Május hónapban található gombák

Hegyes kucsmagomba

hegyes kucsmagomba képe

Morchella elata

Gomba leírása
Süveg: 3-7 cm magas, 2-3 cm átmérőjű; kúpos, hengeres, hegyes csúcsú; együregű; a felszíni bordák által határolt bemélyedések szabályosan, hosszanti sorokban helyezkednek el, amelyeket keresztirányú bordák tovább tagolnak, így méhsejtszerű elrendeződést alakítanak ki; a bemélyedések szürkés, szürkésbarna színűek, a bordák feketedők. Termőréteg: A süvegrész bordáinak és üregeinek felületét borítja. Tönk: 2-6 cm hosszú, 1-3 cm vastag; hengeres, alul sokszor kissé elvékonyodó, végig üreges; fehéres, világossárga színű; felülete szemcsés. Hús: Törékeny, viasszerű; fehéres, okkeres színű; jó illatú és -ízű. Előfordulása: Áprilistól májusig, lomb- és fenyőerdőben növő, nem ritka faj. Spóra: Halvány krém színű; 18-25 x 11-15μm; ellipszoid, sima olajcseppekkel. Megjegyzés: A Morchella a latin morcellus-falat szóból származhat. Egyesek szerint a régi német morchel-gomba szóból is eredhet. Az elata latin szó és azt jelenti, magas. Fajleírás: 1822-ben a svéd Elias Magnus Fries mikológus írta le, és adta a nevét Morchella elata. A korábbi neve a conica (-kúpos) Pers-től ered.

Karcsú őzlábgomba

karcsú őzlábgomba képe

Macrolepiota mastoidea

Gomba leírása
Kalap: 5-15 cm átmérőjű; fiatalon félgömb alakú, majd domború, végül lapos; közepén csúcsos púppal; fehéres alapon barnás színű, finom, szálas pikkelyekkel díszített, púpja sötétebb barna, sima. Lemezek: Sűrűn állók, szabadok, szélesek, a tönk körül gyűrűben összenőttek; krémszínűek. Tönk: 10-18 cm hosszú, 0,3-1 cm vastag; karcsú, gumós tövű; fehéres alapszínű, barnás, finom, márványszerű díszítéssel; elmozdítható gyűrűje van; a kalapból csuklósan kifordítható. Hús: A kalapban puha, a tönkben szívós, rostos; fehér; jóízű és szagú. Előfordulása: Májustól novemberig, lomb- és fenyőerdőben, erdőszélen növő gyakori faj. Spóra: Fehér vagy halvány krémszínű; 13-16 x 8-9.5 μm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: Mindig egyesével találjuk a kalapokat, néha többet is egymástól nem messze. A mastoidea jelentése nem teljesen tisztázott. A mastoid jelentése "több csontos egymással közlekedő üreg a halántékcsont csecsnyúlványában", ám valószínűbb egy másik jelentés, amely a női mellbimbóra utal. Az orvosi masto előtag a melleket jelenti. A gombára nézve ez utóbbi jut eszünkbe hamarabb. Fajleírás: A basionym (alap neve) 1821-ből származik, amikor Elias Magnus Fries a Systema Mycologia kiadványban Agaricus mastoideus-nak nevezte. Korábban, 1801-ben, a dán botanikus Heinrich Christian Friedrich Schumacher (1757-1830) Agaricus umbonatus néven hivatkozott rá. A korai időkben rengeteg gomba egy hatalmas agaricus nemzetségbe tartozott. Azóta ezt számos nemzetségre osztották fel, például a macrolepiota nemzetségre, amelyet 2003-ban további nemzetségekre osztottak.

Begöngyöltszélű cölöpgomba

begöngyöltszélű cölöpgomba képe

Paxillus involutus

Gomba leírása
Kalap: Domború, majd tölcséres, olykor kajla. Szélein aláhajló, begöngyölt, 5- 15 cm széles, néha nagyobb. Színe sárgásbarna, nyomásra sötét vörösbarna lesz. Nedvesen nyálkás, ragadós, szárazon fényes. Lemezek: Sűrűn állók, mélyen lefutók. A kalap húsáról könnyen leválaszthatók. Színük zöldessárgás, rozsdasárga, barnássárga. Sérülésre, érintésre sötét rozsdabarnára színeződnek. Spórapora sárgásbarna. Spórái barnássárgák, megnyúlt tojásdadok. Tönk: Rövid, zömök, cölöpszerű, de lehet kissé megnyúlt, görbe vagy lefelé vékonyodó is. 3-10 cm hosszú,1-3 cm vastag. Színe a kalaphoz hasonló, de világosabb. Hús: Rostos, színe sárgás, elvágva vagy megtörve sötét rozsdabarnára változik. Főzve majdnem fekete. Előfordulás: Lomberdőben, esetleg fenyvesben is, nedves, bokros helyeken, leginkább patak partján, árkokban, erdőszélen, egyesével, de helyenként seregesen terem a talajon. Nyáron és ősszel található. Helyenként gyakori, de nem tömeges. Spóra: Barna; 7,5-9 x 5-6 μm; elliptikus, sima. Megjegyzés: A Paxillus-cövek, karó, míg az involutus a hengerelt, göngyölt értelemben, amely a kalap szélére utal. A magyar név jól tükrözi az elnevezést. Fajleírás: Bár a francia mikológus Jean Baptiste Francois (Pierre) Bulliard , írta le Agaricus contiguus néven, 1786 augusztusában Batsch Agaricus involutus néven jegyezte, és ezt tartják az első érvényes leírásnak. Elias Magnus Fries hozta létre a Paxillus nemzetséget, és Paxillus involutusa néven lett típus faja a nemzetségnek. A francia mikológus René Maire (1878-1949) később áthelyezte a Paxillus nemzetségen belül egy új mikológiai családba, a Paxillaceae-ba. A közelmúltban a Paxillus nemzetséget felülvizsgálták a szaporodási és DNS-elemzések alapján, és több fajt a korábbi Paxillus nemzetségből átsorolták - például a Paxillus atrotomentosus-t, amelyet Tapinella nemzetségben találunk. A jelenleg használt nevet a Kew Gardens és a brit Mikológiai Társaság névjegyzéke alapján Christiaan Hendrik Persoon-hoz kötik 1801-től.

Tulipán csészegomba

tulipán csészegomba képe

Sarcosphaera coronaris

Gomba leírása
Jellemzés: Csillagszerűen, cikkelyesen behasadt szélű csésze, amelynek belseje lila színű. Termőtest: Közepes termetűre is megnövekedő, 5-12 cm átmérőjű. Kezdetben a talajban ülő, golyó alakú, zárt, de hamarosan a tetején kilyukad, csésze alakú lesz. Végül a széle 5-10 cikkelyre, háromszög alakú karéjra hasad be, és tulipánra emlékeztetően szétnyílik. Belül lila és sima, kívül barnásfehér és finoman nemezes. Termőréteg: A termőtest belsejében található. Hús: Aránylag eléggé vastag, 0,5 cm is lehet. Porcszerűen, viaszosan törékeny, fehér. Előfordulás: Erdők talaján, főleg fenyvesben, meszes talajon, tavasszal, helyenként nagy számban is előfordulhat. Spóra: 11.5–20 x 5–9 µm; hosszúkás, ellipszis, a belsejében általában két olajcseppel, áttetszőek. Megjegyzés: A sarcosphaera jelentése-labda testű; a latin sarco- előtag-(test, vagy hús),és a sphaera-gömb, labda, szóból. A coronaria koronát jelent, ami a csillagszerű felrepedések kinézetésre utal. Fajleírás: 1869-ben  Bernhard Auerswald írta le először tudományosan, Peziza macrocalyx néven. Eredeti neve Peziza coronaria volt, amelyet 1778-ban Nikolaus Joseph von Jacquin-tól kapott. 1908-ban nyerte el a jelenlegi nevét Joseph Schröter által.

Nagy őzlábgomba

nagy őzlábgomba képe

Macrolepiota procera

Gomba leírása
Kalap: Fiatalon tojásdad, később esernyőszerűen kiterülő, középen csúcsos púppal. 10-30 cm nagyra nő. Fiatalon összefüggően sötétbarna, barna bőre növekedés közben körben felrepedezik, ezért a kifejlett, szétnyílt gomba fehéres, világos szürkésbarnás alapon szabálytalanul rendezett, sötétebb barna, kiálló pikkelyekkel tarkított. Széle rojtos. A kalap bőre nem húzható le. Lemezek: A tönk körül gyűrűben összenőttek, és a tönktől udvar választja el őket. Szabadon és igen sűrűn állnak, a kalap széle felé szélesebbek, puhák. Színük fehér, az idős gombán lehet vörösesbarnán rozsdafoltos is. Tönk: Megnyúlt, magas, lefelé fokozatosan vastagabb, alul hagymaszerűen, gumósan kiszélesedő, 10-40 cm hosszú, 1-3,5 cm vastag, a gumó 3-6 cm nagy. A kalapból csuklószerűen kifordítható. Alapszíne barnás, de bőre növekedéskor szétrepedezik, és így világos sárgásszürkés alapon apró, sűrű, barna pikkelyektől övesen márványozott, tarka. Állománya keményen rostos, szálas, belül üres, csöves. Gyűrűje kettős szélű, szélein puha, barnás, korpás, középen merevebb, porcos, sima, pelyhes. Könnyen elmozdítható, a tönkön le és fel tologatható. Hús: Puha, a tönkben szívós, rostos. Fehér, színtartó, az idősebb példányoké lehet kissé szürkés rózsaszínű. Szárítva szürkésfehér. Nehezen szeletelhető, kócszerű. Kellemes mogyoróízű, édeskés. Gyengén lisztszagú. Előfordulás: Lomb- és fenyőerdőben egyaránt megterem, különösen füves, ritkás, ligetes erdőben, akácosban, fiatalosban, irtásos, bokros helyeken, erdőszéleken, többnyire seregesen vagy boszorkánykörökben. Az erdők mélyén, sziklás vagy homokos talajon, sőt kertekben is előjön. Nyár elejétől késő őszig terem, különösen kora ősszel igen gyakori. Spóra: Fehéresrózsaszín; 12,5-17,5 x 9-11 µm; elliptikus, tojásdad, sima Megjegyzés: A tönk húsa nagyon fás, ezért érdemes csak a kalapját felhasználni. A procera jelentése karcsú, magasra növő. A macrolepiota jelentése nagy pikkelyest jelent. A nagy termete miatt az angol neve Parasol-napernyő gomba, ami igen találó név. Fajleírás: Eredetileg 1772-ben az olasz természettudós Giovanni Antonio Scopoli írta le Agaricus procerus néven. Egy 1948-as kiadványban került át a mai nemzetségbe a híres német származású mikológus Rolf Singer révén.

Fehér tölcsérgomba

fehér tölcsérgomba képe

Leucopaxillus candidus

Gomba leírása
Kalap: A kalap átmérője 25 cm-t is elérhet. Először kis félgömbként jelenik meg a gomba a talajon, a növekedés során ellaposodik, majd a közepe bemélyed, végül erősen tölcséressé válik. Csak a kifejlett, egyébként tejfehér gomba kalapjának közepén keletkeznek sárgás foltok. A széle kissé begöngyölt, sima és behasadozó, néha hullámos. Lemezek: A lemezek lefutóak, sok köztes lemez és olykor a tönk közelében néhány villás elágazás is megfigyelhető. A lemezek is fehérek, a kalap húsáról könnyen lefejthetők. Tönk: A vaskos tönk legfeljebb 8 cm magasságot és tekintélyes, 2-3,5 cm átmérőt is elérhet. Sok példány tönkje kifejezetten henger formájú, másé kicsit megvastagodott, hasasnak tűnő. A fehéres színű tönk felső része jól láthatóan deres. Hús: A szintén fehér hús egyes gyűjtők szerint liszt- vagy retekszagú. Előfordulás: Alpesi hegyi réteken csoportosan fordul elő, nyáron és ősszel. Spóra: Fehér; 6-8 x 3-5 µm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: Ahol a kiterjedt boszorkánykörök megjelennek, ott a közepükből kipusztul a fű. A képen látható gombák élőhelye nem tipikus. A candidus jelentése tiszta fehér. Fajleírás: A jelenlegi neve és nemzetségbe sorolása Rolf Singer nevéhez fűződik 1939-ből. 1881-ban Clitocybe candida néven írta le Giacomo Bresadola olasz mikológus (1841-1929)

Az adatbázisból elérhető gombák:

Összes gomba:421
Védett gombák:67
Ehető gombák:245
Mérgező gombák:61
Nem ehető gombák:115
Feltételesen ehető gombák:20
Árusítható gombák:58
close ablak



Gombahatározó oldalról..

mezei szegfűgomba

Üdvözöllek a Gombaportál nevű oldalon! A gombahatározó oldal gombakedvelők, gyűjtők természet kedvelők segítségére jött létre.

Segítséget nyújt a gombák megismerésében bárkinek, legyen az kezdő vagy már rutinos gombász. Az étkezésre szánt gombát mindig mutasd meg, a gombaszakértőnek! A gombahatárzó nem helyetesítí a gombaszakértőket, az oldal folyamatos fejlesztés allat áll, köszönöm hogy megnézed és segítesz fejleszteni...

Piros Gábor