Január hónapban található gombák

Bükkfa-tapló

bükkfa-tapló képe

Fomes fomentarius

Gomba leírása
Típus: Egyéb termőrétegű, nem kalapos gomba Termőtest: 10-60 cm átmérőjű; kérges, igen vastag, pata, kagyló vagy párna alakú; feketés, barnásszürke, szürke színű, pereme sárgásbarna, krémszínű vagy okkeres; felszíne sima vagy a többéves termőtesteken körkörösen barázdált. Termőréteg: A pórusok aprók, kerekdedek, szabályosak; először világos krémszínűek, később piszkosszürke, barnás színűek. Hús: Vastag, rostos szerkezetű, kemény, fás állagú; sárgásbarna, rozsdabarna színű. Előfordulása: Évelő faj, ezért az év minden szakában találkozhatunk vele. Az akácot kivéve, szinte valamennyi lombosfa-fajon (nemcsak Bükkfán) előfordul. Jelentős erdőgazdasági kártevő. Spóra: Halvány citromsárga; 15-20 x 5-7μm; Hosszúkás ellipszoid, sima. Megjegyzés: Régebben a kiszárított taplót tűzgyújtásra használták. Egyes helyeken különféle használati tárgyakat (sapkát, övet, terítőt) készítenek belőle. A Fomes nemzetség név a latin eredetű, jelentése- tüzelőanyag, utalva a használatára. A fomentarius jelentése- tüzelőnek használható. Fajleírás: Ahogy az várható egy ilyen feltűnő gomba, nem kerülte el a figyelmet. Carl Linnaeus 1753-ban írta le, és adta a nevét Boletus fomentarius-t. 1821-ben Elias Magnus Fries jóváhagyta az alapnevet, és másik nemzetségbe sorolta Polyporus fomentarius néven. Az új nemzetséget a Fomes-t Fries 1849-ben hozta létre, és a flamand Jean Jacques Kickx (1842-1887) mikológus sorolta ide a gombát, így létrehozva a jelenleg elfogadott tudományos nevét a Fomes fomentarius-t.

Júdásfülgomba

júdásfülgomba képe

Auricularia auricula-judae

Gomba leírása
Jellemzés: Kocsonyás állagú, kimondottan fülre emlékeztető, egyéb termőrétegű gomba. Termőtest: 2-6 cm átmérőjű; először gömbölyded, majd csésze, fül vagy kagyló formájú, összenövéskor lebenyszerű, olykor teljesen féloldalas; külső oldalának színe vörösesbarnás, okkerbarnás, szürkésbarnás, ritkán áttetszően fehéres, felülete bársonyosan szőrös, nemezes, erősen ráncos, redőzött; belső oldalának színe sárgásbarna, vörösesbarna, feketés, felülete csillogó, ráncos, redős; széle hullámos, kissé felemelkedő. Termőréteg: A termőtest belső oldalán található. Hús: Vékony, kocsonyaszerű, porcos állagú; barna, sötétbarna színű; szagtalan, nincs különösebb íze. Előfordulása: Januártól-Decemberig, lombos fák (elsősorban fekete bodza) elhalt ágain, csoportosan növő, gyakori faj. Spóra: Fehér; 16-18 x 6-8μm; kolbász alakú (allantoid), Megjegyzés: Az Auricula egy latin szó, jelentése fül. Judae- Júdás, a zsidó, aki elárulta Jézust. A név utalás arra a hitre, hogy Iskarióti Júdás felakasztotta magát egy bodza fára szégyenében, miután elárulta Jézus Krisztust. Ez a hit több, mint 400 évre nyúlik vissza- a gomba, amelyik többnyire bodza fán terem,-, emlékeztető erre az eseményre. Fajleírás: 1789-ben Jean-Baptiste François (Pierre) Bulliard írta le,és a Tremella auricula-judae tudományos nevet adta neki. Miután több nemzetségbe is besorolták, végül a ma is ismert nemzetségbe 1897-ben az osztrák botanikus-mikológus Richard Wettstein (1863-1931) sorolta be.

Nyírfa-tapló

nyírfa-tapló képe

Piptoporus betulinus

Gomba leírása
Jellemzés: Az egyéves termőtestek rendszerint félkör vagy vese alakúak, hátul egy vastag, rövid nyél rögzíti a fához. A felső része domború, boltozott, tompa begörbülő peremű, felülete csupasz, sima és nem sávozott. Először fehéres, aztán szürkésbarna vagy barna, idővel gyakran repedezett, vékony, lehúzható, bőrszerű hártya bontja. Termőtest: Néha lelógó, harang vagy uborka alakú termőtestek jönnek létre, amelyek hosszabbak, mint amilyen szélesek. Általában 5-20 (30) cm szélesek, 7-15 cm-re emelkednek ki a fából és 2-5 cm vastagok lehetnek. Csöves rész: A kalap alsó részén lévő fehér csövek a vastag kalaphúshoz viszonyítva feltűnően rövidek (1-8 mm), az érett termőtesten könnyen elválaszthatók a húsáról. A csövek csak egy réteget képeznek, télen a gombák elpusztulnak. A fehéres, később sárgásszürke vagy világosbarna pórusok kerekek, kicsik, 3-4 db található milliméterenként. Hús: A fehér kalaphús teszi ki a gomba legnagyobb részét. Kezdetben húsos-szívós, elég lédús és nehéz, a száradás után parafaszerűen könnyű és porhanyós-morzsalékos lesz. Előfordulás: Szélesen elterjedt az északi féltekén, mindenütt gyakori, ahol nyírfák nőnek. Szorosan kötődik a nyírhez, más fafajon még nem találták. Főként idősebb vagy legyengült fákat támad meg, többnyire az ágcsonkoknál, sebhelyeken hatol be a törzsbe. A fában barnakorhadást okoz. Magas lég- és fanedvességet igényel. Amikor a tapló termőtestei megjelennek a törzseken, a fa hamar elpusztul, azonban a gombát még évekig megtalálhatjuk az elhalt anyagon. Spóra: Fehéres; 3 -6 x 1,5-2 μm; hengeres, ellipszoid. Megjegyzés: A betulinus fajnév jelentése nyírhez tartozó. A gomba gyulladáscsökkentő vegyületeket tartalmaz, és antibakteriális tulajdonsággal rendelkezik. Az 5000 éves múmia Ötzi felfedezésénél találtak mellette ilyen gombát, ami arra utal, hogy a fertőzésére gyógyszerként használhatta a Nyírfa-taplót. A nemzetség név Piptoporus azt jelenti, hogy ezeknek a gombáknak a pórusai (-porus utótag, ami pórust jelent és a pipt - előtag, amely a görög ige piptein-ből származik, jelentése "esik"), könnyen leszedhetőek vagy leesnek; Fajleírás: 1753-ban Carl Linnaeus írta le ezt a gombát, és Boletus suberosus-nak nevezte el, majd később a francia mikológus Jean Baptiste Francois (Pierre) Bulliard megváltoztatta a fajnevét betulinus-ra - utalva a nyírfára ( Betula spp.) amelyen megtalálható. 1821-ben, sorolta át az elterjedt Polyporus nemzetséghez, ahol hatvan évig tartózkodott. Aztán 1881-ben, a finn mikológus Petter Adolf Karsten (1834-1917) egy új nemzetséghez sorolta a Piptoporus-hoz , amelyet ő hozott létre, és ahol csak két másik faj létezik.

Borostás réteggomba

borostás réteggomba képe

Stereum hirsutum

Gomba leírása
Jellemzés: Ez a nagyon szép színű gomba hullámosán karéjos, szabálytalan, tetőcserépszerű kalapokat képez, amelyek a fára szélesen ránőttek és friss állapotban jellegzetes sárgás-narancssárga a szegélyük. Termőtest: Az egyes termőtestek 2-10 cm szélesek, fehéresek, sárgásbarnák vagy szürkék, sárga szegéllyel. A felülete bolyhos, szőrös és kissé sávos. Termőréteg: A termőréteg, a himénium, sima, élénk narancssárga vagy okkerszínű, ritkábban rózsaszín árnyalatú is lehet. Később és szárazon többé-kevésbé szürkére kifakulhat. Hús: A hús vékony, hártyás és bőrszerűen szívós. Előfordulás: Európában mindenütt elterjedt, gyakori faj. Frissen vágott lombos fákon él, az elsők közt telepszik meg rajtuk. Különösen szívesen nő levágott ágakon, tölgyfarakásokon és tuskókon. Fehérkorhadást okoz. Nyíren, bükkön és más lombos fákon is megjelenik, de csak nagyon ritkán található tűlevelű fán. Egyéves-áttelelő, az előző évi termőtest a következő évben tovább nő a peremén. Spóra: Fehéres; 6-7,5 x 3-3.5 μm; ellipszoid, sima. Megjegyzés: A réteggombák (Stereum) általában fákon élnek, termőrétegük sima, tehát csöveket, pórusokat, tüskéket vagy lemezeket nem lehet látni. A hirsutum jelentése borzas, sörtés. A stereum jelentése kemény. Fajleírás: 1787-ben a német természettudós Carl Ludwig von Willdenow (1765-1812) írta le, aki a Thelephora hirsuta tudományos nevét adta.  1821-ben a brit mikológus Samuel Frederick Gray (1766-1828) sorolta át ezt a fajt a Stereum nemzetséghez, létrehozva a jelenleg elfogadott tudományos nevét Stereum hirsutum.

Bársonyos réteggomba

bársonyos réteggomba képe

Stereum subtomentosum

Gomba leírása
Termőtest: A többi réteggombától eltérően csak kissé futhat le az aljzatra. Gyakran több egymás mellett vagy fölött helyezkedik el, össze is nőhetnek. Kalap: 3-10 cm átmérőjű, 0,2-0,6 cm vastag, legfeljebb 5 cm-re áll el a faanyagtól; legyező, kagyló vagy félkör alakú, hullámos, néha alja felé tönkszerűen elvékonyodó; okker-, narancssárgás-, vörösesbarna, idősen az algáktól zöldes lehet, de a növekedésben levő szegélye mindig fehéres; felülete finoman bársonyos, nemezes, zónázott. Termőréteg: Sima; a kalap alsó részén található; okkersárgás, gyakran szürkésokker, a szélén fiatalon fehéres színű. Hús: Vékony, bőrszerű, szívós; sárgásbarna; nincs különösebb szaga és íze. Előfordulás: Januártól decemberig; elhalt vagy néha legyengült, sebzett, élő lombos fákon, főleg bükkön növő, hazánkban nem ritka gombafaj. Spóra: Fehér, vagy nagyon halvány barna; 7 x 2-2.5 μm; hosszúkás, sima. Megjegyzés: A stereum nemzetség név jelentése kemény. A subtomentosum egy latin szó, amely azt jelenti, hogy finom szálakkal borított, bolyhos; jelen esetben a bársonyos is értelmezhető. Fajleírás: 1964-ben a cseh Zdeněk Pouzar írta le a fajt. 1874-ben Elias Magnus Fries már utalt erre a gombára, mint a Stereum ochroleucum alfajára.

Hasadtlemezű gomba

hasadtlemezű gomba képe

Schizophyllum commune

Gomba leírása
Kalap: Ennek a sajátos kinézetű gombának, a kalapja 1-4 cm széles lehet. A formája legyezőre emlékeztet. Gyakran lebenyes habitusú, mert több kalap összenő egymással. A kalap felső része fehéres-szürke, bolyhos-nemezes, szőrözött. Néha lila árnyalatú is lehet. Nedvesen a kalap inkább piszkos szürkésbarna színű, a sávozottság alig kivehető. A hullámos kalapszegély kissé begöngyölt. Lemezek: A gomba, a lemezek könnyen felismerhető, jellegzetes tulajdonságáról kapta nevét. A lemezek ugyanis hosszirányban hasadtak. Ezenkívül csak kissé sűrűn állnak, különböző hosszúságúak. Vörösesszürke vagy halvány ibolyakék színűek. Tönk: A tönk hiányzik a termőtestről, vagy nagyon rövid. A termőtestet a kalap elvékonyodott töve rögzíti az alaphoz, innen indulnak ki a legyező formájú lemezek is. Hús: Szívós, világos színű, egyes primitív törzsek rágógumiként fogyasztják. Előfordulás: Egész évben megtalálható. Nagyon gyakori a frissen vágott lombos fatörzseken, de a lombos fák elpusztult ágain és hulladékán is. Az elsők között telepszik meg az ilyen aljzaton. Az élő, sérült fákat is megtámadja, és tűlevelű fákon is megtalálható. A gomba többnyire tetőcserépszerűen elrendeződött telepekből áll. Spóra:Fehér vagy halványvörös; 4-6 x 1.5-2.5μm; hengeres ellipszoid, sima. Megjegyzés: Ha alacsony a levegő nedvességtartalma, a lemezek hasadó felel felkunkorodnak, egymással összeérnek és spórakiszóródás lehetetlenné válik. A nedvességtartalom növekedése esetén a lemezfelek újra kiegyenesednek, és a spórák kihullhatnak, ilyen, kiszáradás elleni védekezés ritka a gombák körében. A fajneve a commune jelentése közös, utalva az összenőtt kalapokra. A latin szó a kummuna, kummunák (közösségek) szó eredete is. A  schizophyllum nemzetségnév osztott lemezeket jelent. Fajleírás: A jelenlegi nevén 1815-ben Elias Magnus Fries írta le. Több szinonim neve is van, 1755-ben Carl Linnaeus Agaricus alneus néven jegyezte le. Több neves korai mikológus is lejegyezte más-más néven, amelyeket vagy Fries vagy Linneus után neveztek át. pl Kuntze, Kummer, Gray, vagy Batsch.

Az adatbázisból elérhető gombák:

Összes gomba:421
Védett gombák:67
Ehető gombák:245
Mérgező gombák:61
Nem ehető gombák:115
Feltételesen ehető gombák:20
Árusítható gombák:58
close ablak



Gombahatározó oldalról..

lucfenyvesi tobozfülőke

Üdvözöllek a Gombaportál nevű oldalon! A gombahatározó oldal gombakedvelők, gyűjtők természet kedvelők segítségére jött létre.

Segítséget nyújt a gombák megismerésében bárkinek, legyen az kezdő vagy már rutinos gombász. Az étkezésre szánt gombát mindig mutasd meg, a gombaszakértőnek! A gombahatárzó nem helyetesítí a gombaszakértőket, az oldal folyamatos fejlesztés allat áll, köszönöm hogy megnézed és segítesz fejleszteni...

Piros Gábor