakértőket, az oldal folyamatos fejlesztés allat áll, köszönöm hogy megnézed és segítesz fejleszteni...

Piros Gábor