Augusztus hónapban található gombák

Keserű pókhálósgomba

keserű pókhálósgomba képe

Cortinarius infractus

Gomba leírása
Kalap: 4-12 cm átmérőjű; fiatalon domború, széle kissé aláhajló, majd kiterül; világos vagy sötét olívbarnás, olív zöldesbarna, közepe okkerbarnásra kifakulhat; felülete sugarasan, benőtten szálas, nedvesen nyálkás, szárazon fénylő. Lemezek: Felkanyarodva a tönkhöz nőttek, elég ritkán állók; fiatalon sötét olívzöldes, idősebb korban olívbarna színűek. Tönk: 5-9 cm hosszú, 1-2 cm vastag, hengeres, néha kissé bunkós; olívszürkés, olívbarna színű; felülete finoman szálas, múlékony pókhálószerű burokmaradványokkal díszített. A pókhálós szerkezetű részleges burok valódi színe csak a fiatal, még zárt termőtesteken figyelhető meg, ezért a faji meghatározáshoz legtöbb esetben teljes kollekció (fiataltól-idős példányokig) gyűjtése és tanulmányozása szükséges. Hús: Tömör, vastag; szürkés, okkerfehéres színű; szaga nem jellegzetes, keserű ízű. Előfordulása: Júniustól novemberig, általában lomberdőben, néha fenyőerdőben növő, helyenként gyakori faj. Spóra: Okkerbarna; 6,5-8 x 5,5-7 µm; gömbölyded, rücskös Megjegyzés: A pókhálósgombák a legnagyobb fajszámú nemzetség a kalaposgombák közül. Rendszertanilag a nemzetséget a pókhálósgomba-félék családján (Cortinariaceae) belül találjuk, közeli rokonságban a susulykákkal (Inocybe) és a fakógombákkal (Hebeloma). Kevésbé köztudott, hogy idetartoznak még egyes tőkegombák (Galerina), lánggombák (Gymnopilus), éger-szemétgombák (Naucoris=Alnicola) és még néhány kis fajszámú nemzetség is. A latin infractus jelentése törött. Fajleírás: A fajt először Christian Hendrik Persoon (1799)-ben Agaricus infractus írta le, és nevezte el . Elias Magnus Fries (1838) által került át a Cortinarius nemzetségbe.

Égertinóru

égertinóru képe

Gyrodon lividus

Gomba leírása
Kalap: 3-12 cm átmérőjű; fiatalon domború, széle sokáig aláhajló, elvékonyodó, hullámos, majd ellaposodik, idővel közepe kissé bemélyed; sárgás, okker- vagy fahéjbarnás, idősen szürkésbarnás, a nyomáshelyeken barnuló; felülete fiatalon nemezes, majd lecsupaszodó, nedvesen tapadós. Csöves rész: A tönkre mélyen lefutó, vékony; a kalap húsáról nehezen fejthető le; kezdetben élénksárga, majd zöldes árnyalatú, végül olívbarnás, nyomásra piszkos zöldeskékre színeződik; pórusai fiatalon szűkek. Tönk: 5-8 cm hosszú, 1-2 cm vastag; hengeres, karcsú, gyakran görbe, lefelé elvékonyodó; a kalaphoz hasonló színű; felülete többé-kevésbé szálas. Hús: A kalapban puha, a tönkben szívós; sárgás, sérülésre gyorsan kékül, majd rozsdabarna lesz; szaga nem jellegzetes, íze kissé savanykás. Előfordulás: Júliustól októberig; nedves helyen, éger alatt növő, védett faj. Spóra: Barnászöld; 4-6 × 3-5 µm; ovális, sima. Megjegyzés: Európán kívül még nem találtak rá erre a fajra. Mivel éger fához kötődik, és ezen fák visszaszorulóban vannak, így a gomba is ritka előfordulású. A lividus jeleentése ólom színű, és latin eredetű. A Gyrodon nemzetségnév görög eredetű, a gyros-kerek, vagy kanyargó és az odon-fog szavakból ered. Az gyros nevű étel is onnan kapta a nevét, hogy az elkészítéséhez a húst körbe-körbe forgatva sütik. Fajleírás: 1791-ben a francia mikológus Pierre Bulliard írta le, és Boletus lividus-nak nevezte el. A jelenlegi binomiális nevét 1888-ban kapta az olasz Pier Andrea Saccardo-tól.

Barnulóhúsú galambgomba

barnulóhúsú galambgomba képe

Russula erythropoda

Gomba leírása
Kalap: A maximum 10-12 cm széles kalap fiatalon gömbölyded, később ellaposodik. Kifejlett állapotban finoman bordázott. Ennek a tűlevelű erdőkben növő fajnak kármin-, bor-, bíbor vagy sötétvörös színű kalapja van. A közepe gyakran sötétebb (fekete) színű. A bőr nedvesen tapadós, de szárazon matt és félig lehúzható. Lemez: A lekerekítetten a tönkre ránőtt lemezek gyakran villásan elágazók, kezdetben halvány krémfehérek, később fakóokker színűek lesznek. Nyomásra megbarnulnak. Tönk: A tönk 6-9 cm magasra nőhet meg, és legfeljebb 3 cm vastag lehet. Gyakran erősen bunkós vagy hasas, egyébként hengeres formájú. Fehér alapon kárminvörös futtatású, ritkán egységesen vörös. Nyomásra piszkosbarnára változik. Hús: A fehér hús a tönkben többé-kevésbé barnás, a levegőn nagyon gyorsan barnul. Friss gyümölcsszaga van néhány percig a szedés után, de később intenzív heringszagú. Előfordulás: Tűlevelű erdőkben (luc, erdeifenyő) található nyáron és ősszel. Hazánkban nem gyakori faj. Spóra: Világos okker; 8-11 x 6.5-8μm; ellipszoid, kisebb szemölcsökkel, de ezek nem alkotnak hálózatot. Megjegyzés: Az erythropoda jelentése vöröslábú. A xerampelina a görög Xeros-száraz, és ampělinos-szőlő szavakból származik - arra utal, hogy a gomba színe hasonlít a szárított szőlő levelekre. Fajleírás: 1770-ben a német botanikus Jacob Christian Schaeffer írta le először tudományosan, és az Agaricus xerampelina tudományos nevet adta neki. 1838-ban a svéd Elias Magnus Fries sorolta át ezt a fajt a russula nemzetséghez, ezáltal létrehozva a jelenleg elfogadott tudományos nevét a Russula xerampelina-t. A Russula erythropus név 1908-ból származik, de nem elfogadott név.

Gyűrűs tuskógomba

gyűrűs tuskógomba képe

Armillaria mellea

Gomba leírása
Kalap: Félgömb alakú, domború, majd lapos, közepén gyakran kis csúcsa van, ritkábban, inkább csak idős korban tölcséres. Vékony húsú, 2-10 cm széles, de megnőhet sokkal nagyobbra is. Színe változóan mézszínű, azaz sárga, sárgásbarna, barna, rozsdabarna, többnyire körbefutó színgyűrűk tarkítják, vagy a közepe sötétebb barna. Felülete fiatal korban sűrűn, később gyéren, főleg középen aprón szőrös, szálkás, kis sárga pikkelyekkel vagy sötétebb szőrökkel fedett. A pikkelyek letörölhetők. Széle gyakran bordás. A kalapok egymás mellett állva az alsókat gyakran fehér spóraporral lisztszerűen beszórják, úgyhogy aki ezt nem tudja, penészesnek nézi őket. Lemezek: Tönkhöz nőttek vagy csak kissé lefutók, nem nagyon sűrűn állók, sőt az idős gombán kissé ritkán állók. Fiatalon ugyan fehérek, de igen gyakran gyorsan barnulnak, vörösesbarnásak lesznek, és többnyire rozsdabarnán foltosodnak. Tönk: Tömör, megnyúlt, eléggé egyenletesen hengeres, nemritkán görbe, 5- 16 cm hosszú, 0, 5-2 cm vastag. Felül sárgásfehér, a gallér alatt esetleg szürkésen zöldes, hamvas is, lefelé fokozatosan sötétebb barna, vörösesbarna, legalul feketésbarna. Gyakran bordázott, barnásan szálas. Sárgás, néha fehéres gallérja van, amely a fiatal gombán a lemezeket takaró részleges burok maradványa. A gallér vastag, felül bordás rajzolatú. Néha lehet gyengén fejlett is. Hús: Halvány, fehéres szürkéssárga, később barnás. Mereven rugalmas, a tönkben szívós, rostos, belül középen szivacsosan laza, a tövében igen kemény. A tönk jellemzően szálakra foszlóan rostos. Előfordulás: Jellegzetesen őszi gomba. Igen nagy mennyiségben gyűjthető ősz elejétől tél közepéig, de legnagyobb mennyiségben szeptember végétől novemberig. Fatörzsek tövén, tönkökön, erdőkben, erdőszélen, erdei tisztásokon és irtásokon terem, többnyire sok példányból álló (néha 100 gombát is összefogó) nagy csoportokban. Néha kisebb csoportokban vagy magányosan a talajon is találhatjuk. Nálunk általában elhalt faanyagon terem, parazitaként, élő fán csak ritkán jelentkezik. Spóra: Fehér; 5,5-8,5 x 4,5-5 µm; elliptikus, sima, olajcseppekkel Megjegyzés: Ez a faj tipikus tagja ennek a nemzetségnek. A mellea jelentése finom, ízletes, bár e gomba feltételesen ehető, és nyersen mérgező. Fajleírás: 1790-ben a dán mikológus Martin Vahl (1749-1804) írta le és nevezte el Agaricus mellea néven. A jelenlegi nemzetségbe 1871-ben a híres német mikológus Paul Kummer sorolta be, és az Armillaria mellea nevet kapta.

Barnatüskés őzlábgomba

barnatüskés őzlábgomba képe

Lepiota calcicola

Gomba leírása
Kalap: 2-7 cm átmérőjű; domború, majd ellaposodik, de a közepén púpos marad; közepén sűrűbben, széle felé egyre ritkábban 0.5-1 mm magasságú, felálló vagy görbült sötétbarna színű tüskék figyelhetőek meg, idősebb korban a tüskék könnyen leválnak és így láthatóvá válik a barnás színű kalapbőr. Lemezek: Szabadon és sűrűn állók, törékenyek, sok a köztes lemez; halványsárgák, krémszínűek. Tönk: 3-7 cm hosszú, 0.5-1.4 cm vastag; hengeres, a töve felé gyakran hagymaszerűen megvastagodik; világosbarna alapszínű; a gyűrűszerű gallér felett sima, alatta sötétbarna, tüskékkel borított. Hús: A kalapban puha, a tönkben szálas, idővel csövessé válik; kellemetlen szagú, a büdös őzlábgomba szagára emlékeztet, édeskés ízű. Előfordulása: Júniustól októberig; humuszban gazdag talajú lomb- és fenyőerdő avarjában, parkokban növő, nem gyakori faj. Spóra: Fehér; 5-6 × 2,8-3 µm; elliptikus, Megjegyzés: A lepiota a lepis szóból ered, amelynek jelentése pikkely. A calcicola jelentése meszes tönk. Fajleírás: 1980-ban vette fel mai nevét Knudsen által.

Ágas tapló

ágas tapló képe

Grifola frondosa

Gomba leírása
Termőtest: 20-50 cm átmérőjű; csoportos, több kg tömegű is lehet. A kalapok 3-10 cm átmérőjűek; az ágak végén helyezkednek el, több szintben, gyakran egymással összenőttem mindig féloldalasak, nyelv, legyező, lapát alakúak; okker-, szürkésbarnák, szélük felé többnyire sötétebbek, peremük fehéres, lekerekített; felületük sugarasan szálas, ráncolt. Csöves rész: A tönkre mélyen lefutó: fehéres színű; pórusai szűkek, kerekdedek, idővel sokszögletűek lesznek. Tönk: 1-8 cm vastag; oldalt álló; fehéres; csupasz; elágazó. Hús: A kalapokban puha, a tönkben és az ágakban szívós, rostos; fehéres, krémszínű; fiatalon kellemes illatú, idősen sajtszagú, íze enyhe. Előfordulás: Júliustól októberig; élő vagy elhalt lombos fák, elsősorban tölgy tövében növő, nagyon ritka, védelemre javasolt gombafaj. Spóra: Fehér; 5-6 x 3,5-4,5 µm; ovális, sima. Megjegyzés: A fajnév a latin frondos-levelek szóból ered, amely a levélszerű kalapokra utalhat. A japánok Maitake-nak hívják, ami táncoló gombát jelent. Mivel annyira értékesnek tartották, hogy ha valaki megtalálta, táncolt örömében. Fajleírás: 1785-ben a skót James Dickson írta le ezt a fajt, mint Boletus frondosus. 1821-ben került a jelenlegi Grifola nemzetséghez, a brit Samuel Frederick Gray sorolta ide, és azóta ez az elfogadott tudományos név.

Az adatbázisból elérhető gombák:

Összes gomba:421
Védett gombák:67
Ehető gombák:245
Mérgező gombák:61
Nem ehető gombák:115
Feltételesen ehető gombák:20
Árusítható gombák:58
close ablak



Gombahatározó oldalról..

pelyhestönkű fülőke

Üdvözöllek a Gombaportál nevű oldalon! A gombahatározó oldal gombakedvelők, gyűjtők természet kedvelők segítségére jött létre.

Segítséget nyújt a gombák megismerésében bárkinek, legyen az kezdő vagy már rutinos gombász. Az étkezésre szánt gombát mindig mutasd meg, a gombaszakértőnek! A gombahatárzó nem helyetesítí a gombaszakértőket, az oldal folyamatos fejlesztés allat áll, köszönöm hogy megnézed és segítesz fejleszteni...

Piros Gábor